Emlékezés Eiben Ottóra

Életének 74. évében, 2004. november 16-án elhunyt Eiben Ottó, a humánbiológia/biológiai antropológia nemzetközileg elismert tudósa, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kara Embertani Tanszékének több mint húsz éven át volt vezetője. 1963-ban hívták a tanszékre, ahol előbb adjunktusként, majd docensként dolgozott, 1975 és 1996 között volt a tanszék vezetője és 1989-ben nevezték ki egyetemi tanárrá. Egyetemi működésének kiemelkedő eredményei közé tartozik az antropológus/humánbiológus szakirányú továbbképzés megindítása, valamint a kar Doktori Iskolájában a humánbiológiai programrész megalapítása. Több generációt indított el a pályán, számos egyetemi doktori és kandidátusi, majd PhD-értekezés témavezetője volt.

Széles körű tudományos kutatómunkájából különösen a gyermekek növekedésére, érésére, az arra ható társadalmi-gazdasági tényezőkre és a szekuláris trendre (a testméretek generációs változásaira) vonatkozó vizsgálatai kiemelkedőek.

Az 1958-ban megkezdett, a tízévenként ugyanabban a népességben végzett vizsgálatok, az úgynevezett „Körmendi növekedésvizsgálat" volt Eiben Ottó egyik olyan kutatása, amely nevét nemzetközi hírűvé tette. A körmendi kutatások a növekedés, az érés és a generációnkénti testméret- és testösszetételi változások sajátos, helyi és általános érvényű jellegzetességeit mérték fel. Az ötödik, 1998-ban elvégzett vizsgálat eredményeit is feldolgozva 2003-ban jelentette meg a "Körmend ifjúságának biológiai fejlettsége a 20. század második felében" című monográfiáját, amely igen alaposan mutatja be ezeket a helyi sajátosságokat nemzetközi kitekintéssel. Az eredmények nemcsak a körmendi gyermekek és ifjak testi fejlettségének, növekedésének-érésének a változásait, hanem az arra ható tényezők és ezek változásának sajátos hatásait is egyedülállóan szemléltetik. Sajnos, e témájú, angol nyelvű bemutató monográfiáját már nem tudta befejezni.

Hasonló jelentőségű volt az első hazai országos reprezentatív növekedésvizsgálata (Hungarian National Growth Study: HNGS), amely során közel 40 ezer 3-18 év közötti fiatalt vizsgált meg. Adatai alapján munkatársaival együtt kidolgozta a XX. század végi magyar ifjúság növekedési referenciaértékeit. 1986-ban tette közzé az első hazai adatokat, majd 1991-ben angol nyelvű monográfiában a vizsgálat alapadatait is. Ezeket még ma is használják a hazai és nemzetközi szakmai körökben, valamint a gyermekgyógyászati és gyógypedagógiai gyakorlatban, a testnevelés és sport különböző területein. Eredményei jól tükrözték, hogy a múlt század végén igen nagy különbségek voltak a magyar gyermekek és ifjak testi fejlettségében, amelyek elsősorban társadalmi-gazdasági okokra vezethetők vissza; a lakóhely/település fejlettségére, a szülők iskolai végzettségére és foglalkozására, valamint arra, hány gyermek élt a családban (ami az egy főre eső jövedelmet befolyásolja).

A humánbiológia más területén is kimagasló eredményeket ért el. Ezek közül igen fontosak sportantropológiai kutatásai is, például az 1966-ban Budapesten megrendezett atlétikai Európa-bajnokságon részt vevők vizsgálata.

Fáradhatatlan tudományszervező volt. Az 1960-as évektől részt vett a Magyar Biológiai Társaság, az European Anthropological Association, az International Association for Human Auxology vezetésében és számos más nemzetközi antropológiai/humánbiológiai társaságnak is alapító és elnökségi tagja, illetve elnöke vagy alelnöke volt. A Magyar Tudományos Akadémia több bizottságának is tagja vagy elnöke volt. Folyóiratunknak 1970 és 1982 között volt szerkesztőbizottsági tagja. Több hazai és nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottságában is tevékenykedett.

Emlékét nemcsak tudományos munkássága, hanem tanítványai és a humánbiológia/biológiai antropológia mai és jövendő művelői is őrizni fogják.

Szakmai elismerései

Az országos reprezentatív növekedésvizsgálatának megszervezéséért és eredményeiért: Állami Ifjúsági Díjat kapott (1986). Nemzetközileg elismert kutatásaiért és iskolateremtő tevékenységéért: Szent-Györgyi Albert-díjjal (Művelődési és Közoktatási Minisztérium, 1995) és Szentágothai János-díjjal (Magyar Tudományos Akadémia, 1999) jutalmazták. Nemzetközi színvonalú tudományos munkásságát a "Bartucz Lajos-emlékplakettel" (szegedi József Attila Tudományegyetem, 1987), a Hrdlička-emlékéremmel (Csehszlovák Antropológiai Társaság, 1987), a Gorjanovič-Kramberger-plakettel (Horvát Antropológiai Társaság, 1986) és az "Award of Merit"-plakettel (Nemzetközi Kinantropometriai Társaság, 1998) ismerték el. Három antropológiai társaságnak (a horvát, a lengyel és az európai) is tiszteleti tagja lett. 1999-ben Körmend városa díszpolgárává választotta, 2002-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége és az Arany János Közalapítványnak a Tudományért Kuratóriuma kiemelkedő tudományos életműve elismeréseképpen Eötvös József-ezüst-koszorúval tüntette ki.

Gyenis Gyula

Természet Világa, 136. évfolyam, 3. szám, 2005. március
http://www.termeszetvilaga.hu/
http://www.chemonet.hu/TermVil/