Ne ess pánikba!

Egy fizikatanárnő, egy lelkes osztály, egy színdarab a természettudomány történetéről. Soproni diákok vendégszereplése Szegeden a fizika éve alkalmából.

- Az Alsóvárosi Kultúrház? Ott van a következő sarkon szivecském. – mutat a szegedi hölgy a távolba. Segítségét megköszönve sietősebbre veszem lépteimet, és hamarosan felbukkannak az épület körvonalai. Különös hangok szűrődnek ki az épületből. Megijedek, hogy valami gond van, de aztán megnyugodva veszem tudomásul, hogy csak a karácsonyi vásár résztvevői zajonganak. A bejáraton nagy plakát hirdeti:
December 16., 19.00. Az Élet, a Világmindenség meg Minden... Douglas Adams után szabadon: egy kis barangolás a reáltudományok történetében a soproni Széchenyi István Gimnázium diákjainak előadásában.

A háttérben, a színpad környékén már nem a vásárosok birtokolják a teret. Középiskolás diákok sürögnek-forognak – zajlanak az előkészületek az esti előadáshoz. Magas létrákon egyensúlyoznak, lepedőket vasalnak, szöveget gyakorolnak. A színdarab ötlete egy évvel korábban merült fel, s már akkor elkezdtek foglalkozni vele. Aztán jöttek más dolgok, és a darab egy ideig pihent. Ősszel azonban Lang Ágota tanárnő, a soproni Széchenyi István Gimnázium matematika-fizika-informatika szakos tanára ismét elővette, lelkes diákokat gyűjtött maga köré, jeleneteket írtak, számítógépes animációkat készítettek, hétvégéken át próbáltak. Számos akadállyal kellett megküzdeniük, (utolsóként a szegedi villamos gonosz ellenőreivel), azonban bíztak a sok-sok segítőben és szervezőben. Végül felvirradt a nagy nap.

Délután még egy utolsó simítás, majd kezdődik a főpróba. Néhány helyen még megállnak, egy kicsit igazítanak rajta, próbálják minél jobban összehangolni az animációkat - amit két projektor segítségével vetítenek a frissen vasalt és ügyesen felerősített lepedőkre - és a színpadon mozgó szereplőket. Fél hétre már a székeket is elrendezik, bár kicsit aggódnak a nézők száma miatt. „Ugyan már, ki lehet kiváncsi ránk?” Aztán megérkeznek az első nézők, aztán újabb és újabb emberek: diákok, hallgatók, tanárok, s lassan az aggódás fellépés előtti izgalomba vált át. Majd sötétség borul a teremre, és elkezdődik a fizika éve tiszteletére készített darab, amit Lang tanárnő diákjai közreműködésével írt. A néhány évvel ezelőtt elhunyt Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak cimű könyvének egyik helyszínén, a Traal bolygón járunk. (A könyv hátulján olvasható nagy betűkkel a cikk címéül is szolgáló jótanács: Ne ess pánikba!) Két űrlény - egy Marvin nevű robottal a nyakán - bolygónevelő játékba kezd egy Planetékában.Az egyik bolygó elpusztul, de a Terra névre keresztelt másik túléli sokmillió év kataklizmáit, és kis segítséggel megjelenik rajta az élet. Aztán a játék kezelhetetlenné válik, és az űrlények már csak szemlélői lesznek az eseményeknek: sorra elevenednek meg előttük a Föld különböző tudósai. Végigkísérhetjük a fizika forgószínpadán az élet, a világmindenség meg minden (például a számítógép vagy az energiaforrások) fejlődését. Tanúi lehetünk Rutherford kísérletének, a DNS felfedezésének, feltűnik papi ruhájában Jedlik, láthatjuk Pascalt, amint órából számoló masinériát szerel, Adat és Charlest számítógépet programozni. Megelevenednek előttünk a rövidnyakú zsiráfok kontra hosszúnyakú zsiráfok és a galapagosi pintyek, sőt egy béka is felbukkan Galvani és Volta kettősében. Természetesen a magyar tudósok is a helyükre kerülnek: Szilárd Leó, Wigner Jenő és Neumann János is megfordul a színpadon. Aki nem tudná, hogy miért pont 2005 a fizika éve, annak Einstein jelenete ad némi eligazítást.. A színészi játékot hang- és fényjátékok segítik, és projektorokkal vetített képek és információk teszik teljessé.

Néhol kicsit akadozik a virtuális világ és a színészek kapcsolata, látszik, hogy ősbemutató, azonban a diákok feltalálják és a legnehezebb szituációkból is kivágják magukat. De többről van szó, mint egy egyszerű darabról. Lang tanárnő és kis csapata nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy megpróbálja népszerűsíteni a fizikát. S nem a katedra mögött teszik ezt, nem tantermi falak között, hanem kihozzák az emberek közé, felteszik a színpadra, és onnan mutatják meg: a fizika nem csak néhány oldal egy vastag, poros könyvben. Hanem feltalálók és nagy pillanatok története. Betegségek, véletlenek és sok-sok ember története. S miközben játszanak, maguk is nagyon sokat tanulnak.

A darab lassan véget ér, felcsendül a záródal, és a szereplők boldogan hajolnak meg a színpadon. Az öltözőben katarzis uralkodik, mindenki örül a darab sikerének. A nézőkben sem kellett csalódniuk. A diákok tátott szájjal figyeltek, míg az idősebbek – akik talán jobban értették a poénokat – olykor harsányan kacagtak

2005 a fizika éve. Nem csak az iskolákban, hanem az egész világon. Ahogyan Bence Gyula is írta decemberi számunkban, nagy, de szép terhet vállalnak azok, akik a fizika népszerűsítésével foglalkoznak. Egy soproni tanárnő megálmodott egy darabot, és a diákjai segítségével valóra válthatta azt. Bízzunk abban, hogy nem csak videófelvételen láthatjuk újra őket.

Bacsárdi László

A darab címe:
Az Élet, a Világmindenség meg Minden... Douglas Adams után szabadon: egy kis barangolás a reáltudományok történetében a soproni Széchenyi István Gimnázium diákjainak előadásában

Írta és rendezte:
Lang Ágota és a soproni Széchenyi István Gimnázium tanulói

Szereplők:
Andrónyi Ármin
Hegedűs Júlia
Horváth Andrea
Iván Brigitta
Kovács Gábor
Kovács Viktória
Lökkös Gergő
Németh Zsuzsi
Pénzváltó Attila
Szabó Attila
Szentpáli Áron
Tóth Vera
Virág Anna

Animáció, vetítés:
Bazsó Ágnes
Kiss Ádám
Lökkös Gergő
Pénzváltó Attila
Szabó Attila

Kellékes, világosító:
Ágoston Kitti
Németh Zsuzsi
Pásti Zsuzsa

Bemutató: 2004. december 16.

 


Természet Világa, 136. évfolyam, 2. szám, 2005. február
http://www.chemonet.hu/TermVil/ 
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/