"Eleget vizsgáltalak titeket alulról, 

most felülről kezdelek nézni benneteket"
Hell Miksa, a leghíresebb magyar csillagász 

Szabó Emília
Bethlen Gábor Kollégium, Nagyenyed, Románia


Hell Miksa (Maximilian Hell/Höll, 1720-1792) korának legkiválóbb csillagásza volt. Eszményképének a XVIII. század híres csillagászát, Herschelt tekintette, akiről így írt: "Herschel, míg lesz Föld, míg lesznek csillagok, él majd, csaknem mint Newton, nagy tudománya miatt. Illik, mint tudjuk, tisztelni az égi Királyt, ki támogatá Herschelt, és tudománya művét; s mindez legyen az Isten legnagyobb dicsőségére". [5]

A jezsuita Hell Miksa

Nagy szerepe volt az akkori csillagászok betanításában, akik amint Szaniszló Ágoston lengyel király írta Hellnek: "...nem minden dicsőség nélkül végzék a nehéz tanulmányokat, tanulókból maguk is ügyes tanítókká lettek, s a csillagokhoz vezető utat sok másoknak is kijelölték". [1]

Széles körű volt tudományos érdeklődése. Csillagászati és matematikai munkássága mellett foglalkozott fizikával, geodéziával, térkép- és földgömbkészítéssel, éghajlattannal, nyelvészettel, történelmi kutatásokkal és még sok mással. [6] Értekezett az emelőről (Leipziger Magazine, 1786), a gépszerkesztés elméletéről (Lipcse, 1789), a másodpercingáról és a Föld alakjáról (Leipziger Magazine, 1800). [1]

Érdekességként meg kell említeni, hogy a magyar történeti földrajz tudományának is egyik megalapozója. Anonymus földrajzi adatait Hell ábrázolta elsőként térképen 1771-72-ben. [6]

Életrajzi adatok

Hell Selmecbányán született 1720-ban. Felvidéki bányászcsaládból származott. A jezsuiták rendjében tanult. 1752-1755 között Kolozsváron tevékenykedett. 1755-ben meghívták a bécsi csillagvizsgáló igazgatójának és a bécsi egyetem csillagászprofesszorának. E minőségében irányította az egri, budai, nagyszombati, kolozsvári és gyulafehérvári csillagvizsgálók építését. 1757-től Hell szerkesztette az Ephemerides Astronomicae című csillagászati évkönyvet. 1769-ben VII. Keresztély dán király meghívta Vardobe, a Vénusz bolygó napkorong előtti átvonulásának megfigyelésére. Főként ott elért eredményeinek köszönhette hírnevét. Útjára elkísérte Sajnovics János, aki az ottani megfigyelései alapján megalapozta a lapp-magyar nyelvrokonság elméletét. [6]

Hell Miksa, a csillagász

Hell Miksa 1792. április 14-én halt meg Bécsben, tüdőgyulladásban.

Az ízig-vérig jezsuita tudós

A XVIII. században sok jezsuitát foglalkoztatott a tudományok művelése és terjesztése. A jezsuita hivatástudat fontos szerepet játszott Hell és Sajnovics életében is.

"Hit és igazságosság", "Mindenben Istent keresni", "Mindent Isten nagyobb dicsőségére tenni" - e három jelmondat szorosan kapcsolódott a jezsuita életfelfogáshoz. A jezsuiták figyelme ugyanis elsősorban az emberre irányult, mégis Isten a legfontosabb számukra. "A legnehezebb és legszélsőségesebb terepeken is, az ideológiák keresztútjain is, mindenütt, ahol szemben találták magukat egymással az ember legmélyebb vágyai és az evangélium örök üzenete, ott voltak és ott vannak a frontvonalban a jezsuiták." (VI. Pál)
A lappok földjén is az volt Hell első gondolata, hogy a helybélieket katolikus hitre kéne téríteni. Ezért írta akkor: "Dicsérjük Istent testvéreink felfedezésében, akiknek talán, mint egykor Magyarországnak, e felfedezésünk útján fellobban az igaz hit fénye örök üdvösségükre az Ő csodás útjai által…". [5]

Amikor a jezsuita rendet 1773-ban betiltották, megszűnt a rend részéről Hellnek nyújtott anyagi és szellemi támogatás. Akkor a világi papság kötelékébe lépett, de mindvégig remélte, hogy újjáéled a rendje. Ezt azonban már nem érte meg. [6]

Érdekes epizód, hogy amikor II. József császár uralkodása idején eltörölték a jezsuita rendet, Hell Miksának fontos tudományos állást ajánlottak fel Londonban. Ha elfogadta volna, újabb névváltoztatásra kerülhetett volna sor, mivel az angol hell ugyanúgy poklot jelent, mint a német Höll, amely miatt korábban nevet cserélt. [4]

Csillagász kortársai

A nagyszombati egyetemen csillagászattanára Weisz Ferenc jezsuita szerzetes volt, aki ötven évig végzett csillagászati megfigyeléseket Nagyszombaton, majd Budán, miután az egyetemet oda helyezték át.
Hell fontos szerepet játszott az egri és a gyulafehérvári csillagvizsgálók felszerelésében. Az egrit gróf Eszterházy Károly püspök alapította, és Hell rendezte be 1781-ben. Az első megfigyeléseket egy Fogarasi nevű csillagász végezte. A gyulafehérvári csillagvizsgálót gróf Batthyány Ignác erdélyi püspök alapította, első csillagásza Mártonfi Antal volt, akit a püspök Bécsbe küldött, s ott "a csillagvizsgálás tudományára a maga költségén taníttatta".

Abban az időben a csillagászat már elvetette az asztrológiai jóslásokat, és tudományos célt szolgált. Főiskolai tanárok tanították, mint Kaposi Sámuel (1660-1713) gyulafehérvári tanár, akinek csillagászati munkái kéziratban maradtak fenn. Ugyancsak kéziratban maradt meg a debreceni tanár, Maróthi munkája. Kempelen János bécsi tanár pedig Velencében adta ki 1748-ban munkáját: De cometis malorum címmel.

A gyulafehérvári Batthyaneum (felül látható a csillagda)

Szirmai Tamás (aki Greiswaldban tanult és XII. Károly ösztöndíját élvezte) művének címe Eclipsis lunae totalis (Gryphisw. 1707). Alanda József lőcsei diák a Hold foltjairól írt: Dissertatio astronomica de surculis lunae (Wittenberg 1729). Báró Zach Ferenc pedig – aki a szász-gothai herceg főudvarmestere volt – Gothában adta ki 1792-ben a Fixarum precipuarium catalogus novus ex observationibus astronomicis című művét. [3]

A Vénusz-átvonulás megfigyelése

Hell és Sajnovics 1768. április 28-án indult Vardobe, hogy megfigyeljék a Vénusza Nap előtti átvonulását, amely 1769. június 3-4-én volt. Ott próbálta ki Hell a földrajzi szélesség (a sarkmagasság) mérésére feltalált igen pontos módszerét. Az útjuk céljául szolgáló mérést nagy szerencsével sikeresen elvégezték. Közben Sajnovics felfedezte a lapp–magyar nyelvrokonságot. [6] Érdekes, hogy a két nyelv hasonlóságára Hell figyelt fel, aki annak ellenére, hogy magyarnak vallotta magát, nem tudott magyarul! Sajnovics megtanult finnül, utána Hell nagy lelkesedéssel fogadta beszámolóját a lapp és a magyar nyelv rokonságáról. [7]

Ugyanarra a csillagászati eseményre az angol Royal Society is küldött expedíciót. Ennek vezetését James Cook tengerésztisztre és kutatóra bízták. A megfigyelést Tahitin végezték, de ennek az expedíciónak célja más volt, mint a csillagászati egység pontos kiszámítása. Ezt Banks, a Royal Society akkori elnöke így fogalmazta meg: "Amerikát a spanyolok, Ausztráliát a hollandok fedezték fel. A nagy déli kontinenst az angoloknak kell megtalálniok. Szégyen volna számunkra, ha nem fedeznénk fel". [2]

A mai Vardo

A Vénusz-átvonuláson kívül Hell megfigyelte a Skandináv-félsziget emelkedését, a tenger villódzását, amelynek megmagyarázásában úttörő szerepe volt. Útinaplójában számos sarkifény-megfigyelés is található, végzett mágneses és meteorológiai méréseket, vizsgálta az élőlényeket, kagylókat, csigákat. [7] Amint írta: "Azokat a dolgokat sem hanyagoltuk el, amelyek az állat- és növényvilág, jelesül a kagylók, füvek, algák, zuzmók természetrajzának megvilágításához vagy kiegészítéséhez tartoznak." [5]

A sarki fényről ezt írja: "Csodálkozom viszont azokon, akik az iránytűt figyelik meg a sarki fény jelentkezése idején; helyeselném, ha ezek az észlelők a sarki fény jelentkezésének idején kívül is különböző órákban buzgóbban figyelnék a mágnestűt. Erről itt csak annyit jelentek ki, hogy a mágnestűnek éppoly kevés összefüggése van a sarki fénnyel, mint amennyire kevés van a nap- vagy a holdszivárvánnyal, vagy a melléknappal, mellékholddal vagy a holdhalóval." [5]

Lássuk azonban, mit jegyzett fel Hell az áthaladás pillanatában: "Amerre a Nap mozgott, elég tiszta volt az ég, a napfoltokat és a Venust jól meg lehetett különböztetni […] mialatt a Venus már majdnem félig belemerült a Napba, mi a teljes belépés megfigyelésére készülődtünk. Én a tíz lábnyi achromatikus, Dollond-féle tubust használtam, […] Sima kristályüveget ügyesen elhomályosítva olyformán alkalmaztunk, hogy ugyanazt az üveget minden eshetőségre, akár tiszta, akár borús időben használhassuk. Midőn a teljes belépés már közel volt és a Nap körülbelül egy fokkal lejjebb állott a látóhatárhoz, a Nap széle kissé rezegni kezdett, de oly kis mozgással, hogy a megfigyelés pontosságát szerintem korántsem teszi kétségessé. Tehát a teljes belépést achromatikus tubusommal így figyeltem meg."

Vardoi megfigyelései alapján Hell kiszámította a napparallaxist, de mivel az adatokat késve közölte, kortársa, Lalande francia csillagász azzal gyanúsította meg, hogy azokat utólag javítgatva próbált jobb eredményt elérni. Gyanúját Encke is megerősítette, ezért Hell tudományos megbízhatósága megrendült. Később - jóval Hell halála után - azonban Le Verrier és Newcomb számításai Hell adatait és eljárását igazolták. [1]

Erdélyi munkássága

Hell Miksa három évig (1752-1755) Kolozsvárt élt és dolgozott, ahol a jezsuita rend tudósai az 1581-ben Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király által alapított egyetemen fejtették ki tevékenységüket. Nagy lelkesedéssel oktatott matematikát és csillagászatot. Elhatározta, hogy Kolozsváron is csillagvizsgálót kell alapítani. Addig azonban a megfigyeléseket magánlakásán berendezett kis csillagdájában végezte: "Hell egy Múzeum’ ‘s Observatórium alapját veté-meg, azon szobákban, melyekben most a’ tartománybeli Számláltató-Tisztség van ...". [6] Az egyetemi csillagdát megtervezte ugyan, de építését már nem fejezhette be, mert 1755 szeptemberében Bécsbe helyezték át.

Rövid kolozsvári működése idején Hell maradandót főként a matematika terén alkotott. 1755-ben a kolozsvári akadémiai nyomdában adta ki az Elementa mathematica naturali philosophiae ancilliantia (A természetfilozófia leányának, a matematikának elemei) című könyvét (Höll, 1755a). Hell egy több kötetes matematikai mű megírását is tervezte, de Bécsbe való áthelyezése után a csillagászati elfoglaltságok miatt már nem jutott ideje a sorozat folytatására. Így csak az első kötet jelent meg: az Elementa Arithmeticae numericae, et literalis seu Algebrae (A numerikus és betűszámtan, vagyis az algebra elemei vagyis az aritmetikáról és az algebráról szóló könyv), ezer példányban. [6] Hell könyve Jánosi Miklós: Trigonometria plana et spherica cum selectis ex Geometria et Astronomia problematis (Sík- és gömbháromszögtan, a mértanból és csillagászatból válogatott példákkal) Kolozsváron 1737-ben kiadott könyve után a második eredeti, Erdélyben nyomtatott matematikakönyv. [6]

Hell Miksa kézírása

Érdemes mai ésszel elgondolkodni azon, miként fogalmazta meg Hell a matematika tudományát: "A matézis a mennyiség tudománya. Két fajtája a Tiszta és a Kevert matematika [mathesis pura et mixta]. A tiszta matematika a minden anyagitól mentes mennyiség tudománya, amelynek tárgya minden, ami megszámolható vagy mérhető; ide tartozik az algebra a numerikus aritmetikával együtt, valamint a tiszta geometria. Kevert matematikának mondják a matematikának azt a részét, amely fizikai anyaggal kapcsolatos; ilyenek a kevert geometria, a statika, mechanika, hidraulika stb. A tiszta matematika a legbiztosabb tudomány, a kevert viszont csak a matematikai forma szerint biztos, de nem az anyag szerint."

Hell Kolozsvárt eltervezte egy több kötetes feladatgyűjtemény Exercitationum mathematicorum (Matematikai feladatok) kiadását is. Ennek is csak az első része jelent meg Exercitationes Arithmeticae (Aritmetikai feladatok) címmel. [6]

1755-ben további három kisebb terjedelmű matematikai munkát is kiadott Kolozsvárt: Compendia varia praxesque omnium operationum arithmeticarum (Az összes aritmetikai műveleteknek változatos és gyakorlati összefoglalása), A természeti bölcsészetet utánzó mértani elemek és Materia Tentaminis Mathematici (A matematika vizsgaanyaga). [4]

Hell Miksa sírfelirata

Kolozsvárt Hell lépéseket tett arra, hogy az új főiskolát felszerelje a kísérleti fizika oktatásához szükséges eszközökkel. Úttörő szerepet játszott az elektromosság és mágnesesség közti összefüggés tanulmányozásában is. Erről később Bécsben jelentetett meg tanulmányt: Anleitung zum nutzlichen Gebrauch der künstlichen Stal-Magneten (Bevezetés a mesterséges acélmágnesek hasznos alkalmazásához, 1762). Abban említi meg, hogy az első két mesterséges mágnest egy kolozsvári református kollégiumi matematikatanártól kapta. Már Kolozsvárt kidolgozta a mágnesség elektromos elméletét, szerinte a mágneses jelenségek az elektromos anyagnak bizonyos fokú mozgásai. Könyvében kitért a mágnesek gyakorlati alkalmazására is, könyvét inkább a kézműveseknek szánta, ezért írta németül, nem latinul. Szerinte a mágneseket a gyógyításban lehetne alkalmazni. [4]

Az utókor hálája

Hell tudományos munkásságát az európai akadémiák tisztelettudóan elismerték, tagja lett a párizsi, a bolognai, a koppenhágai, a stockholmi, a göttingai és a trondheimi tudós társaságnak.

Csillagászati munkásságának emlékére a Holdon egy 31 km átmérőjű krátert neveztek el Hellről (32° déli szélesség, 8° nyugati hosszúság).
Az egri főiskola 59 m magas csillagászati tornyában van az a Linea Meridionalis (délvonal), amelyet még Hell mért ki nagy pontossággal 1776-ban. [5] A toronyban még mindig szól a Hell-harang.

Halálának kétszázadik évfordulója alkalmából az akkori Csehszlovákiában Hell képmásával bélyeget adtak ki.

Egyik barátja, B. Benkler, Nyugat-Lichtensteinben emlékoszlopot állított Hell nevének megörökítésére. Ezen Dénes udvari tanácsos és könyvtáros alábbi verssorai voltak olvashatóak:

"Corpore dum posito levior tellure relicta,
Candidus ad Superos Hellius urget iter,
Et nunc Stellas, nunc illas, transvolat inquit:
Sat vos suspexi, despicere incipiam."

Az írás szerzője diákpályázatunkon a Csillagászati kategóriában I. díjat kapott.
 

Irodalom
1. Batta István: A magyarországi latin nyelvű fizikai irodalom története (http://www.kfki.hu/physics/historia/batta)
2. Dieter B. Herrmann: Az égbolt felfedezői, Gondolat Kiadó, Budapest, 1981
3. Endrey Elemér: Magyar csillagászok a XVIII. Században. Természettudományi Közlöny, XLIII. kötet, 1911
4. Heinrich László: Az első kolozsvári csillagda, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978
5. Petz Erika: A Vénusz-átvonulás és nyelvünk finnugor rokonsága - Hell Miksa és Sajnovics János expedíciójáról in Természet Világa, 2004. május
6. Szenkovits Ferenc: A kolozsvári egyetemi csillagda történetéből - tanulmány, BBTE, Kolozsvár, 2006
7. Verő József: A Hell–Sajnovics-expedíció naplója in Természet Világa, 1998. január
 

Hell Miksa fontosabb, nyomtatásban megjelent publikációi:
Hell, Miksa: Elementa Algebrae Joannis Crivelli magis illustrata et novis demonstrationibus et problematibus aucta, 1745 (Crivelli könyvének Hell által fordított, bővített és javított kiadása)
Höll, Maximilianus: Elementa mathematica naturali philosophiae  ancillantia. Tomus I: Elementa Arithmeticae numericae, et literalis seu Algebrae. Claudiopolitanae, 1755a
  Höll, Maximilianus: Exercitationum Mathematicarum. Pars I. Exercitationes Arithmeticae,    Claudiopolitanae, 1755b
Höll, Maximilianus: Materia Tentaminis Mathematici. Aula Academica S. J. Claudiopolitanae, die 14. Mensis Julii, 1755c
Hell, Maximilian: Ephemerides astronomicae ad meridianum Vindobonensem Wien, 1757–1786
Hell, Maximilian: Anleitung zum nutzlichen Gebrauch der künstlichen Stal-Magneten. Wien, 1762
Hell, Maximilian: Observatio transitus Veneris ante discum Solis, die 3 Junii Anno 1769. Wardoëhusii. Hafniae, 1770
Hell, Maximilian: Dissertatio de transitu Veneris ante discum solis die 3. Jun. 1769. Wardoehuusii in Finnmarchia observato Kjöbenhavn, 1770
Hell, Maximilian: Idea astronomiae Wien, 1778



Természet Világa, 139. évfolyam, 5. szám, 2008. május
http://www.termeszetvilaga.hu/ 
http://www.chemonet.hu/TermVil/