A matematika új Abel-díjasa:
Lax Péter

Később bebizonyosodott, 1802 jeles éve mind a norvég, mind a magyar tudománynak, de legfőképpen az egyetemes matematikatörténetnek. Ebben az évben született Niels Henrik Abel és Bolyai János. Mindketten örök nyomot hagytak a matematika tudományában.

Norvégia kormánya a matematikai Nobel-díj hiányát Abel születése 200. évfordulóján egy róla elnevezett díj alapításával szüntette meg. Az Abel-díjat első ízben 2003-ban a francia Jean-Pierre Serre kapta meg, majd a következő évben megosztva Sir Michael Francis Atiyah és Isadore M. Singer.

A 2005. évi Abel-díjat, mondhatjuk úgy is, hogy a matematika Nobel-díját nagy örömünkre a magyar származású Lax Péternek ítélték oda, aki a New York Egyetem emeritus professzora.

Összeállításunkban Lax Pétert jól ismerő emberek beszélnek a díjról, családjáról, tudományos munkásságáról. Folyóiratszemlénkben pedig a The New York Timesban megjelent, vele készített interjút közöljük.

Az Abel-díj-bizottság működéséről, mint a bizottság tagja, persze csak általánosságban beszélhetek, a konkrét eset vitájáról nem. A bizottságnak 5 tagja van, a norvég akadémia egyik tagja az elnök, a másik 4 tag 2-2 évre kap megbízást, lépcsőzetesen (tehát 2 tag cserélődik páros évben, 2 páratlan évben). A bizottság névsora nyilvános (ez a díjbizottságok többségénél nem így van).

A bizottság működésében nincs semmi meglepő. Amikor először összeül, ajánlást kér 40-50 vezető matematikustól (korábbi díjazottak, más kitüntetések birtokosai stb). Az ajánlottak közül aztán kiválasztja azt a kb. 10 személyt, akikről más szakértőktől véleményt, néha összehasonlítást kér. A bizottság hosszú fő ülésen aztán ezt a listát kell leszűkíteni egyre.

A kiválasztás szempontjaiban a bizottság keze nincs megkötve. Egy díj jellegét, szempontjait a hagyomány alakítja ki. Mivel az Abel-díj eléggé friss (most adják ki harmadszor), ez a hagyomány most van kialakulóban. Mindenesetre az eddigi díjazottaknál fontos szempont volt az életmű, az eredmények hosszú távú hatása, de az is, hogy a díjazott jelenleg is aktív, így a díj az iskolájának, munkatársainak az elismerését is jelenti.

Azt hiszem, el lehet mondani, hogy Lax Péter díja az alkalmazott matematika növekvő súlyát, elismertségét is tükrözi; azt, hogy az utóbbi évtizedekben kezdi visszanyerni azt a súlyt, amit pl. Euler vagy Gauss munkájában képviselt. Itt elsősorban a számítógépek elterjedése hozott változást: igazán nagyméretű problémákon dolgozó algoritmusokat csak úgy lehet konstruálni, ha pontosan értjük a struktúrát, amin dolgozunk, és a módszert, amit követünk. Ilyen, sokkal mélyebb megértéshez, újszerű fogalomalkotáshoz vezettek az alkalmazott matematikai problémák az analízisben, a valószínűség-számításban, a gráfelméletben, a számelméletben, és általában a matematika szinte minden ágában.

Lax Péterhez csatlakozó példát említve: azok a differenciálegyenletek, amelyek például az időjárást leírják, nemcsak bonyolultak, hanem nehezen is kezelhetők, a kiindulási adatok kis hibái robbanásszerűen megnőnek, és a kiszámított megoldásnak rövid idő alatt minden jelentése elveszik. Ahhoz, hogy bármit mondani tudjunk, meg kellett alkotni olyan számítási módszereket, melyek stabilabbak, ehhez pedig meg kellett érteni, hogy mi az, ami egyáltalában előre kiszámítható. Lax Péter eredményei alapvetőek voltak mind a numerikus módszerek, mind a fogalomalkotás területén.

A matematikusok a matematikát elsősorban azonban nem hasznosságáért, hanem szépségéért szeretik. A másik tényező, ami az alkalmazott matematika elismeréséhez hozzájárul, az, hogy olyan fogalmakat és eredményeket hozott, melyek a matematika belső fejlődése szempontjából is fontosak. Természetesen ebben is igen nagy szerepe van Lax Péternek, annak, hogy az ő munkája az alkalmazások mellett matematikai mélységével és szépségével is kitűnik.
 

LOVÁSZ LÁSZLÓ


Természet Világa, 136. évfolyam, 6. szám, 2005. június
http://www.termeszetvilaga.hu/
http://www.chemonet.hu/TermVil/