Gyarmati István emléktáblája Szarvasgedén


Egy szép napsütéses őszi szombat délutánon, 2005. október 15-én emléktáblát avattunk a Cserhát lábánál fekvő Nógrád megyei kis faluban, Szarvasgedén.

Gyarmati Istvánnak állítottak emléktáblát dr. Tóth Endre agrármérnök kezdeményezésére, annak a háznak a falán, amelyben a professzor élete végén nyugalomra és békére lelt.
 
 

Emléktábla a falon
A termodinamika tudósa

Az emléktáblán a szöveg: Az emléktáblán a szöveg:

"E házban töltött számos szép napot
Dr. Gyarmati István akadémikus,
a nem egyensúlyi termodinamika
nemzetközi hírű művelője.
Emlékét megőrizzük.

Az emléktáblát állíttatta:
tisztelői, Szarvasgede önkormányzata és polgárai,
a Természet Világa szerkesztőbizottsága."

Gyarmati István 15 évig volt tagja folyóiratunk szerkesztőbizottságának. Igazi karizmatikus egyéniség, aki körül gyakran izzott a levegő.

Amikor lapunk alapítójának szülőhelyén, Izsákon 1988. június 29-én, Szily Kálmán születésének százötvenedik évfordulóján emléktáblát avattunk, emlékbeszédében Ő méltatta Szily munkásságát. Többek között ezt mondta:

"Szily felismerte a természettudományoknak az emberiség fejlődésében betöltött alapvető szerepét. Fontosnak tartotta, hogy ezt a szélesebb tömegekkel is tudatosítsa. Eötvös Loránddal való megbeszélés után elvállalta a Természettudományi Társulat főtitkári tisztét is, és 1869-ben megalapította a Természettudományi Közlönyt, a mai Természet Világa folyóirat elődjét. A Természettudományi Közlöny világviszonylatban az első olyan folyóirat volt, mely a természettudományok eredményeit népszerűsítette. A miénknél nagyobb nemzetek csak jóval később léptek nyomunkba s teremtették meg a maguk, természettudományt népszerűsítő folyóiratait. Sajnos, s ez ismét csak magyar sors, a mi gyermekünk, a világ első természettudományos folyóiratainak egyike most létgondokkal küszködik. Túlélte a történelem viharait, 119 éven át élt, rányitotta az emberek szemét a természettudományokra, s soha senkinek nem jutott eszébe, hogy megszüntesse. Most, amikor a természettudományos és műszaki kultúrára létet meghatározó szüksége lenne nemzetünknek, ez és elsősorban ez lehet csak a magyar reform igazi motorja, mégis most jutottak el egyesek ahhoz a gondolathoz, hogy erre nincs pénz… Pedig ebben az országban oly sok mindenre van pénz…"

Ha csak ennyit tett volna értünk, ezekkel a mondatokkal tudatosítva jelentőségünket, már kötelességünknek kellett volna éreznünk, hogy emléktábláján a Természet Világa név is ott legyen.

A meghitt, kedves kis ünnepség résztvevői az avató beszédek elhangzása után is együtt maradtak, felidézték a professzor szellemét, azzal a jó érzéssel, hogy tehettek valami hasznosat annak megőrzésért.

Az úton hazafelé csak az rontotta a hangulatunkat, hogy tudtuk, Gyarmati István egykori tanszéke a Műegyetemen ez időben vívja élet-halál harcát a fennmaradásáért.


Természet Világa, 136. évfolyam, 12. szám, 2005. december
http://www.termeszetvilaga.hu/
http://www.chemonet.hu/TermVil/