Gáspári Zoltán
Tudomány, evolúció és kreacionizmus
Ez év januárjában jelent meg az Amerikai Tudományos Akadémia (National Academy of Sciences, NAS) "Tudomány, evolúció és kreacionizmus" című kiadványa, amely tájékoztatást ad az emberek számára az evolúció és a kreacionizmus/intelligens tervezés viszonyáról. A dokumentum célja közelebb hozni a tudomány működését, fogalmait az átlagemberhez, és ezzel utat mutatni a magukat tudományosnak beállító elméletek, cikkek, könyvek labirintusában. Napjainkban azért különösen fontos e témával foglalkozni, mert egyre nagyobb teret nyernek az evolúciót tagadó csoportok, amelyek folyamatosan azzal próbálkoznak, hogy kiterjesszék befolyásukat az oktatásra. Bár kreacionista/intelligens tervezést hirdető csoportok elsősorban az Egyesült Államokban vannak, Magyarországon is jelennek meg evolúciót tagadó könyvek, sajtótermékek, így mindenképpen fontos a kérdés megfelelő súlyú bemutatása.

Az Amerikai Tudományos Akadémia kiadványának (angol címe után ­ Science, Evolution, Creation - SEC-nek rövidítve) főbb kérdései a következők: mi a tudomány, mit jelent az evolúció, milyen módon próbálják támadni, milyen válaszok adhatók e kihívásokra. A dokumentum ezen kívül hangsúlyt fektet a hit és az evolúció viszonyára. Összeállítói a NAS és annak Orvosi Intézete (Institute of Medicine) által delegált bizottság tagjai. A SEC szándékai szerint kifejezetten diákoknak, tanároknak, iskolaszékek tagjainak és minden (természet)tudományos oktatás iránt elkötelezett embernek szól.

A kötet négy fejezetre tagolódik. Először bemutatja, mi a természettudomány, és hol van a mai tudományban az evolúciós elmélet szerepe, majd felvázolja az evolúció néhány fontos bizonyítékát, ezután számba veszi a kreacionisták néhány napjainkban népszerű kifogását, végül a következtetésekkel zárul.

Az első fejezetben a Tiktaalik (a név jelentése inuit nyelven "nagy édesvízi hal") példáján mutatja be a kiadvány az evolúcióelmélet erejét: ezt a halak és a szárazföldi négylábúak közötti átmeneti jellegeket mutató élőlényt tudatosan, a megfelelő korú rétegekben való kutatások során találták meg Kanadában, 2004-ben. Az őslénykutatók azután kezdtek egy szigeten leleteket keresni, miután megtudták, hogy a területen 375 millió éves üledékes kőzetek találhatók, melyek kora megegyezik - a biológusok kutatásai szerint - a szárazföldi gerincesek kialakulásával. Feltételezték tehát, hogy e rétegekben átmeneti jellegeket mutató élőlények maradványaira bukkanhatnak.  A tudósok több éves kutatómunkáját végül siker koronázta.

Az első fejezet különösképpen azért is üdvözlendő, mert a (természet)tudomány "működésének" megértése alapvető fontosságú ahhoz, hogy a tudományt el tudjuk különíteni az áltudománytól. Véleményem szerint erre a hazai közoktatásban is érdemes lenne nagyobb hangsúlyt fektetni az ismeretanyag puszta közlése mellett, horribile dictu egyes esetekben helyette (a jelenlegi biológiatanítás és -érettségi "érdekességeiről" lásd Szerényi Gábor cikkét a folyóirat 2007. decemberi számában).  Számos szándékos félreértelmezés használatos ugyanis áltudományos körökben, melyek közül az egyik legnépszerűbb az, hogy "az evolúció csak egy elmélet". Nos, a tudományban minden vagy elmélet, vagy modell, viszont nem mindegy, hogy az elmélet milyen hatékony és elfogadott. Vannak ugyanis olyan elméletek (és modellek), amelyek akkora számban és annyiféle módon kaptak (és kapnak folyamatosan) megerősítést, hogy a mindennapi tudományban (és a hétköznapi életben is!) tényként kezeljük. Ilyen - messze a teljesség igénye nélkül - a gravitáció, az atomelmélet, az elektromágneses hullámok elmélete, és igen, az evolúció is, mely a modern biológia alapvető, átfogó alapja. A tudományos elméletek ugyanis tesztelhetők, és a tudósok folyamatosan tesztelik is őket. Ez azért lehetséges, mert az elméletek jóslatokat adnak, melyek kísérletek kimenetelére, eddig nem észlelt jelenségek (objektumok), élőlények felfedezésére vonatkoznak. Amennyiben a jóslatok teljesülnek, az elmélet kiállta a próbát, ha nem, akkor az elméletet módosítani, kiterjeszteni kell, szélsőséges esetben el kell vetni. És ez itt megint olyan pont, amelyet a kreacionisták kifordítanak: ha a tudományos elméletek elvethetők, akkor az evolúciót is leválthatja egy másik elmélet. Ez azonban súlyos csúsztatás: lehet, hogy az evolúcióelmélet eddig nem ismert korlátai miatt nem lesz jelenlegi formájában univerzálisan alkalmazható, és ki kell majd terjeszteni, de az élővilágról való mai ismereteink szerint alapvető megállapításai mindenhol beigazolódnak. (A newtoni mechanikát sem kellett elvetni a relativitáselmélet megjelenésekor, csupán világosabban körvonalazódott az a tartomány, ahol a jóslatai elegendően pontosak, és az új elmélet általánosabb megvilágításba helyezte az általa leírt összefüggéseket.) Röviden, egészen más a helyzet egy újonnan felállított, kevés megfigyelésre alapozott elmélet, és egy immár 150 éve folyamatos kritikai vizsgálatnak alávetett és azt kiállt tudományos teória esetében. (Ne feledjük, hogy amikor Darwin és Wallace publikálta téziseit, az evolúcióelmélet a mainál lényegesen komolyabb kritikai ellenállásba ütközött, ennek ellenére a kor számos természettudósa váltott szemléletet a feltárt bizonyítékok hatására. Megjegyzendő, hogy egy elmélet fennállásának ideje természetesen nem mérce, nyilván voltak a jelenlegi evolúcióelméletnél hosszabb életű, mára megdőlt elméletek is, de itt igen fontos a modern értelemben vett természettudományos tesztelés hangsúlyozása!) 

A SEC-kiadványban megfogalmazott tudomány-meghatározás: „a tudomány megfigyelések felhasználása természetes jelenségek tesztelhető módon való magyarázatára, illetve tesztelhető jóslatok tételére, valamint az ezen megismerési folyamat által nyert tudás összessége”. A dokumentum hangsúlyozza, hogy számos esetben közvetlenül nem megfigyelhető dolgokról is vannak működő tudományos elméleteink (például elemi részecskék, makroevolúció), valamint éles ellentétbe állítja a tudományt a vallással abban a vonatkozásban, hogy utóbbiban a megfigyelések hiánya, sőt a tapasztalatoknak a várakozásokkal ellentétes mivolta sem befolyásolja a tanítások igazságaiba vetett hitet.

A kötet külön alfejezetet szán annak a kérdésnek, hogy az evolúció összeegyeztethető-e a vallással. A válasz határozott igen, a kiadvány megfogalmazása szerint ugyanis a tudomány és a vallás két különböző módja a világ megismerésének (ez a modern keresztény teológiával is összhangban van), és "szükségtelen szembeállításuk rombolja mind a tudomány, mind a vallás lehetőségét egy jobb jövőhöz való hozzájárulásra2. A szembeállítás ugyanakkor más oldalról is hamis: logikailag nem igaz, hogy az evolúció akár teljes tudományos cáfolata a teremtés igazát jelentené (attól még, hogy "A" állítás hamis, "B2 nem lesz szükségszerűen igaz!). Ezek a megfontolások igen lényegesek, hiszen gyakran hallani, hogy vagy a teremtés igaz, vagy az evolúció. A kiadvány vallási vezetők nyilatkozatait is idézi, amelyben elfogadják az evolúció tudományos igazát. Fontos leszögezni, hogy a természettudomány - természeténél fogva - nem nyilatkozik metafizikai kérdésekről, így egyáltalán nem tekinthető "materialistának", mint azt az evolúció ellenzői előszeretettel állítják. Ugyanakkor igaz az is, hogy a vallásos hitet egészen másféle módon befolyásolják a mindennapi tapasztalatok, hiszen azok sokszor nemcsak hogy nem cáfolják, hanem meg sem ingatják azt - legyenek mégoly ellentétesek is a "várakozásokkal". (Értelmetlenek továbbá "a hitünkért való kiállás része az evolúció tagadása" értelmű állítások, és súlyosan aláássák a hitért való kiállás eszméjét, valamint a vallásos értékrend komolyságát - sajnos, egyéb egyházi csoportok kárára is.)

A dokumentum második fejezete magáról az evolúcióról szól, pontosabban az azt alátámasztó megfigyelésekről, kiemelve, hogy egyáltalán nem csupán biológiai jellegű bizonyítékok léteznek. A fizika, az asztrofizika, a geológia és a kémia is számos olyan eredményt szolgáltatott és szolgáltat ma is, amelyek alátámasztják a világegyetem, a Föld és a kövült élőlények emberi mértékkel mérve hatalmas korát. Hangsúlyozza azt is, hogy mint minden aktív tudományterületen, az evolúciókutatásban is folyamatosan születnek új eredmények. Manapság a kutatómunka nem annak megállapítására irányul, hogy érvényes-e az evolúcióelmélet, hanem arra, hogyan történtek/történnek az evolúciós változások (természetesen ezen kutatások bőven alkalmat adnak arra, hogy az evolúciónak ellentmondó tények napvilágra kerüljenek - már ha vannak). Hamis tehát a kreacionisták azon érve, hogy "a tudósok között vita van az evolúcióról, aminek meg kell jelennie az oktatásban".

Ebben a részben a szerzők bemutatnak néhány ősmaradványt (például egymilliárd éves féregszerű élőlényeket, 110 millió éves, madárszerű dinoszauruszt), valamint kitérnek a molekuláris biológia eredményeire, amelyek látványosan alátámasztják a korábban lefektetett alapelvek igazságát (például, hogy az emberi DNS egyre jobban különbözik a távolabbi rokon élőlények DNS-étől, mint a közelebbiekétől, és e különbségek alapján az élőlények rokonsági foka megállapítható). Bemutatnak továbbá a földtörténeti közelmúltban lejátszódott fajképződési folyamatokat, valamint biogeográfiai példákat. Ilyen, hogy Hawaii völgyeiben 500-nál is több, csak az adott völgyre jellemző muslicafaj él - a geológiai és molekuláris biológiai adatok alapján egyetlen, 30 millió évnél nem régebbi kolonizáció eredményeként. A kiadvány természetesen nem tagadja, hogy számos nyitott kérdés is akad, melyeket jelenleg is intenzíven vizsgálnak. (Ez megint sajnálatos félremagyarázásokhoz vezet abban a formában, hogy "ha ennyi és ennyi ideje nem tudják a tudósok a választ, akkor az egész elmélet rossz". Ez azonban csupán a tudomány aktuális állásának véges mivoltát jelenti, ami magától értetődően igaz, és egy adott kérdésben a válaszadás a módszertani fejlődésnek köszönhetően bármikor bekövetkezhet.) Helyet kapott továbbá ebben a fejezetben néhány evolúciós alapfogalom, törzsfa, valamint az ember evolúciójáról alkotott jelenlegi tudományos kép rövid összefoglalása is. Ennek részleteiről rendszeresen folytatnak tudományos vitákat, különösen az új molekuláris genetikai adatok és az utóbbi évek leletei kapcsán, azonban az evolúciós magyarázat mint keret létjogosultságának megkérdőjelezésére nincs ok.

A harmadik fejezet a kreacionista csoportokkal és az azok által gyakran felhozott kifogásokkal foglalkozik. (A kreacionista csoportok maguk is sokfélék, nem feltétlenül kötődnek a zsidó-keresztény kultúrkörhöz, és számos kérdésben [például a Föld kora] sokszor egymással is vitában állnak). A ma leghangosabb csoport az úgynevezett értelmes tervezést (intelligent design) hirdeti, amely magát tudományos elméletnek próbálva eladni nem Isten, hanem csupán egy "Értelmes Tervező" létét kívánja bizonyítani (egészen pontosan ezt elfogadtatni a szélesebb közvéleménnyel, mint azt célkitűzésükben, amely "Ék stratégia" ["Wedge stragegy"] néven ismert, meg is fogalmazták). Az evolúció, illetve a Föld ősi mivoltának tagadása azonban a biológia mellett a fizika, a geológia és a kémia számos alapvető felfedezésének elvetését is jelenti. A kövületek keletkezésének (egy vagy több) árvízzel való magyarázata például ellentmond mindannak, amit a felszínformáló folyamatokról tudunk. A kövületek sorozatának hiányosságára való hivatkozás sem állja meg a helyét, ugyanis egyre több és több olyan lelet kerül elő, amely egy-egy élőlénycsoport evolúcióját részletesen dokumentálja. A leletanyag ráadásul ellentmondásmentes abban az értelemben, hogy a különböző földtörténeti korokból feltárt élőlények más lelőhelyeken sem fordulnak elő együtt (a kövülethamisítás/-félreértelmezés témaköre külön cikket érdemelne).

A kreacionisták másik érve, hogy "evolúciós változást soha senki nem látott". Ez a tudomány működésének teljes félreértelmezése, hiszen még az űreszközökről sem látszik, hogy a Föld a Nap körül kering, és csak a legutóbbi időkben vált lehetővé az, hogy mikroszkóp alatt atomokat lássunk. Tehát itt a tudományos következtetések annak ellenére igazak, hogy közvetlen tapasztalati úton nem észlelhetők. Az evolúció ráadásul a szemünk előtt történik (erről a kiadvány az első fejezetben tesz inkább említést), amint azt az egyre újabb, és sokszor a kezeléseknek ellenállóbb kórokozók felbukkanása révén minden évben tapasztaljuk is. Ezek kialakulásának vizsgálata és terjedésük megakadályozása az evolúció megértésével lehetséges (például a SARS vírus elleni védekezésben igen nagy segítséget jelentett az új kórokozó ismert terjedési mechanizmusú rokonainak megtalálása). 

A ma divatos "értelmes tervezés" elmélet hívei előszeretettel hivatkoznak a komplex biológiai rendszerekre, amelyek szerintük "egyszerűsíthetetlenül összetettek", azaz egyetlen alkotórészük kivétele teljesen működésképtelenné teszi őket, és így "nem jöhettek létre természetes evolúció révén". (Ez az érv egyenértékű azzal, hogy hangoztatói nem tudják elképzelni, hogyan alakulhatott ki az adott objektum fokozatosan, ami természetesen nem tudományos érv [számos olyan fizikai jelenséget is nehéz elképzelni, amin például a mai félvezetőipar alapul].) Ez azonban csupán azon érvelés újrafogalmazása, amellyel annak idején már Darwint is kritizálták például a szem evolúciója kapcsán. Itt pedig - legalábbis bizonyos élőlénycsoportok esetében - számos, köztes jellegeket mutató fokozatát ismerjük a különböző látószerveknek, amelyek egyértelműen mutatják, hogy milyen, az élőlények számára kétségkívül hasznos állapotokon keresztül alakulhattak ki a mai formák. Az újonnan felhozott molekuláris példáknál (bakteriális ostor, immunrendszer) pedig sok esetben igenis ismerünk átmenetinek tekinthető rendszereket. Igen fontos, hogy egy adott struktúra funkciója megváltozhat az evolúció során, tehát hibás az a gondolatmenet, hogy ha egy egyszerűbb struktúra nem képes ellátni a ma ismert fő feladatát, az mindenképpen haszontalan volt az élőlénynek, tehát nem tökéletesedhetett volna természetes szelekció révén (ezt a már Darwin által is részletesen kifejtett elvet, nevezetesen a funkciók közötti váltás lehetőségét, a molekuláris biológia adatai messzemenően megerősítik).

A kreacionisták azon állítása, hogy a tudósok elfogultak lennének az evolúció irányában, mert érdekük fűződik annak fenntartásához, a tudomány működésének teljes félreértelmezése. Az új eredmények tudományos folyóiratokban való közléséhez a megfelelő publikációnak tudományos szűrőn kell átmennie, amely csak  tudományos alaposságú és reprodukálást lehetővé tévő módon dukumentált munkákat "enged át". A tudósok között komoly versengés (is) van abban a tekintetben, hogy ki tud minél eredetibb és újszerűbb eredményekkel előállni, és mindig szenzációt jelentenek az addigi elgondolásokkal szembenálló, "forradalmi" felfedezések.  A nyitottság a tudomány egyik legalapvetőbb sajátsága: ha például a kőolajkutató geológusok számára nagyobb segítséget jelentene az új lelőhelyek megtalálásában az özönvízelmélet, mint a jelenlegi tudományos nézetek, akkor azonnal áttérnének annak alkalmazására. Valójában az olajkutatók a földtörténeti lerakódások természetének első felismerői között voltak.

Végül a kiadvány hangsúlyozza a színvonalas (természet)tudományos oktatás szükségességét, hiszen a mai korban a tudomány eredményei mindenütt jelen vannak életünkben. A természettudományos oktatásban pedig nincs helye áltudományos eszmék oktatásának (és az, hogy mi tudomány, és mi nem, nem a szólás- és vallásszabadság tárgykörébe tartozó kérdés, lásd első fejezet). Az Egyesült Államokban már több bírói ítélet is született (legfelsőbb bíróságiak is), amelyek megtiltják, hogy természettudományos órákon kreacionizmust/intelligens tervezést tanítsanak. Ezen ítéletek alapja, hogy utóbbi eszmék nem tudományosak, hanem vallási alapúak, és az állam és egyház szétválasztásának elve alapján 'civil' órákon nem taníthatók. Természetesen, például az összehasonlító vallástörténeti/filozófiai órákon szabadon lehet róluk beszélni.

Összefoglalva, az evolúció a mai biológiai tudomány egyik alapköve. A közös jövőnkre irányuló döntéseinket pedig legcélszerűbb tudományos alapokon meghozni, amihez viszont elengedhetetlen a tudomány természetének ismerete és az a képesség, hogy a tudományt az áltudományoktól megkülönböztessük.

Legvégül egy kérdezz-felelek található a kiadványban, majd azt bőséges irodalomjegyzék követi, amit a SEC összeállításával foglalkozó kutatók rövid életrajzai zárnak. 
 

Irodalom

Ayala, F. J. (2008): Science, evolution and creationism. - Proc. Natl. Acad. Sci. USA 105(1): 3-4.
Berg, J. M., Tymoczko, J. L., Stryer, L. (2006): Biochemistry. WH Freeman & Co. 
Elek L. (2006): Intelligent design - értelmes tervezettség. Elek László beszélgetése Kampis György tudományfilozófussal. - Magyar Tudomány 2006/9: 1134.
Leakey, R. Lewin, R. (1986): Fajunk eredete. Gondolat, Budapest
Marosán G. (2005): Intelligens tervezés, avagy az ész trónfosztása. - Beszélő 10/12.
National Academy of Sciences and Institute of Medicine (2008) Science, Evolution, and Creationism Natl Acad Press, Washington, DC. (A dokumentum és rövid, ingyenes öszszefoglalója angol nyelven elérhető a http://www.nap.edu/catalog.php?record_id=11876 címen.)
Pennock, R.T. (2003): Creationism and intelligent design. - Annu. Rev. Genomics Hum. Genet.  4: 143–63.
Rahner, K. (1983): A hit alapjai. Bevezetés a kereszténység fogalmába. Szent István Társulat, Budapest


Természet Világa, 139. évfolyam, 6. szám, 2008. június
http://www.termeszetvilaga.hu/ 
http://www.chemonet.hu/TermVil/