Egy elfeledett szeizmológus
Szirtes Zsigmond (1882-1941)



Az alábbi írás Szirtes Zsigmondról, Kövesligethy Radó tehetséges és majdnem teljesen elfelejtett tanítványáról szól. Életéről és munkásságáról minden valószínűség szerint ez az első megemlékezés.

A földrengések tudományos kutatásának története - más természettudományokkal összevetve - nem nyúlik vissza távoli történelmi időkre. Kezdete egy konkrét eseményhez köthető. 1889-ben egy német csillagász, Ernst Rebeur-Paschwitz (1861-1895) Potsdamban és Wilhelmshavenben műszeres mérésekbe kezdett azzal a céllal, hogy kimutassa a Föld felszínének deformálódását a Hold gravitációs hatásának következtében. 1889. április 17-én mindkét műszerén szokatlan jeleket vett észre. Nem sokkal később a Nature című angol tudományos folyóiratból értesült arról, hogy ugyanazon a napon Tokió térségét egy erős földrengés rázta meg. Rebeur-Paschwitz felismerte: az általa megfigyelt szokatlan jelek kiváltó oka ez az esemény volt. Korábban a tudósok azt hitték, hogy a földrengések keltette hullámok csak a kipattanás szűkebb-tágabb térségében figyelhetők meg. Most nyilvánvalóvá vált: a földrengések hatása globális, a földrengés fészkéből kiinduló hullámok bolygónk legtávolabbi részeibe is eljutnak és segítségükkel a Föld belsejének tulajdonságai minden korábbi próbálkozásnál hatékonyabban vizsgálhatóak.

Rebeur-Paschwitz felfedezésének hatása alatt javaslatot dolgozott ki a VI. Nemzetközi Földrajzi Kongresszus részére (London, 1895), melyben felvetette egy, a Föld egészére kiterjedő, nemzetközi földrengés-megfigyelő hálózat létesítésének és egy központi adatfeldolgozó iroda felállításának gondolatát. Kezdeményezésére a kongresszus munkacsoportot hozott létre, mely a következő VII. Nemzetközi Földrajzi Kongresszus részére (Berlin, 1899) határozati javaslatot készített egy Nemzetközi Földrengés Kutató Állandó Bizottság létesítésére. A bizottság munkájának eredményeként Strasbourgban két szeizmológiai kongresszusra került sor 1901-ben és 1903-ban, ahol kidolgozták a Nemzetközi Földrengési Szervezet (International Seismological Association - ISA) alapszabályát és tudományos programját. A szervezet megalakulására 1905-ben került sor Berlinben, központja Strasbourgba került, első elnöke Luigi Palazzo, a római Meteorológiai és Geodinamikai Intézet igazgatója, főtitkára pedig a magyar tudomány büszkesége, Kövesligethy Radó (1862-1934), a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem professzora lett. Ő már világszerte ismert csillagász volt, mikor az 1890-es évek elején érdeklődése - Eötvös Loránd és Lóczy Lajos hatására - egyre inkább a földtudományok felé fordult. Csillagászként elsősorban az égitestek által kisugárzott fény spektrumát kutatta. Megoldást talált a spektrum teljes képének megfigyelésére, ennek segítségével meghatározta a csillagok felszíni hőmérsékletét és ki tudta mutatni a Nap mozgását a galaktikához viszonyítva. Első jelentős, földrengésekkel foglalkozó dolgozata, mellyel az akkor születőben lévő modern szeizmológia művelői között neve egy csapásra ismertté vált, 1895-ben jelent meg a Mathematikai és Természettudományi Értesítőben "A seismikus tünemények új geometriai elmélete" címmel. Ebben matematikai eszközök segítségével hívta fel a figyelmet arra, hogy a földrengéshullámok nemcsak a földfelszín mentén terjednek, hanem átjárják bolygónk egész testét. Úttörő munkát végzett azzal is, hogy pontos eljárást készített a földrengésfészkek mélységének meghatározására. Az általa levezetett egyenletet még ma is használják a szeizmológiában. Módszert dolgozott ki a földrengések energiájának számítására. Kutatta a földrengések előtt a Föld belsejében végbemenő feszültségváltozásokat, melyek reménye szerint módot adhatnának a szeizmikus események prognózisára. 1905-ben létrehozta a Budapesti Földrengési Obszervatóriumot, mely napjainkig a magyar földrengéskutatás központjául szolgál. Egyetemi tanárként kiváló kutatók sorát nevelte fel és állította pályára a csillagászat, a földrajztudomány és nem utolsó sorban a szeizmológia területén. 1905 és 1920 között 35 hallgató doktorált vezetésével vagy aktív részvétele mellett a csillagászat, a földrajztudomány és a szeizmológia területén. Doktoranduszai egyike volt Szirtes Zsigmond.
Szirtes Zsigmond (1901-ig Schusitzky) Balassagyarmaton született 1882. szeptember 19-én. Itt járt elemi iskolába és a gimnázium I-III. osztályát is szülővárosában végezte el, utána a budapesti V. kerületi Állami Főreál Iskolában tanult és érettségizett. 1901 és 1904 között nyolc fél éven át bölcsészhallgató a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen. Doktori dolgozatának ("Az 1893-97. évi japáni földrengések átnézete") megvédésére 1906. június 15-én került sor. Bírálói Kövesligethy Radó és Lóczy Lajos voltak.

Valószínűleg 1907-ben vagy 1908-ban az ISA Központi Irodájának munkatársa lett. Nem tudjuk, volt-e szerepe e megtisztelő munkakör elnyerésében korábbi professzorának és az ISA főtitkárának, Kövesligethynek. Ebben az időben a Zentralbureau élén az ISA egyik megalapítója, a strasbourgi egyetem professzora G. C. K. Gerland (1833-1919) állt. Nyugdíjazása után (1910) utóda O. A. E. Hecker (1864-1938) lett, aki az ugyancsak Strasbourgban működő Német Szeizmológiai "Főállomás" vezetői teendőit is ellátta. Az iroda személyzetét az igazgató mellett mindenkor egy állandó munkatárs (ezt a pozíciót töltötte be Szirtes Zsigmond 1914-ig) és egy határozott időre alkalmazott munkatárs (1912 és 1914 között a XX. század egyik legnagyobb szeizmológusa, B. Gutenberg volt ezen a poszton), valamint 2-4 adminisztratív segéderő és egy műszerész alkották.
A Központi Iroda fő feladata a világ földrengéskatalógusainak elkészítése volt. A megrázott térség környezetéből összegyűjtött és emberek által érzékelt információkat, jelenségeket az ún. makroszeizmikus katalógusokban foglalták össze. Ezek elkészítésében a Központi Iroda munkatársai mellett a Birodalmi "Főállomás" neves szeizmológusai is részt vállaltak. A világ különböző pontjain működő földrengésjelző állomások adatait az iroda mikroszeizmikus katalógusai tartalmazták. Az első mikroszeizmikus katalógust E. Rudolph (1854-1915), a strasbourgi egyetem földrajzprofesszora készítette az 1895-97. évekre. Következő katalógusát az 1903. év műszeres megfigyelési anyagából készítette el 1905-ben. Az ISA nevében az első mikroszeizmikus világkatalógus 1904. évre vonatkozott, szerzője E. Rosenthal (1873-1919) volt. Őt követte Szirtes Zsigmond, aki az 1905-1908 évekre vonatkozó mikroszeizmikus katalógusokat állította össze. Munkája során felhasználta Rudolph tapasztalatait, de az általa szerkesztett katalógusok már mesterénél részletesebbek voltak: tartalmazták az egyes állomásokra beérkező földrengéshullámok fázisait is. A Szirtes által készített katalógusok általában évente száz-kétszáz földrengést tartalmaztak, az akkori évek egész Földre kiterjedő hálózata észlelte az összes 6-nál nagyobb magnitúdójú földrengést.

E tevékenység mellett a Központi Iroda munkatársai kiterjedt tudományos kutatómunkát is végeztek. 1911 és 1914 között 20 monográfiát állítottak össze (ezekből négy szerzője volt Szirtes), 49 tudományos dolgozatot publikáltak (10 szerzője Szirtes, további négy közleményt pedig Rudolph-fal közösen írtak).

Szirtes Zsigmond tudományos közleményei között fontos helyet foglalnak el a korabeli nagy földrengésekkel foglalkozó mikroszeizmikus monográfiák, melyek egy részét E. Rudolph-fal közösen írták. Ezek úttörő voltáról tesz említést Ch. F. Richter ("Elementary Seismology", 1958). Ilyen témával foglalkozott már említett doktori értekezésében, illetve első Strasbourgban megjelent dolgozatában, 1906-ban. Japánban, Kolumbiában, Örményországban, az Indiai-óceán térségében, a Kurili-szigeteken kipattant nagy földrengések anyagait dolgozta fel.

1910 és 1914 között a szeizmológia számos módszertani és elméleti kérdéséről is írt dolgozatokat. Munkái a kor vezető nemzetközi folyóirataiban és kiadványaiban láttak napvilágot. Segédanyagokat készített a szeizmogramok feldolgozásához (különböző nomogramokat készített a földrengés-epicentrumok meghatározásához, elkészítette a földrengésjelző állomások jegyzékét).  Foglalkozott a földrengések regisztrálására szolgáló szeizmográfok nagyítási viszonyaival, elkészítette egy vízszintes földrengésjelző berendezés terveit. Dolgozatot írt a szeizmogramok típusairól, az oszcillációs mozgások természetéről. Rövid tudományos pályájának utolsó évében, 1914-ben módszert közölt a földrengésfészkek mikroszeizmikus úton történő meghatározásáról, a nagy földrengések területi eloszlásáról és a szeizmológiai kutatások alapján megszerkeszthető tömegeloszlásról a Föld belsejében. Az első világháború előtt Magyarországon jelentős kutatói kör művelte a földrengésekkel foglalkozó tudományt, vagy érdeklődött annak eredményei iránt. Számukra Szirtes rendszeresen közölt ismertetést a világ vezető szeizmológusainak (pl. Mohorovičič, Wiechert, Sieberg, Galitzin) éppen napvilágot látott dolgozatairól az Időjárásban vagy a Természettudományi Közlönyben.

Az első világháborúban végig katonai szolgálatot teljesített, 1918-tól Budapesten élt. 1918 őszén magántanári képesítést szerzett. 1918 és 1919 folyamán aláírásával találkozunk földrajzi tárgyú doktori szigorlatok vizsgaanyagaiban, ami azt sugallja, hogy valamilyen tisztséget tölthetett be a Budapesti Egyetemen, valószínűleg a Földrajzi Intézetben.

A Bölcsészet Tudományi Kar Tanácsülési jegyzőkönyve az 1919. november 28. üléséről szóló részében a következő olvasható: "Az igazoló bizottság jelentésében megemlíti…, hogy Szirtes Zsigmond magántanár többszöri idézésnek nem tett eleget, s így nem volt kihallgatható. A bizottsági jelentés felolvasása után Domanovszky ny. r. tanár szólal fel. A Kar figyelmébe ajánlja, hogy Szirtes igazgatósága alatt a gondjaira bízott gyűjteményből drága felszerelési tárgyak tűntek el, melyre vonatkozólag Szirtest vagyonjogi felelősségre kell vonni. A szolgák állítása szerint a könyvtár könyveit Szirtes igazgatósága idején szertehányták úgy, hogy itt is hiányok mutatkoznak. Miután Szirtes szereplését Czirbusz ny. r. tanárnak egy beadványa mutatja be a kellő világításban, kéri annak felolvasását. Tuzson ny. r. tanár felolvassa Czirbusz ny. r. tanárnak Szirtesre vonatkozó beadványát. A megejtett szavazás szerint a Kar 27 szavazattal 3 nem ellenében elfogadja a bizottság javaslatát Szirtes Zsigmond magántanártól a Venia legendi-t (azaz az oktatás jogát) megvonja".

Ezzel véget ért Szirtes általunk ismert tudományos pályafutása, annak ellenére, hogy a Révai-lexikon 1925-ben megjelent kötete mint földrengéskutatót említi. Elítélése valószínűleg összefüggésben van mesterének, Kövesligethy Radónak ekkor már folyó és 1924 őszéig tartó meghurcolásával. Távollétében és meghallgatása nélkül törtek pálcát felette, olyan vádpontok alapján, melyek sokéves eredményes strasbourgi tevékenységét figyelembe véve nem tűnnek valószínűnek. Az őt elmarasztaló Czirbusz Géza professzor a Földrajzi Intézet igazgatója, aki zárkózott, bizalmatlan ember volt, már súlyos beteg (1920. júliusában halt meg). Elfogulatlan vélemény így aligha származhat tőle.
Szirtes további életpályájáról nem sokat tudunk. Budapesten élt, de a közalkalmazottak listája nem tartalmazza nevét. 1941. január 6-án halt meg Budapesten. Erről Szirtes özvegyének a strasbourgi központba írt levele alapján van tudomásunk. Ez arra utal, hogy kapcsolata a szeizmológiával nem szakadt meg teljesen. Özvegye Tárczy-Hornoch Antalhoz, a MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet alapító igazgatójához írt levelében Szirtes Zsigmondról mint Kövesligethy munkatársáról ír. Ez az egyetlen írásos nyoma a két szeizmológus közötti kapcsolatnak.

VARGA PÉTER


SZIRTES ZSIGMOND TUDOMÁNYOS
KÖZLEMÉNYEI.
- Az 1893-97. évi japáni földrengések átnézete, értekezés, Budapesti M. Kir. Tudományegyetem, 1906
- Éléments sismiques de quelques tremblements de terre japonois, Premiére partie, Publications de Bureau Central de Association Internationale de sismologie, Série A. Mémories, Strassburg 1906
- Coordennées des Station sismiques des Globe et Tableux auxiliaires pour les Calculus sismiques, Zentral bureau der Internationalen Seismologischen Association, Strassbourg, 1908. Ser. A. Abhandlungen
- Registrirungen der besser ausgeprägten seismischen störungen des jahres 1907. Zentral bureau der Internationalen Seismologischen Association, Strassbourg, 1908. Ser. A. Abhandlungen
- Katalog der im Jahre 1905 registrierten seismischen Störungen I.Teil. Publications du Bureau Central de l’Association Internationale de Sismologie, Sérei B. Catalogues. Veröffentlichungen des Zentralbureaus der Internationalen Seismologischen Assoziation. Serie B, Kataloge, Strassburg 1909a, 4 + 193 pp.
- Katalog der im Jahre 1905 registrierten seismischen Störungen II. Teil. Publications du Bureau Central de l’Association Internationale de Sismologie, Série B, Catalogues. Veröffentlichungen des Zentralbureaus der Internationalen Seismologischen Assoziation. Serie B, Kataloge. Strassburg 1909, 7 + 68 pp., (1909b)
- Seismogramme des japanischen Erdbebens am 21. Jauar 1906. Zentralbureau der Internationalen Seismologischen Assoziation. Strassbourg (1909). Ser. A.
- Seismogramme des japanischen Erdbebeng am 21. Januar 1906. Zentral burean der Internationalen Seismologischen Association, Strassbourg, 1909. Ser. A.
- Katalog der im Jahre 1906 registrierten seismischen Störungen I. Teil. Die schwacheren und weniger ausgepragten Störungen (III B) Publications du Bureau Central de l’Association Internationale de Sismologie, Série B, Catalogues. Veröffentlichungen des Zentralbureaus der Internationalen Seismologischen Assoziation. Serie B, Kataloge. Strassburg 1910, 4 + 110 pp.
- Katalog der im Jahre 1906 registrierten seismischen Störungen II. Teil. Die grossen und gut ausgepragten Störungen (III B) Publications du Bureau Central de l’Association Internationale de Sismologie, Série B, Catalogues. Veröffentlichungen des Zentralbureaus der Internationalen Seismologischen Assoziation. Serie B, Kataloge. Strassburg 1910b, 8 + 86 pp.
- Über die Vergrösserung der Seismographen, Gerlands Beitraege zur Geophysik, 10,1910.
- A szeizmográfok nagyítási viszonyairól, Időjárás, 1910,14, 2, 45-59
- A pulzatorikus oscilláciokról általában, Időjárás, 1910, 14, 6, 183-192 and 1910, 14, 7, 218-220
- Katalog der im Jahre 1907 registrierten seismischen Störungen. Publications du Bureau Central de l’Association Internationale de Sismologie, Série B, Catalogues. Veröffentlichungen des Zentralbureaus der Internationalen Seismologischen Assoziation. Serie B, Kataloge. Strassburg 1912a,  10 + 120 pp.
- Registrierungen der besser ausgepragten seismischen Störungen des Jahres 1907, Erganzung zum seismischen Katalog. Publications du Bureau Central de l’Association Internationale de Sismologie, Série B, Catalogues. Veröffentlichungen des Zentralbureaus der Internationalen Seismologi-schen Assoziation. Serie B, Kataloge. Strassburg 1912b, 5 + 111 pp.
- Geographische Koordinaten der Seismischen stationen Nebst Hilfstabellen, Gerlands Beitr. z. Geophysik,11, 1912.
- Unifilar Horizontalpendel. Veröffentlichungen des Zentralbureau der Internationalen seismologischen Association. Serie A. Abbhanglungen, Strasburg, 1912
- Rudolphal E., Szirtes S. : Das Kolumbische Erdbeben am 31 Januar 1906. Teil III. Mikroseismische Ausbreitung des Bebens, Gerlands Beitrage zur Geophysik, 1912, 11
- Rudolph E., Szirtes S., Nomographische Bestimmung des Epizentrums., A. Petermann’s Mittheilungen aus Justus Perthes’ Geographischer Anstalt 59 jahrgang, 183-185 und 249-252 , Gotha, 1913
- Katalog der im Jahre 1908 registrierten seismischen Störungen. Publications du Bureau Central de l’Association Internationale de Sismologie, Série B, Catalogues. Veröffentlichungen des Zentralbu-reaus der Internationalen Seismologischen Assoziation. Serie B, Kataloge. Strassburg 1913a, 8 + 133 pp.
- Registrierungen der besser ausgepragten seismischen Störungen des Jahres 1908, Erganzung zum seismischen Katalog. Publications du Bureau Central de l’Association Internationale de Seismologie, Série B, Catalogues. Veröffentlichungen des Zentralbureaus der Internationalen Seismologischen Assoziation. Serie B, Kataloge. Strassburg 1913b.
- Das mikroseismische Material des Japan-Bebens am 20. Februar 1913, Gerlands Beitraege zur Geophysik, 12,1913.
- Das mikroseismische Material des Ararat-Bebens am 27. Januar 1913, Mitt. d. Zentralbureaus d . Int. Seism. Assoziation I, Nr. 4., 1914.
- Das mikroseismische Material des Japan-Bebens am 20. Februar 1913, Mitt. d. Zentralbureaus d . Int. Seism. Assoziation I, Nr. 5, 1914
- Das mikroseismische Material des Bebens im Indischen Ozean am 19. Januar 1913, Mitt. d. Zentralbureaus d . Int. Seism. Assoziation I, Nr. 2., 1913.
- Das mikroseismische Material des Bebens des Kurilen-Bebens am 19/20. Januar 1913, Mitt. d. Zentralbureaus d . Int. Seism. Assoziation I, Nr. 3., 1913.
- Szeizmogramm típusok, Természettudományi Közlöny, 1913, 45, 106-109
- Das mikroseismische Material des Bebens des Sangir-Bebens am 14. Marz 1913, Mitt. d. Zentralbureaus d . Int. Seism. Assoziation I, Nr. 5., 1914
- Allgemeines Noogramm für die Bestimmung des Epizentrums. Mitt. d. Zentralbureaus d. Int. Seism. Assoziation I. Nr.4., 1914
- Die Massenverteilung im Erdinnern, Berlin, 1914
- Rudolph E., Szirtes S.: Zur Erklärung der geographischen Verteilung von Grossbeben, A. Petermann’s Mittheilungen aus Justus Perthes’ Geographischer Anstalt, 60 jahrganng, 124-130 and 184-89. Gotha, 1914
- Rudolph E., Szirtes S.: Allgemeinen Nomogramn für die Bestimmunkg der Epizentrums. Gerlands Beitr. z. Geophysik, XIII, 1914
- Rudolph E., Szirtes S.: Über eine neue Laufzeitkurve, Physikalische Zeitschrift., 1914, 15, 737-739
- Rudolph E., Szirtes S.: Allgemaines Nomogramm für die Bestimmung des Epizentrums, Mitt. D. Zentralbureaus d. Int. Seism. Assoz I. Nr. 4, 1914
- Az epicentrum ujabb meghatározási módjáról, Időjárás , 1914, 18, 5, 97-104
Az időmenetgörbe értékesítéséről, Időjárás, 1914, 18, 1, 10-18
 
 
 


Természet Világa, 138. évfolyam, 2. szám, 2007. február 
http://www.termeszetvilaga.hu/ 
http://www.chemonet.hu/TermVil/