Hitek, remények, meggyőződések és a valóság

(Nyílt levél az októberi és novemberi számban megjelent, növényi biotechnológiáról szóló cikk szerzőjéhez)


Folyóiratunk múlt év októberi és novemberi számában jelent meg Venetianer Pál: "Féljünk-e a génmanipulált élelmiszerektől?" című kétrészes írása. Az alábbiakban az írásokra szerkesztőségünkbe érkezett hozzászólásokat, valamint Venetianer Pál válaszát közöljük. Az érveket és ellenérveket felsorakoztató, a lovagiasság szabályai szerint lezajló vitát ezennel lezártnak tekintjük.

Tisztelt Akadémikus Úr! A tudomány eltérő ágainak művelői igen gyakran vélekednek ugyanarról a jelenségről másként. Különösen így van ez az ipari kutatásból gyakorlatba kerülő termékek esetében, amelyeket a környezet- és élelmiszer-biztonsággal foglalkozó kutatók és hatóságok minősítenek. A környezetbiztonsági vizsgálatok célja, hogy a termékeket azokon a szervezeteken vizsgálják, amelyek az adott speciális élőhelytípusokban (nálunk Pannon biogeográfiai régióban) élnek. Az élelmiszerbiztonsági vizsgálatok pedig gerinces modellállatokon és emberen a jelentősebb kitettség okozta hatásokat próbálják azonosítani. A zömében észak-amerikai székhelyű multinacionális vállalatok genetikailag módosított (GM) növényeivel sincs ez másként, mivel a szükséges speciális vizsgálatokat ez idáig nem végezték el, vagy tették azokat nyilvánossá. A független - közöttük magyar - vizsgálatokat viszont ugyanezek a fajtatulajdonosok úgy akadályozzák, hogy azokhoz nem adnak vetőmagot, vagy a környezetanalitikai mérésekhez standardot, mert tartanak az árujukra nézve terhelő adatoktól. Hitelt érdemlő vizsgálatokból eddig az bizonyosodott be, hogy az első generációs GM-növények hazai alkalmazása növényvédelmi vagy növénytermesztési haszonnal nem jár. A problémák, amelyekre hivatkozva szorgalmazzák elterjesztésüket, Magyarországon nem léteznek, vagy lényegesen kisebb kockázatú agronómiai eszközökkel orvosolhatók. Elterjesztésük viszont:

(i) jelentős pótlólagos kiadásokkal járna a növénytermesztésben (párhuzamos és szigorúan elkülönített teljes technológiai sorok és terménykezelés, drágább és kétféle vetőmag, anyasoros szegélyvetés, izolációs távolság biztosítása, veszteség nélküli szállítás megoldása, jelentős szárító- és raktárkapacitás-bővítés, speciális ellenőrzési és tanúsítási rendszer bevezetése);

(ii) veszélyeztetné a hazai nemesítést és vetőmagtermesztést;

(iii) összeférhetetlen az ökológiai termesztéssel (a koegzisztencia lehetősége idegen beporzóknál csupán illúzió);

(iv) rontaná az érintett növényfajokból származó termékek exportlehetőségeit (élelmiszerek, nyersanyagok, takarmányok, vetőmag, méz stb.), durván leértékelné a magyar termékeket az erre rendkívül érzékeny fizetőképes élelmiszerpiacokon;

(v) súlyosan ütközne az európai színvonalú, ökoszociális piacgazdasági irányultságú vidékfejlesztés, minőségi agrár-szerkezetváltás jövőbeli céljaival. Így tehát elég világosan kirajzolódik, hogy mi is Magyarország érdeke.

Néhány, az első generációs GM-növények elterjesztését jól követhető indokok nélkül szorgalmazó szakspecialista, például a Természet Világának 2005. októberi számában ön1 mint molekuláris biológus annak a véleményének ad hangot, hogy biztonsági vizsgálatokra talán nincs is szükség, és az ártalmatlanságot nem kell és nem is lehet ebben az esetben bizonyítani. A döntéshozók addig figyelmen kívül hagyhatják az efféle meghaladott gondolatokat, amíg azok laikusoktól származnak, viszont meg kell fontolniuk, ha a szaktanácsadásra felkért bizottság elnökétől érkeznek.2 E magánvéleményt kizáró pozíció ugyanis széles körű tájékozottságot és bizottsági üzenetet feltételez, így a géntechnológiai hatóság figyelmére is számot tarthat. Rendkívül kínossá válik a helyzet, mikor egy - a biokémia és mikrobiális genetika területén - elismert tudós számára idegen területeken mond véleményt, amelyek szakértői véleményeit ráadásul figyelmen kívül hagyja.

Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának helyiségében ülésező GMO Kerekasztal3 tagjai, akik a GM-növények által felvetett környezet-, egészség-, gazdaság- és társadalomtudományi ügyek tudományos megvitatására vállalkoztak - s akik ezúttal is hangsúlyozzák a biotechnológia ellenőrzött körülmények közötti kutatásának fontosságát és megfontolt alkalmazásának lehetőségeit, azonos súllyal kezelve az esetről esetre eltérő biztonsági vizsgálatok szükségességét - az ön véleményéhez az alábbi lényegi korrekciókat fűzik:

- Nincs ún. "tudomány álláspontja". A polihisztorok korára volt jellemző, hogy az ilyen egyszerűsítés megállta a helyét. Ma tudományági, tudományterületi nézőpontok vannak, amelyek sokszor ütköznek egymással, hiszen a megközelítések, a megítélések szempontjai eltérők.

- Nincsenek géntechnológia ellen küzdő tudósok. A kiegyensúlyozatlan fejlesztést észrevételező, a mérések eredményeit hiányoló nemzeti hatóságok, vagy a nyilvánosságra hozott biztonsági adatokat kritikusan fogadó kutatók vannak, akiknek nem fűződik érdeke ahhoz, hogy körültekintően megvalósított géntechnológiai fejlesztések, ellenőrzött körülmények közötti gyakorlattá válását ellehetetlenítsék. Véleményünk szerint a géntechnológia ellenőrizetlen terjedéséért érdekből vagy hozzá nem értésből hadakozó "ügyintézők" vannak csupán, akik átvették a GM-fajta-tulajdonosok türelmetlen és agresszív stílusát, és érvrendszerüket hozzáigazították azok kereskedelmi céljaihoz.

- Ön sajátosan taglalja a növényi géntechnológiát. Véleményünk szerint szándékosan maradt ki belőle a transzgén-integráció kérdéskörének tárgyalása, és hogy a módosítások többségében más fajból származó - így a klasszikus nemesítés lehetőségeitől radikálisan eltérő - gének működésének eredményeképpen új toxinok vagy enzimek termelődnek egy-egy új fajtában, azaz új tulajdonságokkal rendelkező, tehát körültekintően vizsgálandó módosult szervezetek jönnek létre. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy laboratóriumokban egy minőségében új élőlény kapcsolatköre nem vizsgálható.

- Nem fedi a valóságot, hogy a GM-növényt a fajtatulajdonos minden szempontból megvizsgálja. Kiváltképpen a környezet- és az élelmiszerbiztonsági területen elvégzett vizsgálatok fölöttébb hiányosak, és ha mégis vannak ilyenek, akkor azokat a nemzetközi vállalatok titkosítják.

- Tájékozatlanságra utaló állítás, miszerint a világpiacon négy növényben kétféle transzgénnel találkozhatunk. Csak a szabadföldi termesztésbe vont Bt-toxint termelő növényekben kétféle Cry1- és kétféle Cry3-toxint kódoló gén található, az egyik GM-gyapotfajta a tehénborsótripszin-gátlót termelő génjét tartalmazza, s a gyomirtószer-toleráns növények esetében gyomirtó szerenként változik a bevitt transzgén milyensége. Ekkor még nem is beszéltünk a transzgén-konstrukciókba beépített egyéb génekről.

- Nem állítható feltétel nélkül, hogy emberen a Cry-toxin mellékhatás nélküli. Az immunrendszeri betegségekben szenvedőkön okozhat enyhe tüneteket. Egy Bacillus cereus okozta európai gyomor- és bélhurutjárványban a Bacillus thuringiensis máig nem tisztázott szerepű, azonos idejű előfordulását is kimutatták.

- Feltételezésen alapul, hogy a Cry-toxint termelő növények takarmányozástani biztonságosságát alapos, több fajra kiterjedő vizsgálatok előzték meg. Szarvasmarhán pl. nem végeztek ilyen vizsgálatokat, ami különösen fontos volna, hiszen a nagy mennyiségű Cry-toxint termelő kukoricalevélből szilázs készülhet.

- Bruce Ames - a Kaliforniai Egyetem Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézete toxikológusának - citáltságot növelő "tréfája" csupán, hogy az ismert rákkeltő anyagok 99%-a természetes eredetű. Ez egyik cikkének adatokkal alá nem támasztott megállapítása, amelyet más írásaival együtt lehet csak értelmezni, és kifejezetten a rágcsálókra (patkány, egér, hörcsög) vonatkozik. A WHO és EPA sokkal szélesebb körű mutagenitási és karcinogenitási adatbázisában túlnyomó többségben fordulnak elő természetidegen vegyületek, s közöttük megkülönböztetetten sok a növényvédelmi célú hatóanyag.

- Részigazság, hogy pusztán feltételezett egészségügyi problémák akadályozzák az első generációs növények európai elterjedését. Növénytermesztési (ökológiai, nemesítési és vetőmag-termesztési), környezettudományi (kizárólagossá váló vízszennyező hatóanyagok használata, a Cry-toxinok tarlómaradványban való megmaradóképessége, hasznos és védett fajokra, továbbá élőhelytípusokra gyakorolt hatások stb.), valamint gazdasági (a termesztés járulékos költségeinek növekedésével egyidejűleg romló értékesíthetőség) és társadalmi (a GM-élelmiszerek nagyfokú fogyasztói elutasítottsága) érvek úgyszintén óvatosságra intenek.

- A nemzetközi gyakorlatot tagadó az a megállapítás, hogy a termékek viszonylagos ártalmatlansága nem bizonyítható. Ilyen kimunkált utakon jelennek meg környezetünkben a gyógyszerek, kozmetikumok, háztartási vegyszerek, növényvédő szerek, olyan új növényfajták, amelyek emberi egészségre káros másodlagos terméket is termelhetnek (zeller, bimbós kel, burgonya, bab stb.). Igaz viszont, hogy ez a rendszer nem működik tökéletesen. Lerombolása azonban nem lehet a megfelelő megoldás. A név szerint Pusztai Árpádnak címzett felvetésekre bizonyosan ő ad majd válaszokat, ezért ezeket nem érintjük.

- A DDT és a thalidomid (gyógyszerként Contergan) mellett például a 2,4,5-T- (gyomirtó szerként Agent Orange), aldrin-, dieldrin-, atrazine-, parathion- és a DBCP-ügyek is olyanok, amelyektől - a mi felfogásunk szerint - messze esik az etikus, önmérséklő és előrelátó nagykereskedői magatartás.

- A kémiai biztonsági területen megkülönböztetett elbánásban részesülnek az ún. perzisztens (megmaradóképes) vegyületek. A genetikai biztonság területén - ennek analógiájára - kiemelt figyelemmel kell foglalkoznunk az önreprodukcióra képes szervezetekkel.

Végezetül a GM-élelmiszerek biztonságosságáról ön azt írja, hogy "… elég sok genetikai, biokémiai, molekuláris biológiai és biotechnológiai tárgyú szimpóziumon, konferencián, európai és világkongresszuson vettem részt, ahol - ha nem is volt fő téma, de - egyes előadások vitájában, folyosói, fehérasztal melletti beszélgetésein mindig felvetődött ez a kérdés. Leszögezhetem, hogy véleménykülönbséget soha nem tapasztaltam, egyetlen egy olyan tudóssal sem találkoztam, aki feltételezte vagy hitte volna a GM-élelmiszerek akár legcsekélyebb veszélyességét is." Bizonyára meglepő, de nem is kell az országhatárt elhagynia ahhoz, hogy találkozzon olyan szakértőkkel, akik nyilvánosságra hozott vizsgálatok hiányában ezt mindaddig feltételezik, amíg a gyártók a kémiai biztonsági területen alkalmazott módszerekre támaszkodva adatokkal nem bizonyítják az ellenkezőjét. Azt a kézenfekvő javaslatot tesszük, ha ön a jövőben dietétikai (vagy mint a második részben környezettudományi)4 kérdésekről szándékozik majd véleményt mondani, úgy a táplálkozás- és takarmányozástannal (illetve környezettudományokkal) foglalkozó kutatók szakcikkeit olvassa, és rendezvényeit látogassa. Több tudományterület nevében megkérdőjelezzük kellően át nem gondolt megjegyzését, hogy a genetikailag módosított, szabadföldi kibocsátásra szánt növények által érintett "szakmák" közé csak a genetikát, biokémiát, molekuláris biológiát és biotechnológiát sorolja. Szeretnénk tudomására hozni, hogy a termékminősítéssel kapcsolatos környezet- és élelmiszerbiztonsági tudományokban, továbbá a felhasználással összefüggő agrár- és közgazdaság-tudományokban felmutatott járatlanságát nem ellensúlyozza a növényi biotechnológiáról váltig ismételt meggyőződése. A molekuláris biológiában több évtizeden keresztül elért eredményei iránti nagyrabecsüléssel:

a GMO Kerekasztal tagjai közül - Ács Sándorné (Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Kht., Kishantos; IFOAM); Ángyán József prof., DSc. (Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Gödöllő); Bakonyi Gábor prof., DSc. (Szent István Egyetem, Állattani és Ökológiai Tanszék, Gödöllő); Balla László prof., DSc. (Magyar Növénynemesítők Egyesülete, Budapest); Bardócz Zsuzsa DSc. (GENOK, Norvégia/Skócia/Magyarország); Bauer Lea (Biokontroll Hungária Kht., Budapest); Békési László prof., CSc. (Kisállat-tenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet, Méhtenyésztési és Méhbiológiai Osztály, Gödöllő); Darvas Béla prof., DSc. (MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Ökotoxikológiai és Környezetanalitikai Osztály, Budapest); Holly László dr. (Tápiószelei Agrobotanikai Intézet, Tápiószele); Horváth Zsolt dr. (Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal, Nemzetközi Kapcsolatok, Budapest); Illés Zoltán dr. (Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága, Budapest); Kajner Péter (Magyar Környezet-gazdaságtani Központ, Budapest); Márai Géza dr. (Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Gödöllő); Menyhért Zoltán prof., DSc. (Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Környezettudományi Doktori Iskola, Gödöllő); Papp László prof., az MTA r. tagja, DSc. (Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest); Pataki György PhD (Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Gödöllő; Döntéselmélet Tanszék, Vállalat-gazdaságtan Intézet, Budapesti Corvinus Egyetem); Pusztai Árpád prof., PhD, a Skót Akadémia tagja (GENOK, Norvégia/Skócia/Magyarország); Roszík Péter dr. (Biokontroll Hungária Kht., Budapest); Sajgó Mihály prof., DSc. (Szent István Egyetem, Kémia és Biokémia Tanszék, Gödöllő), Székács András DSc. (MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, Ökotoxikológiai és Környezetanalitikai Osztály, Budapest); Takács-Sánta András (ELTE TTK, Budapest); Vida Gábor prof., az MTA r. tagja, DSc. (MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót).

------------
1. Venetianer P. Természet Világa, 2005, 434-437.
2. Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság.
3. Nevünk jobb híján született. Jelenleg csak a GM-növények szabadföldi kibocsátásának következményelemzése szempontjából tekinthetjük magunkat valóban "kerekasztalnak".


Természet Világa, 137. évfolyam, 1. szám, 2006. január
http://www.termeszetvilaga.hu/
http://www.chemonet.hu/TermVil/ 


Vissza a tartalomjegyzékhez