Weszely Tibor
A Schola most is él


2007 őszén ünnepli fennállásának 450-ik évfordulóját a marosvásárhelyi Református Kollégium, valamint jogutódja, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum. Az évszázadok folyamán szinte mindig akadtak olyan krónikások, akik lejegyezték e rangos tanintézet mozgalmas történetének egy-egy fontosabb mozzanatát. Így hiteles források alapján tudjuk rekonstruálni a fél évezredes múltjához közeledő iskola történetét.

Az 1526. augusztus 29-i mohácsi vész utáni tragikus években - mely  Magyarország három részre való szakadását is eredményezte - a meglévő iskolai hálózatot az elsorvadás veszélye fenyegette. A régi egyházi kolostori iskolák közül sok elnéptelenedett vagy bomlásnak indult. Ennek, valamint a reformáció XVI. században kezdődő európai térhódításának hatására mind gyakrabban vetődött fel a magyar nyelvterületeken az új vallási alapokra épülő tanintézetek létesítése. Sorra kezdtek megalakulni a református iskolák és kollégiumok, Pápán, Sárospatakon, Debrecenben, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és még számos más helységben. Erdélyben az 1556. november végén kezdődő kolozsvári országgyűlésen nyomatékosan felvetették az új református tanintézetek létesítését. Az ezt követő 1557. februári Gyulafehérváron tartott parciális gyűlésen Izabella királynő - többek között - Székelyvásárhelyen (ahogyan akkoriban Marosvásárhelyt nevezték) a Ferenc-rendiek elhagyott egykori vártemplomi kolostorát jelölte meg a megalakuló új iskola helyéül. Így 1557 őszén a Schola Particula megnyitotta kapuját a tanulni vágyó fiatalok előtt abban az épületrészben, amely az akkori szerencsés megválasztásnak köszönhetően ma is látható Marosvásárhelyen. Kezdetben a tanszemélyzet csak egyetlen személyből, a skólamesterből állt, akit egyes régi források rectornak is neveznek.

1601 augusztusában Basta császári tábornok hadai dúlták föl a várost és annak vártemplomát, így a Schola 1602-ben kénytelen volt átköltözni arra az új helyre, ahol jelenleg is található a marosvásárhelyi kollégium és annak mostani jogutódja, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum.

Jelentős dátum a Schola történetében 1718. április 30-a, amikor az iskola egyesült a sárospataki kollégium Marosvásárhelyre menekült ágával. Emiatt a marosvásárhelyi tanintézet a sárospataki kollégiumot testvériskolájának tekinti. Ettől a naptól kezdve a Schola kollégiumi rangra emelkedett. Ez által megjelentek a felső tagozatú osztályok, melyek tantervében a teológia és humán tárgyak mellett a filozófia keretén belül a természettudományok is helyet kaptak. Így az irodalom és a tudományok néhány művelőjének serkentő körülményeket tudtak teremteni a megalakult kollégiumok. Szellemi nagyjaink közül többen kötődtek egykori professzorként vagy diákként a marosvásárhelyi Református Kollégiumhoz is. Érdemes megemlítenünk néhány nevet: Laskai Csókás Péter, Decsi Czimor János, Fogarasi Pap József, Kovásznai Sándor, Köteles Sámuel, Bolyai Farkas, Dósa Elek, Bolyai János, Mentovich Ferenc, Koncz József, Vályi Gyula, Molter Károly, Farczády Elek, Székely János.

Említésre méltó az a magas szintű képzés, amelyben a kollégiumi hallgatók a XIX. század eleji időszakban a matematikai és a jogi tudományok elsajátítása során részesültek. Ezt a magas színvonalat Bolyai Farkas, illetve Dósa Gergely, majd fia, Dósa Elek tanári tevékenysége biztosította.
A kollégium társadalma mindvégig érzékenyen reagált a mindennapi élet történelmi eseményeire. Így például az 1848-as szabadságharc idején az ifjúság soraiból többen jelentkeztek Kossuth hadseregébe, míg egyik történelem szakos professzorát, Török Jánost a Habsburg hatóságok 1852 januárjában letartoztatták, és a Makk-féle összeesküvésben való részvétel vádjával 1854. március elején két másik társával együtt kivégezték. Az utóbbi időben a kivégzőhelyen emelt emlékműnél gyűl össze minden év március 15-én Marosvásárhely lakossága, hogy a szabadságharcra emlékezzen.

Marosvásárhelyen az első nyomda 1786-ban jelent meg, mely néhány év múlva Mátyus István orvosdoktor tulajdonába került, aki azt 1802-ben végrendeletileg a Református Kollégiumra hagyta. Hosszú ideig ez volt az egyedüli nyomda, amely a városban működött. A kollégium gondozásában 1804 és 1918 között funkcionáló nyomda műhelyében számos értékes alkotás látott napvilágot, előmozdítva ezzel a tudományos kutatást is, mivel a tudósoknak és íróknak publikálási lehetőséget nyújtott. Az itt megjelent kiemelkedő szellemi munkák között ott találjuk Bolyai Farkas Tentamenjét, valamint Bolyai János világhírű remekművét, az Appendixet.

A Trianon utáni nyomasztó légkör e rangos tanintézetre is ránehezedett. Az új román hatóságok - többek között - a nyomda további működését is betiltották. A kollégium és tanszemélyzete állandó zaklatásoknak és megaláztatásoknak volt kitéve. A második világháború után az 1948-as államosítás és tanügyi reform következményeként megszűnt az iskola református kollégiumi státusa, és ezután mint 2. számú magyar tannyelvű Fiúlíceum  működött tovább. Az országos tanulmányi versenyeken az iskola diákjai által elért kitűnő eredmények következményeként 1953-ban "kitüntetésként" az iskola épületének homlokzatára felragasztották egy akkoriban elhunyt román kommunista nevét, aki abszolút semmiféle szállal sem kötődött ehhez a tanintézethez. Szívós és kitartó küzdelem után, a pillanatnyi politikai helyzetet is kihasználva, 1957-ben a kollégium 400 éves évfordulója alkalmával az iskola felvehette egykori világhírű professzorának, Bolyai Farkasnak a nevét. Néhány év múlva azonban az egyre sovénebb hatalom Kozma Béla igazgatót, aki oroszlánrészt vállalt a 400 éves évforduló megszervezésében és az iskola névadásában, gátlástalanul eltávolították kollégiumi állásából. 1960 őszén - felsőbb utasításra - az utolsó négy évfolyamról egy-egy osztályt erőszakkal átvittek a helybéli Alexandru  Papiu román líceumba, és onnan román osztályokat hoztak a helyükre. Ezzel megszüntették az iskola több mint négy évszázados magyar tanintézeti jellegét. Az 1989-es fordulat után kísérlet indult az iskola eredeti magyar jellegű státusának a visszaállítására. Ma már közismert, hogy az 1990-es véres márciusi magyarellenes események egyik fő kirobbantó oka a Bolyai Farkas Elméleti Líceum ügye volt. De végül mégis sikerült elérni, hogy 2006 őszétől az iskolában csak magyar osztályok működjenek, mely ebben az értelemben az egyedüli ilyen jellegű tanintézet egész Maros megyében.

A marosvásárhelyi kollégium eseményekben gazdag történetének még a hézagos bemutatását sem lehet megvalósítani egy rövidre korlátozott cikkben. Emiatt érdemes megemlíteni azt a két alapművet, amely az iskola történetével foglalkozik. Az egyik Koncz József A marosvásárhelyi  Evang. Reform. Kollégium története (1557-1895), mely vaskos kötet 1896-ban hagyta el a kollégium nyomdáját (ez az erdélyi Mentor Kiadó gondozásában 2006-ban másodszor is megjelent), a másik pedig Kozma Béla A Marosvásárhelyi Református Kollégium - Bolyai Farkas Líceum 440 éves története (1557-1997),  című könyve.

Ez a tanintézet, az erdélyi magyarság általa érintett tagjaiban, az összetartozás érzését tovább erősíti. Az iskola által időközönként megrendezett Bolyai-világtalálkozók, melyekre ezen alkalmakkor a földrészek minden irányába szétszóródott egykori diákjait és tanárait az ősi alma mater visszavárja, a tanintézet vonzóerejét és hagyományápoló tevékenységét bizonyítják. Számunkra a Bolyai név ma már szimbólum.  A tágabb értelemben vett együvé tartózásunk ragyogó szimbóluma.

Weszely Tibor

Természet Világa, 138. évfolyam, 11. szám, 2007. november
http://www.termeszetvilaga.hu/ 
http://www.chemonet.hu/TermVil/