|
Emlékezés
Telegdi Bálintra
(Budapest,
1922-Pasadena, 2006)
Ez
év április 8-án Kaliforniában meghalt Telegdi Bálint, a huszadik századi
fizika egyik legeredetibb, kiemelkedő egyénisége. Életéről, pályájáról
mind a külföldi [1], mind a magyar sajtóban [2, 3] megjelent írások tudósítanak;
itt ennek a rendkívül mozgalmas életpályának csak néhány mozzanatát ragadjuk
ki.
Családjával
egy hónapos korától végigvándorolta Európát, kisiskolásként két évet töltött
Budapesten, majd Bécsben tanult, végül a német terjeszkedés és a rasszista
rendszerek fenyegetése elől Olaszországon, Belgiumon keresztül Svájcba
sikerült eljutnia. Ő is (akárcsak Teller és Wigner) vegyészetet tanult
és ebből szerzett diplomát Lausanne-ban, de érdeklődését egyre inkább
a kvantumfizika kötötte le. A zürichi Szövetségi Műszaki Egyetemen (ETH)
már fizikusként doktorált, bírálói - Paul Scherrer és Wolfgang Pauli -
teljes megelégedésére. 1951-től Fermi csoportjában dolgozott Chicagóban,
ahol megfordult Teller Ede, Szilárd Leó, M. Gell-Mann is. Itt végezte
J. Friedmannal a pion-müon-elektron (p-m-e) bomlási lánc paritássértését
bizonyító kísérletét (1956), amelyik - két másik kutatócsoport ezzel egy
időben, függetlenül elért hasonló eredményeivel együtt - fényesen igazolta
a teoretikusok, Lee és Yang néhány hónappal előbb publikált sejtését.
Telegdiék világhírt hozó egyoldalas cikke, ezen kívül, először tesz említést
müóniumatom (m+e-) jelenlétéről szilárd anyagban.
Több más jelentős eredmény mellett ezekre az évekre esik a müon anomális
mágneses momentumát elképesztő pontossággal meghatározó, R. L. Garwinnal
közös "g-2" mérésük. 1976-ban professzorként visszatért Zürichbe,
oktatott, kísérleteket vezetett, kutatókat nevelt, egy ideig a CERN (Genf)
tudományos tanácsának is elnöke volt. Nyugalomba vonulása abban állt,
hogy 1987-től az év egy részét kaliforniai egyetemeken töltötte, a fennmaradó
időben a CERN-ben dolgozott, közben fizikatörténettel foglalkozott, népszerűsítő
előadásokat tartott. Kiváló előadói tehetség volt: előadásaira mindig
zsúfolásig megteltek a termek, egykori diákjai ma is szívesen emlegetik
magas színvonalú, egyben lebilincselően érdekes, humoros aforizmákkal,
anekdotákkal megtűzdelt magfizikai előadásait. Elméletben és kísérletben
egyaránt járatos kutatóként észrevette, hogy a fizikustársadalom alig
ismeri és így nem is értékeli kellőképpen a jó fizikai kísérletben rejlő
intellektuális tartalmat. A tankönyvek - ahogy szarkasztikus humorával
megfogalmazta [4] - vagy egy (néven nevezett) kiemelkedő elme sejtéséről
írnak, amit egy (névtelen) kísérletező később szépen be is bizonyított,
vagy fordítva, egy sokáig rejtvénynek számító tapasztalati törvényt tárgyalnak,
amit csak a zseniális (néven nevezett) teoretikus elmélete tudott végre
megmagyarázni. Ezt ellensúlyozandó Chicagóban, majd Svájcban előadásokban
foglalkozott egy sor "nagy", történelmi jelentőségű mérés elemzésével,
megmutatva, mennyi kiváló ötlet, szellemi teljesítmény rejlik ezekben
a fizikai kutatásnak gyakran egészen új irányt adó kísérletekben.
Telegdi
Bálintnak sok nemzetközi elismerésben volt része, 1991-ben M. Goldhaberrel
együtt elnyerte a Nobel-díjjal összemérhető Wolf-díjat is, elsőként a
magyar származású fizikusok közül.
[1] N. Cabbibo, P.G.
O. Freund, M. Gell-Mann, M. L. Goldberger, Y. Nambu, R. Oehme, L. Okun,
R. Winston, in Physics Today, July 2006, 66. o.
[2] Marx György, Fizikai Szemle 2002/1, 1. o.
[3] Hargittai Magdolna, Magyar Tudomány 2006/8, 991. o. és Fizikai Szemle
2006/7, 229. o.
[4] V. L. Telegdi, The intellectual content of experimental physics, CERN,
Geneva 1990, és Fizikai Szemle 1993/10, 385. o.
Természet Világa, |
137. évfolyam,
12. szám, 2006. december
http://www.termeszetvilaga.hu/
http://www.chemonet.hu/TermVil/ |
|
|