2007 januárjában, egy Gellért-hegyi magánház építkezésén, az alapozó gödörben talált gömbfülkéből kiindulva új kristálybarlangot fedeztek fel a Rózsadombi Kinizsi Barlangkutató Sportegyesület tagjai Leél-Őssy Szabolcs és Adamkó Péter vezetésével.

A Gellért-hegy Duna felőli oldala és főtömege a felső-triász fo-lyamán, kb. 200 millió éve keletkezett ún. "Fődolomitból" áll, de a hegy felszínén többfelé fiatalabb üledékek:  jelentős tűzkőtartalmú "eocén alapkonglomerátum" a Sziklakápolna környékén, Budai Márga (a csúcs környezetében), Szépvölgyi Mészkő, Tardi Agyag (főleg a délkeleti lejtőkön), Kiscelli Agyag (főleg a délnyugati lejtőkön), Törökbálinti Homokkő és édesvízi mészkő fedik a dolomitot. Mai éghajlatunkon egyik kőzet sem igazán alkalmas karsztosodásra (kivéve a Szépvölgyi Mészkövet, de az  itt csak kis terülten fordul elő a felszínen), ezért a Gellért-hegyben valószínűleg csak kevés és kis belső méretekkel jellemezhető barlang alakult ki. Nem is ismerünk (ill. eddig nem ismertünk) jelentősebb járatrendszert. Bár a Sziklakápolna nagyméretű     terme, ill. az alatta található, 1962-ben fúrással felfedezett Ara-gonit-barlang is nagyméretű, de ezen a két termen kívül említésre méltó természetes üreget nem ismerünk itt. Vannak a források mellett néhány méteres nyílt szilahasadékok (pl. a Gellért-fürdő melletti Sáros-fürdő, vagy a Rác-fürdő esetében), ismerünk 2-3-14 méteres forrásbarlangokat a sziklafalban, és Szabó József professzor is leírt a Citadella építésekor talált két kisebb üreget, de összefüggő járatrendszer sehol nem fedeztek fel a hegyen.

Ezért ennek a 183 méteres magasságban nyíló barlangindikációnak a kutatásához sem fűztünk vérmes reményeket. Annál nagyobb volt a fiatal kutatók, Leél-Őssy Csaba, Kertész Balázs, Barcza Márton és Gerencsér Gabriella meglepetése, amikor egy karvastagságú szűkületet kitágítva beléphettek egy kb. 5-6 m magas, mintegy 4 m széles és 6-7 m hosszú, lejtős barlangterembe, aminek az oldalát 2-3 méteres magasságig a lámpák fényét szikrázva visszaverő gipszkristályok borították!

Hamarosan sikerült tovább is jutni. A következő terem is hasonló szépségeket rejtett. Az általában 1-3 cm vastag gipszkéreg többgenerációs és eltérő felépítésű. A barlangot magába foglaló kőzet felszínét sokfelé egy pár mm vastag kalcitkéreg borítja, aminek a felszínét vékonyan fedi az első gipszkiválás. Ez üvegszerű, több cm²-es gipszkristályokból áll, amikre újabb gipszgenerációk váltak ki. Gyakori a milliméteres nagyságrendű, halvány vajsárga, gömbös-vesés felületeket alkotó kristályok csoportja, amiknek a felszínén elszórva nagyon apró kristályos, hófehér gipsz keletkezett. Ez a fehér változat a leggyakoribb, sokfelé egyeduralkodó a barlangban. A felszínéből sokfelé gipszvirágok és gipszkígyók állnak ki, amik 2-3 mm vastag, esetenként ceruza átmérőjű, girbegurba, tekeredő formák. Hosszuk a 6-8 cm-t is eléri. Máshol 5-10 cm-es hajszálvékony kristálytűk (árvalányhajak) állnak ki a falból, vagy tapadnak a kristálybevonatra. Ezt a ritka megjelenési formát 1965-ben a Szemlő-hegyi-barlangból írták le, és a József-hegyi-barlang 1984-ben felfedezett járataiban fordulnak elő nagyobb mennyiségben. Ugyancsak gyakori, hogy a gipszkéreg felszíne nem sima, hanem 1-2 cm hosszúságú, sík kristálylapokkal határolt tűk díszítik a felszínét. A legmegkapóbb, hogy ez a gipsz teljesen tiszta, sérülés- és koszolásmentes. Persze, nagyon sérülékeny, érzékeny képződmény…
 

"Vattacsomók" gipszből	Földből kinövő gipsztűk

A gipsz mellett aragonit is előfordul itt a felső szinten. Az ara-gonit tűk 1-2 cm hosszúak, és oldalsó kristálylapjaik szintén csillogva verik vissza a lámpák rájuk eső fényét. A tűkristályok itt általában félgömbszerű képleteket alkotnak. Egyes részeken összefüggően borítják a falat, máshol, a mennyezeten elszórva jelennek meg.

Annyira a felszín közelében vagyunk, hogy a mennyezet sötétbarna színű, repedezett, kifejezetten agyagos márga. Mégsem omlik be. Erre utal, hogy az említett aragonit kristálytűk elszórtan megtalálhatók a mennyezeten. Bár a friss felfedezés után még nem volt időnk radiometrikus korhatározásra, a többi budai barlang képződményeinek vizsgálatra alapján valószínűsítjük, hogy ezek az aragonitkristálykák 100-200 ezer évesek lehetnek. Tehát kialakulásuk óta nem volt itt jelentősebb omlás. Akkor talán nem túlzott optimizmus arra következtetni, hogy a mi életünkben sem fog ilyen esemény bekövetkezni…

Összesen három hasonló méretű barlangterem alkotja a barlang felső szintjét. A bejárattól a terep fokozatosan lejt, így a harmadik teremben már 7-8 m mélyen járunk a bejárathoz képest. Nem vagyunk már azonban az alapozógödör alatt, így a fejünk felett ennél vastagabb a kőzet. (A barlangjáratok a hegycsúcs felé vezetnek.)

A második és a harmadik terem közti átjáró alatt nyílik egy akna, amely 3 méteres mélységig függőleges, onnantól ferde, meredeken lejt, és összességében kb. 10 méteren keresztül. Ez alkotja a barlang alsó szintjét, amelyre sokkal szűkebb méretek a jellemzőek. Az eredetileg megtalált akna bejáratán egyikünk sem fért be, mesterségesen kellett kitágítani. Utána még 4 olyan szűkület van az aknasorban, hogy azon csak a kisebb termetű kutatók férnek át.

Az aknák alján már csak kisebb, 1-3 m²-es fülkéket találunk. Egyikük koromfekete a mangán-oxidos kiválástól. Másikban 5-6 cm-es aragonit kristálykarácsonyfák díszítik az oldalfalat. Van itt fél méteres, sárkányfejre hasonlító cseppkő is. Mindenfelé sok a lemezes kalcit, ami a barlangot hajdan kitöltő meleg vizű tó felszínén vált ki a kalcium-karbonátra nézve túltelített oldatból. Ez azért fontos, mert ezen tudunk uránsoros korhatározást végezni az ELTE-n, így konkrét információnk lesz a barlang koráról. A tengerszint feletti magasságból kiindulva a rózsadombi barlangok analógiájára alapozva úgy sejtjük, hogy a barlang kora félmillió év körüli lehet.

A mélyponton Surányi Gergely 18 °C-os hőmérsékletet regiszt-rált. Véleményem szerint ez a közeli meleg vizes források következménye lehet (normál esetben egy barlang hőmérséklete megegyezik a felszín évi középhőmérsékletével). Tehát van rá esély, hogy akár nagyobb méretű, ember által is járható hasadékok, járatok vezessenek le a karsztvíz szintjéig. Addig azonban még 65 m van hátra függőlegesen…

A barlang eddig megismert szakasza 60 m hosszú, és a járatok a bejárathoz képest 18 méteres mélységbe vezetnek le (az eredeti felszín ehhez képest még 6-7 m).

A barlangra a kiválások, a jellegzetesen termálkarsztos ásványvilág mellett a gömbfülkék és egyéb oldásos formák is jellemzőek. Ezek az összes budai, ún. termálkarsztos barlangnak a sajátjai. Ezek a barlangok ugyanis úgy jöttek létre, hogy a tágabb környékre (úgy 60-80 km²-ről van szó) lehulló csapadék egy része a karbonátos térszínről a mélybe szivárog (más részét elhasználják a növények, elpárolog, vagy felszíni vízfolyások útján a Dunába jut). Maucha László aggteleki vizsgálatai alapján a mélykarsztba a felépítő kőzet sajátságaitól függően a csapadék 5-25 százaléka juthat. Ez egy nagy körpályát ír le, és izotóp vizsgálatok alapján néhány ezer, maximum néhány tízezer év után jut ismét a felszínre. Addig azonban, attól függően, hogy milyen mélyre jutott le, és milyen gyorsan emelkedett a felszínre, alaposan fölmelegszik. Elméletileg akár 100 °C közelébe is kerülhet. (most is van olyan kút, amelyik 68 °C-os vizet szolgáltat). Ezeknek a mélyből jövő forráságaknak (a leírt pályájuktól függően) eltérő lesz a hőmérséklete, és attól függően, hogy milyen mellékkőzetekkel mennyi ideig érintkeztek, különböző lesz az ionos összetétele is. A különböző forráságak mind a Duna jobb partján, az ún. "termális törésvonal" mentén igyekeznek a felszínre jutni, annak közelében keverednek egymással és a repedéseket kitöltő "hideg" karsztvízzel (a Duna mellett, a felszín közelében ennek e hőmérséklete is közelít a terület évi középhőmérsékletéhez). A triász karbonátos rétegek helyenként 1-2 km mélyre is lenyúlnak. A repedéseket a Duna szintjéig kitölti a karsztvíz, amely a felszíntől lefelé egyre melegebb lesz a geotermikus gradiensnek megfelelően. Ebben a statikus, az egymással összefüggő repedéseket kitöltő (tehát a közlekedőedények törvényének megfelelően viselkedő), azaz statikus vízben jön létre a fent leírt áramlás.

A felszín közelében tehát bekövetkezik a keveredés: a meleg vizes források egymással, és az ott helyben lévő, hozzájuk képest hideg karsztvízzel keverednek. Ehhez jön még egy elhanyagolható mennyiségű, mindenképpen 1 százalék alatti közvetlen beszivárgás is. Ezért hívják ezeket a forrásokat "kevert vizű" forrásoknak. A keveredés során fellép a "keveredési korrózió" jelensége, amely azt jelenti, hogy az eltérő kemizmusú és különböző hőmérsékletű vizek elegyedésekor megnő azok oldóképessége a mészkőre nézve. Így oldódhattak ki a repedések mentén a források alatt és mögött a forrásjáratok, majd a terület kiemelkedése, ill. a Duna bevágódása, és az ehhez kapcsolódó karsztvízszint-süllyedés következtében szárazzá váló barlangjáratok, így a Citadella-kristálybarlang is.

A budai termálkarsztos barlangok keletkezési mechanizmusának megértéséhez nagy segítséget jelentene, ha barlangunk járatait (a budai barlangok közül elsőként!) fel tudnánk tárni a meleg vizes forrásokig. A barlang jövője biztosított. Magyarországon minden barlang (olyan, 2 métert meghaladó természetes sziklaüreg, amelyikbe egy ember belefér) a törvény erejénél fogva védett. Tehát nem kell minden barlangot egyenként védetté nyilvánítani, mert az megtalálásakor már eleve védett. Itt az ingatlan tulajdonosa vállalta, hogy a jelenleg a telek közepén nyíló barlangbejárattól saját költségén alagutat épít a közterületig. Így a ház felépülte után is a természetvédelmi hatóság engedélyével rendelkező kutatók akadály nélkül juthatnak majd be a barlangba, és. nem lesz akadálya a további feltáró barlangkutatásnak sem.

Kiépítésről, az idegenforgalom előtti megnyitásról egyelőre nincs szó. A Citadella-kristálybarlang három felszín közeli terme viszonylag kis járathosszúságot jelent, és képződményei rendkívül érzékenyek. Csak olyan látogatás lenne elképzelhető, ahol a turisták fizikai akadályok (pl. üvegfal) miatt sem érinthetik meg a kristályokat, és egyúttal a porszennyezés is eleve kizárt. Ezt azonban a kiépítés során nehéz lenne megvalósítani. Ezért a barlang csak kiadványokból, filmfelvételekből lesz tanulmányozható, viszont sértetlenül megőrizhetjük utódainknak is.