Barcsay lászló 

Ágota-puszta


Ott, ahol a Hortobágy folyó elhagyja természetes folyását, és ásott csatornában folytatja útját Ecseg-puszta felé, ott ül az Ágota-halom. Lábánál az Ágota híd, a hídon túl az Ágota-zug, majd keletre a láthatárig az Ágota-puszta. A halom tetején 1935-ig még a hírhedt Ágotai csárda állott. Mikor lebontották, pincéje padlója alatt 30 emberi csontvázra bukkantak. Híre azonban korábban sem volt éppen a legjobb.

Amikor a Kárpát-medencében a török világ véget ért, kihalt puszta lett az egykor virágzó kis falvakkal teli tájból. A Nagykunság 34 települése közül csak 6 vegetált a felszabadult Tiszántúlon. "Sehol egy viruló fa nem volt, melynek árnyéka az utasnak enyhelyet adhatott volna. Sehol a roppant térségen egy barátságos hajlék, sőt nyoma sem volt az embernek, kivéve imitt-amott a pásztorok rozzant nádkunyhóit" - írta Horváth Mihály Magyarország történelme című munkájában. Pedig az élet újra megindult, az útrakelőknek szüksége volt valamiféle menedékhelyre, legalább az akkori 10-15 kilométeres napi járóföldön, ahol az utasember etethetett, itathatott, pihentethetett (mert a ló volt a legfontosabb), s ahol maga is ételt-italt, vihar elől, hótól, fagytól védelmet, esetleg éjjeli nyugvóhelyet találhatott. Ez a szükség hívta életre az út menti csárdákat, legtöbbször az egykori falvak helyén vagy azok közelében, mint ahogy a pusztai kovácsműhelyek is azért létesültek, hogy a két község között szerencsétlenül járt szekér, eltört kerék, kihullott küllő, leesett ráf, patkóját vesztett, lesántult ló is minél előbb szakszerű segítséget kapjon (mint a mai utas a benzinkutaknál, motelekben, szervizekben). 

A bennszülött erdélyi útifű a tavaszi vízborítás követően virágzik a pusztán

Az elnéptelenedett Alföld főbb útvonalai mentén igen gyorsan elszaporodtak a csárdák. A Debrecenből Pestre vezető út tiszántúli szakaszán nem maradt egyetlen falu sem - márpedig az 1700-as években legalább másfél nap kellett a Debrecentől a Tiszáig a mintegy 50 kilométeres távolság megtételéhez.  Három út vezetett erre: a Debrecen - Látóképi csárda - Balmazújváros - Kishortobágyi csárda - Tiszacsegei rév, a Debrecen - Látóképi csárda - Kadarcsi csárda - Nagyhortobágyi csárda - Meggyes csárda - Tiszafüredi átkelő. Ezek a csárdák várták az utazót a gyorskocsi vonalán még az 1700-as évek végén is. A harmadik pesti út a Debrecen - Szoboszló - Nyugszom csárda - Nádudvar - Ágota csárda - Zádor híd - Karcag - Szolnok, a Sárrét peremén vezetett. A híres Ágota csárda is megvolt már 1783-ban Nádudvar és Karcag között a Hortobágy folyó hídja mellett, az Ágota-halmon. 

Ennek az útnak legveszedelmesebb szakasza ez a Karcag-Nádudvar közötti "töltés" volt. Nyomát máig őrzi a karcagi határban a Zádor híd, mondhatjuk a nagyhortobágyi kőhíd "bátyja", mert 1806-ban építették egy fahíd helyébe, s így mintája lett az 1829-ben épült hortobágyinak. A híd ma már, a történetét nem ismerőknek érthetetlenül, ott áll a száraz síkon, mert a Zádor-ér eltűnt a Tisza szabályozásakor. Pedig egykor olyan víztömeget hömpölyögtetett, hogy 1830-ban elsodorta a híd két-két szélső pillérét.

Félelmetes hírű volt az Ágota csárda a Hortobágy folyó hídja mellett. A nagykunsági betyárok kedvelt rejteke volt a környékbeli Tolvajosnak nevezett nádrengeteg, meg a két megye határán álló csárda pincéje; ami menekülési lehetőség volt a szomszéd megye pandúrjai elől. Rossz híre miatt gazdag utas azonban semmiképp se maradt benne éjszakára.


A réti őszirózsa a szikesedő löszgyepek jellemző védett faja

Az egész halom, amelyen a csárda állt, alá volt boltozva, talán még abból az időből, amikor zárda volt e helyen, s benne egy kun főember Ágota nevű leánykája raboskodott apácaként, valami csalafintaság, vagy öröklési machináció miatt - mondja a legenda. A török időben elpusztult zárda vagy kápolna széthullott anyagából építették meg a karcagiak az 1700-as évek elején a csárdát. A Hortobágyi Nemzeti Park historikusa ma is Szentágotai csárdának nevezi az egykori rosszhírű fogadót. A közigazgatási szempontból illetékes püspökladányiak a csárdahalom melletti toldozott-foldozott, jóval fiatalabb Hortobágy hidat az "innen kétszeresen távoli" Európában a III. században mártírhalált halt, mellbetegek védőszentjének tartott egykori nagyasszony után Szent Ágota híd néven, műemlék jellegűnek jegyzik. Igaz, maga Győrffy István is Nagykunsági Krónikájában, meg az 1920-as évek katonai térképe is Szent Ágota csárdának írja. És van még Ágotánk, Szent Margit skót királyné édesanyja, az állítólag Szent István rokonságú, magyarországi származású Ágota. Feltételezhető, hogy a térség Ágota nevezeteinek pontos és megbízható eredete máig sem tekinthető egészen hitelesnek, hacsak valamely lelkes helytörténész nem esküszik rá.

A csárdákat a természetvédelem tárgyainak klasszikus osztályozása szerinti hatodik, kultúrtörténeti értékek kategóriájának néprajzi csoportjában tartjuk számon. Ennek ellenére Ágota-puszta 1972-ben nem az egykori nevezetes csárdától lett természetvédelmi terület.  Ebben inkább az játszik közre, hogy a közlekedési útvonal áttevődött a jelenlegi 4-es út, Karcag-Püspökladány-Kaba vonalára, s Ágota-puszta kiesett a fő forgalom útjából. Már a Magyar Átlas, Marton József 1811-ben kiadott térképén "tsinálatlan postaút"-nak tünteti fel ezt az útvonalat. Az is maradt mindvégig. A Királyi Magyar Automobil Club 1938. évi úttérképe a jelenleg is meglévő földutat nem tünteti fel, nyilván a Zádor és Ágotai hidak használhatatlansága miatt. Így véget ért az egykori postaút története, Ágota-puszta pedig "világvége" lett. Az ilyen esemény a természeti értékek védelme szempontjából bizony nagy előnyt jelent.

A védetté nyilvánító határozat (1850/1972.OTvH.) szerint "Ágota-puszta a Hortobágy legdélibb, nagykiterjedésű, különálló pusztaegysége. Északon és nyugaton a Hortobágy folyó, keleten a Makkodi-csatorna, délen pedig a vasút és a 4-es főközlekedési út határolja. A Nemzeti Parktól a Német-szigeten kialakult szántóterület választja el, de a táji jelleg szempontjából egybetartozik a Hortobággyal. Nagy laposok (Salamon-lapos, Kányás-lapos, Kék-fenék stb.) és erek (Kerülő-ér, Tárkány-ér stb.) taglalják. Szikes ősgyeptársulásai, rétjei tudományos növénytani értékek. Itt találhatók a Plantago schwarzenbergiana, endemikus kárpát-medencei növényünk legszebb mezői. A Hortobágy menti réteken a túzok, az erdőfoltokban a gémtelepek emelkedő természetvédelmi jelentőségűek. A 4-es számú főközlekedési út felől az érdeklődők az eredeti szikes pusztát, és a - kísérleti és gyakorlati szempontból egyaránt értékes - pusztai szikfásítást, valamint a rizstermesztést tanulmányozhatják. A természet és a tájba illő hasznosítás harmóniájának megőrzése a védelem feladata ezen a területen." "A terület kiterjedése 4 700 hektár." 

Amikor a XIX. században a vizek szabályozása volt az Alföld legfontosabb problémája,  Ágota-puszta északi, nyugati részein még szétterült a Hortobágy folyó, meg  a Kösely vize, és számos ágra, erecskére szakadozva, mocsarakat alkotva folydogált a Nagysárrét felé. A vízrendezések után a medrek jó része feltöltődött, és így alakult ki a mocsárrétekkel, kaszálórétekkel, szántókkal mozaikos táj. Bár tavaszi olvadáskor, esős, belvizes években még rácsodálkozhatunk a régi vízivilágot idéző tájképre, átlagos légkörtani értékekben a száraz szikesek világa ez. Valamennyi szikes talajféleség és szikespusztai növénytársulás fellelhető itt. Botanikai nevezetessége a szikfokok legszebb növényének, az endemikus erdélyi útifűnek (Plantago schwarzenbergiana) a legnagyobb számban való hortobágyi előfordulása. Bár májusi virágzású, többnyire nyár közepéig megtalálhatók nem túl díszes virágú példányai. Lenyűgöző tömegű a kamilla, az orvosi székfű (Matricaria chamomilla), a legfontosabb és leghasznosabb gyógynövényünk, fehér fészekvirágzatának gyulladáscsökkentő, görcsoldó azuléntartalmával.


Az ugartyúk a jószág által kopárra rágott kopár gyepeken költ

A gyakori madárfajok költése mellett a zavartalan tájban rendszeresen fészkel még 2-3 pár fokozottan védett ugartyúk (Burhinus oedicnemus). Országos állománya már csak mintegy 200 párra becsülhető. Fészkelése névleges, mert nem épít fészket, a kemény sziken alkalmas mélyedést keres, s a csupasz talajra rakja két tojását, áprilisi érkezése után, májusban. Költésidőben teljes zavartalanságra van szüksége, ezért ilyen területeken az idegenforgalom szigorúan korlátozott. Legkésőbb októberben Afrikába vonul. 

Amikor időszakonként vissza-visszatér a régi vízi világ, a kora tavaszi vadvizek a vonuló madarak pihenő és táplálkozó helyei. Október-novemberben darucsapatok tanyáznak néhol. Erre utal a 4-es út mellett, Püspökladány belterületi határán a város címere, az őrt álló daru képe. Hiszen valamikor a megszelídített darut háziállatként is tartották, módosabb udvarban egy-két daru nem hiányozhatott. Az udvar díszeként még őrizte is a háza táját, mert idegen érkezése esetén csőrét csattogtatva adott jelt. A hagyomány szerint a régi időkben, a várakban is tartottak szelíd darvakat, úgy szoktatva őket, hogy a rendkívül éber madarak éjszakára, a várfalra felülve, bármi mozgolódást észlelve, hangos kiáltozással ébresszék a netán elszunnyadó őrséget.

Néhány zavartalan zugban (Boda-zug, Rév-zug) még előfordul löszháti növényzet, tekintélyes mértékben különösen a fehéressárga virágú osztrák zsálya (Salvia austriaca) és rokona, a kékeslila virágú ligeti zsálya ( Salvia nemorosa). És itt találhatók a Hortobágy egyik legszebb réti őszirózsa- (gerebcsin - Aster punctatus) állományának lila színfoltjai is az őszi tócsák szélén.

Sok kunhalom, igaz alaposan megcsonkítva, élénkíti a tájképet. A Lapos-halom, a Hegyes-halom, a Kék-halom, a Boda-halom, nyugaton-délnyugaton a Rév-halom, a Mérges-halom és hát a legnevezetesebb, az Ágota-halom, valamint több névtelen laponyag. A halom "kunhalom" néven közismert, ármentes helyen található, nem nagy területű, viszonylag magas (5-10 méter), messziről lapos, kúp vagy félgömb alakú terepalakzat, a laponyag a halmoknál terebélyesebb, de alacsonyabb (2-6 méteres), többnyire víz építette magaslat. 

A halmokról számos legenda, hagyomány, szóbeszéd maradt fenn. A Farkas-sziget Kincsesdombjáról úgy mesélték, hogy a szolnoki török basa "kád aranyát, kád ezüstjét" temették el benne a janicsárok a Szolnok ellen vonuló hajdúhadak elől. Igen ám, de "a gödörbe tett kincsre a basa ráolvasott valami nagy könyvből, hogy az esztendőnek csak azon a napján lehessen kivenni, amelyiken elföldelték. Ki tudná eltalálni azt a bizonyos jeles napot?  Hacsak majd valamikor meg nem álmodja egy szerencsés ember" - meséli Szűcs Sándor a neves néprajzkutató az ágotazugi Búcsi Péter vén tehenész eligazítása nyomán.

Állandó vízállás csak a Kösely-ér náddal benőtt, mély vizű medre. A rétek, mocsárrétek hamar kiszáradnak, a nád nem marad meg bennük, zsióka, szikikáka, harmatkása a növényzetük. A legértékesebb mocsár a Kerülő-ér, ez ritkán szárad ki, így aztán nálunk nem fészkelő vízimadarak is "átnyaralnak" itt. A vizes földeken általában előforduló madárvilág mellett 1984-ben "madártani szenzációt" jelentett az eladdig itt ugyan nem fészkelő, de márciusban, illetve ősszel nagy tömegekben átvonuló, legkisebb európai vadréce, a csörgő réce (Anas crecca) itteni költése. Még a szabályozott Hortobágy-Berettyó-csatorna - Ágota-halom és a 4-es főútl közötti szakaszon is, a töltés és a víztér keleti partját borító nádas védelmében, csibéivel úszkáló vízityúk is szemünk elé kerülhet, ha (engedéllyel ugyan) a töltésen óvatosan végigkerekezünk. 

A puszta egy ötöde szántó.  A nagyméretű táblák és a szomszédos szikesek kedvező adottságokat jelentenek a túzok (Otis tarda) számára. A repcevetéseken néha 70-80 létszámú túzokcsapat is összeverődik.

Ágota-puszta tájképét a 407 hektár kiterjedésű szikkísérleti erdők teszik igen változatossá. Hanem ehhez már ismét a történelemhez kell visszakanyarodni. A trianoni békeparanccsal szentesített területrablás során Magyarország elvesztette csaknem teljes, számottevő erdőterületének 85,5%-át, fenyveseinknek 97,2%-át. A katasztrofálissá vált faellátási helyzetben új fatermesztési bázisokat kellett létrehozni. Előtérbe került hát Kaán Károly erdőmérnök, kora egyik legkiválóbb közgazdászának, az erdészet akkori irányítójának már jóval korábban is emlegetett alföldfásítási koncepciója. A megvalósítás jogszabályi kerete hamarosan létrejött az 1923. évi úgynevezett "alföldfásítási törvény" formájában.

A feladat megoldásához, különösen az alföldi szikesek esetében, az ismeretek és tapasztalatok meglehetősen hiányosak voltak. Az ez irányú kutatások céljára 1924-ben, a püspökladányi határban, az Ágota-puszta - Farkas-sziget nevű területrészén létrehozták az erdészeti szikkísérleti telepet, későbbi nevén az Erdészeti Tudományos Intézet Tiszántúli Kísérleti Állomását. A szikkísérletek 24 hektáron kezdődtek meg ugyanaz év őszén. Később a kutatások a kötött talajú tájak erdészeti kérdéseire, majd az 1970-es években a nyárfatermesztés kérdéseire, a nemesített akácfajták üzemi elterjesztésére is kiterjedtek. 

A kísérleti telep központjában létesült a "püspökladányi arborétum", a "kötött, illetve szikes talajú és erdőssztyepp klímájú termőhelyek erdészeti hasznosítása, az erdők fahozamának és fafaj-választékának bővítése, az ökológiai stabilitás és vadeltartó képességfokozása" vizsgálatára. Az arborétumot erdőszerűen telepítették 1954-1962 között, "többszintesen és sűrűn", 2 hektáron, 1290 fafaj, fajta, változat felhasználásával. A telepítési anyag zöme az ERTI az ország más területein lévő arborétumaiból származott. A fafajok későbbi megfigyelése erdészeti környezetben történik. 1978-tól díszfák hasznosítási lehetőségeit is tanulmányozzák a 8 hektárra bővült területen. Az arborétumban állítottak emléket a már európai hírű kísérleti telep alapítóinak, Kaán Károly és Magyar Pál erdőmérnökök mellszobrának felállításával. 

Az erősen kötött tiszántúli szikes talajon újabb fafajok meghonosítására irányuló kísérletek is folytak. Egyik ritkaság: a pekingi botanikus kertből származó turkesztáni szil, mely rendkívül gyors növekedésű és a szilfavésszel szemben rezisztens. Gazdag a tölgyek, például a babértölgy, a libanoni tölgy. A fenyők közül jól fejlődik a zöld duglasz, a vörös fenyő, a símafenyő, az óriás tuja és az atlanti cédrus.

A vörös vércse Ágota-puszta leggyakoribb ragadozó madara

A szikkísérleti erdők madarai persze, nem sokat törődnek a tudományos kutatással, a telepített erdőket vígan belakták. A kocsányos tölgy- és az ezüstfaállományokban népes erdei gémtelepek alakultak ki. A bakcsó, kis kócsag, üstökös gém vegyes kolóniákban olykor-olykor megjelenik a szürke gém, ritkán a batla. A telepített erdőkben több helyen is vannak varjútelepek, melyek varjú- és szarkafészkeiben a fiókák kirepülése után kékvércsék költenek, esetenként a vörös vércse és az erdei fülesbagoly költözik be. Előfordult a hetvenes években a ritka kis héja is. Az énekesmadarak táborában fülemüle, mezei poszáta, barátka poszáta, berki tücsökmadár, de ritkább fajként a fenyőszajkó, örvös rigó, tüzesfejű királyka említhető meg.
A nagy múltú pásztorkodásra már csak néhány pusztuló szálláshely, elhagyott gémeskút emlékeztet. A múlt század végén még 3-4 gulya, 10-12 birkanyáj legelt a pusztán. 

A pusztai vizeknél táplálkozó bakcsók a közeli erdei gémtelepeken fészkelnek
(Kalotás Zsolt felvételei)

Ágota-puszta értékei ugyan többnyire a múltjában rejtőznek, talán nem is látványosak a mai arra járók számára, erdei azonban a jövőre is tanulságul szolgálnak, s a megváltozott körülmények között is fennmaradt élővilága méltóvá tették "nagy testvéréhez", a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz csatolásra. A 6/1996.(IV.17.) KTM rendelet a Hortobágyi  Nemzeti Park bővítéséről kimondja: "Védetté nyilvánítom[…] a Nádudvar községhatárban lévő Német-sziget elnevezésű 1223,1 hektár kiterjedésű […] területet., "A védetté nyilvánítás célja [...] a Német-sziget Nemzeti Parkhoz való csatolásával a jelenleg is a Nemzeti Park részét képező Borzas-puszta és Ágota-puszta közötti természetes összeköttetés, az itt élő fajgazdag növény- és állatvilág (elsődlegesen a túzokállomány) fennmaradásának biztosítása."  A puszta negyedszázadi "önállóság" után a méltó helyére került.

Néhány burkolattal ellátott "bekötő út" mellett csak földutakon járható a puszta. Az Ágotai híd rozsdaette acél főtartóit a múltat tisztelő püspökladányiak ellátták járható fapalló-burkolattal, hiszen valamikor Püspökladányból is csak ezen a hídon lehetett eljutni Karcagra. Az arborétum Püspökladányból a 4-es főútvonal városi szakaszáról leágazó burkolt úton kényelmesen elérhető. A kísérleti telep központjában lévő arborétum engedéllyel látogatható.


Természet Világa, 139. évfolyam, 7. szám, 2008. július
http://www.termeszetvilaga.hu/ 
http://www.chemonet.hu/TermVil/