Válasz az ellenvetésekre

Köszönöm a szerkesztőségnek, hogy lehetővé tették számomra a viszontválaszt, bár ezzel elég nehéz feladat elé állítottak. Nem vagyok ugyanis biztos abban, hogy a nyílt levél szerzői valóban nekem szánták írásukat. A levél fele ugyanis olyan kérdésekkel foglalkozik (kívánatos-e a GM-növények beengedése hazánkba, a GM-fejlesztő multicégek politikája stb.), amelyeket két cikkemben nem is érintettem. Azonkívül a "GM-növények elterjesztését... szorgalmazó szakspecialista"-ként adresszálnak, holott sem két cikkemben, sem sehol máshol ilyesmit nem szorgalmaztam, pusztán a kérdéskörrel kapcsolatos pánikkeltés ellen emeltem szót, mindenkor elismerve a valós problémák létét. Úgy vélem, hogy azok a tekintélyes állatorvosok, akik tiltakoztak a madárinfluenzával kapcsolatos pánikkeltés ellen, szintén nem vádolhatók azzal, hogy szorgalmazzák a madárinfluenza terjedését. Úgy tűnik, azt sem vették észre, hogy nem tudományos vitacikket vagy szakmonográfiát írtam, hanem rövid, ismeretterjesztő összefoglalót, ezért éltem bizonyos egyszerűsítésekkel. Azt hiszem, a nyílt levél tisztelt szerzői nagyon jól tudják, tisztában vagyok azzal, hogy a "mindössze kétféle transzgén" valójában több gént jelent (nemcsak a rovarrezisztencia, hanem a gyomirtó-rezisztencia is többféle lehet), de azt is, hogy ennek egyikünk mondanivalója szempontjából sincs semmi jelentősége. Természetesen készséggel elismerem, hogy ebben és több más hasonló pontosításban igazuk van.

Voltaképpen egyetlen motívum indokolja részemről ezt a válaszcikket: a vitakultúra nyomorúsága felett érzett elkeseredés. A politikában bevett módszernek tekinthető az ellenfél befeketítése azzal, hogy olyan állításokat tulajdonítanak neki, amelyeket sohasem mondott, viszont kellően ellenszenvesek. Én ezzel a stratégiával ott sem tudok megbékülni, a tudományban különösképpen nem, noha - sajnos - nem először találkozom vele. Lássunk hát néhány példát.

Cikkeimben nem fordul elő a "géntechnológia ellen küzdő tudósok" kifejezés. Készséggel elhiszem, hogy ilyenek nincsenek, géntechnológia ellen küzdő szervezetek és egyének (erről írtam) viszont vannak. Ezt nem én mondom, hanem ők maguk. Egyetlen példaként idézném a Greenpeace angliai vezetőjét, aki egy parlamenti meghallgatáson arra a kérdésre, hogy álláspontja megváltozhat-e további kísérletek vagy tudományos eredmények függvényében, határozott és feltétlen NEM-mel válaszolt.

Egyetlen szóval nem írtam semmilyen cég "etikus, önmérséklő és előrelátó" magatartásáról, nem tudom miért bizonygatják nekem ennek az ellenkezőjét.

Nem írtam, hogy "pusztán feltételezett egészségügyi problémák akadályozzák az első generációs növények európai elterjedését", hanem - majdnem ellenkezően - azt, hogy "a közvélemény ellenállása (Európában és így nálunk is) elsősorban a fogyasztással kapcsolatos, noha az ellenérvek közül lényegesen komolyabbak és súlyosabbak a termeléssel összefüggőek."

Fogalmam sincs, honnan veszik azt, hogy a genetikailag módosított, szabadföldi kibocsátásra szánt növények által érintett "szakmák" közé csak a genetikát, biokémiát, molekuláris biológiát és biotechnológiát sorolom. Második cikkemben szinte kizárólag az itt hiányolt szakmák szempontjai szerint tárgyalom a kérdést. A felsorolás első cikkem végén szerepelt, azzal bevezetve, hogy ez - ellentétben a cikkek egészének tartalmával - szubjektív megjegyzés, amely csak azt jelenti, hogy ilyen irányú meetingeket látogattam. Írásaimban természetesen tőlem telhetően, olvasmányaim alapján igyekeztem valamennyi tudományág szempontjait tárgyalni. Minthogy itt kompetenciám valóban hiányosabb, örömmel vettem volna bármilyen érdemi kritikát ezzel kapcsolatban, ilyent azonban nem találtam a nyílt levélben.

Azt is írják, hogy - szerintem - "biztonsági vizsgálatokra nincs is szükség". Cikkeim olvasói nyilván pontosan tudják, hogy ilyesmit nem mondtam, de azért két mondatot felidézek: "számos esetben feltétlenül szükséges további kísérletek elvégzése, a lehetséges hatások beható elemzése, sőt esetleg a kérdéses növény termesztésének betiltása vagy korlátozása." "Az egyetlen járható út: minden egyes új fajta esetén külön-külön elemezni a lehetséges veszélyeket, a várható előnyöket és ezek összevetése után dönteni az engedélyezésről, illetve tényleges alkalmazásról."

Olvasom továbbá, hogy - szerintem - "a termékek viszonylagos ártalmatlansága nem bizonyítható". Természetesen ilyen ostobaságot sem írtam, csak azt, hogy "nincs, és nem is létezhet olyan élelmiszer, gyógyszer, ipari termék, felfedezés vagy egyáltalán bármilyen emberi tevékenység, amelyre vonatkozóan kijelenthetnénk, hogy bizonyított vagy bizonyítható lesz a jövőben teljes veszélytelensége". Ezt azonban nemhogy fenntartom, hanem olyan nyilvánvaló igazságnak tekintem, amiben tudományosan iskolázott ember nem kételkedhet.

Tekintettel arra, hogy a levél számos aláíróját nagyra becsülöm és kiváló szakembernek tartom, próbálom megérteni, hogy mi torzítja el ennyire a látásukat. Ismét csak politikai analógiát tudok találni. Ott tapasztalható ugyanis, hogy ha egy kérdésben mély és alapvető megosztottság uralkodik, akkor az egyik oldal elkötelezettjei számára nincs elfogulatlan, tárgyilagos médium. Onnan a szélről a mégoly tárgyilagos szándékú riporter, műsorvezető is az ellenoldal bérencének látszik, tevékenységét így értékelik.

Venetianer Pál


Természet Világa, 137. évfolyam, 1. szám, 2006. január
http://www.termeszetvilaga.hu/
http://www.chemonet.hu/TermVil/ 


Vissza a tartalomjegyzékhez