Pap Sándor 

Felhagyott külszíni bányák mint földtani bemutatóhelyek
A külszíni bányák sebet ejtenek a természet alkotta tájon, ugyanakkor lehetővé teszik területük földtani felépítésének jobb megismerését.  A termelés felhagyása után igyekeznek a területet rekultiválni, azaz a tájképi rombolást eltüntetni. Vannak olyan bányák, ahonnan több millió tonna nyersanyagot és meddőt termeltek ki. Ezek tájrehabilitációja nehéz és költséges. Szerencsés esetben a bányászat a földtani jelenségek olyan tömegét tárja fel, hogy érdemesebb a fölhagyott bányát a földtani jelenségek bemutatására kialakítani. Közülük mutatok be néhányat.
 

Tata, Kálvária-domb

Magyarország földtani látnivalókban leggazdagabb ilyen jellegű bemutatóhelye. Már emberősünk is bányászkodott itt és a kréta időszak homokos mészkövéből épült a tatai vár. A későbbiekben kibányászott dachsteini és részben az alsó-liász mészkövet zúzalékkőként, a jura és kréta időszaki mészköveket építő- és díszítőkőnek használták. A kőfejtés felhagyását követően 1958-ban a Kálvária-dombot védetté nyilvánították és fokozatosan földtani bemutató parkká alakították. Világviszonylatban is egyedülálló, hogy a törésekkel határolt mezozóos sasbércen és a hozzá tartozó, összesen 2,8 hektár területen kilenc mezozóos formáció tanulmányozható eredeti előfordulási helyén. Közülük a jura-kréta időszak határán elhelyezkedő Szentivánhegyi Mészkő Formációnak és az apti Tatai Mészkő Formációnak itt van a sztratotípusa. Ez utóbbi egyben az itteni mezozóos rétegsor legfiatalabb képződménye. A felszínen levő legidősebb képződmény a Dachsteini Mészkő Formáció, amelyik a kálvária alatti bányafal alsó részét képezi. A fehér színű, sávosan vagy egyenetlenül rétegzett dolomitos mészkőbe sekélytengeri megaloduszos padok települnek. A jura időszaki mozgások a kőzetfelszínre merőleges, szétnyíló repedéseket eredményeztek, amelyekbe az alsó-jura időszakban lerakódó mésziszap befolyt, majd megszilárdult. 

A vöröses színű, hat jura időszaki formáció változatos kőzettani kifejlődésű. A kőzetek legtöbbje ősmaradványokban gazdag. Elsősorban az ammoniteszek és a brachiopodák kipreparálódott kőbelei és vázmaradványai figyelhetők meg a jelenlegi és az egykori térszíneken.

Tata, Fülöp József akadémikusnak, a park létrehozójának 
szakmai bemutatója

A dombtető egy letisztított, mintegy száz négyzetméteres felszínén jól látszanak a különböző kőzetek tektonikus elmozdulásai. Az elmozdulások tanulmányozását könnyíti a felszínen levő kőzetek eltérő színe és a magyarázó tábla. Magán a dombtetőn találjuk emberősünk tűzkőbányáját. A lelőhelyet üveg oldalú pavilon védi az időjárás viszontagságaitól. Emberelődünk a Lókuti Radiolarit Formáció tűzkövét bányászta, amelyet egy, a kőzetben levő néhány méter széles és mély hasadék tett  hozzáférhetővé. Bányáját az újkő- és rézkorban kisebb-nagyobb megszakításokkal művelte. Több szintben megtalálták tűzhelye maradványait, bányászati eszközeit, a tűzkő megmunkálásakor lepattintott kőzetszilánkokat, ételeinek maradványait. Ez utóbbiból több mint húsz állat csontmaradványait határozták meg. A leletek egy részét vitrinben állították ki.

Az alsó bányaudvaron, csillékben megtalálhatók Magyarország legfontosabb ásványi nyersanyagai. A bányaudvaron és a hozzátartozó kőparkban állították ki Magyarország legjellegzetesebb kőzeteinek 46 monolitját. A monolitok egyikén helyezték el a terület  jelentős kutatójának és a múzeum megálmodójának, Fülöp Józsefnek az emléktábláját.
Az alsó bányaudvarból nyílik a törési síkok kereszteződéséhez kapcsolódó karsztbarlang. A még csak részben feltárt barlangban termálvíz-tevékenység által létrehozott képződmények vannak. A nagyközönség számára egyelőre nem látogatható. 
 

Vértesszőlős, édesvízimészkő-bánya

A Gerecsét és a Vértest elválasztó töréses zóna mentén a jégkorszak kezdetétől kalciumban gazdag melegforrások törnek a felszínre. A vízből lehűlve és levegővel érintkezve mészkő válik ki. Ezt mésztufának vagy édesvízi mészkőnek (travertinó) nevezik. Mivel jól fejthető, formálható, fagyálló, jó hő- és hangszigetelő, már a rómaiak is bányászták. A melegvizű források medencéjében a hideg elől menedéket találva emberősünk is szívesen megtelepedett. Itt élt, étkezett, készítette szerszámait és őrizte a tüzet. A mészkő fejtése közben ilyen, megszakításokkal több tízezer éven át használt előemberi telephelyre bukkantak az 1960-as évek elején. Az égett csontokra és kavicsokra bányászok hívták fel 1962-ben Pécsi Márton figyelmét, aki megmutatta azokat Vértes László ősemberkutatónak. A neves régész 1963-1968 között több lelőhelyet tárt fel a bánya területén. Ezekből láthatunk napjainkban kettőt a föléjük emelt védőépületben. 

Vértesszőlős, az 1. sz. lelőhely védőépülete

Az 1. sz. lelőhely védőépületében négy, egymás fölött elhelyezkedő kultúrréteg van, amelyekből több egymást követő tízezer év gazdag leletanyaga került elő az ötszázezer évvel ezelőtt itt élt előember „hagyatékaként”. A feltárás egyedülálló régészeti, embertani, földtani jelentősége az, hogy az egyes kultúrrétegekben nagy számban együtt találhatók az előember által fogyasztott ételek, használati eszközök, vele együtt élt állatok és növények fajgazdag maradványai. Az egyik rétegből emberi fogtöredékek is előkerültek. A mészkő forráskúp épületen kívüli oldalán találták meg 1965. október 29-én az előember tarkócsontját, akit a megtaláló (Futó János ásatómunkás) kérésére Sámuelnek neveztek el. Tudományos neve Homo erectus seu sapiens paleohungaricus Thoma. Megtalálásának helyét emléktábla jelöli. 

A 3. sz. lelőhely fölé emelt bemutatóházban eredeti helyén hagyták a félmillió éves lábnyomos felszínt. Tudományos szenzáció, hogy őstulkok, ősszarvasok, ősorrszarvúak és őslovak lábnyomai mellett három előemberi lábnyom is előkerült. Összehasonlításképpen az egyik ablak mögött mai állatok és Lakatos Gabriella balett-táncosnő gipszbe öntött lábnyomát helyezték el. Külön helyet kapott az itt talált ősállatok csontjaiból és a több ezer levél lenyomatból összeállított válogatott bemutató gyűjtemény, valamint Sámuel tarkócsontjának másolata. Itt és az 1. sz. lelőhelyen is több tűzhelyet találtak. Valószínűleg ezek a Földön az ember legrégibb, tűzhasználatát bizonyító leletek.

A két bemutatóhely között emelkedő forráskúpok egyikén helyezték el a feltáró ásatások vezetőjének, Vértes Lászlónak emléktábláját. A bányaudvart határoló sziklafalakon és a forrásmészkő kúpokon  az édesvízi mészkő szerkezetét, a bekérgezett növényi maradványok egymásba fonódó halmazát tanulmányozhatjuk. A bánya édesvízi mészköve a negyedidőszak egyik földtani alapszelvénye.
 

Sümeg, sintérlapi kőbánya

Sümeg határában, a Mogyorós-dombi ősi kovakőbányától mintegy két kilométerre levő felhagyott mészkőbányában 2002-ben Sümeg városa alakított ki tanösvényt. A bányafalon négy kréta időszaki formáció kőzeteit és a hozzá kapcsolódó földtani jelenségeket tanulmányozhatjuk. 

Legidősebb a Tatai Mészkő Formáció. A mészkő változó, olykor nagy mennyiségű szétesett tengerililiom-vázat tartalmaz; krinoideás mészkőnek nevezzük. Az ősmaradványok közül leggyakoribbak a brachiopodák, de kagylók és tengerisün-maradványok is előfordulnak. Az eredetileg vízszintes rétegeket a hegységképző erők 90-100 millió évvel ezelőtt kimozdították a helyükről, meredekre állították, meggyűrték. Az ekkor keletkezett repedéseket vörös kalcit töltötte ki. 

Sümeg, hippuriteszes mészkő

A felső-kréta érdekes képződménye a Kozmatagi Formáció. A tektonikai mozgások hatására a krinoidás mészkő kiemelkedve szárazulattá vált és megkezdődött lepusztulása. Ez egyenetlen, dimbes-dombos, sziklás felszínt hozott létre, amelynek mélyedéseiben a mészkő törmeléke felhalmozódott. Hetvenhat millió éve a területet újra elöntötte a tenger. A parti hullámverés a törmelék egy részét átdolgozta és újabb kődarabokat szakított le a sziklafalakból. Az így létrejött kőzet igen vegyes. Meghatározó a szögletes kőzettörmelékből összeállt breccsa, de vannak benne mészkő-, agyag- és bauxitbetelepülések is. A formáció rétegei a Tatai Mészkő egyenetlen felszínére vízszintes rétegekben rakódtak le. A Kozmatagi Formáció sintérlapi előfordulását a MTA Rétegtani Bizottsága alapszelvénnyé nyilvánította, ami azt jelenti, hogy az itteni kőzetfelület olyan, amelyik lehetővé teszi a kőzettestek jellegeinek és a hozzákapcsolódó földtörténeti események nyomainak tanulmányozását. 

Ezt követően a mélyülő tengerben először mészkő vált ki, amely magába foglalta a vastaghéjú Hippurites kagylók és változataik héját, törmelékét. Néhol olyan mennyiségben vannak jelen, hogy szinte csak belőlük áll a kőzet. Rétegtani neve Ugodi Formáció. A hetedik megállónál levő sziklafal gazdag nagy formai változatosságot felvonultató zátonyépítő őskagylókban. A kréta végén a kagylóknak ez a csoportja kihalt. 

A tovább mélyülő tengerbe egyre több agyag került, ezért a mészkő helyett kevesebb karbonáttartalmú márga képződött. A 74 millió évvel ezelőtt keletkezett kőzet rétegtani neve Polányi Formáció. 
 

Gánt, Bauxitföldtani Park

Az egy évszázada kezdődött felszíni bauxitkitermelés több bányájában alakítottak ki földtani bemutatóhelyet. Közülük leglátványosabb a Gánti Bauxitföldtani Park. Gánt térségében a bauxitot először 1905-ben Taeger Henrik, Magyarországon dolgozó szász geológus térképezte laterit-vörös agyag néven. Az igazi felfedező Balás Jenő erdélyi bányamérnök volt 1919-ben. Gánt szűkebb környezetében 1926-1962 között csaknem 11 millió tonna bauxitot termeltek ki. A letermelt bagolyhegyi külfejtésben földtani tanösvényt létesítettek. A bejárati táblán olvashatjuk Gánt és környéke földtani felépítését és bauxitbányászatának történetét. Megismerhetjük a különböző bauxittípusokat, azok kialakulását, vegyi összetételét, hasznosítását. Kis gyűjtemény mutatja be a különböző magyarországi lelőhelyekről származó bauxitokat, a táró távolabbi részében a föld alatti bányászat műszaki eszközeit helyezték el.

Gánt, Bauxitföldtani Park

A gánti Bagolyhegy a bauxitból, bauxitos agyagból, kaolinos agyagból álló Gánti Bauxit Formáció típusfeltárása. Kora bizonytalan, lehet felső-kréta, paleogén vagy alsó-kréta kori. Az áthalmozott összlet a kisebb-nagyobb sasbércekre és süllyedékekre tagolt triász időszaki Fődolomit Formáció felszínére rakódott le. A bauxitot, e felületnek megfelelően, lépcsősen fejtették. A bányászat felhagyása után a külszíni bányában alakították ki azt a földtani tanösvényt, amelyen sétálva a felső-triász dolomithoz és a rátelepülő bauxithoz kapcsolódó jelenségek kísérhetők figyelemmel. 

A bejárat mellett van a bányaudvar legmélyebb része. Az ezt határoló vetőfalon hosszú vetőkarcok, vetőbarázdák, esővályúk láthatók. A kisebb dolomitkiemelkedések (börcök) másodlagos kalcitkitöltésekkel és lilás-fekete vas-oxidos bekérgeződésükkel élénkítik a sárgás-vöröses tájat. A bányászat által visszahagyott bauxitos agyagban és bauxitban megfigyelhetők az üledékmozgásos és mállásos folyamatok eredményei. A bányafalon nyomon követhetők a bauxit fedőjét alkotó Fornai Formáció rétegei, amelyek mocsári tarka agyaggal kezdődnek. Erre szénlencsés homokos agyag, majd  mészkő és márga következik. A rétegsort tengeri, foraminiferás mészkő és márga zárja. Ez a formáció típusfeltárása. 
 

Domoszló, Hegyestű

A Déli-Bakonyban és a Balaton-felvidéken 6-3 millió évvel ezelőtt élénk vulkáni tevékenység zajlott. A láva a felszínen szétterülve kisebb-nagyobb területeket beborítva megszilárdult. Ezt követően a külső erők a körülötte levő laza pannóniai üledékeket lepusztították. A kemény bazalttakaró az alatta levő kőzeteket megvédte, így alakultak ki a Tapolcai-medence tanúhegyei, a Keszthelyi-hegység és a Bakony bazaltplatói. A lávaömlést a legtöbb helyen finom és durva szemcséjű vulkáni törmelékszórás előzte meg. Ezek anyagából keletkezett a vulkáni tufa és agglomerátum, amely gallérszerűen veszi körül a később rajtuk keresztültörő bazaltot. Néhol a törmelékszórást nem követte lávaömlés, vagy csak néhány lávatelér járta át a már megszilárdult tufát vagy agglomerátumot. Ilyenek a Tihanyi-félsziget, Szigliget és a Balaton déli partjának tufái, agglomerátumai.

A Balaton-felvidék és a Bakony területén a vulkánosság legidősebb terméke a Káli-medence keleti peremén található Hegyestű hatmillió éves bazaltja, amelynek keletkezése részben eltér a környéken levőktől. A robbanásszerű vulkáni törmelékanyag-szórást, annak kőzetté válását követően két, időben egymástól jól elválasztható bazaltláva-benyomulás történt. Ezek egyike sem érte el az akkori felszínt, hanem a kürtőben és az idősebb kőzetek repedéseiben szilárdult meg. A második kitörés a megelőző, már megszilárdult lávát áttörte. A fedőkőzetek hőszigetelése miatt a lehűlés lassú volt, ezért a bazalt oszloposan elválva zsugorodott össze. Az oszlopok keresztmetszete hat, ritkábban ötszögletű. A bazaltdugók itt is a külső erők miatt kerültek a felszínre. Belső szerkezetüket az 1900-as évek elejétől 1970-ig tartó kőbányászat tárta fel.

Az 50 méter magas bányafal látványos hajlott bazaltoszlopai a második lávabenyomulásból származnak. A kőzet jól hasítható, friss törési Felülete szilánkos, színe feketésszürke, grafitszürke. Zárványként megtalálhatók benne az idősebb bazalt kisebb-nagyobb darabjai, és ritkán a köpenyből felragadott 1-3 milliméter hosszú, zöld olivinkristályok. Az idősebb bazaltot a felső bányaudvar északi részén találjuk. Barnásszürke színű és ütésre gömbölyded darabokra esik szét. Vas-oxid-tartalma miatt a repedések mentén rozsdabarna. Az eltérő korú bazaltok egyenetlen felületek mentén érintkeznek. A bazalt harmadik változatát a bányaudvar kis feltárásában fedezhetjük fel. Ez nagyobb mennyiségű kőzetüveget és nefelint tartalmaz. A napsugárzás hatására átkristályosodik, majd széttöredezik, rücskös felületévé válik. Kukoricacsöves bazaltnak nevezik. A krátercsatorna a külső bányaudvaron látható. Az egykori bazaltpajzs maradványait a nyugati bányafalban fedezhetjük fel. Alsó 2–3 métere lávaagglomerátum, amelyben gömbölyded bazalttestek láthatók. Ezek víz alatti kitörés bizonyítékai.

A középső bányaudvaron a Káli-medence kőbányáiból származó kőzeteket gyűjtötték össze, az alsón pedig a Bakony és a Balaton-felvidék jellegzetes kőzeteinek hatalmas tömbjeit helyezték el. Az egykori üzemi épületekben a Balaton-felvidék földtanát és a bazaltbányászat eszközeit, történetét bemutató kiállítást rendeztek be. A parkoló mellett az Iszkahegyi Mészkő Formációhoz tartozó bitumenes, lemezes mészkő feltárása található.
 

Celldömölk, Ság-hegy

A Kisalföld peremén lévő Ság-hegy bazaltját csaknem  2000 évvel ezelőtt már a rómaiak is fejtették. Kőlapjaival Savaria (Szombathely) útjait burkolták. Az intenzív bányászat 1910-től 1957-ig tartott. Több mint 17 millió tonna bazaltot termeltek ki és szállítottak el nemcsak magyarországi, hanem bécsi és gráci építkezésekhez is. Ez volt Közép-Európa egyik legmodernebb kőbányája. A bányászat az eredetileg 291 méter magas lapos tetejű hegyet szabdalttá tette, legmagasabb pontja 279 méterre csökkent. 

Celldömölk, Ság-hegy

A hegy belsejének feltárásával létrehozott többszintű bányaudvar földtani tanösvényén sétálva tanulmányozhatjuk a 4,5–5 millió évvel ezelőtt működött vulkán belső szerkezetét. Jól elkülöníthetők az egymást követő kitörési fázisok kőzetei, a bazalt különböző megszilárdulási formái. A vulkáni működésnek négy fő szakasza volt. Az első robbanásos kitörés víz- és gázdús vulkáni törmelékanyagot hozott a felszínre. A törmelék részben a levegőből lehullva, részben  piroklasztár  formájában borította be az akkori felszínt. Ebből 40-50 méter összvastagságú tufagyűrű alakult ki. A három egymást követő lávafolyás a piroklasztikum egyenetlen felszínét kiegyenlítette. Az alsó, részben hólyagos bazalt 20-25 méter vastag. A harmadik kitörési fázisban a láva már kevésbé volt gázos. A levegőbe került lávadarabok kissé lehűlve a felszínre visszaérve részben összeolvadtak, összesültek. A felső 10-15 méter vastag pad bazaltja durva szemű. 

A bánya különböző részein jól láthatók a bazalt és a tufa érintkezései. Szépek és tanulságosak az erősen összesült, megnyúlt formájú bazalt törmelékdarabokból álló fröccskúp feltárások.  A bejárathoz közel egy, a már megszilárdult lávát áttörő parazitavulkán oszlopos elválású bazalt kráterkitöltése látható. A pannóniai üledékeken laposan szétterülő, majd megszilárduló lávatakaró által nem védett üledékek a hegy körül 80–100 m vastagságban lepusztultak. Így alakult ki a Ság-hegy tanúhegy formája. Tudománytörténeti nevezetessége a hegynek, hogy 1891-ben Eötvös Loránd  torziós ingájával az akkor még csaknem ép hegyen végezte kísérleteit. Emlékére 1971-ben bazaltoszlopos emlékművet emeltek. A mérések tárgyi emlékeit és a hegy történetét mutatja be a bánya  egyik épületében kialakított múzeum. A tavaszi-nyári hónapokban a jó akusztikájú bányaudvarban hangversenyeket rendeznek.
 

Fertőrákos, Püspöki kőfejtő

A 13-15 millió évvel ezelőtt a miocénban képződött lajta mészkő sok helyen megtalálható a felszínen. Tipikus előfordulási helyei Budapesten Rákos és Kőbánya, Sopron - Fertőrákos környéke, a Budai-hegység pereme. Jelenleg mint litosztratigráfiai egységet Rákosi Mészkő Formációként tartják számon. Mivel jó építőkő, sok helyen bányászták. A kőbányai sörgyárak pincéinek nagy részét is ebbe vájták. Leglátványosabb feltárása a fertőrákosi, amely egyben földtani alapszelvény. Fertőrákoson a mészkövet már a rómaiak is bányászták. Köveiből emelték Scarbantia, a római kori Sopron falainak nagy részét. A jól faragható, tetszetős színárnyalatú mészkő később is igen kedvelt építőanyag volt. Többek között Sopron és Bécs házainak, palotáinak építésénél  használták.  A kőfejtő a II. világháborúig üzemelt. A kőzetek közül csak a 10 méternyi vastagságú, laza szerkezetű, de nagy szilárdságú mészkőréteget fejtették úgy, hogy a felette levő kemény, de szétesésre hajlamos részt a helyén hagyták. Ezzel egy, az egyiptomi sziklatemplomokra emlékeztető kőfejtőt alakítottak ki, ahol a fedő rétegeket pillérként meghagyott vaskos mészkő oszlopok tartják. Termeiben hangversenyeket, színházi előadásokat tartanak és több filmnek is helyszínül szolgált már.
A kőfejtőben feltárt legidősebb kőzet a bányászott mészkő alatt húzódó két vékony bentonitcsík, ami rövid ideig tartó vulkáni tufaszórásból keletkezett. A fölötte levő 10 méter vastag mészkő uralkodóan összetört kagylók, tengeri sünök, algák, mohaállatok, többnyire épen maradt foraminiferák és ostracodák meszes anyaggal összecementált vázaiból áll. Ezt a kőzetet biokalkarenitnek nevezik. A kőzet jellegzetes sekélyvízi, partszegélyi képződmény. A hatalmas kőfejtő falán, visszahagyott pillérein ez a kőzet tanulmányozható. 
 

Salgótarján-Rónabánya, Szilváskő

A Rónabányától délkeletre emelkedő hárompúpú Szilváskő (Bagó-kő 579 m, Nagy-Szilváskő 625 m, Kis-Szilváskő 616 m) csúcsait körbejárva és rájuk felkapaszkodva, a kisebb kőbányákban és a természetes kibúvásokban a bazalt különböző megszilárdulási, mállási formáit, a hegyoldalakon a mélyszinti szénbányászat felszíni hatásait ismerhetjük meg. Az eligazodást a tanösvény magyarázó táblái segítik.

Szilváskő környékén a 20-25 millió éves homokos-agyagos üledékekre egy vékony riolittufa, majd 4-5 méter vastag kőszén réteg települ. Erre ismét törmelékes üledékes kőzetek következnek 50-60 méter vastagságban. Ezeket törte át 2 millió évvel ezelőtt a bazalttufa, majd láva, és borította be felszínüket 80–100 méter vastagságban. A bazalt- és kőszénbányászat egyaránt a XIX. század végén kezdődött. Az első kőbányát a holland származású Jonsen Adolf nyitotta meg 1878-ban a Bagó-kő oldalában.

A tanösvényen Rónabányától indulva három kőbányát érintünk. Az első a bazalton kívül feltárta annak agyagos homokkő feküjét. A kettő határvonalán jól megfigyelhető a nagy hőmérséklet hatására feketére pörkölődött üledék. A két réteg találkozásánál a bazalt vízszintesen lemezes elválású, amire vízszintes, majd függőleges bazalt oszlopok települnek. A következő kőfejtőben oszlopos elválású és ívesen hajlott lemezes bazaltot tekinthetünk meg. A harmadik kőfejtő anyaga lyukacsos szövetű, könnyen széteső bazalt. A Nagy-Szilváskő oldalában van még egy negyedik, az eddigieknél nagyobb kőbánya. Ez csaknem 30 méter magasságban tárta fel a hármas tagoltságú bazaltot. Sokunk szerint ez a feltárás szebb és tanulságosabb, mint a méltán híres somoskői.

A Szilváskő alatti széntelepet a XX. század második évtizedére jórészt letermelték. A biztosítás nélküli vágatok 1917-ben beszakadtak, ami a felszín egyes részeinek egy méter körüli lesüllyedésével járt. Ez az üledékes kőzetrészeken árkos beszakadásokkal jelentkezik. A bazalttakaró nagy vonalakban a hegy tengelyével párhuzamosan két nagyobb, és sok kisebb, különböző irányú hasadék mentén szétvált. A hegy északkeleti oldalának bazaltorgonás sziklafala a gravitáció hatására lassan csúszik a völgy felé, tágítva ezzel a hasadékot. Másutt a hasadékok felső részén az összedőlő kőtömbök lezárták azok tetejét. Az így létrejött barlangokat konzekvencia barlangoknak nevezzük. Eddig 30 barlangot tártak fel összesen 350 méter hosszúságban. A legnagyobb a 60 méter hosszú Szilváskő-barlang. A keskeny, részben fedett, végükön zárt hasadékokban télen megszorul a hideg és mivel légáramlások hiányában nem tud kijönni, sokszor még augusztusban is található bennük firn hó. E mikroklíma miatt környezetétől eltérő hidegtűrő flóra és fauna alakult ki bennük.
 

Somoskő, Magyarbánya

A magyar-szlovák határon levő kis bazaltbánya meddőhányóján alakították ki a Nógrád megyei Kőparkot. Itt a megye legjellegzetesebb kőzetei közül tíznek a kőtömbjét sorakoztatták fel. A kiállított kőzetek: medvesi bazalt, karancsi és sátorosi andezit, bazalttufa, jobbágyi andezit, zsunypusztai andezit, keszegi mészkő, szandai andezit, sámsonházai meszes homokkő, mátraszőlősi andezit, medvesi bazalttufa.

A változatos bazalt-megszilárdulási formákat feltárt bányafalon és az előtte levő bányaudvaron a kőbányászat eszközeit állították ki. A bemutatóhely napjainkra már meglehetősen tönkrement.
 

Sárospatak, Megyer-hegyi malomkőbánya

A Megyer-hegy kőzetanyaga a Tokaji-hegység 15 millió évvel ezelőtti riolittufa-vulkanizmuas és utóműködése során keletkezett. A kitörések alatt rengeteg, 500-600 °C hőmérsékletű vulkáni por és törmelék tört a felszínre, amelyik a kráter külső oldalán nagy sebességgel zúdult lefelé, miközben összesült. Az így keletkezett kőzetet nevezzük összesült ártufának, ignimbritnek. A kitörések kezdetben víz alatt zajlottak. Később már voltak a vízből kiemelkedő kráterek, de ezek szórt anyagának nagy része is belezúdult a tengerbe. Ennek bizonyítékai a kőzetből előkerülő kagylólenyomatok. A vulkáni utóműködés során a viszonylag puha kőzeteket kovasavban gazdag oldatok járták át. Az oldatok a lazább horzsaköves részeket kioldották, vagy annyira elbontották, hogy később elmállottak, miközben az ellenállóbb kvarcszemcséket a kiváló kvarcit még keményebb kőzetté cementálta. Az így létrejött darázsköves szövetű kőzet jól megmunkálható, kitűnő malomköveket lehetett belőle készíteni.

Sárospatak, megyer-hegyi malomkőbánya
(a szerző felvételei)

A kőzetet a XV. század elején kezdték fejteni. A malomköveket kézi munkával egészben faragták ki a bányafalból. Ennek, illetve a szerszámoknak a nyomai a bányafalon  jól felismerhetők. A malomipari technológia fejlődésével  a XIX. század végére az itteni kő már nem felelt meg az igényeknek, ezért fejtésével felhagytak; helyette a közeli Királykő és Botkő keményebb kvarcitjából készítették a több részből összeillesztett malomköveket. 

A hátrahagyott bánya jelentős bányászattörténeti emlék, a feltárt átkovásodott riolitártufa a hasonló magyarországi képződmények típusszelvénye. A szabálytalan alakú bányaüreget 30-70 méter magas, teraszokkal tagolt sziklafalak határolják. A teraszok az egykori bányaudvarok maradványai. Három szintben helyezkednek el. Ha végigjárjuk őket és a bánya pereméről letekintünk a mélybe, megismerhetjük a bányászat és a földtani folyamatok emlékeit.

A legalsó bányaudvar az óbánya, ahol a csapadékvízből kis tó keletkezett. Ezt csak a bányavíz leeresztésére és a malomkövek elszállítására vájt szűk folyosón keresztül közelíthetjük meg. A második bányaudvaron egyszerű, kőbe vájt bányászlakást találunk, előtte selejtes malomkövekkel. A legnagyobb bányaudvart határoló sziklafalba vájt bányászlakás már komfortosabb. Két helyisége van ajtókkal, ablakokkal, tűzhellyel.
Sétánk során érdemes tüzetesen megvizsgálni a sziklafalakat és a helyben hagyott malomköveket. Jól látszik a tufaár áramlásos belső szerkezete, az utólagos hidrotermális tevékenység cementáló és oldó hatása. Kis szerencsével kagylólenyomatokat is találhatunk.

A bánya felső peremén körbesétálva megértjük, hogy miért nevezték el Tengerszemnek a mélyben csillogó tavat. Sárospatakra visszatérőben érdemes útba ejteni a kis botkői bányát, ahol megszemlélhetjük a forró kovasavas oldatból kivált kvarcitot és az üregeiben levő apró kvarckristályokat. 
 

Irodalom:
Fülöp József (1975): Tatai Mezozóos  Alaphegységrögök. Geologica Hungarica. Sreies
Geologica. Tomus 16. Institutum    Geologicum Hungaricum Budapestini
Fülöp József (1984): Tata Kálvária domb. Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára 164. Tájak-Korok-Múzeumok Szervező Bizottsága
Haas János, Hámor Géza (2001): Geological garden in the neighbourhood  of Budapest, Hungary. Episodes Vol. 24. N. 4: pp. 257-261
Dudich Endre (2002): Gánt (Vértes hegység). GEO 2002. Magyar Földtudományi Szakemberek VI. Világtalálkozója. Sopron 2002. augusztus 21-25. Kirándulásvezető. Magyarhoni Földtani Társulat
Simon József (1980): Celldömölk-Sághegy Tájvédelmi körzet. Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára. Tájak  Korok  Múzeumok Szervező Bizottsága
Juhász Árpád (1983): Évmilliók emlékei. Magyarország földtörténete és ásványi kincsei. Gondolat. Budapest
Magyarország geológiai képződményeinek rétegtana (1998). A MOL és a MÁFI kiadványa, Budapest 
Pannon Enciklopédia (2000).  Magyarország földje. Kertek. Budapest
R. Stepancsics Gusztáv (1992): Vértesszőlős – Látnivalók. Tájak Korok Múzeumok Egyesület
Eszterhás István: A Szilváskői barlangok. Kilencvenéves Hasadék rendszer. Hegyisport és Turista Magazin 2007. március. pp. 18-19
Knauerné Gellai Mária: Sintérlapi Tanséta. Szórólap 2002. Sümeg Város Önkormányzata
Dr. Kiss Gábor és Benkhard Borbála: Kő kövön…marad. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természet- és Környezet-megőrzési Szakállamtitkárság
Helyszíni ismertető táblák


Természet Világa, 139. évfolyam, 5. szám, 2008. május
http://www.termeszetvilaga.hu/ 
http://www.chemonet.hu/TermVil/