BOTH ELŐD
A 76 évig bolygó

Január 19-e óta aprócska űrszonda száguld a Naprendszer pereme felé. Már 3,67 csillagászati egységre van a Földtől, úti céljától azonban még csaknem tízszer ekkora távolság választja el. A New Horizons szondát ugyanis a NASA a Plútó, vagyis a Naprendszer legtávolabbi bolygója felé indította útnak. Legalábbis akkor még azt hitték. Időközben azonban úgy alakultak az ügyek, hogy a szonda nem a kilencedik bolygót, hanem az egyik törpebolygót fogja 2015-ben elérni. Az űrszonda honlapján a napokban az alábbi alcím jelent meg: "A New Horizons" folytatja útját a Plútó felé, akár bolygó, akár nem." Időközben ugyanis a Nemzetközi Csillagászati Unió közgyűlése úgy döntött, hogy a Plútó többé nem tekinthető bolygónak.

E sorok írásakor még egy hét sem telt el az IAU döntése óta. Mégis érdemes röviden összefoglalni a tényeket, de szubjektív véleményemet is megosztom az olvasókkal.

A tények a Plútó ellen szólnak

A Neptunusz 1846-ban történt felfedezése után évtizedeken keresztül kutatták az égboltot a csillagászok a kilencedik bolygó után. Végül a Plútót 1930-ban fedezte fel egy amatőrcsillagászként pár hónappal korábban a Lowell Obszervatóriumba került fiatalember, Clyde Tombaugh, aki ezután csillagász lett, és egész életét a csillagászatnak szentelte. A Plútóról, roppant távolsága miatt, nagyon nehéz információkat szerezni, azonban minél többet tudtunk meg róla, annál gyanúsabbá vált. Sok szempontból kilógott a sorból, és ez, ahogy lenni szokott, egyeseknek szúrta a szemét.
Évtizedeken keresztül csak a pályáját ismertük, de már ez is szokatlan volt. A többi nagybolygóhoz képest szokatlanul nagy a pályahajlása (17 fok), továbbá pályája az összes bolygóé közül a legerősebben lapult, vagyis a legjobban eltér a körtől. Különösen feltűnő volt utóbbi tulajdonsága 1979 és 1999 között, amikor a Plútó közelebb járt a Naphoz, mint a Neptunusz.

Ráadásul a Plútó egyre "fogyott". No, nem a valóságban, hanem csak a mérések eredménye szerint. Felfedezésekor még úgy hitték, hogy tömege sokszorosa a Földének, vagyis jól beleillik a külső Naprendszerben található óriásbolygók sorába. A későbbi mérések azonban egyre kisebb értékeket adtak a tömegére. A "fogyás" akkor vált igazán vészessé, amikor 1978-ban felfedezték Charon névre keresztelt holdját, ami lehetővé tette a tömeg pontos meghatározását. Kiderült, hogy a Plútó tömege csak töredéke a Földének. Sőt, ma már azt is tudjuk, hogy összetétele a túlnyomórészt kőzetekből álló Föld-típusú bolygókétól legalább annyira különbözik, mint a főként gázokból álló óriásbolygókétól. Fizikai tulajdonságait tekintve azonban sokkal inkább az egyre-másra felfedezett Kuiper-objektumokra hasonlított, semmint a Naprendszer többi nyolc nagybolygójára. El kell ismerni tehát, hogy a Plútó tulajdonságai nehezen voltak beleilleszthetőek a Naprendszerről a XX. század végén kialakult képbe.

Egyre erősödtek azok a hangok, amelyek szerint a Plútót nem is kellene a nagybolygók közé sorolni. Mindamellett a Nemzetközi Csillagászati Unió célszerűnek tartotta 1999. február 3-án kiadott sajtóközleményében megerősíteni, hogy a szervezet egyetlen bizottsága vagy munkacsoportja sem tett hivatalos javaslatot a szervezet felé, amelyben a Plútó státuszának megváltoztatását kérte volna. A közlemény elismerte, hogy a Plútó tulajdonságai hasonlóak az újonnan felfedezett Neptunuszon túli égitestekéhez, ám világosan leszögezte, hogy mindez nem veszélyezteti a Plútó bolygóstátuszát.

Az érzelmek vezette hagyománytisztelet és korrektség akkor még diadalmaskodott a technikai szemlélet fölött, amelynek hívei egy-egy új felfedezés nyomán már akkor hajlamosak lettek volna gyökeresen átrajzolni a Naprendszer megszokott képét.

A Naprendszer peremvidékének égitestjeiről "Kuiper öröksége" című cikkünkben (Természet Világa, 2005. december), a Plútóról és felfedezésének történetéről pedig "A bolygórendszer peremén" című írásunkban (Természet Világa, 2006. február) olvashatnak részletesen.

A döntés

A Plútónak valószínűleg az adta meg a kegyelemdöfést, hogy a Naprendszer külső vidékein, a Kuiper-övezetben nemrég olyan objektumot fedeztek fel, amely minden bizonnyal nagyobb a Plútónál. A felfedezői által egyelőre ideiglenesen Xenának nevezett, hivatalosan 2003 UB313 jelű égitest méretei a Hubble-űrtávcső legújabb mérései alapján is meghaladják a Plútóét. Ráadásul sikerült egy apró, 200-300 km-es holdat is felfedezni körülötte (igaz, hogy később a Plútó körül is találtak a Charon mellett két további, nagyon apró holdat). Egyesek a Xenát kikiáltották a Naprendszer tizedik bolygójának.

Ezért azután az IAU szükségét érezte pontosan definiálni a bolygó fogalmát. A döntés előtti héten az IAU megszellőztetett egy határozati javaslatot, amely a magyar sajtóban (napilapokban) is megjelent. Eszerint a nyolc klasszikus nagybolygó mellett a Cerest (a legnagyobb, a Mars és a Jupiter közötti, fő kisbolygóövhöz tartozó kisbolygót), a Plútót, ennek holdját, a Charont és az említett Xenát bolygóvá minősítették volna. A hirtelen 12 bolygóssá váló Naprendszerben ráadásul egy sor további, a Neptunuszon (Plútón) túli objektum is esélyes lett volna a bolygó rangjára. A javaslat szakmai körökben heves vitát váltott ki, ezért az eredeti határozati javaslatot alapvetően módosították a javaslattevők, nevezetesen az IAU illetékes bizottsága.

Végül a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) XXVI. kongresszusán, 2006. augusztus 24-én, Prágában a résztvevők megszavazták a bolygó fogalmának új, az előző heti javaslattól - következményeit tekintve legalábbis - jelentősen eltérő definícióját. Ezzel sajnálatos módon hivatalosan is bekövetkezett a Plútó régóta a levegőben lógó "trónfosztása", és a Naprendszer bolygóinak száma nyolcra csökkent, és ami még fontosabb, gyakorlatilag szinte teljesen valószínűtlenné tették, hogy bármely, a jövőben felfedezendő égitest bolygónak legyen tekinthető.
A döntés alapján mostantól három csoportba soroljuk a csillagok körül keringő azon égitesteket, amelyek maguk nem csillagok vagy nem barna törpék (kicsiny tömegüknél fogva csillaggá fejlődni képtelen csillagkezdemények).

1. Bolygók (planets). Csillagok körül keringenek, tömegük elég nagy ahhoz, hogy közel gömb alakúvá formálódhattak, de fúziós energiatermelésük nincs. Keletkezésükkor a csillag körüli, úgynevezett akkréciós korongban (amelynek anyagából megformálódtak) tisztára söpörték a környezetüket. Emiatt nem maradt törmelékzóna utánuk, így dominánsak az adott mérettartományban. Idetartozik a Naprendszerben a Merkúr, a Vénusz, a Föld, a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz.

2. Törpebolygók (dwarf planets). Csillagok körül keringenek, tömegük elég nagy ahhoz, hogy közel gömb alakúvá formálódhattak, de nem söpörték tisztára az akkréciós korongot maguk körül. Tehát a szomszédságukban lehetnek még hozzájuk hasonló méretű égitestek. Emellett nem képezik valamely bolygó holdját. Ilyen a Naprendszerben például a Plútó a Kuiper-övben, vagy a Ceres a kisbolygó övben.

3. Egyéb apró égitestek (small Solar System bodies). Idetartozik minden más bolygószerű objektum, amely egyik említett kategóriába sem illeszkedik. A Naprendszerben ezt a csoportot gazdagítja a kisbolygók (aszetroidák), üstökösmagok, Kuiper-objektumok, kentaurok stb. legnagyobb része.

A megcsonkított Naprendszer

A döntés értelmében tehát a Plútó többé nem tartozik a nagybolygók sorába, hanem úgynevezett törpebolygónak minősül. Ehhez hasonlót már eddig is sokat találtunk, és várhatóan még többet fogunk felfedezni. Az új tankönyvekbe azt kell beleírni, hogy a Naprendszerben nyolc bolygó van: a Merkúr, a Vénusz, a Föld, a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz.

Kétségtelen, hogy a döntés következtében - látszólag legalábbis - sikerült rendet teremteni a Naprendszerben. A megmaradt nyolc bolygónak pontosan a fele kőzetbolygó, a másik fele óriásbolygó. Egyik sem lóg ki a sorból, illetve amelyik kilógott, annak mostantól "nem ér a neve". A problémákat - például a törpebolygó és az "egyebek" közötti elhatárolás vagy a definíció Naprendszeren kívüli bolygókra is alkalmazható kiterjesztését - a szőnyeg alá söpörték.

A Naprendszer új képét a nyolc bolygóval és az eddig ismert három törpebolygóval az IAU irodalomjegyzékben megadott honlapjától bárki letöltheti. Ezt elsősorban a csillagászatot oktató pedagógusok figyelmébe ajánljuk!

Fogalmi zűrzavar

Az IAU döntése alaposan felborzolta a kedélyeket, és minden bizonnyal még hosszú ideig szakmai viták forrása lesz. Az igazi problémát azonban nem is a szakma okozza, hanem a szakkönyvek, ismeretterjesztő és tankönyvek ennek megfelelő átdolgozása jelenti, valamint az, hogy lehetőség szerint a közvéleményben és a sajtóban is el kellene terjedni az új fogalmaknak, megelőzendő a teljes káoszt.

Az IAU határozata sajnos magában rejti a viták forrását. Ha csak konszenzuson alapuló definíció segítségével tudjuk eldönteni, melyik égitest bolygó és melyik nem, akkor várhatóan fejtörést fog okozni az is, mi számít "közel" gömb alakúnak. Mint tudjuk, még a Föld sem pontosan gömb alakú, bár bolygónk esetében a gravitáció hatása nyilvánvalóan dominált alakja létrejöttekor, ezért nem kell attól tartanunk, hogy egy szép napon majd a Földet is átsorolják a törpebolygók közé. Legalább ennyire homályos a "tisztára söpört kozmikus környezet" fogalma. A Földéhez közeli pályán mintegy 10 ezer úgynevezett földközeli kisbolygó kering, a Jupiterével lényegében azonos pályán kering a mintegy 100 ezer trójai kisbolygó, sőt, egyes csillagászok véleménye szerint ha a Neptunusz valóban tisztára söpörte volna kozmikus környezetét, akkor maga a Plútó sem keringhetne jelenlegi pályáján. Ettől függetlenül persze pontosan "érezzük", mit is jelent az, hogy egy bolygó "megtisztítja pályája környezetét", de isten őrizzen egy olyan definíció megalkotásától, amely pontosan megszabja, hogy legfeljebb hány darab és mekkora részecske lehet jelen egy égitest pályája mentén, ha azt tisztára söpörtnek tekintjük. De nem is ez a lényeg, mert a természet bonyolultabb és sokfélébb, mint hisszük. Méricskélhetünk, oszthatunk, szorozhatunk, húzhatunk önkényes határokat, ám nincs sok értelme.

Az ember alkotta kategóriák ráadásul kultúra- és nyelvfüggők. A döntés angolul született, márpedig az angolban a kisbolygók megnevezésére létezik ugyan a "minor planet" kifejezés, de szívesebben használják (használták) az asteroid szót, illetve az egészen apró testekre a "small bodies" megjelölést. Majd az angol anyanyelvűek eldöntik, hogy a dwarf, a minor és a small közül valójában melyik mekkora. De mit tehetünk mi? A bolygók valójában nagybolygók, de a fele óriásbolygó, a másik fele ezután akár kisbolygó is lehetne, csak hogy fokozzuk a zavart. Hiszen ami eddig kisbolygó volt, az ezután részben törpebolygó, részben apró égitest. A törpe tehát (általában) nagyobb az aprónál. Utóbbinál nyilván nem árt megjelölni, hogy mihez képest, hiszen ezek a testek az égitestek világában valóban a legkisebbek közé tartoznak, ám hétköznapi fogalmaink szerint egy néhány száz kilométer átmérőjű szikladarabot aligha neveznénk aprónak, különösen ha éppen a Föld felé tartana. Talán célszerű lenne, ha a nyolc bolygón belül megkülönböztetnénk a nagy- és az óriásbolygókat. Emellett magyarul nyugodtan megtarthatnánk a kisbolygó hagyományos fogalmát, hiszen a klasszikus, a Mars és a Jupiter között keringő kisbolygók közül egyedül a Ceres léphetett előre a törpebolygók sorába. Ugyanakkor a Neptunuszon túli világ jeges égitestjeinek még ki sem alakult a pontos magyar terminológiája.

Születésnapi ajándék

Kétségtelen, hogy az észérvek kivétel nélkül a Plútó ellen szólnak. Egy ilyen horderejű döntésnél azonban nem csak az észérveket illene figyelembe venni. Mindenek előtt azt, hogy a Plútót Tombaugh bolygónak kereste, bolygónak fedezte fel, így került be ő és a Plútó a csillagászat történetébe, ezért illendő lenne, hogy a Plútót a felfedező iránti és hagyománytiszteletből megtartsuk a bolygók sorában. A Plútónak azonban a hálátlan utókor csak 76 év bolygólétet engedélyezett. Ez alatt még egy fél kört sem tudott megtenni a Nap körül...

Megszületett tehát a döntés a csonka Naprendszerről. A sors iróniája folytán éppen abban a városban, ahol négy évszázaddal ezelőtt Johannes Kepler maradandót alkotott, elsőként írta le pontosan a Naprendszer működését. Egyébként a szavazás körülményeit is sokan kritizálták, hiszen az IAU mintegy 9000 fős tagságának alig harmada vett részt a prágai közgyűlésen, és a résztvevőknek is csak kisebb hányada adta le szavazatát a bolygó új definíciójának kérdésében.

Idén emlékeztünk meg Tombaugh születésének századik évfordulójáról. A 100. születésnapot a NASA azzal köszöntötte, hogy útnak indította a kilencedik bolygó felé a New Horizons űrszondát, amely Tombaugh iránti tiszteletből magával vitte a felfedező hamvainak egy részét az általa felfedezett világ felé. Illő, és tiszteletreméltó megemlékezés volt. Ezzel szemben az IAU születésnapi ajándéka a Plútó mesterkélt érveken alapuló trónfosztása.
Jövőre lesz Tombaugh halálának 10. évfordulója. Vajon miként emlékeznek majd rá a most a Plútó ellen szavazó csillagászok, és hogyan néznének Tombaugh szemébe, ha még ma is itt lehetne közöttünk?

A döntés megmásítására aligha van esély, az IAU következő Közgyűlését csak 2009-ben tartja. Addigra mindenki megszokja, hogy a technokrata szemlélet mégiscsak úrrá lett a nemes hagyományokon.


Természet Világa, 137. évfolyam, 10. szám, 2006. október
http://www.termeszetvilaga.hu/
http://www.chemonet.hu/TermVil/