Emlékezés Telegdi Bálintra

(Budapest, 1922-Pasadena, 2006)


Ez év április 8-án Kaliforniában meghalt Telegdi Bálint, a huszadik századi fizika egyik legeredetibb, kiemelkedő egyénisége. Életéről, pályájáról mind a külföldi [1], mind a magyar sajtóban [2, 3] megjelent írások tudósítanak; itt ennek a rendkívül mozgalmas életpályának csak néhány mozzanatát ragadjuk ki.

Családjával egy hónapos korától végigvándorolta Európát, kisiskolásként két évet töltött Budapesten, majd Bécsben tanult, végül a német terjeszkedés és a rasszista rendszerek fenyegetése elől Olaszországon, Belgiumon keresztül Svájcba sikerült eljutnia. Ő is (akárcsak Teller és Wigner) vegyészetet tanult és ebből szerzett diplomát Lausanne-ban, de érdeklődését egyre inkább a kvantumfizika kötötte le. A zürichi Szövetségi Műszaki Egyetemen (ETH) már fizikusként doktorált, bírálói - Paul Scherrer és Wolfgang Pauli - teljes megelégedésére. 1951-től Fermi csoportjában dolgozott Chicagóban, ahol megfordult Teller Ede, Szilárd Leó, M. Gell-Mann is. Itt végezte J. Friedmannal a pion-müon-elektron (p-m-e) bomlási lánc paritássértését bizonyító kísérletét (1956), amelyik - két másik kutatócsoport ezzel egy időben, függetlenül elért hasonló eredményeivel együtt - fényesen igazolta a teoretikusok, Lee és Yang néhány hónappal előbb publikált sejtését. Telegdiék világhírt hozó egyoldalas cikke, ezen kívül, először tesz említést müóniumatom (m+e-) jelenlétéről szilárd anyagban. Több más jelentős eredmény mellett ezekre az évekre esik a müon anomális mágneses momentumát elképesztő pontossággal meghatározó, R. L. Garwinnal közös "g-2" mérésük. 1976-ban professzorként visszatért Zürichbe, oktatott, kísérleteket vezetett, kutatókat nevelt, egy ideig a CERN (Genf) tudományos tanácsának is elnöke volt. Nyugalomba vonulása abban állt, hogy 1987-től az év egy részét kaliforniai egyetemeken töltötte, a fennmaradó időben a CERN-ben dolgozott, közben fizikatörténettel foglalkozott, népszerűsítő előadásokat tartott. Kiváló előadói tehetség volt: előadásaira mindig zsúfolásig megteltek a termek, egykori diákjai ma is szívesen emlegetik magas színvonalú, egyben lebilincselően érdekes, humoros aforizmákkal, anekdotákkal megtűzdelt magfizikai előadásait. Elméletben és kísérletben egyaránt járatos kutatóként észrevette, hogy a fizikustársadalom alig ismeri és így nem is értékeli kellőképpen a jó fizikai kísérletben rejlő intellektuális tartalmat. A tankönyvek - ahogy szarkasztikus humorával megfogalmazta [4] - vagy egy (néven nevezett) kiemelkedő elme sejtéséről írnak, amit egy (névtelen) kísérletező később szépen be is bizonyított, vagy fordítva, egy sokáig rejtvénynek számító tapasztalati törvényt tárgyalnak, amit csak a zseniális (néven nevezett) teoretikus elmélete tudott végre megmagyarázni. Ezt ellensúlyozandó Chicagóban, majd Svájcban előadásokban foglalkozott egy sor "nagy", történelmi jelentőségű mérés elemzésével, megmutatva, mennyi kiváló ötlet, szellemi teljesítmény rejlik ezekben a fizikai kutatásnak gyakran egészen új irányt adó kísérletekben.

Telegdi Bálintnak sok nemzetközi elismerésben volt része, 1991-ben M. Goldhaberrel együtt elnyerte a Nobel-díjjal összemérhető Wolf-díjat is, elsőként a magyar származású fizikusok közül.

Solt György


[1] N. Cabbibo, P.G. O. Freund, M. Gell-Mann, M. L. Goldberger, Y. Nambu, R. Oehme, L. Okun, R. Winston, in Physics Today, July 2006, 66. o.
[2] Marx György, Fizikai Szemle 2002/1, 1. o.

[3] Hargittai Magdolna, Magyar Tudomány 2006/8, 991. o. és Fizikai Szemle 2006/7, 229. o.

[4] V. L. Telegdi, The intellectual content of experimental physics, CERN, Geneva 1990, és Fizikai Szemle 1993/10, 385. o.

 


Természet Világa, 137. évfolyam, 12. szám, 2006. december
http://www.termeszetvilaga.hu/
http://www.chemonet.hu/TermVil/