Oláh-Gál Róbert
Az MTA és a Bolyaiak pere


Kőnig Gyula és Réthy Mór volt az a két elsőrangú magyar matematikus, aki elsőként magyarul tudományos értekezésekben tárgyalta a Bolyaiak matematikai munkásságát. Ők voltak a kezdeményezői és javaslattevői a Magyar Tudományos Akadémián, hogy a két Bolyai műveit újra kiadják. Ismeretes, hogy a Tentamen az Appendixszel 1832-33 között jelent meg.

1884-ben az MTA elhatározta, hogy újra kiadja a Bolyaiak halhatatlan művét, a Tentament. Erről a szándékról tudomást szerzett Bolyai Farkas akkor még élő kisebbik fia, Bolyai Gergely. Sajnos ő ebben anyagi hasznot látott és értesítette az Akadémiát, hogy csak kellő honorárium fejében hajlandó hozzájárulni a kiadáshoz. Ebből az időből származik a következő jegyzőkönyvrészlet:

"Kiírt czikk a M. T. Akadémia III. osztálya 1886. április 12.-én tartott ülésének jegyzőkönyvéből.

5. Az osztályhoz átteszi a főtitkár Bolyai Gergely levelét 1886. márczius 1-ről Bolyáról, melyben atyjának Tentamen munkája kiadása után a tiszta jövedelemhez mért összeget kér a maga számára fenntartani; ugyan együtt az Akadémia által adandó tagadó válasz fogalmazása is közöltetik.

Az osztály szintén a mellett van, úgy mint a főtitkár a válaszban kifejezi, hogy a dolog magán úton intézendő el. Bolyai Gergely úr tehát felszólítandó, hogy 1886. június 1-ig nyilatkozzék, hogy ezen válasszal megelégszik-e vagy nem, s ez utóbbi esetben a dolog az Akadémia elé terjesztessék, mi alkalmilag kellemetlenséget idézhetne elő, mi a meglevő Bolyai-pietáson alighanem csorbát ejtene.

Szabó1

Érdekes, hogy Bolyai Gergely főleg nagybátyja, Bolyai Antal gyűjteményére és munkájára támaszkodva összeállította a Bolyai család történetét, és azt el is küldte Szily Kálmánnak kiadás végett. Elgondolkodtató, hogy a Bolyai család története című munkájáért nem igényelt szerzői jogdíjat, viszont az apja és féltestvére művének kiadása után már szerzői jogdíjat kért!

Íme Bolyai Gergely levele Szily Kálmánhoz:

"Nagyságos Szily Kálmán műegyetemi tanár Úrnak baráti szeretettel

Budapest
Andrássy út. 108.
Bolya 1887 május 12-én

Kedves barátom!
Szeretett Öcsém!

Folyó év martius 13-ról írt becses válaszodra viszontválaszom, hogy eddig késett ne vedd rossz néven, mert ha tudnád azóta mennyi kellemetlen körülményeim voltak, vannak és lesznek, azon bámulnál, hogy még egészen nem desperáltam.

Kedves barátom 61 éves vagyok 13.-án a szerencsétlen számú napon, - egészségem is megtört, halni készülök, (memento mori); - testamentumot nem írok; mert adósságnál egyebet nem hagyhatok, - de erkölcsi kötelességbeli restantiámat míg élek le akarom róni, - küldöm tehát:

1-ször b.e. atyám olaj képét - melyről Mvásárhely egykori Diogenésze Jenei Dániel azt jegyezte meg, hogy Pater dolorus - a nagyapám Bolyai Gáspár olaj képével együtt, kívánságod szerint hozzád, az elsőt a M.T. Académiának lefestésre átadás, - a másodikat az érdeklődőknek bemutatás végett. - Az atyámé marad míg az Académia lefösteti, a nagyatyámét kérlek szíveskedj (a pennám megbotlott) a bemutatás után azonnal vissza küldeni; mert nagyon féltett ereklyéim, és üres a szoba azok nélkül. -

2-szor Küldöm a képekhez mellékelten a Bolya völgyéről, s törzs, részint kihalt, részint élő családjairól 1885 január óta kedvetlen körülményeim miatt félre tett, s két évi stagnálás után a Br. Radák családi levéltárban lévő feles Bolyai okmányokból valamennyire kiegészített 70 lapból álló gyarló, s hézagos, és még nem ismert adatokból utólagosan pótlandó értekezésemet, vagy tanulmányomat, vagy a modern kifejezések szerint minek is nevezzem. -
[…]
Már kedves barátom és szeretett öcsém megengedj, hogy ezzel neked annyi teendőd között alkalmatlankodom, de rájövök, hogy te az amphibiumok közé tartozol mathematikus létedre egy a történelmi szakosztályban felolvasásodból, - bátorságot vettem magamnak efféle nem szakmádhoz tartozó tárggyal hozzád, mint annyi őszinteséget tanúsított barátomhoz ad manus fideles küldeni, és barátilag, föltenni, szíveskednél egy félórát áldozva átlapozni, és saját belátásod szerint (académiai felolvasásra való nem lévén) a történelmi, vagy inkább a legilletékesebb genealógiai társulathoz az én nevemben, s megbízásommal beadni, hogy bírálják meg, s ha méltónak találják, gyenge, de csak adat összeszerzésével és fáradsággal összeállított dolgozatomat, kegyeskednének kiadni, hogy maradjon a Bolyai Farkas és János tudománya teréni nagy emlékek mellett az erdélyi nemes családok közül kifeledett szerencsétlen családunknak is valami nyoma. -

Restellem, hogy oly gyenge külső alakban van kiállítva, de mentsen ki, hogy falusi papírra, falusi tentával, falusi domieloctus ideákkal, s velem született csúf írással nyakra-főre nagy sietséggel írtam le két példányban, egyet magam számára hagyván. A sok sebes írástól elgyengült volt a kézcsuklóm, hogy alig tudtam használni, idegen segítséggel csak 8 lapot írtam.

Azért siettem, hogy a képek menjenek föl, míg az Académia együtt van, és azokkal egy tokban s költséggel akartam küldeni. - Igazítás, vakarás, sietségből, s kimerültségből azért hibák miatt történtek, de azért olvasható, s remélem, hogy azokért el nem ítélnek noncunamus vagy hangya emberek. -

Még egy nagy kérésem van hozzád, - légy szíves a képek bemutatásáról, úgy a dolgozatomról a lehető legsürgősebben tudósítani bár mi röviden, hogy tájékoztassam magamat. -

Isten veled, kérdéseiddel együtt ölel válaszodat váró,

Szerető barátod, bátyád Bolyai Gergely

U. I. Szilágyi Sándort, Deák Farkast ha találkozol velek üdvözöld nevemben kérlek! -

A kép visszaküldésénél kérlek a pecsét ne maradjon el; mert a szeg, vagy sróf csak semmi a mai civilizált világban2."

A levélből kiolvasható, hogy Gergely szerette volna, ha nyomtatásban megjelenik az általa írt és összeállított Bolya-völgyi ős törzsökös családok története. Sajnos, ez mai napig sem történt meg. De ami számomra érdekes, hogy Gergely jogot formált a Tentamen szerzői jogdíjára, teljesen kihagyva unokaöccsét, Bolyai Dénest, János fiát, és persze Amália unokahúgát is. Bolyai Gergely és később Gáspár fia is úgy nyilatkozott és cselekedett, hogy Bolyai János fia, Dénes törvénytelen gyermek, így nem jogosul a jogdíjakból és a családi örökségből.

Bolyai Dénes

A Természettudományi Közlöny, a Természet Világa jogelődje 1887. 19., 219 füzetéből megtudhatjuk, hogy Kőnig Gyula bemutatta az Akadémián Bolyai Farkas Tentamenjét és beszámolt a sajtó alá rendezés munkálatairól.

1890. augusztus 26-án meghalt Bolyai Gergely. Fia, Bolyai Gáspár, e név alatt a IX. a nagy Bolyai családfán, a Székely-udvarhely melletti Kadicsfalvára nősült, majd felszámolta az utolsó kis bólyai kúriát3. A Tentamen sajtó alá rendezése tíz évet vett igénybe. Közben színre lépett Bolyai Gáspár. Valószínű az anyagi gondok és egy székelyudvarhelyi rafinált tollforgató, laptulajdonos, Betegh Pál rávették, hogy adja el neki a Bolyai-művek kiadásának szerzői jogát:

"Meghatalmazás

Mely szerint alólírott királyi közjegyzőileg hitelesített meghatalmazást adok Székely-Udvarhelyen lakó Betegh Pál nyomdatulajdonos könyv és hírlapkiadó vállalatának és Takács Győző okl. szab. Ügyvivőnek, ki Bpesten lakik, hogy törvényes elődeim Bolyai Farkas volt Marosvásárhelyi ev. ref. tanár és fia Bolyai János volt cs. és kir. genie kapitánynak fentnevezett Betegh Pál és Takács Győző urak minden néven nevezhető műveit jogosan felkutathassák s bármely nyelvre lett és leendő lefordítása és kiadása ellen óvást emeljenek s emeltessenek s ami meglevő lefordításokért pert indíthassanak s szóval mindazokat, miket ez ügyben jónak látnak mindent megtehessenek, fenntartván jogomat a kártérítési összeg mennyiségének meghatározására, leszámítva minden kiadásukat csupán a tisztajövedelem fele részéhez tartok igényt s a másfelét egyenlő arányban Betegh Pál és Takács Győző uraknak felajánlom.

Jogot engedek Betegh Pál könyvkiadónak arra is, hogy a nevezett elődeim kiadott és kiadatlan műveit belátása szerint kiadhassa, eladhassa vagy kiadhassa és az azokból bejövő összegből - levonva kiadásait - a tiszta haszon fele részét nekem, vagy törvényes jogutódomnak kiszolgálhassa, t.i. nőm született Török Irmának.

Végül kijelentem, hogy a meghatalmazásomat senki meg nem támadhatja és az ügyet teljesen és kizárólag csak nevezett Betegh Pál és Takács Győző urakra s az ő meghatalmazottjaikra bízom.

Kelt Székely Udvarhelyt 1896. szeptember 10-én.

Bolyai Gáspár
Közjegyzői hitelesítés 353/1896 szám4."5

Ki volt ez a Betegh Pál főszerkesztő? Segesváron az 1900-as évek elején két lapot is kiadtak, a "Székely-Udvarhely"-t és a "Nagy-Küküllő"-t, és mind a kettőnek Betegh Pál volt a főszerkesztője. Sajnos a Csíkszeredai Levéltárban egyelőre nem találtam meg a Székely-Udvarhely és a Nagy-Küküllő szerkesztőség levéltári hagyatékát. Tény, hogy az említett Betegh Pál jól tájékozott volt Bolyai-ügyben. Ezt igazolja Filep Eleknek a Bolyai család történetére vonatkozó írása, ami szintén Betegh Pál Nagy-Küküllő című lapjában jelent meg 1901-ben6.

1897 decemberében a Franklin Társaság kiadásában megjelent a Tentamen első kötete, Kőnig Gyula és Réthy Mór gondozásában, és külön kötetben az Appendix, Suták József által kommentálva és magyarra fordítva. Az Appendix kiadását Schmidt Ferenc gondozta, a kiadó pedig Kilián Frigyes bizománya. A kötet elején Schmidt Ferenctől olvasható egy Bolyai János-életrajz. Schmidt Ferencnek nagyon sokat köszönhetünk Bolyai Jánosért tett kutatásaiért. Ugyancsak 1897-ben a Ma-thematikai és Physikai Lapok 6. számában kiadták az Appendix, Rados Ignác általi magyar fordítását.
A kiadás utáni "szerzői díj" csak megnehezítette az Akadémia dolgát. Minden, a matematikát népszerűsítő kiadó közel 200 éve tudja, hogy ez nem jár nyereséggel. Matematikai művek kiadása az anyagi haszon tekintetében nem szokott sikeres lenni, legtöbb esetben ráfizetéses vállalkozás. A Tentamen eredeti példányai is Bolyai Farkas nyakán maradtak. Sokat panaszkodik is, hogy műveit makulatúrának használja és fanyar humorral írja, hogy művei lakásán maradt példányainak legnagyobb hasznát a kolerajárvány idején vette.

1897-ben megjelent a Tentamen első kötete és Betegh Pál elérkezettnek érezte az időt, hogy követeléssel lépjen fel az Akadémiával szemben. Alább közöljük Betegh Pál cinikus levelét, melyet Eötvös Lorándnak7 írt:

"Betegh Pál levele Eötvös Lorándnak, 1897-ből.
(Székely-Udvarhely Szerkesztősége)

Nagyméltóságú Vásárosnaményi
Eötvös Loránd báró úrnak, mint
a Magyar Tudományos Akadémia Elnökének
Budapest

Tudomásomra jött, hogy a MTA Bolyai Farkas és Bolyai János műveit magyarra lefordítva kiadta, illetve folytatólagosan kiadja.

Miután nevezett írók összes kiadott és kiadatlan műveit az egyenes és kizárólagos jogutódoktól megvétel utján szerencsés vagyok magaménak nevezni, szíves felvilágosítást kérek Nagyságodtól arra nézve, hogy minő jogon adta és adja ki a MTA beleegyezésem nélkül ez írók műveit?

Nagybecsű felvilágosítást elvárva, vagyok és maradok

Nagyméltóságodnak
Székely-Udvarhelyt, 1897. decz. 15.-én
Alázatos szolgája Betegh Pál"

Betegh Pál valószínűleg nem kapott választ az Akadémia elnökétől, ezért aztán levelet írt Szily Kálmánnak az Akadémia főtitkárának is8:

"A "Székely-Udvarhely" szerkesztősége
Nagyságos Szily Kálmán úrnak, a M. Tud. Akadémia főtitkára Budapest

Múlt évi 640-897. sz nagybecsű sorai birtokában, van szerencsém követelésemet és annak jogalapját formulázni:

1. Az ide csatolt meghatalmazás szerint a nagynevű Bolyaiak törvényes utódától minden hátrahagyott munkáikhoz feltétlen jogom van.

2. A megelőző pontban kifejtett jogomnál fogva, a M. Tud. Akadémián, a minden jog nélkül kiadott, illetve lefordítás után áruba bocsátott Bolyai Farkas és Bolyai János műveiért 15000 frt, azaz tizenötezer forintot, mint a jogutóddal megállapított írói és kiadási jogdíjat követelek.

3. Egyúttal tisztelettel figyelmeztetem a M. Tud. Akadémiát, hogy szíveskedjék a békés kiegyezés végett a szükséges intézkedéseket megtenni mielőbb, mert ellenesetben - bár nem jó szívvel - kénytelen lennék az ügyet jogi képviselőmnek átadni.

Ezek után vagyok és maradok Nagyságodnak alázatos szolgája: Betegh Pál
Székely-Udvarhelyt, 1898. jan. 12-én".
(21/1898 jan.12.)

Íme az Akadémia válasza erre a kapzsi megnyilvánulásra.

Réthy Mór nagyon okosan levélben felkereste Bolyai Dénest, aki szintén jogot formálhatott volna a megörökölt szerzői jogra. Dénessel, ahogy az alábbi válaszlevél is tanúsítja, könnyebb volt boldogulni, mint Gáspárral.

Gyulafehérvár, 1898. augusztus 28.
Nagyságos Dr. Réthy Mór
műegyetemi tanár úrnak Budapestre

Ezennel kijelentem, hogy Bolyai Gáspár unoka testvéremnek nagyapám Bolyai Farkas Tentamenjére vonatkozó az Akadémiával szemben tett követelését nem helyeslem s a perben hozzá nem járulok, másrészről, Bolyai János édes atyám Appendixének kiadási jogát megfelelő díjért átengedem

Bolyai Dénes9

Bolyai Dénes levele Réthy Mórnak

Gyulafehérvár, 1898. szeptember 23.

Méltóságos Úr!

Folyó évi szeptember hó 8. Hozzám intézett felszólítására válaszolok. -

Jól esik lelkemnek amidőn látom, hogy Méltóságod irántam való oly annyira jóindulatú akarattal szándékszik ügyemet elintéztetni.

Méltóságodnak a Magyar Tudományos Akadémia III. osztálya f-év október 17-i ülésén teendő indítványra azon módozatát, hogy az Appendix kiadási joga fejében nekem mint Bolyai János fiának 1898, 1899, 1900, 1901 és 1902-ben két-két száz forint, bekövetkezendő elhalálozásom esetén pedig helyettem a 200 fr. évi összeg 1902-ig Bolyai Malvin10 kezéhez kiutalványoztassék, hálás köszönettel elfogadom.

Nagy jótétemény gyanánt veszem ezen segélyt, mert atyám n. Bolyai János után nem maradt valamely oly vagyon, amelyből bár csak csekély részben is segítve lettem volna s így természetesen a sok-sok emberéhez hasonló sorsban részesültem s ezen sorsomon tehetség hiányában nem is változtathattam. - Elhagyottan maradtam kellő fejlesztés nélkül még az út sem volt számomra kijelölve, amelyen haladni kellett volna, a mi miatt ifjú koromban aggódva néztem jövőmet, de amennyire kis tehetségemmel lehetett, helyzetemmel számot vetve, ösztönösen (?) egy kis célt tűztem magamnak ki és az ahhoz vezető úton haladna, bár két nőm, 3 fiam és 1 lányom elhalálozván, a sors sok szomorúságot mért reám s a felmerült sok kiadások miatt mint egészen vagyontalan nélkülözéseket is szenvedtem, kitartással egy kisebbszerű állást magamnak biztosítván, célomat elértem. -

Ma már életem ősszén tovább nem mehetvén, sajnos, azon tudattal vagyok kénytelen beérni, hogy a néhány nap múlva, felettem gyorsan elvonult 61 évemmel mondhatni csak azért, hogy éljek, noha fáradságos de mindennapos foglalkozással s így éltető nemesebb haszon nélkül töltöttem el. Céljaim többé nem lehetnek, s jelenben, mert esetleg rövid az idő is, főfeladatom még csak az, hogy a még elhelyezetlen anyátlan legkisebb gyermekem Malvinnak egy helyes gondolkozású, egészséges észjárású lányomnak mint egészen vagyontalanak helyes pályán kenyere biztosítva legyen. -

Méltóságodnak alázatos szolgája
Bolyai Dénes
kir. törvényszéki irodaigazgató

Réthy Mór azzal is segítette az Akadémiát, hogy Bolyai Dénestől, Bolyai János fiától kért egy nyilatkozatot, hogy lemond az örökölt jogdíjról, az MTA részére.

Nyilatkozat

Alúlírtott Bolyai Dénes11, mint néhai Bolyai12 János egyedüli és kizárólagos örököse úgy a magam mint a jogutódaim nevében az édes atyám néhai Bolyai János által alkotott és annak neve alatt 1833-dik évben kinyomtatott Appendix czímű mathematikai munkának szerzői tulajdon és kiadási jogát ezennel visszavonhatatlanul örök időkre minden vagyoni ellenérték kikötése nélkül pusztán a Magyar Tudományos Akadémia iránti tiszteletem jeléül a Magyar Tudományos Akadémiára ezennel átruházom és a nevezett mathematikai munkára vonatkozó szerzői tulajdon - és kiadási jogomat a Magyar Tudományos Akadémiának minden további kikötés nélkül - magamnak mit sem tartva fenn - ezennel engedményesen és feltétlen beleegyezésemet adom ahhoz, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a fentebb körülírt Appendix nevezetű mathematikai munkát a saját költségén kinyomtathassa, kiadhassa, többszörösíthesse és forgalomba hozhassa, szóval azon irodalmi művel - mint sajátjával - mindazt megtehesse, mit én azzal megtenni jogosítva lennék.

Az ezen átruházási, illetőleg engedményezés után esetleg kivetendő mindennemű kincstári illetékek a Magyar Tudományos Akadémia által lesznek viselendők.

Kelt Budapesten 1898. november 3.

Bolyai Dénes13
Előttünk mint tanuk előtt:
Jónás Károly
Dr. Borovszky Samu
(644/ 1898 november 3.)

Kiírt cikkely

A M.T. Akadémia III. osztályának 1898. november 14-én tartott zárt ülésén felvett jegyzőkönyvből.

5. A főtitkár kijelenti Bolyai Dénes nyilatkozatát, melyben Bolyai János Appendixének birtokjogát örök időkre az Akadémiának engedi át.
Örvendetes tudomásul szolgál. A nyilatkozat a főtitkári hivatalnak adaandó át megőrzés végett.

A másolat hiteléül: König
K.m.f.

Betegh Pál és Takács Győző beperelte az Akadémiát. Követelésük 15 000 forint volt. Az Akadémia, Szily Kálmánnak köszönhetően, nagyvonalúan kezelte az ügyet. Szily tisztán látta, hogy Bolyai Dénest legalább akkora szerzői jogdíj illeti, mint a Kadicsfalvára költözött unokaöcscsét, Bolyai Gáspárt.

148. sz.
1899.
T. Bolyai Dénes úrnak,
Gyulafehérvár

Vonatkozással a Betegh Pál úrnak, mint Bolyai Gáspár engedményese részéről a M. T Akadémia ellen a "Tentamen" kiadása miatt indított peres ügyből kifolyólag 1899. január 7-én kelt levelemre szerencsém van a Tekintetes urat az Akadémián Igazgató Tanácsa f. év február 26-án tartott ülése azon elhatározásáról értesíteni, amely szerint, ha a perből kifolyólag Bolyai Gergely ágának illetőleg engedményesének a keresetbe vett kártérítés fele vagy azon alóli összeg bíróilag megítéltetnék, ugyanazon a perbe nem avatkozott Bolyai János ágának is kiadandó lesz.

Önként értetik, hogy azon nem remélt esetben, ha a kereseti egész követelés Betegh Pál javára kizárólag megítéltetnék - a Tekintetes Úr igényét már csakis Betegh Pál ellenében érvényesítheti, s így ezen, valamint azon esetben is, ha a nevezett felperes keresetével elutasíttatik, a M.T. Akadémia irányában semmiféle igénnyel a Tekintetes úr fel nem léphet.

Teljes tisztelettel
Budapest, 1899. márcz. 6.
Főtitkár


1898.V.XVII.2008/5.

Végzés

Betegh Pál végrehajtatónak a Magyar Tudományos Akadémia végrehajtást szenvedő elleni zárlat és járandóság iránti ügyében a budapesti királyi törvényszék 25232/99 sz. megkeresésére, végrehajtást szenvedőnek az 1898.V.XVII.2008/2 jegyzőkönyv szerint lefoglalt 212 db. Bolyai Farkas féle "Tentamen" példány az 1898. V.XVII.2008 sz. végzéssel létesült zár alól feloldatnak.

Szentes Károly zárgondnok tiszte alól felmentetik.

Kezelő a zárfeloldásnak kellő helyen történt feljegyzését 8 napon belül jelenteni tartozik.

Budapest, 1899 augusztus 22.
Az V. ker. kir. járásbíróság.

Tehát már az első tárgyalás után feloldották a Tentamen 212 db. kötete eladásának zárlatát. A további fejleményeket az Akadémia akkori ügyészétől, dr. Fejérpa-taky Kálmántól tudhatjuk meg.

Dr. Fejérpataky Kálmán
Ügyvéd
A M.T. Akadémia Ügyésze
VII. Damjanich utca 4.
Budapest 1901. Február 19.

Méltóságos Főtitkár Úr!

Kötelességemnek ismerem jelenteni méltóságodnak, hogy az első fórumon általunk megnyert Bolyai per az ellenfél fellebbezése következtében most a királyi ítélő táblán van. Referense Sárvári Szabó László királyi ítélő bíró úr! -

Én végre valahára pár nap múlva kikerülök a szobából, melyet betegségem miatt, első ízben életemben ily soká kellett őriznem. Az akadémiai ügyeket rendesen elláttam s mulasztás vagy késedelem nem állott az ügyeknél elő.

Mihelyt pár nap múlva felszabadulok, bátor leszek azonnal tiszteletemet tenni Méltóságodnál.

Az igazgató tanács elé terjesztendő ügyem ez idő szerint nincs és így csakis azon esetben kellene a tanács előtt megjelennem, ha ezt méltóságod valami ügy miatt kívánni méltóztatnék.

A Bolyai per referensét azért voltam bátor méltóságodnak jelenteni, hogy esetleg valaki utján a referens úrnál ügyünket és igazságunkat ugyanannak figyelmébe ajánlani méltóztassék.

Fogadja mély tiszteletemnek nyilvánítását, mellyel maradok

Méltóságodnak alázatos szolgája
Fejérpataky Kálmán

Betegh-Takács felperes és az Akadémia mint alperes közötti, a Bolyai-művek szerzői jogdíjért folyatott pert első fokon az Akadémia nyerte. Illetve megítéltek egy mérsékelt jogdíjat a Bolyai-utódoknak, de semmi esetre sem 15 000 forintot, hanem 500-500 koronát amit részletekben fizettek ki valószínűleg Betegh-Takácsnak, illetve Bolyai Dénesnek.

(1 forint = 2 korona. "Az Osztrák-Magyar Monarchia 1892-ben a Wekerle Sándor magyar pénzügyminiszter által kidolgozott tervezet alapján áttért az aranyalapú valutára, a koronára, amely az 1920- as évek elejéig funkcionált"14. )

Ennek a kifizetésnek részleges nyomkövetése megtalálható ugyancsak az MTA Könyvtár Kézirattárának Bolyai Gyűjteményében. Mi állhatott a szerzői jogdíj körüli huzavona mögött? Alkalmasint anyagi érdek.

Gyulafehérvár 1902 nov. 6.


 


Bolyai Dénes ,,Nyugtatványa’’ a 400 koronáról

 

Nagyságos Uram!

Engedelmét és elnézését kérem, hogy ezúttal is hozzá fordulok kérésemmel -

Az 1902 évi 400. Koronáról szóló nyugtatványt tisztelettel felküldöm és alázattal kérem Nagyságodat kegyeskedjék ezen összeget nevemre megküldeni ide Gyulafehérvárra. -

Nagyságos Uramnak
Alázatos szolgája: Bolyai Dénes15


Budapesten 1902. november 15.

Méltóságos Uram!

Bolyai Dénes nyugtáját azon tiszteletteljes kéréssel mutatom be Méltóságodnak, miszerint a neki még járó 400. Koronát kiutalványozni és a földhitelintézet utján részére elküldeni méltóztassék.

Mély tisztelettel Méltóságodnak alázatos szolgája
Fejérpataky Kálmán

A Kadicsfalvára költözött IX. Bolyai Gáspár nehéz anyagi körülmények között élt és talán ez késztette arra, hogy eladja azt is, ami nem az övé, nevezetesen Bolyai János utáni szerzői jogdíjat. Ugyanis ez a Gyulafehérváron élt Bolyai János fiát, Dénest illette. Nem tudjuk, mennyit fizettek Betegh Pálék IX. Bolyai Gáspárnak, vajon érdemes volt-e így megnyirbálni a Bolyai-örökséget?

Tény, hogy a székelyudvarhelyi Betegh Pál "felvilágosította" az Akadémia akkori elnökét, báró Eötvös Lorándot és az akkori főtitkárt, Szily Kálmánt, hogy a Bolyai-művek után járó szerzői díj őt illeti meg!

Az Akadémia a Tentamen kiadását nyugodtan rábízhatta volna Beteghékre, hadd igyák ki a matematikai művek kiadásának keserű poharát. De nem akarták, hogy pancser kezekbe jusson az amúgy is már megtépázott Bolyai-szellem. Szily Kálmán és az Akadémia inkább magukra vállalták e keserű pohár kiürítését. Szembenéztek a perrel és azt szerényen megnyerték, olyan formán, hogy egy mérsékelt összeget, 500-500 ko-ronát fizettek a két Bo-lyai-utódnak - Gergely és János fiainak, illetve azok képviselőinek.

Ezzel az ügyet lezártnak tekinthetjük. Az Akadémiát azonban ez a kellemetlen per nem kedvetlenítette el attól, hogy a Bolyai-ügy mellé álljon. Ezek után szervezték meg Kolozsváron Bolyai János születésének centená- riumát, és ott jelentette be báró Eötvös Loránd a Bolyai-díj megalapítását. Ezek után kezdeményezte és finanszírozta az Akadémia a két Bolyai exhumálását és újratemetését.

A nagy jelentőségű tetteket és folyamatokat csak a trianoni diktátum állította meg. Sajnos az Akadémia kezéből kiesett a Bolyai-kegyhelyek feletti őrködésnek a lehetősége. Erre már csak jóval később kerülhetett sor és már egészen más körülmények között.

Ennek egyik legnagyobb vesztesei éppen a Bolyai-utódok. A közvélemény és az éber matematikus közösség "elfelejtette" őket. 1945-ben, az új világ hajnalán, Fejér Lipót humánuma kellett ahhoz, hogy az Akadémia újra segítséget nyújtson Bolyai Dénes unokájának, X. Bolyai Jánosnak a tébécé leküzdésében.

Figyelmemet kedves emlékű Szénássy Barna matematikatörténész professzor hívta fel arra, hogy jó volna a Bolyai-utódokat felkutatni. Ő említette a fent vázolt kellemetlen pert. De az idő vastag humusszal betemeti a sírokat és a kellemetlen emlékeket. A Bolyaiak szelleme úgyis nőttön nő, ahogy távolodunk az időben.

Sok Bolyai-kutató elmarasztalóan vélekedik az MTA-ról azért, mert nem ismerte fel Bolyai János zsenialitását.

Tény, hogy az MTA-hoz időben felkerült Bolyai János Appendixe mint a Tentamen függeléke. Tény, hogy az Akadémia illetékesei és vezetősége tudott a Bolyaiakról. Tény, hogy Bolyai Farkast is csak levelező tagnak választották meg, amikor Nagy Károlyt sokkal kisebb matematikai alkotásért 35 arannyal jutalmazták.

Mindezek ismeretében merem állítani, hogy ha kissé megkésve, de a Bolyai-művek kiadásának szerzői joga körüli hercehurcában, méltósággal és áldozatvállalással oldotta meg az utódok nevetséges követeléseit.
 
 

Irodalom
1. Fráter Jánosné: A Bolyai-Gyűjtemény (K22-K30), Budapest, 1968
2. MTA Könyvtár Kézirattár, Bolyai Gyűjtemény
3. Teleki-Bolyai Könyvtár, Bolyai Farkas és János kéziratai.
4. Fol. Hung. 1264, Bolyai Gergely: "Bolya völgye, s az aval egybefüggő falvaknak, és azon vidék ős törzsökös nemes családjainak ismertetése.(1887) Poss.: OSZK 1902-19.
5. Oláh-Gál Róbert: Bolyai Farkastól Farkas Gyuláig, Status Kiadó, Csíkszereda, 2006, p.178.
 

Jegyzetek
1. MTA KK-BGY K 413-1886
2. Fol. Hung. 1264, Bolyai Gergely: "Bolya völgye, s az aval egybefügg? falvaknak, és azon vidék ?s törzsökös nemes családjainak ismertetése.(1887) Poss.: OSZK 1902-19. (része a levél)
3. IX. Bolyai Gáspárról lásd a Természet Világa, 2001. Kiss Elemér-Oláh-Gál Róbert: Bolyai János ismeretlen arca.
4. Kétféle típusú írással. A második fele és az aláírás Bolyai Gáspáré.
5. RAL 21/1898
6. "Emlékezzünk régiekr?l…", Tanulmány a "Nagy-Küküll?" eredeti tárcája. (Nagy-Küküll? 3. 1901. 19, 20, 21, 22, 23. számokban öt részben közölt tanulmány)
7. RAL 640/1897
8. RAL 21/1898
9. MTA KK BGy, K 527
10. Bolyai Malvin, Bolyai Dénes második házasságából született lánya, akivel akkor együtt lakott.
11. Az eredeti kéziratban Bólyay Dénesnek van írva.
12. Az eredeti kéziratban Bólyay János van írva.
13. Csak az aláírás a Bolyai Dénesé, ahol is rendesen írja a nevét rövid o-val és i-vel.
14. Garami Erika: A latin éremunió, (Élet és Tudomány, 2001, http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/
2001/0148/06.html.)
15 .RAL 602/1902.


Természet Világa, 138. évfolyam, 3. szám, 2007. március
http://www.termeszetvilaga.hu/ 
http://www.chemonet.hu/TermVil/