Néhány gondolat egy, a GM-élelmiszerek biztonságát
hirdető ismeretterjesztő cikkről


Szögezzük le, hogy a tudományos vitákat nem ismeretterjesztő szinten szokás lefolytatni. Ezen túlmenően Venetianer Pál sem táplálkozástani, sem toxikológiai reputációval nem rendelkezik; semmiféle élelmiszer-biztonsággal foglalkozó, referált cikk nem jelent meg tőle. Vita helyett így cikkének korrekciójára szorítkozunk. Ezt azért tesszük, mert nem eltérő nézőpontokról van szó, hanem esetében a táplálkozástani alapismeretek terén olyan tévedésekről, amelyeknek nem szabad hibásan bekerülni a köztudatba.

Téves elképzelés, hogy a média feladata lenne a tudományos tények közlése. Feladatuk az, hogy próbáljanak közérthetően hírt adni olyan eseményekről, amelyekről úgy gondolják, hogy érdekli a publikumot. Ha egy ilyen területen a vélemények eltérőek, nem lehet azt várni, hogy a vitának csak azt az oldalát mutassák be, amit mi szeretnénk. Mit várhatunk el azonban a kommunikációs szakemberektől, akiknek a természettudományos képzettsége csekély, ha még az érintett kutatók sem képesek olyan kiegyensúlyozott ismereterjesztő írásokat közreadni, amelyek legalább az alapfogalmak terén megállnák a helyüket? Felvethető tehát, hogy miért érzi úgy Venetianer, hogy táplálkozástan területén végzett kísérletes munka nélkül éppen az ő feladata, hogy az általa egyidejűleg kisajátított hivatalos tudomány oldaláról foglalkozzon egy olyan kérdéssel, mint a génmanipulált (GM-) élelmiszerek biztonsága?

A Természet Világában megjelent cikkben sok az általánosítás, és a szerző a tények hiányát sajátos meggyőződésével pótolja. Például a gyakorlatban az eredeti növény genomjának ismerete és a génmódosítás utáni DNS-szekvenciák meghatározása nélkül nem lehet azt állítani, hogy a belőtt gén nem zavart meg más géneket. Még kevésbé a tényeken nyugvó az állítás, hogy a GM-növényt minden szempontból ellenőrzik. Köztudott, hogy a biztonsági vizsgálatokat a biotechnológiai vállalatok végzik, és az eredményeiket majd minden esetben titkosítják. A kivételeket a referált cikkek eredményei képezik, amelyek száma a táplálkozástan területén nem haladja meg a húszat. Különben is, a minden szempont túlzása szakmai figyelemre számot tartó írásban elfogadhatatlan. Az az állítás, hogy a négy GM-növény, a szója, kukorica, repce és a gyapot közül az emberek csak a kukoricát fogyasztják, nem fogadható el, mert élelmiszereink több mint 30%-a szóját is tartalmaz. Tévedés az is, hogy a gyapotolajnak nincs jelentősége az emberi táplálkozásban. A Természet Világában közölt cikk nem fejti ki világosan, hogy a GM-szója miért nem jelenthet táplálkozási veszélyt. A GM-élelmiszerek fogyasztásával kapcsolatban Venetianer olyannyira elragadtatja magát, hogy vitathatatlanul igaz megállapításként írja le: "Egyetlen hitelt érdemlő, tudományosan igazolt adat sem létezik, amely a forgalomban lévő GM-élelmiszerek bármilyen egészségkárosító hatását bizonyítaná." Ez még akkor sem lenne menthető, ha egy ilyen tájékozatlanságot és elfogultságot bizonyító megállapítás nem egy tudományos pályán dolgozótól származna. Kétségtelenül igaza van abban, hogy a GM-élelmiszerek veszélytelensége nem bizonyítható, de ez a tudósok számára nem jelentheti azt, hogy semmit se tegyünk annak érdekében, hogy a legfontosabbakat ne próbáljuk meghatározni. Az abszolút és relatív szétválasztása régóta módszerünk. Az esetleges veszélyekkel kapcsolatban a Venetianer által feltett kérdésekre megfelelő válaszokat lehet adni:

1. Van okunk azt feltételezni, hogy a hagyományos nemesítéssel szemben a GM-technika fokozott veszélyt jelent. Ahogy a szerző cikkében leírja, a belőtt DNS többé-kevésbé véletlenszerűen épül be a befogadó növény genomjába. Ez az esemény megjósolhatatlan következményű, és előre kiszámíthatatlan, így az új GM-növény mindaddig veszélyes (vö. allelokemikáliák) státusban kell hogy maradjon, amíg nem ellenőrzik független vizsgálók.

2. Az eddig elvégzett kísérletek utalnak veszélyre. A tényekkel való szembesülés kerülése nem törli azokat (lásd a strucc stratégiáját).

3. A kevesebb mint 20 tudományos cikk azt igazolja, hogy a genetikai módosítás táplálkozástani területén túl sok az önjelölt konfliktuskezelő, és túlságosan kevés az aktív kutató. Ha ehhez hozzávesszük, hogy még e kevés cikk is terhelő adatokat tartalmaz, ez óvatosságra kell hogy intsen bennünket.

Az első kérdés tárgyalása során Venetianer kifejti, hogy a transzgén fogyasztásának veszélyessége abszurdum, mert az idegen DNS, amit az ember fogyaszt, lebomlik a tápcsatornában, és így ez nem árthat senkinek. Úgy tűnik, hogy nem gondolkozott el arról a kutatómunkáról, amit a gyógyszergyárak immunológusai folytatnak, és amelynek a fő célja a magas fokú immunvédettség elérése az antigén DNS-ének közvetlen szervezetbe juttatásával. Úgyszintén figyelmen kívül hagyja azt a sokrétű kutatást, amelyben a táplálékként felhasználható növényeinket (burgonya, banán stb.) antigéneket kódoló DNS-ekkel genetikailag úgy módosítják, hogy azok fogyasztásával a különböző emberi kórokozók elleni immunvédettséget injekciózás nélkül ki lehessen alakítani. Ha minden DNS lebomlana a tápcsatornában, akkor ezek a kutatók idejüket, a vállalatok pedig a pénzüket vesztegetnék.

Csupán olyan vélemények vehetők komolyan, amelyek kísérleti alapon állnak. Következésképpen csak olyan bírálatot fogadunk el bárkitől, amely bebizonyítja, hogy a Lancetben megjelent cikkünkben eredményeinkből nem a megfelelő következtetéseket vontuk le, és ezt kísérleti adatokkal alá is tudja támasztani. Igaztalan állításokra, amelyek a promoter biztonságát azzal próbálják igazolni, hogy az emberiség már évszázadok óta eszi a karfiol-mozaikvírussal fertőzött karfiolt anélkül, hogy ettől valakinek baja lett volna - nem látjuk értelmét válaszolni. Ez a növényi biotechnológusok egyik kedvenc szólama, noha minden tudományos alapot nélkülöz. Venetianer állításával ellentétben Pusztai nem tételezte fel azt sem, hogy "a transzgénkonstrukció nem stabil, helyet tud változtatni, és esetleg részben vagy egészben beleépülhet a fogyasztó ember sejtjeibe". Ez anélkül, hogy a Természet Világában megjelent cikkben konkrét utalás lenne a forrásmunkára, amiben mi ezt leírtuk, csak alaptalan állításnak tekinthető, annak ellenére, hogy más kutatók e folyamatokra bizonyítékokat is szolgáltattak tudományos folyóiratokban közölt cikkeikben. Mindezeket szívesen megküldjük azoknak, akik a szerkesztőségben meghagyják az e-mail címüket. Eredményeink taglalásánál ezt azért nem tételeztük fel, mert a vizsgálataink nem ennek eldöntését célozták, és a tényeket nem szokásunk annyira kiterjeszteni, hogy az eredményeink ne fedjék a következtetéseinket. Venetianer nem tud elképzelni olyan mechanizmust, ami megmagyarázná a bélhámsejtekben észlelt növekedést vagy az immunválaszbeli különbségeket. Mindez nem képzelőerő kérdése. Ha megkérdezett volna bennünket, igyekeztünk volna őt meggyőzni ilyen mechanizmusok létezéséről. Mi kísérletes kutatómunkát végeztünk, és nem ezek hiányában spekulálunk, ami természettudományi területen nem kívánatos. Kísérleti terveink már készen voltak a lehetséges bélnövekedési mechanizmus felderítésére, és ha a szűk látókörű tudománypolitikusok nem állítják le a munkánkat, ma már esetleg konkrétumokról is beszélhetnénk. Érdekes számunkra, hogy kísérleteink részleteiről mit sem tudó emberek azt bizonygatják, hogy a Pusztai-féle GM-burgonyát nem szánták emberi fogyasztásra. A tény ezzel szemben az, hogy ennek a GM-burgonyának a tulajdonosa (Axis Genetics, Cambridge) és a biztonsági vizsgálatokat végző intézet (Rowett Research Institute, Aberdeen) már szerződést kötött arról, hogy forgalmazás esetén milyen arányban fogják a profitot felosztani.

A horizontális géntranszfer lehetőségét ma már nem kell feltételeznünk, mert ami azelőtt még lehetetlen és tegnap még ritka volt, napjainkban már emberi táplálkozási viszonylatban is valóság. Szeretnénk viszont látni azokat a referenciákat, amelyek tartalmazzák azokat "az alapos toxikológiai vizsgálatokat, amelyek egyértelműen bizonyították, hogy a Bt-toxin tökéletesen ártalmatlan a gerinces állatokra és az emberre", mert ilyenek - véleményünk szerint - nem léteznek. Viszont tudomásunk van ellentétes állítású orvostudományi publikációkról, amelyek speciális körülmények közötti hatásokról számolnak be. Tudományos adatbázisokban való kereséssel ezek bárki számára elérhetők.

A cikkben az allergiavizsgálatokkal kapcsolatos tetszetős érvelés ismét csak spekuláción alapszik. Annak tudatában, hogy hány millió tonna GM-szóját hoznak be Európába, gondolhatja-e komolyan bárki, hogy az európai polgárok nem fogyasztanak GM-élelmiszereket? Abban viszont egyetértünk Venetianer Pállal, hogy a GM-termékekkel kapcsolatban az egyik legfontosabb "… veszélyforrás az lehetne, hogy a transzgén [beépülése és - PÁ és BZs] működése olyan másodlagos - előre meg nem jósolható - változásokat idéz elő a növény anyagcseréjében, amelynek eredménye valamilyen káros anyag megjelenése, vagy fontos tápanyagok mennyiségének a csökkenése". A magyar Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság elnöke tudhatja, hogy e lehetőségek kizárására precíz módszerek (mint például metabolomics) állnak rendelkezésre. Ennek ellenére a biotechnológiai vállalatok, az eddig beadott kibocsátási kérelmekben leírtak szerint, ilyen vizsgálatokat még soha nem végeztek, és így az ilyen veszélyek lehetőségét egyetlen GM-növény esetében sem zárták ki. Bár van igazság abban, hogy hasonló genetikai események a hagyományos nemesítés (értsd: helyspecifikus allélcsere) esetén is előfordulhatnak, az esély arra, hogy megnövekedett mennyiségű allelokemikáliák vagy allergének jelenjenek meg egy új fajtában, véleményünk szerint kisebb, mint a GM-növények (értsd: új helyet elfoglaló transzgén) esetén. A potenciálisan veszélyes növények esetében, mint amilyen a burgonya, a kockázatbecslés (metabolomics) elvégzése tehát úgyszintén ajánlott. A Természet Világában megjelent cikk általánosítása, hogy az ismert rákkeltő anyagok, mutagének és mérgek 99%-a a természetes növényekben fordul elő, egyetlen szerző egyszeri szakmai túlzása és az általa rágcsálókon elvégzett vizsgálatokra vonatkozik csupán. Ezzel a környezetben használt vegyi anyagok ártalmatlanságát próbálja alátámasztani. A humán- és patkánykarcinogének közötti azonosságot senki sem állítja, s ennek oka úgyszintén a táplálkozástani és fiziológiai területekre nyúlik vissza.

Az az érvelés, miszerint az Egyesült Államokban, a közforgalomban lévő élelmiszerek 70%-a tartalmaz GM-összetevőt, kétségtelenül igaz. Sőt még az is lehetséges, hogy 11 éve ezt tényleg százmilliók fogyasztják. A következtetés viszont, hogy ezek fogyasztása "minden panasz vagy egészségkárosítás nélkül" történt volna, megalapozatlan. Az enterogasztrológia meghökkentően sok ismeretlen kóroktanú betegséget tart nyilván. Venetianer ennek a kijelentésnek az élét próbálja tompítani azzal a magyarázattal, hogy az Egyesült Államokban nem jelölik a GM-élelmiszereket, ezért nincs kontrollcsoport. A lakosság egyedi, napi GM-élelmiszer-fogyasztása nem ismert, és nincs egészségügyi háttérszintfelmérés sem. Mindezek dacára, ez az embereken végzett táplálkozástani kísérlet az Egyesült Államokban - szerinte - csak elvileg tudománytalan. A szerző szerint az élelmiszereket nem lehet toxikológiailag úgy tesztelni, mint a gyógyszereket, amik mind méregnek számítanak, ezért a GM-élelmiszerek biztonságát deklaráló kijelentés - szerinte - mégiscsak helytálló. Ezzel szemben szeretnénk leszögezni azt a tényt, hogyha az emberi táplálkozásban nem is teszteltek minden jelenleg forgalomban lévő összetett élelmiszert, az élelmek és a tápok összetevőinek döntő többségét részletes és beható táplálkozástudományi vizsgálatoknak vetették alá, mint ahogy erről a több tízezer tudományos cikk is tanúskodik. Csak a mi laboratóriumunkból származó ilyen tudományos cikkek száma meghaladja a százat. Véleményformáló ismeretterjesztő cikk írása előtt ezeket el kellett volna a szerzőnek olvasnia. A felszínes és elfogult ismeretterjesztő cikkekben előbb-utóbb, de törvényszerűen megjelenik egy kritizáló megjegyzés az 1998-ban GM-burgonyával végzett kísérleteinkre és a brit (sic!) Royal Society (London) megbízott semleges vizsgálóbizottság eredményeinkkel kapcsolatos kételyeire. Ezzel próbálják megkérdőjelezni azokat a kísérletekből levont következtetéseinket, amelyek a GM-burgonya esetleges táplálkozási veszélyességére utaltak. Munkánk és az eredményeink többsége már megjelent referált tudományos folyóiratokban. Így ezekről és nem hajdani napilapi híradásokról kellene értekeznünk. A szerző kedvéért mégis válaszolunk. Az öt tagból álló semleges bizottság a névtelenséget preferálta. Meg nem erősített hírek szerint egyetlen táplálkozástanban járatos kutató sem volt köztük. Az sem a mi hibánk, hogy a kísérleteinket senki sem ismételte meg. Ezeket leállították, és nekünk nincs olyan anyagi bázisunk, amely megengedné, hogy mások kutatómunkáját finanszírozzuk. Viszont irodalmi hivatkozások nélkül afféle állítások, amelyek számos más olyan hasonló irányú vizsgálatra hivatkoznak, amik negatívnak bizonyultak, a legjobb esetben is csak kávéházi csevelynek nevezhetők. Pusztai híveinek említése fölöttébb érdekes, új fejlemény. Venetianer parabolisztikus látásmódján - ami a tudományt illeti - azonban mi nem segíthetünk. A szerző fájlalja, hogy a média nem kellőképpen reklámozza a GM-élelmiszerek fogyasztásával kapcsolatos kísérletek százaiban talált kedvező eredményeket. Ezen azért nem kell sokat bánkódnia, mert ugyan ezek nagy része nincs tudományos folyóiratokban leközölve, de a biotechnológiai ipar elkötelezett szószólói - mint jelen esetben ő - ezt kompenzálásképpen folyton hangoztatják.

A cikk utolsó bekezdésében a szerző azt próbálja az olvasóval elhitetni, hogy az igazi tudósok között forgolódva nem talált semmiféle véleménykülönbséget, mivel ők mind meg vannak győződve a GM-élelmiszerek egészségügyi biztonságáról. Kíváncsian várjuk, miként lehet még fokozni az Alice Csodaországban hatást.

Pusztai Árpád-Bardócz Zsuzsa


 
Válasz Pusztai Árpádnak és Bardócz Zsuzsának

Pusztai Árpádnak és Bardócz Zsuzsának teljesen igaza van abban, hogy tudományos vitának nem ismeretterjesztő folyóiratban a helye, ezért nem is kívánok vitatkozni velük. No meg azért sem - ebben is igazuk van -, mert nem vagyok élelmiszer-biztonsággal foglalkozó szakember. Éppen ezért, amikor ilyen kérdésről írok, akkor kénytelen vagyok az ebben illetékesek véleményére támaszkodni, mint például az amerikai Food and Drug Administration (FDA), a brit Royal Society, vagy az European Food Safety Authority (EFSA). Tudom, hogy ők nem ismerik el ezeket a testületeket objektívnek, mértéktartónak, és különvéleményük van - ehhez joguk van, ilyenre vannak példák a tudománytörténetben. Nekem viszont engedtessék meg, hogy egy ismeretterjesztő közleményben inkább támaszkodjak az e testületek által is képviselt többségi véleményre, már csak azért is, mert az összhangban van a molekuláris biológia ismeretanyagával, amelyben viszont többé-kevésbé kompetensnek tartom magam.

VENETIANER PÁL



Természet Világa, 137. évfolyam, 1. szám, 2006. január
http://www.termeszetvilaga.hu/
http://www.chemonet.hu/TermVil/ 


Vissza a tartalomjegyzékhez