Új Szily-emlékérmeseink


Egy 136 éves folyóirat évgyűrűit tovább építeni nem akármilyen felelősség. Nagy elődök, Szily Kálmán, Eötvös Loránd, Szent-Györgyi Albert, Bay Zoltán, Szentágothai János, Simonyi Károly, örökébe lépni a szerkesztőségnek és tudós szerzőinknek egyaránt embert próbáló feladat.

A folyóirat erejét jelzi, elismertségét növeli, hogy ma is maga mögé tudja állítani természettudományos értelmiségünk legjobbjait, akik tovább viszik az évszázados szellemi örökséget. Egy lapot a szerzői teszik naggyá, ezért nekik a szerény honorárium mellett időről időre köszönet is jár.

A Természet Világa szerkesztősége 1991-ben úgy döntött, hogy folyóiratunk azon szerzőit, akiket már 50 éve magunk mögött tudhatunk, hűségük elismeréseként a Természettudományi Közlöny alapítójáról, Szily Kálmánról elnevezett éremmel tüntetjük ki. Az első díjazottak Bay Zoltán, SzurovyGéza,Kunfalvi Rezső és Vermes Miklós voltak. Muki bácsinak sajnos már csak a posztumusz elismerésünk jutott. Azután következett Barta György, majd Marx György és Simonyi Károly.

Láthatják, nem akármilyen névsor ez, mely 2005. október 6-án újabb két kiváló emberrel egészült ki.

A Magyar Örökség díjas Füvészkertben meghitt kis ünnepség keretében a Természettudományi Közlönyért, a Természet Világáért kifejtett fél évszázados magas színvonalú szerzői munkásságukért Szily Kálmán-éremmel jutalmaztuk Almár Iván csillagász űrkutatót és Csaba György orvosbiológust.

Almár Iván 20 évesen az alábbi sorokkal kezdte beírni nevét folyóiratunk történelmébe: "Korunk csillagászata – a vizuális és a fotografikus észlelés mellett, és ezt kiegészítve – mind nagyobb mértékben használja fel a modern technika vívmányait, így a fotoelektromos műszereket, a rádiót és a radart is. Az elektronsokszorozó segítségével sikerült ellenőrizni és finomítani a csillagok színére és fényességére vonatkozó úgynevezett Russell-diagramot"… Cikkének címe, melyet Bercsi Zsolttal közösen jegyzett, A Russell-diagram finom szerkezete. 1952 májusában jelent meg, a Természettudományi Közlönyt akkor Természet és Technikának hívták.

Almár Iván világra nyitott szemű, a jövő útjait fürkésző kutató. A gyorsan fejlődő új tudományág, az űrkutatás hazai szakértője lett. Már 1955 decemberében nagy cikket publikált a Természet és Társadalomra keresztelt lapunkban A bolygóközi közlekedés címmel. Máig kitartott e tudományterületnél, az emberiség jövőjét befolyásoló űrkutatásnál, a világűr hasznosításának kérdéseinél. Néhány ezt igazoló cikkének címe a Természet Világából: Jövőnk a Naprendszer, Természetvédelem a Naprendszerben, Közel- és távolhatások. Kozmikus veszélyek, A technikai civilizációk sorsa. Emlékezetes a Világűr különszámunkba írt tanulmánya is: Hangsúlyok a világűrben a XXI. században.

Ma már kevesen tudják, hogy Almár Iván a Dala László által 1957-ben újraindított Természettudományi Közlöny szerkesztőbizottságának is tagja volt két évig.

Csaba György 26 éves volt és aspiráns, amikor az első cikke megjelent folyóiratunkban, amit akkor – 1955 májusában – Természet és Társadalomnak neveztek. A rá jellemző módon, már akkor is nagy, átfogó kérdéskörrel, az orvostudomány jövőbe mutató kérdéseivel foglalkozott: Meddig él az emberben az átültetett szerv? A transzplantáció problémái.

Csaba György tudományos pályaívét kezdetektől párhuzamosan követte tudományos ismeretterjesztő munkássága. Ehhez is minden adottsága megvolt: széles körű tájékozottság, jó nyelvérzék, egyéni stílus, és persze kedv az íráshoz.

Legtöbb ismeretterjesztő cikke a Természet Világában jelent meg, melyhez idővel egyre szorosabb szálak fűzték. Folyóiratunk szerkesztőbizottságának 36 éve, 1969 óta tagja. Száznál több cikket publikált lapunkban. Máig emlékszünk tízrészes átfogó sorozatára: Új eredmények a sejt- és a fejlődésbiológiában, vagy az átruházott evolúció következményeit bemutató cikkeire: Homo biomanipulatus, Homo technomanipulatus, Homo naturalis, Homo genomanipulatus…

Almár Iván és Csaba György harcos védője a józan észnek, a kritikus gondolkodásnak. Ahol csak tehetik, fellépnek az áltudományos nézetek ellen. Ehhez, persze, számunkra legjobb színtérnek a Természet Világa bizonyult.

A kis ünnepség befejeztével a résztvevők meglátogatták a Természet Világa fáját, melyet 1994-ben, lapunk fennállásának 125. esztendejében ültettünk a Füvészkertben.

S. GY.


Természet Világa, 136. évfolyam, 12. szám, 2005. december
http://www.termeszetvilaga.hu/
http://www.chemonet.hu/TermVil/