Szerkesztőbizottsági tagunk, Charles Simonyi az űrben


Kevés tudományos ismeretterjesztő folyóirat büszkélkedhet azzal, hogy tudós szerkesztőbizottságának egyik tagja éppen a világűrben tartózkodik. A Természet Világa igen! (Amikor e sorokat írom, ez így van.) Persze, mondhatják, Charles Simonyinak nem ez az igazi világa. Én meg azt mondom, annál nagyobb vagányság, hogy erre vállalkozott, erre pénzt áldozott. Abból áldozott, melyet ő a szoftver hercegeként egy másik világ teremtő alkotójaként megkeresett. Munkája eredményeként változott meg az életünk, vált mindennapjaink részévé a számítógép-használat. Az ő új világában pedig mi mindannyian utasok lehetünk.

Károly különben kutatóként viselkedik az űrhajósok között is: megfigyeléseket, méréseket végez, előre meghatározott program szerint kapcsolatot létesít a magyar rádióamatőrökkel, válaszol fiataljaink kérdéseire…

Charles Simonyi 2006 júniusában vette át édesapja megüresedett helyét a Természet Világa szerkesztőbizottságában. Nem kérette magát, amikor igent mondott a felkérésünkre. Ezzel is bizonyítva, hogy kultúránkban, tudományos életünkben, mint a láncszemek, egymást erősítve kapcsolódnak össze a generációk.

A következő írásokban szerkesztőbizottságunk két tagja, Both Előd, a Magyar Űrkutatatási Iroda igazgatója és Bacsárdi László, a Magyar Asztronautikai Társaság vezetőségi tagja számol be Charles Simonyi űrtevékenységének magyar vonatkozásairól.

S. GY.

Magyar (mérés) a világűrben

Amit néhány éve még alig hittünk volna, most valóra vált: ismét magyar ember járt a világűrben. Több mint negyedszázad telt el az első magyar űrhajós repülése óta. Közben nagyot fordult a világ, így Charles Simonyi űrturistaként - és mint ilyen, a világon ötödikként - repült csaknem két hétig a Föld körüli pályán. Külön öröm mindannyiunk számára, hogy személyében a Természet Világa szerkesztőbizottságának egyik tagja lett a második magyar űrhajós.

Charles Simonyi űrrepülésének - magyar származásán túl - volt még egy magyar vonatkozása. Az Űrkutatási Tudományos Tanács kezdeményezésére a Magyar Űrkutatási Irodának sikerült egyetértésre jutnia az Orosz Űrügynökséggel, az űrturista-utakat szervező Space Adventures képviselőjével és a leginkább érintett Charles Simonyival arról, hogy űrrepülése során a magyar gyártmányú Pille dózismérővel végrehajt egy rövid mérési programot. Mint ismeretes, az első magyar űrrepülésre fejlesztett dózismérő, amely a KFKI Atomenergia Kutatóintézetéből került ki, azóta több alkalommal is járt a világűrben. Az elektronikusan többször jelentősen korszerűsített berendezés egy példánya 2003 óta működik a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén, ahová a MŰI és az Orosz Űrügynökség együttműködése keretében az oroszok juttatták fel. Azóta a szolgálati rendszer részeként üzemel, és az űrhajósok rendszeresen ellenőrzik vele sugárterhelésüket. Az eltelt csaknem négy év alatt több mint tízezer mérési adat gyűlt össze, közöttük sok, űrséták idején végzett mérés eredménye is.

A Pille

A Pille dózismérő, a magyar űrkutatás legszebb sikertörténete ezzel összekapcsolja a két magyar űrrepülést, hiszen a műszer ősváltozatát a KFKI mérnökei még az első magyar űrhajós tudományos programja számára fejlesztették ki.

A repülésre történő felkészülése végén Charles Simonyi február 15-én látogatást tett a KFKI Atomenergia Kutatóintézetben. Megtekintette édesapja, Simonyi Károly professzor emléktábláját, majd Deme Sándor részletesen tájékoztatta a Pille doziméter működéséről, a készülék működésének alapjául szolgáló dozimetriai alapfogalmakról és a világűrben végzett, korábbi Pille-mérések eredményeiről.

Az előzetes terveknek megfelelően Charles Simonyi űrrepülése idején magánál tartotta az egyik, az orosz partner által erre a célra kijelölt mérőfejet, majd a repülés közben naponta megmérte az őt ért sugárterhelés nagyságát. Nem meglepő, hogy ez elhanyagolhatóan csekélynek bizonyult. Az űrhajósokat érő sugárterhelés rendszeres ellenőrzése elsősorban a hosszú időtartamú űrrepüléseknél, az űrséták idején és az erős napkitörésekkor fontos. Mindamellett Charles Simonyi mérése három szempontból volt jelentős. Egyrészt kicsit ismét sikerült ráirányítani a figyelmet a magyar űrkutatás eredményeire. Másrészt az űrturista-utakat szervező cég ezáltal demonstrálni tudja, hogy tisztában van a sugárveszély problémájával, figyel arra, ám ez a rövid repüléseknél nem jelent számottevő veszélyt a turista-űrrepülésre vállalkozók számára. Végül, de nem utolsósorban jelképes üzenete van annak, hogy a második magyar űrhajós, az első magyar űrturista űrrepülése során éppen egy Magyarországon fejlesztett és készített berendezéssel hajtott végre kísérletet.

Both Előd


Folyóiratunk díjnyertes diákjai is kérdeztek Charles Simonyitól

Áprilisban a Természet Világa Diákpályázatának három díjnyertes diákja és további három személy kérdezhetett egy amatőrrádiós kapcsolaton keresztül a világűrben lévő szerkesztőbizottsági tagunktól, Charles Simonyitól. A Természet Világa szerkesztőbizottsági tagjaként egyik fő szervezője voltam az országos sajtóérdeklődést kapott eseményeknek - nézzünk be a kulisszák mögé!

Charles Simonyi űrutazása alatt két alkalommal is szervezett amatőrrádiós kapcsolat kiépítésére került sor Magyarországról. Április 12-én hajnali 0:55-kor a rendelkezésre álló körülbelül kilenc perces időablakban 34, magyar nyelven beszélő amatőrrádiós kísérelt meg egy-egy szót váltani vele. Ez legalább húsznak sikerült is, ezzel egy új rekordot állítottak fel. Április 13-án hajnali negyed kettőkor hat középiskolás, illetve egykori középiskolás diák tehette fel amatőrrádiós kapcsolaton keresztül kérdését az űrturistának. Magyar diákok kérdeztek magyarul, magyarországi helyszínről - ilyen sem volt még. A kérdező diákokra mind jellemző, hogy középiskolás éveik valamilyen módon kötődtek (kötődnek) Charles Simonyi édesapjához, Simonyi Károlyhoz, szerkesztőbizottságunk egykori tagjához, akinek a nevéhez  A fizika kultúrtörténete című mű is fűződik. A diákok közül hárman (Fekete Soma, Petz Erika, Somogyi Tímea) a Természet Világa Diákpályázatán a Simonyi Károly által alapított Kultúra egysége különdíj nyertesei, ketten (Molnár Gyula, Sas Péter) a Simonyi Károly Országos Elektrotechnikai Verseny első helyezettei, egyikük pedig Kazinczy-díjas diákújságíró, Magyari Dóra (Magyari Béla kiképzett űrhajós lánya). Az április 13-i esemény helyszíne a Puskás Tivadar Távközlési Technikum volt, szervezői a Magyar Asztronautikai Társaság, a Puskás Tivadar Távközlési Technikum és a Természet Világa. Április 13-án este egy tudományos szemináriumot is szerveztünk, melyen bemutattuk a diákokat, lejátszottuk a nyolc perces rádiófelvételt és elhangzott négy érdekes előadás is.

Kapcsolásra várakozó diákok

A diákkapcsolat ötlete Gschwindt Andrástól, a Műegyetemi Rádióklub vezetőjétől származik. Bandi bácsi a tanárom volt, így amikor egy közös ismerősünk (Gödör Éva) karácsony környékén megkeresett, hogy segítsek kapcsolatot találni Charles Simonyihoz, örömmel vettem a felkérést és elkezdtem rágni főszerkesztőnk fülét. Staar Gyula elérte Charles Simonyit, szerkesztőbizottsági tagunkat, akit szerencsére nem kellett sokáig győzködni. Ezzel párhuzamosan elindult egy másik ágon is a szervezés, több különböző hely neve is felvetődött a kapcsolat lehetséges helyszínéül, végül a Puskás Tivadar Távközlési Technikumra esett a választás. 2007 februárjának a végén csatlakozott a társszervezők közé a Magyar Asztronautikai Társaság, akik vállalták, hogy tudományos ismeretterjesztő előadásokkal gazdagítják a diákkapcsolat programját. 2007. március 3-án a Természet Világa idei díjátadó ünnepségén hivatalosan is bejelentettük ezt az eseményt, és néhány héttel később a folyóirat honlapjának részeként címen elindítottuk a rendezvény hivatalos honlapját.

A szervezés összetett és sokszereplős folyamat volt, egyeztettünk Charles Simonyival, a többi szervezővel, a későbbiek során pedig az ARISS (Amateur Radio on the International Space Station) nevű szervezettel. Megannyi e-mail és telefonhívás volt az elmúlt hetek mögött, nagyon sok dokumentumot kellett kitölteni ahhoz, hogy a kapcsolat létrejöhessen. Eredetileg 2007. április 13-án estére terveztük a diákkapcsolatot, de tőlünk független okok miatt az időpont sokat módosult, legutoljára április 7-én, szombaton, ekkor került át 13-a hajnalra. Bevallom, ekkor megijedtünk: vajon ki fog érdeklődni a kapcsolat iránt, ha ilyen hajnali időpontban lesz? Szerencsénkre mind péntek hajnalban, mind péntek este zsúfolásig telt az iskola kb. száz fő befogadására alkalmas nagyterme.

A diákok felkérése márciusban történt meg. Mindegyikük lelkesen vállalta, hogy kérdezzen az űrturistától, a nehézséget inkább az okozta, hogy milyen kérdést is tegyenek fel. Bár mindegyikükben több tucat kérdés is megfogalmazódott, csak egyetlen egy kérdés feltételére volt lehetőségük.
Az iskola technikai felkészítését Horváth László igazgató (Laci bácsi) koordinálta. Személyében lelkes, ötletekben gazdag partnerre leltünk, az iskola munkatársaiban pedig segítőkész emberekre.

Nem készültünk ekkora érdeklődésre, de álltuk a média rohamát, és egy hirtelen jött ötlettel sajtótájékoztatót rendeztünk április 13-án hajnalban, amire körülbelül nyolcvan sajtómunkatárs jött el (újságíró, tévéstáb, rádióstáb). A sajtótájékoztatót Simonyi Tamás (Charles Simonyi öccse), valamint Magyari Béla megjelenése tette meglepetésekben gazdaggá, sőt Tamás még egy űrkonzervet is hozott magával a diákok és a jelenlévő újságírók számára.

Felkészültünk arra az eshetőségre is, ha valamilyen technikai ok folytán probléma merülne fel a kapcsolatban. Charles Simonyi ismerte a diákok nevét és kérdéseit, így ha a kapcsolat elméleti kezdete utáni 120. másodpercben sem vette volna a mi jelzéseinket, akkor is elkezdett volna válaszolni a diákok kérdéseire. Szerencsére rendben létrejött a kapcsolat, az egyedüli izgalmat az okozta, hogy a nagyteremben - ahova az újságírókat ültettük - az első két perc során mindig pont akkor ment el a kép, amikor OJ (Tóth István rádióamatőr, a HA5KHC rádióklub vezetője, a kapcsolat operátora) lenyomta az "adás" gombot. Sikeres kapcsolat, sikeres beszélgetés, nagy sajtóérdeklődés - szinte az összes országos nyomtatott és online média hírt adott a rendezvényünkről. Egy kis ideig reflektorfénybe került az amatőrrádiózás és az űrtevékenység népszerűsítése - reméljük a következő hónapokban is tudunk még érdekes rendezvényeket szervezni.


Természet Világa, 138. évfolyam, 5. szám, 2007. május
http://www.termeszetvilaga.hu/ 
http://www.chemonet.hu/TermVil/