Érdekes kapcsolási rajz egy román postabélyegen

Gáspár Szilágyi János

Unitárius Kollégium, Kolozsvár, Románia



"Ne maradjatok örökre a kitaposott utakon, mindig csak arra menve, amerre mások már jártak. Néha hagyjátok el a járt ösvényeket, és fürkésszetek az erdőben: Bizonyára fogtok találni valamit, amit még sohasem láttatok korábban. Ez persze csekély dolog lesz, de ne mellőzzétek…, mert minden valóban nagy találmány a gondolkodás eredménye."
(Alexander Graham Bell)
Egy román postabélyegen Augustin Maior felirattal érdekes kapcsolási rajzot láttam, ami eltért attól, amit az iskolában tanultunk. Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság Firka című kiadványában viszont a következőket olvastam: a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Fizika Karán minden év márciusának utolsó vasárnapján megrendezik az Augustin Major fizikus nevét viselő fizikaversenyt. Vajon elírás a "j"? Ki volt Augustin Maior? Mit ábrázol a bélyegen levő kapcsolási rajz? Milyen kapcsolata van szülővárosommal, Kolozsvárral és a nagyon szeretett Marosvásárhellyel, a Bolyaiak városával? Hogyan illeszkedik természettudományos múltunkhoz? Kérdések sokasága, amelyek kutatásra, vizsgálódásra ösztönöztek!

Augustin Maior 1882. augusztus 24-én született Szászrégenben (Reghin, németül Sächsich Reen), a Maros partján. A szép fekvésű város híres evangélikus temploma már 1330-ban állt. Édesanyja, Teréz művelt asszony, édesapja Gheorghe, a régeni román elemi iskola tanítója, majd igazgatója volt. Gyermekéveit a szülői városban töltötte Olivia nővére és kisebb testvérei, Iuliu, Gheorghe és Ana társaságában.

Művelt, haladó, erdélyi-európai gondolkozású szülei német óvodába adták a kis Augustint, majd a szülővárosában levő német evangélikus elemi és középiskolában járt gimnáziumba. 1896-ban már Marosvásárhelyen találjuk, a Római Katolikus Piarista Gimnáziumban, itt ismerkedett meg az erdélyi magyar kultúrával.

1898-ban átkerült a Budapesti Katolikus Gimnáziumba, ahol a nyelvek mellett a matematika és a fizika iránt tanúsított tehetségével is kitűnt. A gimnázium tudományos körének pályázatán az Elektrosztatikus megosztás jelenségei című dolgozatával első helyezést ért el; aranyérmet és 20 koronát nyert. Részletesen tárgyalta benne az elektromozás módozatait, különös tekintettel az elektrosztatikus megosztás (influencia) jelenségét és alkalmazási területét. Érettségi vizsgáját jó és kitűnő eredménnyel tette le 1900-ban.

1900-1904 között a Budapesti Műegyetem Gépészmérnöki Karán a Magyar Tudományos Akadémia olyan tagjainak az előadásait hallgatta, mint: Rejtő Sándor, Rados Gusztáv, Réthy Mór. Már elsőéves hallgatóként díjat nyert az elméleti mechanikából írt dolgozatával. 1905-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett. Utána a bécsi, müncheni és göttingai egyetemen posztgraduális kurzusokon vett részt. Itt olyan híres tudósok tanítottak, mint: D. Hilbert, H. Minkowski, F. Klein, L. Prandtl, M. Born, L. Debye, M. von Laue.

Visszatérve Budapestre, a Postakísérleti Állomáson dolgozott, ahol a telefonnal, a telefonálással kapcsolatos forradalmi újítását dolgozta ki.

Az első világháború után, 1919 áprilisában Erdély és Bánát postaigazgatójának nevezték ki, de már az év júliusában a Kolozsvári Egyetem fizikaprofesszora és a Természettudományi Kar Fizikai Intézetének igazgatója lett. Professzorsága idején éveken át a Természettudományi Kar dékánja volt. 1963-ban hunyt el Kolozsváron.

Munkásságát tömören a következőképpen jellemezhetjük: mérnök, tudós, kutató és feltaláló, professzor, akadémikus, aki természettudományos képzéséhez az alapokat az erdélyi német és magyar, valamint a magyarországi iskolákban és kutatóintézetben kapta.

Az 1900-as években Budapesten a Postakísérleti Állomáson neki sikerült először 13 km távolságra egy telefonvonalon egyszerre három beszélgetést közvetítenie, nagyfrekvenciás váltakozó áram alkalmazásával. E zseniális újítás elméleti alapjait és kísérleti bizonyítékait Über Mehrfach-Fernsprechen címen publikálta az Elektronische Zeitschrift német lapban 1907-ben. Ebben a tanulmányában Ohm törvényéből indult ki, és eljutott a számítások és a levezetés során egy bonyolult, a frekvenciát is tartalmazó differenciálegyenlethez, valamint közölte a bélyegen szereplő kapcsolási rajzot is.

Találmányának rövidített változata 1908-ban az amerikai Electrical Worldben jelent meg Multiple Telephony cím alatt, melyben javasolta, hogy az újítását alkalmazzák a transzóceáni telefonálásban.

1910-ben a Magyar Posta képviseletében részt vett Párizsban a PTT nemzetközi konferencián.

1917-ig jelentek meg telefonon és a telefonálás problémájával kapcsolatos írásai a német lapban, de közel tíz tanulmánya jelent meg Major Ágost név alatt a Magyar Mérnök és Építész Egylet közlönyében is.

A rendelkezésemre álló Természettudományi Közlönyökben ugyan nem találkoztam Major Ágost nevével, de több cikk tartalma is arra enged következtetni, hogy ezek az ő eredményeit is tartalmazzák, s hogy a folyóirat igen színvonalasan ismertette olvasóival a telefonnal, telefonálással kapcsolatos aktuális problémákat. Kutatásaimról az alábbiakban számolok be. Zemplén Győző fizikustól a következőket olvastam az 1907-es Természettudományi Közlönyben:

"… az áram a telefonvezetékekben másodpercenként majdnem kétezerszer változtatja irányát… Ez esetben tehát az áramerősség nagy része a vezeték töltésére és kisütésére szolgál és nem hasznosítható a vezeték végén, a jelfogó állomáson…."

"Heaviside és Silvanus P. Thomson kimutatták matematikailag, hogy a kapacitás káros hatását a vezetékek ún. önindukciója növelésével lehet ellensúlyozni… Pupin- (magyarországi születésű amerikai elektrotechnikus) tekercsekkel ellátott vezetéken 10-20-szor olyan messzire lehet érthetően telefonálni, mint ily tekercsek nélkül."

Zemplén Győző tanulmányát a következő sorokkal zárja:

"Bár az egész kábel mindössze 12 km hosszú, tehát aránylag rövid, lerakása mégis új korszakot jelent a telefónia történetében, mely a Heaviside-Pupin-féle tekercsekkel fölszerelt kábelek révén új hatalmas föllendülésnek néz elébe."

A hangosan beszélő telefonról szintén Zemplén Győző számol be: "Ezen eszközben a felfogó tulajdonképpen két egymással szembe állított telefon, melyeknek hártyái igen közel feküsznek és karimájukon légmentesen egymáshoz forrasztva lapos edénykét alkotnak, amely kis csövön keresztül közlekedik a hallótölcsérrel…"

"Philips B. Londonban összeállított hangosan beszélő telefonja… a feladó állomástól kiinduló, a beszédet híven követő elektromos áramingadozásokat a fölvevő elektromágneseibe érkeznek, a hártyafalú edény oldalait ellenkező irányú rezgésbe hozzák, szakaszosan sűrítve és ritkítva a benne levő levegőt; a hallótölcsérbe vezető csatornába a levegő tehát ide-oda fog áramlani az eredeti beszédnek megfelelően, és a hallótölcséren át sokkal erősebb hangot hallunk, mintha egyetlen hártya rezegne a közönséges telefonban."

A telefon felfedezése újabb megvilágításban című hosszabb tanulmányában Pekár Dezső az alábbiakat írja: "A fölfedezés tulajdonképpen 1875-ben történt, az eszköz azonban csakhamar annyira tökéletesedett, hogy 1876-ban már "vele 143 angol mérföldnyi távolságra egész biztosan és világosan lehetett társalogni" - írja Szily Kálmán, a Természettudományi Közlöny 1877-ik évi kötetében az Új találmányról című írásában.

"Sir William Thomson, a nagy angol fizikus is annak idején a »csodák csodájának« tarotta" - írja a továbbiakban Pekár Dezső, majd rátér a telefon Bell-féle "ősalakjának" az ismertetésére: "FI és FII egy-egy állomás" M vaslemezke, E aczélmágnes, melyet az U tekercs vesz körül".

Ismerteti Reis Fülöp telefonját is, majd az alábbi sorokkal zárja tanulmányát: "Után sokan foglalkoztak a telefon tökéletesítésével, s a mai meglepően ügyes eszközök megszerkesztésében természetesen másoknak is kiváló érdemeik vannak."

A világ leghosszabb telefonkábeléről az 1926-os évi kötetben érdekes adatokat találtam: "A világ leghosszabb telefonkábele New Yorkot köti össze Chicagóval. Az 1385 km-es kábelt a múlt év novemberében adták át a forgalomnak. Ezen az óriási távolságon a kábelt 1153 kilométeres darabon a föld felett, mintegy 36 000 fapóznán vezetik, 232 kilométeres távolságon pedig a földbe helyezték. A kábel elkészítése és felszerelése két évet vett igénybe. Az új kábel 250 telefon és 500 sürgöny-összeköttetést létesít New York és Chicago között, és az első jelentős lépés a nagyszabású kontinentális telefon- és távíróhálózat fejlődésében. A kábel segítségével az Egyesült Államok minden fontosabb állomásáról közvetlenül lehet telefonon beszélni".

Maior, mint a Kolozsvári Egyetem fizikaprofesszora és a kar dékánja, szüntelenül küzdött a jól felszerelt fizikai könyvtárak és laboratóriumok létrehozásáért. Egyetemi hallgatóit a legmodernebb eredményekkel ismertette meg, előadásai anyagát az Elektromosság és mágnesség és Akusztika és Optika című munkáiban foglalta össze.

Tudományos tevékenysége a modern fizika szinte minden területére kiterjedt. A magfizika egyes jelenségeit sikerült megmagyaráznia, Bolyai-teret tételezve fel a mag belsejében.

1923-ban ő írta alá annak a tudósnak az oklevelét, aki megérte álmainak megvalósulását - Hermanna Oberthnek, a bolygóközti rakéták előfutárának.

Az egyik nagy, örömteli eseménye tudományos tevékenységének, amikor 1950-ben a párizsi Akadémián a Nobel-díjas Louis de Broglie bemutatta A. Maior Gravitáció és mágnesség című dolgozatát.

Elért eredményeinek elismeréseként a Babeş-Bolyai Tudományegyetem egyik előadótermét Augustin Maior teremnek nevezték el, szülővárosában pedig iskolát és fizikaversenyt neveztek el róla.

Az írás szerzője Diákpályázatunkon a Természettudományos múltunk felkutatása kategóriában II. díjat kapott.
 


Természet Világa, 134. évfolyam, 12. szám, 2003. december
http://www.chemonet.hu/TermVil/ 
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/