Tizenöt év


A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat ez év szeptemberében ünnepi üléssel emlékezett szövetséggé válásának tizenötödik évfordulójára. Ez alkalmat adott arra, hogy lapunk történetének általam is megélt szakaszát újra átgondoljam. Az emlékezés személyes műfaj, ezt nézzék el most nekem.

Röviden szólnom kell az előzményekről. Amikor 1974-ben matematika-fizika szakos tanári oklevéllel a zsebemben a Természet Világa szerkesztőségébe kerültem, Dala László volt a főszerkesztő. Ő helyezte vissza 1957-ben az akkor már csaknem százéves megbízható alapra a Természettudományi Közlönyt. Folyóiratunk 1968-ban kapta a Természet Világa nevet. A ma is meglévő három TIT-lapot a Hírlapkiadó Vállalat adta ki, közülük akkor magasan a Valóságnak volt a legnagyobb az ázsiója, mivel ők a politika legfelsőbb köreivel is kapcsolatban álltak. Utána jött a nagy tömegek művelődését segítő Élet és Tudomány hetilap, végül pedig – az akkori lapstruktúra IV. kategóriájában – az üzemi lapok közé sorolt Természet Világa. A hazai természettudományos értelmiség lapja voltunk, ez akkoriban nem vált előnyünkre.

A hetvenes évek végén Dala László nyugdíjba vonult, s ekkor a lapnak nehéz, emberpróbáló időszaka következett. Ez azonban egy másik történet.

1990 késő őszén bíztak meg azzal, hogy a Természet Világa főszerkesztőjeként új életet vigyek a folyóiratba. Akkor éppen az Élet és Tudomány főszerkesztő-helyettese voltam. Tudtam, nem rózsás a szerkesztőség állapota, a helyzet azonban még ennél is rosszabb volt. A szerkesztőséget többszörös vérveszteség érte, az elmúlt időszakban alapemberek hagyták el. Igaz, maradtak értékek: Dürr János, Németh Géza, de őket is nagyon megviselték az elmúlt évek viszályai. A lap példányszáma rövid idő alatt a felére esett.

A feladat tehát adott volt: egyszerre építeni újjá a szerkesztőséget, a szerkesztőségi légkört, átformálni a szerkesztőbizottságot és legelsősorban természetesen a folyóiratunkat, amiért mindez történik. Volt, ami könnyebben ment, volt ami nehezebben.

Szerencsénkre Szentágothai János elnökünk és a szövetségi iroda vezetője, Piróth Eszter támogatta törekvéseinket, valamint a kiadó vezérigazgatója, Horti József is. Ő évtizedekig volt a Természet Világa biológus szakos szerkesztője, mígnem 1990-ben Antall József kinevezte a két legnagyobb magyar lapkiadó, a Pallas és a Hírlapkiadó vezérigazgatójának. Nem volt könnyű ember, azt azonban nem felejtette el, hogy honnan jött. Segítségével jött létre a TIT-lapok mai tulajdonosi struktúrája: 51% a TIT-é, 49% a Kiadóé. Ezáltal a Kiadó társtulajdonosként erős támasza lett a TIT-lapoknak. Mindmáig az, ezért köszönet illeti a Magyar Hivatalos Közlönykiadó mai vezetését is.

Nézzük akkor a legfontosabbat: mi történt a lappal az elmúlt 15 évben? A Természet Világa már 1991 januárjától esztétikusabb külsővel jelent meg, bátran vállalva az alapítók örökségét a címlapon is kiírva, hogy ez a Természettudományi Közlöny 122. évfolyama. Elegánsabbá, egységesebbé tettük a lap belső képét, tördelését. A tartalmi megújulás szakmai részleteiről sokat lehetne írni. Most csak két, lapunknak országos hírnevet szerző újításunkról szólok.

A Természet Világa immár 15 éve, a folyóirat szerves részeként egy természettudományos diáklapot működtet, melyet középiskolások írnak felkészítő tanáraik irányításával. Szűkebb és tágabb környezetünkben nem ismerek még egy olyan természettudományos folyóiratot, mely ezt tenné. Olvasói visszajelzések bizonyítják, hogy ez a diákmelléklet egyik legkedveltebb, legolvasottabb része lapunknak. Ennek sokirányú haszna van. Tehetséges fiatalokat buzdítunk önálló kutatómunkára, és arra, hogy tudományukat szép magyarsággal, közérthetően is leírják. Közülük azóta már sokan lettek kutatók, tanárok, és maradtak a Természet Világa hívei, olvasói, néhányan szerzői. Lapunk ismét megjelent a középiskolákban, növekedett ismertsége a tanárok és a diákok körében. Ma már számos neves középiskola Budapesten, Sopronban, Pápán, Baján, Debrecenben, Marosvásárhelyen, Nagyenyeden, Baróton… a Természet Világa kis fiókszerkesztőségeként is működik.

A diákpályázaton eddig 3000-nél több diák próbálta ki erejét, közülük mintegy 600 fiatal írásával olvasóink is megismerkedhettek. Lapalapítónk, Szily Kálmán szellemében szerzővé avatjuk a természettudományos érdeklődésű kis diákpalántákat. 1991-ben 200 ezer forint ígéretével indítottuk útjára a pályázatot, mára intézmények és magánszemélyek sora áll e kezdeményezésünk mögött, az általuk összeadott támogatás 3-4 millió forintnyi értéket képvisel.

1995 óta az alapszámainkon kívül rendszeresen kiadunk terjedelmesebb tematikus különszámokat, melyek egy-egy tudományterületet, annak frontvonalait mutatják be, az adott szakterület legjobbjainak tolmácsolásában. Eddig 21 ilyen kötetünk jelent meg, legutóbb a Kémia különszámunk, és megjelenés előtt áll a Fizika százada kötetünk is. Tapasztaltuk, hogy ezek a kiadványok gyakran az adott szakterület kis kézikönyvévé válnak. A jól elkészített különszámok nekünk ingyenreklámot adnak, hiszen rádióban, televízióban és több lapban is ismertetik őket.

Még néhány, lapunkat gazdagító lépést említek. A kilencvenes évek elejétől élére álltunk az új típusú szkeptikus mozgalomnak, mely a felerősödő áltudományos nézetek veszélyeire igyekszik felhívni a figyelmet. Megalapítottuk a Tényeket Tisztelők Társaságát, mely a kritikus gondolkodást igyekszik erősíteni hazánkban. Lapunkban Szkeptikus rovatot indítottunk, alkalmanként Szkeptikus Lapok mellékleteket is kiadunk. Kezdetektől otthont adunk a Tudományos Újságírók Klubjának, segítve működését. Vallom, ha minél szélesebbre tárjuk kapuinkat, minél több értelmes ember útja vezet át a szerkesztőségünkön, annál többek leszünk mi magunk és lapunk is.

A természettudományos ismeretterjesztő lapok közül elsők között 1996-tól az interneten is elérhetőek vagyunk, honlapunkat folyamatosan bővítjük, modernizáljuk. A fizika évében számos cikkel és rovattal gazdagítottuk a fizika témakörét és a legnagyobb szkeptikus cikkválaszték is nálunk lelhető fel. A továbbiakban bővítjük a modern biológiai cikkajánlatunkat, a kevéssé ismert természeti értékeinket bemutató rovatunkat, valamint a földtudomány területét.

A napokban jelent meg a Természet Világa folyóirat első CD-je, mely modern keresőprogramjának segítségével megkönnyíti az elmúlt tíz év írásaiban, tudáshalmazában való elmélyedést.

Lapkészítés mellett, ha időnk engedi, szerzőinkkel együtt járjuk az országot, a határainkon túli magyarlakta szellemi központokat. Szerzőink a Természet Világa mezében fellépve színvonalas előadásokkal segítik a tanári továbbképző rendezvényeket, író-olvasó találkozókon növelik a lap hírét.

Testvérlapunkkal, az Élet és Tudománnyal, Herczeg János kollégámmal összefogva három évig rendszeresen tartottunk Ezrednyitótudományosestéket nagyobb iskolavárosokban: Pápán, Tapolcán, Csongrádon, Dunaszerdahelyen, Kolozsváron, Marosvásárhelyen…

Maroknyi, de nagyon rátermett szerkesztőgárdával dolgozunk, KapitányKatalin, NémethGéza és Silberer Vera mindent megtesznek azért, hogy a természettudományos-műszaki értelmiségünk színe-javát a lap mellé állítsák. Munkájuk eredményeként válik igazi szellemi műhellyé, kis centrummá ez a folyóirat, melynek érezhető kisugárzása van a magyar szellemi életre, természettudományos értelmiségünkre.

Ezek után nem volt meglepő, hogy a múlt évben, március idusán a Természet Világát az állampolgárok javaslata alapján Magyar Örökség Díjjal tüntették ki. E díj elnyerésén túl a legfelemelőbb az volt, hogy a láncreakció-szerű ajánlások tömegéből megérezhettük, milyen széles körben vagyunk fontosak az embereknek, hogy számukra kis szigetet jelentünk a mai, értékeit vesztő világban.

Most csak a sikereinkről szóltam. De tudom, hogy felettünk sem tiszta kék az ég. Gondjaink is vannak. Ezekről talán majd egy másik alkalommal…

Békés ünnepeket és szép új évet kívánok minden kedves Olvasónknak…, mindannyiunknak!

STAAR GYULA

 

Természet Világa, 136. évfolyam, 12. szám, 2005. december
http://www.termeszetvilaga.hu/
http://www.chemonet.hu/TermVil/