Sárkányok, GYIK-ok, kísértetek és kísérletek

Scheuring Ádám

Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium


 

Lassan közelebbi és távolabbi ismerőseim egyaránt tudják rólam, hogy érdekelnek és foglalkoztatnak az áltudománnyal, vagy szebben fogalmazva: a „vitatott”, tudománytalannak tartott témákkal kapcsolatos írások, anyagok. Egyrészt egy ilyen, célzatos ajándéknak kapott, parapszichológiáról szóló füzetecske, másrészt a szkeptikus szó értelmének tisztázása késztetett írásra. Tehát a témaválasztást egyértelműen a parapszichológia iránti egyre nagyobb érdeklődés és az általa ígért vagy hangoztatott eredmények és lehetőségek jelentősége, valamint a picit pejoratív jelentésű, előítéleteket sugalló értelemmel társult szó helyes értelmezésének szándékamotiválta.

 

A sárkányGYIK

Írásom inspirációjául igen sok forrás szolgált, a legfontosabbként azonban az interneten talált, nemzetközileg elismert, „szakmailag” ellenőrzött Parapszichológia GYIK-ot (gyakran ismételt kérdéseket) említeném (1. ábra). Jelentőségét bevezetőjének egyik mondatával érzékeltetném: „A GYIK angol nyelvű eredetije 1995 óta érhető el az interneten. Azóta több mint harmincezren olvasták el, továbbá lefordították spanyolra, portugálra, olaszra, finnre… Folyóiratokban és önálló füzetkékben is megjelent Argentínában, Mexikóban, Angliában és Ausztráliában.” Nem jelentéktelen hatású kiadvánnyal van tehát dolgunk. A téma és a hozzáállás megfelelő ismeretéhez fontos még az alábbi kijelentést is lejegyeznünk: „A kemény szkeptikusok vagy a parapszichológiát csak a szkeptikus irodalomból ismerő olvasók esetében úgy éreztük, fontos rámutatnunk arra a tényre, hogy perdöntő jelentőségű, tudományosan meggyőző(!) tapasztalati adatok állnak rendelkezésünkre a parajelenségekkel kapcsolatban.”

1. ábra. A Parapszichológia GYIK néhány sora

 


Kíváncsi volnék, milyen a nem kemény szkeptikus? Milyen az, aki néha elhisz bármit, és ímmel-ámmal gondolkodik? Helyesebb volna a magyarban valamiféle kritikus gondolkodó vagy stílszerűen a tényeket tisztelő kifejezéssel illetni a füzetecske által inkább ellenségnek, mint esetleges kritikus segítőnek tekintett „szkeptikust”. Másodszor, milyenek a tudományosan meggyőző tapasztalati adatok? Mert tudományosan megalapozott elméletek és a tudomány eszközeivel előállított és ellenőrzött adatok léteznek…

Murphy és a parapszichológia

„A parapszichológiának szerepe lehet Murphy törvényében is: ami elromolhat, az el is romlik. Azaz az érzékeny elektronikus áramkörökkel működő korszerű berendezések, pl. fénymásoló gépek és a számítógépek némelykor közvetlen kölcsönhatásba léphetnek az emberi szándékokkal és alkalmatlan időpontokban megmagyarázhatatlanul csődöt mondhatnak.” Első megjegyzésem a következő: milyen tények és kísérletek támasztják alá az állítást? Önmagában az, hogy egy gép a lehető legkellemetlenebb pillanatban romlik el, csupáncsak azt jelenti, hogy az ember a bosszantó véletlenekre sokkal élénkebben emlékszik. Gondoljunk csak a vajas kenyérre, amely „mindig a vajas felére esik”. A valóságban ennek kb. 50% az esélye. Másodszor: miért következik a Murphytől idézett mondatból, hogy a potenciálisan „elromló” eszközök „érzékeny elektronikával” rendelkeznek. Egy negyven évvel ezelőtt gyártott autó ugyanúgy képes elromlani, mint egy mechanikus szövőgép. Az említett gondolat gyakorlati alkalmazását a parapszichológusok a következő módon képzelnék el: „Ily módon fennáll a lehetősége az érzékeny berendezések mentális úton történő javításának vagy irányításának.” Hasonló módszerek, eszközök márpedig léteznek parapszichológia nélkül: ezekben a kísérletekben az agy által kibocsátott hullámokat analizálják, és az ismert, jól elkülöníthető mintázatokat fogják fel és értelmezik vezérlő jelként. Továbbá ismert tény, hogy az említett eszközökben általában nem az érzékeny elektronika, nem a nyomtatott áramkörök szoktak elromlani, hanem éppenhogy a mechanikus elemek, csakúgy, mint a szövőgépben. Ráadásul az elektronika javítása egyszerű kémiai és fizikai okok miatt ütközik nehézségbe, ugyanis a hibát általában túlfeszültség, zárlat, ennek következtében pedig a mikroméretű alkatrészek elégése, megsemmisülése okozza. A hiba ebben az esetben is mechanikai (kémiai), csak mikroszkopikus méretekben, így kijavítása ugyanúgy kapcsolódik a mechanikához, mint nagyobb szerkezeteknél, melyeket nem említ parapszichológiai úton javíthatónak a GYIK.

Honnan csörgedezik a forrás?

A GYIK több oldalon, több témakörből említ meggyőző bizonyítékokat és adatokat, de azt, hogy ezeket hol publikálták, pontosan milyen módszerrel, milyen körülmények között végezték el, sehol sem említik. A tudomány helyes (és egyben etikus) működését pedig ez teszi lehetővé, hiszen a mindenki által hozzáférhető adathalmazok kiértékelését nem csak a kísérletet végző személy teheti meg. A forrás(ok)ra, eredmény(ek)re való hivatkozás és a kísérlet körülményeinek pontos leírása nélkül a leírt, tényként kezelt végeredmények nem megalapozottak. Minden kísérletben szignifikáns eredményekkel találkozhatunk, olyanról, melyben tévedett volna a „tudós”, vagy amely nem a kívánt vagy várt eredményt hozta volna, szó sem esik, pedig a tudományban ez utóbbi – sajnos vagy nem – igen gyakran megesik.

Szent György kardja (v)életlen?!

Sokszor esik szó a véletlenről a kísérletek magyarázatában. A GYIK a parapszichológiai kísérletek természetét nem tartja hasonlónak az „olyan egyszerű jelenségekhez, mint amilyen például a gravitációs gyorsulást demonstráló kísérlet”. Habár a GYIK viszonylag alaposan felsorolja a kiküszöbölendő zavaró körülmények listáját, nem kifejezetten látja tisztán a megismételhetőség fogalmát: „Ha feltesszük, hogy parapszichológiai jelenségek nem léteznek, akkor azt várhatnánk, hogy a kutatók a jól elvégzett kísérleteknek mintegy 5%-át „sikeresnek” (statisztikailag szignifikánsnak) minősítenék, egyszerűen a puszta véletlen folytán. De tegyük fel, hogy megfigyeléseink szerint 100, valóban elvégzett kísérlet közül következetesen és szabályszerűen mintegy 20 bizonyul sikeresnek. Rendkívül valószínűtlen, hogy ez véletlenül van így, s ez azt sugallja, hogy a kísérletek némelyikénél valóban jelen volt valamiféle parapszichológiai hatás. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy minden egyes kísérlet 80%-os valószínűséggel kudarccal végződik. Ha tehát egy kritikus megismételne egy ilyen kísérletet, s az sikertelenül végződne, nyilvánvalóan helytelen volna egyetlen kísérlet alapján kimondani, hogy az adott jelenség nem létezik, mert nem megismételhető.” Sok olyan jelenség van, amire tudományosan elfogadott és kísérletileg igazolt magyarázat van, mégsem ismételhető meg. Ilyenek a sokváltozós, bonyolult rendszerek működései, mint amilyen például az emberi szervezet. Hasonlítsuk tehát össze az említett módszert egy valódi – igen nagy felelősségű – eljárással, a gyógyszerkísérlettel. A XIX. században talán a telepátiához hasonlónak gondolták volna a placebohatás létezését, mára már azonban bebizonyosodott létezése, mégsem nevezték soha parapszichológiai jelenségnek, ugyanis élettani okait hamar megtalálták, s a sikerhez rengeteg, azonos eljárással végzett kísérletsorozat járult hozzá. A módszer, amit az ehhez hasonló esetekben alkalmaznak, a következő: a kísérletet 3, véletlenszerűen kiválasztott csoporttal végzik el: egy olyannal, amely a hatóanyagot tartalmazó gyógyszert kapja; a másik csoport a hatóanyagmentes – úgynevezett – placebót szedi; míg a harmadik, a kontrollcsoport, nem részesül kezelésben. A három csoport eredményeit összehasonlítva állapítják meg az állapotokban tapasztalható különbségek szignifikanciáját. Azt vizsgálják, hogy a placebót és a hatóanyagot kapott csoportnál tapasztalható javulás különbsége milyen eséllyel a véletlen műve. Az eredményt általában akkor tekintik szignifikánsnak, ha a mért különbség 5%-nál kisebb eséllyel lehet a véletlen műve. Bizonyított, hogy a placebót kapott csoport állapotának javulása általában szignifikáns a kontrollcsoportéhoz képest. Valójában ezért kell a placebót kapott csoportot összehasonlítani a hatóanyagot kapottal. Ezzel analóg módon kéne eljárni a parapszichológiai kísérletek esetében, s akkor nem kellene a megismételhetetlenségre hivatkozni. A leírt statisztikai módszer teljes mértékig helytelen.

Irány Las Vegas!

A gyakran ismételt kérdések valódi témakörének talán egyik legérdekesebbike a következők iránt érdeklődik: „Ha léteznek parapszichológiai jelenségek, akkor a parafenomének hogyhogy nem juttatják csődbe a kaszinókat?” A válasz lényege a következőképp hangzik: „Egyes kaszinói játékok elméleti előnye a ház javára igen kicsi (1%), ez azt jelenti, hogy a jó játékos a pénzéből valamennyit visszanyerhet (átlagosan 99%). A ház a gyakorlatban ennél jóval nagyobb bevételeket kasszíroz, mert az emberek ritkán játszanak következetesen, nyereményeiket újra felteszik, s a kaszinó környezete szándékosan van zavaróra megtervezve. (…) Ha tehát egy parafenomén észrevehető mértékben(?!) meg akarná csappantani a kaszinó nyereségét, akkor (a) meg kellene értenie a játékok stratégiáját, (b) következetesen e stratégiák szerint kellene játszani, (c) meg kellene állnia, amikor előnyt szerez (!), és (d) megbízható, erős parapszichológiai módszereket kellene alkalmaznia.” A kaszinók működésének leírása még teljes mértékig rendben van, azonban a 4 pontban leírt „stratégia” logikailag helytelen. Természetesen a játékosnak következetesen kell játszania [(a) és (b)] pont, azonban a szerencsejátékok esetében ez gyakran nem túl nehéz feladat. Vegyünk példának egy parafenomént, aki ruletten játszik, s folyamatosan piros számra tesz. Ez egy rendkívül egyszerű, követhető stratégia. A golyók – elméletben – 50-50% eséllyel állnak meg a piros, illetve a fekete számokon, tehát, ha a parafenomén képes lenne arra, hogy bármilyen kis mértékben megnövelje az esélyét annak, hogy a golyó piros mező fölött álljon meg, akkor hosszú távon biztosan nyerne. Éppen ezért a legabszurdabb kijelentést a (c) pont takarja: miért kellene a nyerésben megállnia annak, aki szándékosan képes a saját malmára hajtani a vizet, azaz „képes nyerni”. Elméletben tehát igazán nagy jövedelmet („észrevehető mértékűt”, ahogyan a GYIK fogalmaz) csak akkor tudna szerezni, ha a lehető legtovább játszana. Hasonlóan a (d) pontban leírt kifogás sem állja meg a helyét: elviekben elég lenne az események bekövetkezésének valószínűségében bármilyen kicsi változást előidéznie.

Meghatározás
a meghatározhatatlanra

A szokásostól eltérően írásom végére hagytam a GYIK parapszichológiára adott definícióját, melyből alaposan kiviláglik a témával foglalkozók felületessége: „A parapszichológia az emberi tapasztalással kapcsolatos szokatlan jelenségek természettudományos és bölcseleti magyarázata.” Furcsának találom ezt a – lehető legfinomabban fogalmazva is – semmitmondó meghatározást. Vajon a távolhatás törvénye nem szokatlan? Sem a fénykoordináta-rendszer független terjedési sebessége? Sem a placebohatás? Nem szokatlan a differenciálszámítás alapja, a „végtelenül kicsi” fogalma? Nem szokatlan a világegyetem mérete, a végtelen nagy? Nem szokatlanok a kvantummechanika jelenségei? A válasz egyértelműen: igen. De, igenis azok. Pedig egyiknek sincs köze a „parapszichológiához”, s szoros kapcsolatban állnak az emberi tapasztalással. Megalapozott és korrekt tudományos módszerekkel elért eredmények következményei s talán éppen szokatlan furcsaságuk adja magával ragadó szépségüket.

Zárszó, kitekintés

Hiszek abban, hogy a nemes célokért helyes eszközökkel küzdő emberek jó úton haladva elérik azt, amivel a világ előremozdítását kívánják szolgálni, s a tudománytalanság Szent Györgyeként küzdő szkeptikusok munkáját éppen a helyes eszközökre való összpontosítás és a kritikus figyelem kell, hogy motiválja. Elhatárolom magam az előítéletek csapdájától, s tisztelem mások „tudományos” munkáit, azonban éppen a jövőt meghatározó gondolkodásbeli irányzatok és a kihalófélben lévő valódi ismeretterjesztés sorsa miatt próbálom a tudományos gondolkodás egyszerű, tiszta – s őszintén remélem, hogy közérthető – formáit az olvasó elé tárni.

2. ábra. A "rejtélyes ufó" a Méhes utcai betongyár fölött
2002. június 18-án 14 óra 32 perckor

Bónuszként pedig egy különös ufófelvételt mellékelek (2. ábra), amelyet egy barátommal készítettünk a közeli betongyár sóderdarujának vezérlőtornyáról. Nem kellett hozzá más, csak egy analóg fényképezőgép, egy vörös szűrő, egy túlvezérelt megvilágítású szkenner és némi számítógépes technika. Az eredmény pedig magáért beszél.

Az írás szerzője Diákpályázatunkon a James Randi által kiírt Szkeptikus különdíj kategóriában I. díjat kapott.

Irodalom

Parapszichológia GYIK – http://www.mek.iij.hu/porta/szint/human/ezoterik/paragyik/html/ – Dean Radin, fordította Szilágyi András; szakmailag ellenőrizte: Vassy Zoltán

Hans-Peter Beck–Hans Bernholdt – Hermann Dubben: A tojást rakó kutya, Magyar Könyvklub, 2001

Carl Sagan: Broca Agya (Talentum Tudományos Könyvtár), Accord Kiadó, 2001