Zsoldos Endre
Magyarok az egyetemes csillagászattörténetben


A csillagászat magyarországi története nem dicsekedhet Keplerhez vagy Newtonhoz hasonló nagyságokkal. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lettek volna olyan csillagászok, akik maradandót alkottak itthon vagy külföldön. Közülük néhány jelentős személy munkásságáról emlékezünk meg - a teljesség igénye nélkül.

Segner János András

Segner János András 1709. október 9-én született Pozsonyban. Szülővárosában és Győrben járt iskolába, majd egy év debreceni tanulmányok után Jénában iratkozott be az egyetemre. Rövid pozsonyi és debreceni kitérő után - ahol orvosként dolgozott - visszatért Jénába, és az egyetemen előadásokat tartott. 1735-ben a Göttingeni Egyetem első matematikaprofesszorává nevezték ki. Matematikán kívül fizikát, néha pedig még kémiát is oktatott. Számos tankönyvet írt, melyek nevét ismertté és elismertté tették. Hoszszasan küzdött egy csillagda alapításáért, de ez végül csak akkor sikerült neki, amikor az egyetemnek lehetősége nyílt Tobias Mayer szolgálatait is megszereznie. Mayer eleinte térképészettel, majd a Hold mozgásának elméletével foglalkozott. A két kiváló tudós együttműködése nem volt teljesen zavartalan, így érthető, hogy Segner 1755-ben elfogadta Halléban a professzorságot. Itt élt 1777-ben bekövetkezett haláláig. Bevezetés a természettanba (Einleitung in die Natur-Lehre) című könyve a kor szokásos csillagászatát nyújtotta az érdeklődő olvasónak: a Nap, Hold és bolygók leírása, mozgásuk, a fény sebessége stb., de például a csillagokról már kevés szót ejt. Nevét a hatás- ellenhatás elvének felhasználásával konstruált kerék (1750) tette általánosan ismertté. A Segner-kerék matematikai elméletével Leonhard Euler több értekezésében is foglalkozott. Euler egyébként is igen nagyra értékelte, és kora egyik legjelentősebb tudósának tartotta Segnert, amint az leveleiből kiderül.1 A Segnerkerék mellett egy kráter a Holdon és egy kölcsönható galaxispár (VV 264), melyet „Segner-kerék”-nek neveznek2 gondoskodik arról, hogy Segner emléke fennmaradjon.

Hell Miksa

A Segnernél jóval ismertebb Hell Miksa 1720. május 15-én született Selmecbányán. A selmecbányai gimnázium elvégzése után belépett a jezsuita rendbe, majd a bécsi egyetemen tanult. 1751-ben Besztercebányára helyezték, majd Kolozsvárra ment, ahol a helyi csillagvizsgáló építésének irányításában vett részt. Később is segített magyarországi csillagdák alapításában (Nagyszombat, Eger, Buda). 1755-ben Mária Terézia udvari csillagásszá nevezte ki a bécsi csillagdába. Itt a megfigyeléseken kívül harminchét éven át (haláláig) megjelentetett egy sikeres évkönyvsorozatot is. Nevezetes vardői utazása az 1769. évi Vénusz-átvonulás megfigyelésére. Társa, Sajnovics János ekkor ismerte fel a magyar és a lapp nyelv rokonságát. Hell 1792-ben halt meg Bécsben.

A vardői utazás és eredményei eléggé közismertek. Kevésbé ismertek azonban Hell egyéb munkái. Még 1765-ben megjelentetett egy kis könyvet a Vénusz feltételezett holdjáról.3 Az állítólagos holdat a XVII. században vélték először látni, többek között Jean-Dominique Cassini is, és a XVIII. század során is előfordultak „észlelések”. Hell maga is kísérletezett a hold megfigyelésével, és úgy vélte, a hold nem más, mint optikai illúzió.

A felfedezések korának egyik következménye a déli égbolt megismerése volt. A hajósok és utasaik olyan csillagokkal találkoztak, melyek nem szerepeltek a Ptolemaiosz által örökül hagyott 48 csillagképben. Nyilvánvalóan ezeket új csillagképekké kellett alakítani. Az új csillagképek kialakításának divatja átterjedt az északi égboltra is, elég például megemlíteni Julius Schiller keresztényiesített konstellációit.4 1789-ben, az Uránusz bolygó felfedezésének tiszteletére Hell is elhelyezett három új csillagképet az égen.5 Az elsőt III. Györgyről, Anglia királyáról nevezte el György lantjának, ez 21 aránylag halvány (4-6 magnitúdós) csillagból állt, főleg az Eridanusból átvéve, legfényesebb csillaga viszont a 97 Ceti. A két másik javasolt csillagkép Herschel teleszkópjáról kapta nevét: Herschel kisebbik és nagyobbik távcsöve. A kisebb Távcső hét csillagból áll, a legfényesebb a p Tauri, míg a nagyobik 16 csillagból, és a legfényesebb az 58 Aurigae. Ezek is halvány, 4-6 magnitúdós csillagok. Hell úgy gondolta, hogy ezeket az új csillagképeket „melyeket magam mint csillagász ajánlottam, a csillagászat egész Köztársaságának csillagászai által jóvá fognak hagyatni és elfogadtatnak, különösen a kitűnő francia csillagászok által, akiknek szavazatával s az enyémmel Herschel kitűnőségét örökre az égre kívánva (a Herschel név helyett, melyet az új bolygónak de la Lande úr adott a csillagászati szokás ellenére) Herschelnek ez égi távcsövei által…”6 Bár manapság senki sem ismeri ezeket a csillagképeket, Hell nem csalódott: ha nem is a francia csillagászok, de Johann Elert Bode, a berlini csillagda igazgatója elfogadta és használta a György lantját és a Nagyobbik Távcsövet még a XIX. század elején.

Zách János Ferenc

A Pesten, 1754-ben született Zách János Ferenc munkássága is igen jelentős.7 Az ő esetében nem is annyira a csillagászat, mint a csillagászat szervezésével kapcsolatos tettek voltak kiemelkedőek. Gothában, II. Ernő gothai herceg csillagászaként megjelentette az első, speciálisan csillagászok és geográfusok számára készített folyóiratot, az Astronomische und Geographische Ephemeriden-t. Első száma 1798-ban jelent meg. 1799-ig évente kettő, összesen négy kötet látott napvilágot. Ugyanebben az évben, 1798-ban, Zách megszervezte az európai csillagászok első nemzetközi konferenciáját Gothában. Két évvel később, 1800-ban, új folyóiratot indított Monatliche Correspondenz címmel, mely 1813-ig jelent meg (1. ábra).

1. ábra. Az első csillagászati folyóirat, a Zách Ferenc által alapított Monatliche Correspondenz legelső számának címlapja

1804-ben azonban meghalt a herceg, és ezzel Zách elveszette pártfogóját. Távoznia kellett Gothából, és ezután haláláig, 1832-ig, nem talált állandó lakhelyet magának. Ettől függetlenül a csillagászatot nem adta fel. 1818-ban újabb folyóiratot indított el, Correspondence astronomique, géographique, hydrographique et statistique címmel, mely 1826-ig jelent meg folyamatosan. Vándorlásai közben Zách alapította a Nápoly mellett mindmáig működő Capodimonte Obszervatóriumot. Zách János Ferenc emlékét is őrzi egy kráter a Holdon, és néhány éve egy emléktábla is szülőháza falán, a pesti Városházán.

Lőwy Móric

A XIX. század második felében is értek el jelentős sikereket magyarországi csillagászok, külföldön és itthon egyaránt. A külföldön sikeresek közül a legnevesebb minden kétségen kívül Lőwy Móric, a párizsi csillagda egykori igazgatója. Lőwy 1833. április 15-én született - a születési helye viszont vitatott (erre még visszatérek később). Tanulmányait Bécsben végezte, majd 1860-ban Urbain-Jean-Joseph Le Verrier-nek, a párizsi obszervatórium igazgatójának meghívására ment Franciaországba. Itteni munkája tette világhírűvé. 1871-ben ismertetett egy új távcsőszerelési módot, amelyet „ekvatoriális coudé”- nak nevezett (coudé magyarul könyök) (2-3. ábra). 

2. A Lőwy Móric által feltalált coudé-szerelés elve

3. ábra. Egy modern coudé-távcső, az Isaac Newton-teleszkóp (La Palma, Kanári-szigetek)

Lőwy 1889-ben megkapta a Royal Society aranyérmét kiemelkedő csillagászati munkásságáért. Ez ebben az időben főleg asztrometria volt, pl. kidolgozott egy új módszert az aberráció állandójának meghatározására. Igen jelentős volt Pierre Puiseux-val készített fotografikus Hold-atlasza.8 Lőwy 1907. október 15-én halt meg Párizsban, előadás közben egy konferencián. A nekrológok mind Bécset említik születési helyeként, kivéve az Időjárás megemlékezését, mely Konkoly Thege Miklósra hivatkozván a Pozsony melletti Bazint teszi meg szülővárosnak.9 Ez utóbbit látszik alátámasztani Ady Endre nekrológja is:

„Magyarországon született, Lőwynek, Móricnak, zsidónak és zseninek született. Tehát okvetlenül megvetés, elnyomás, nyomor, elzüllés vagy megőrülés lett volna a sorsa. S lett belőle külföldre szakadt kiváló hazánkfia, aki becsületet szerzett a magyar szellemnek. Itthon sohse kapott volna ez a Móric még egy középiskolai katedrát sem. Künn Párizsban élt, és meghalt mint Európa első csillagásza, mint a párizsi obszervatórium igazgatója, mint Maurice Loewy. De milyen kevés Lőwy Mórnak van ilyen sorsa, ennyi ereje és bátorsága. Hány Lőwy Mór születhet s pusztulhat itt el, mert Lőwy, mert Mór, mert zseni. Lump ország vagyunk: itt még ma is, még kölcsönkért ezres bankókból is fidibuszt csinálunk, hogy pipára gyújtsunk gőgösen.”10

Konkoly Thege Miklós

Az itthon működők közül Konkoly Thege Miklós jelentőségét nem lehet túlbecsülni (4. ábra). 1842. január 20-án született, iskoláit Pesten majd Berlinben - ahol csillagászatot is hallgatott - végezte. 

4. ábra. Konkoly Thege Miklós és Hermann Kobold (jobbra), az ógyallai obszervatórium asszisztense, az Astronomische Nachrichten későbbi szerkesztője (az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium muzeális gyűjteményéből)

Amikor 1871-ben ógyallai birtokán megalapította magáncsillagdáját, nyilván nem sejtette, hogy világhírű intézmény lesz belőle. Nem is ez volt a célja: „Midőn 1871 nyarán obszervatóriumomat megépítettem, nem volt szándékom benne észleléseket tenni, czélom mindössze annyi volt, hogy miután a csillagászat iránt különleges vonzalmat éreztem, az e téren tett felfedezéseket figyelemmel kísértem, azokat magam is óhajtottam látni, s egyszersmind gyönyörködni az universum nagyszerűségében esténként.”11 Konkoly esetében szerencsésen találkozott az alkalmas időpont a tehetséggel. Ebben az időben kezdett a csillagászati spektroszkópia elterjedni, még kisebb eszközökkel is komoly eredményeket lehetett elérni. Ráadásul a spektroszkópiai mérések más fizikát követeltek, mint az évszázadok alatt megszokott pozíciós csillagászat, így művelői kevesebben is voltak. Konkoly Thege szerencsés helyzetben volt, egyrészt ismerte a modern fizikát, másrészt igen jó műszerépítő volt. Saját tervezésű és készítésű műszereivel főleg a Naprendszer kisebb égitesteit - üstökösök, meteorok - figyelte meg. Ezeket az észleléseket külföldön is ismerték és elismerték. A csillagászati folyóiratok mellett, melyekben természetesen hivatkoztak munkáira, napilapok és általános érdeklődésre számot tartó magazinok is a csillagászati spektroszkópia egyik vezető alakjaként említették. Például egy londoni lap 1882. évi karácsonyi számának címlapján írja: „Ez egy jó éve volt az üstökösöknek, és mivel Wells és Barnard urak két újat fedeztek fel, ellátva munkával Huggins, Hasselberg, Konkoly, Vogel és Hartwig doktorokat, Herschel és Ricco professzorokat és Cruls urat…”12 Gyakran emlegették azt a felfedezését, hogy a különböző meteorrajok spektruma különböző: „Professor A. Herschel és Dr. von Konkoly már rég kimutatta, hogy a különböző rajokhoz tartozó periodikus meteorok spectruma egymástól eltér, és a földet érő meteoritok kémiai összetétele is más.”13 Számon tartották az intézeti kiadvány, a Beobachtungen angestellt am Astrophysikalischen Observatorium in O Gyalla in Ungarn megjelenését is, a londoni Athenaeum például rendszeresen beszámolt az új kötetek tartalmáról.

Konkoly Thege személye többször is felmerült külföldi obszervatóriumok lehetséges igazgatójaként. A gothai csillagda megüresedett igazgatói székével kapcsolatban 1882 és 1887 között több levelet váltott a megfelelő jelölt keresésével megbízott Wilhelm Scheibner lipcsei matematikaprofesszorral. Azonban sem ez, sem az ezzel egy időben zajló belgiumi próbálkozás nem járt sikerrel.

A brüsszeli obszervatóriummal már volt Konkoly Thegének kapcsolata. Egy cikkében megemlítette, hogy készített egy spektroszkópot a számukra.14 Ezek után a Times 1883. december 31-i száma egy rövid hírben megjegyezte, hogy: „Hírül adták, hogy az ógyallai de Konkoly úr, csillagász és nagyhírű tudós, a Brüsszeli Obszervatórium igazgatója lesz.” Néhány nap múlva a belgiumi tudósító ismét jelentkezett: „A magyar csillagász, von Konkoly úr, akit a Brüsszeli Obszervatórium eljövendő igazgatójaként emlegetnek, várhatóan két héten belül ideérkezik, hogy a Belga Akadémia Tudományos Osztálya előtt ismertesse az üstökösök spektrumára vonatkozó legújabb fontos felfedezését.”15 (a Nature és az Observatory is megemlítette Konkoly brüsszeli igazgatóságának lehetőségét). Több hír ezzel kapcsolatban nem jelent meg sem a Times-ban, sem a másik két folyóiratban.

A legsikeresebb ógyallai projekt volt a legbalszerencsésebb is. Ez egy spektroszkópiai katalógus volt, mely a 0° és -15° deklináció közötti, 7,5 magnitúdónál fényesebb csillagok megfigyeléseit tartalmazta.16 A munka nagy részét Kövesligethy Radó végezte, Konkoly Thege csak a bizonytalan eseteket észlelte saját maga. 2022 csillag adatait tartalmazta a katalógus, melyet rendszeresen használtak külföldön. Konkoly és Kövesligethy a csillagok osztályozásánál Hermann Carl Vogel rendszerét használták, ami végzetesnek bizonyult. Nem sokkal ezután a Harvard obszervatóriumban elkezdték publikálni a Henry Draper Catalogue-ot, mely több mint 200000 csillag színképét adta meg az általuk kidolgozott rendszerben, amelynek továbbfejlesztett változatát ma is használjuk. A HD színképtípusok tömeges megjelenése pedig az ógyallai katalógus használhatóságának végét jelentette.

Az obszervatórium fejlesztése egyre nehezebb volt, Konkoly Thege nem tudott anyagilag lépést tartani a nagy európai és amerikai csillagdákkal. Többszöri próbálkozás után 1899-ben a magyar állam átvette az intézetet, mely azóta is a magyarországi csillagászat központja, igaz már nem Ógyallán, hanem Budapesten. A költözést Konkoly Thege már nem élte meg, 1916-ban elhunyt.

Hell Miksához hasonlóan Konkoly Thege is fontos szerepet játszott új csillagvizsgálók létrehozásában, melyek nemzetközileg is jelentős eredményeket értek el. A Szombathely melletti Herényben Gothard Jenő végzett úttörő munkát a spektroszkópia és a csillagászati fotográfia terén (5-6. ábra). Kalocsán, a Haynald Obszervatóriumban dolgozó Fényi Gyula pedig a Nap nemzetközileg elismert megfigyelője volt.17

5. ábra. A Lyra csillagkép planetáris ködének gerjesztő csillagát elsőként Gothard Jenő fényképezte le (az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium muzeális gyűjteményéből)

6. ábra. A Lyra-gyűrűsköd a Hubbleűrtávcső felvételén (NASA/ESA/STScI)

A Konkoly Thege és kortársai által elért színvonalat a XX. században is tartotta a magyarországi csillagászat, elég például Detre László18 vagy Izsák Imre19 nevét említeni. Remélhetjük, hogy a XXI. század sem lesz rosszabb ebből a szempontból. 

Jegyzetek:
1 Szénássy Barna: A magyarországi matematika története, Budapest, 1974, pp. 364- 365.
2 Vorontsov-Velyaminov, B. A.: Atlas of Interacting Galaxies. Part II, Astronomy and Astrophysics Suppl. 28, 1-117, 1977.
3 Hell, M.: De satellite Veneris, Bécs, 1765.
4 Schiller, Julius: Coelum Stellatum Christianum, Augsburg, 1627.
5 Hell, M.: Monumenta aere perenniora, inter astra ponenda, Bécs, 1789.
6 A csillagász Hell Miksa írásaiból. Összeállította (és fordította) Csaba György Gábor, Magyar Csillagászati Egyesület, Budapest, 1997
7 Vargha Domokosné: Zách János Ferenc csillagász 1754-1832, Piliscsaba, 2003.
8 Loewy, M.-Puiseux, P.: Atlas photographique de la Lune, Paris, 1910.
9 Steiner Lajos: Loewy Móric, Időjárás 11, 336, 1907.
10 Budapesti Napló 1908. október 18.
11 Vargha Domokosné: Konkoly Thege Miklós magyar nyelvű írásai, Magyar Tudomány 48, 867-880, 2001.
12 Judy, or the London serio-comic journal 31, 304, 1882.
13 Huggins, William: Comets, Nineteenth Century 12, 270-281, 1882.
14 Konkoly Thege Miklós: Spectroscopic Observations of Comet a, 1883 (Brooks- Swift), Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 43, 328-329, 1883.
15 The Times, 1883, dec. 31, p. 5; 1884, jan. 5, p. 5.
16 Konkoly Thege Miklós: Spektroskopische Beobachtung der Sterne zwischen 0° und -15° bis zu 7,5ter Grösse, Beobachtungen angestellt am Astrophysikalischen Observatorium in O Gyalla in Ungarn, Band VIII, II. Theil, 1887.
17 Székely László: A nap magyar kutatója, MTA Filozófiai Intézete, Budapest, 1999; Mojzes Imre: A kalocsai Haynald Obszervatórium története, MTA Csillagászati Kutatóintézete, Budapest, 1986.
18 Balázs L., Szabados L., Holl A. (szerk.): Detre Centennial Conference, Commun. Konkoly Obs. Hung. Acad. Sci., No. 104, Budapest, 2006.
19 Bényi Z., Jelenczki I. (szerk.): A Hold túlsó oldalán, Kairosz, Budapest, 2004. 


Természet Világa, Feltárul a Világegyetem, 2009
http://www.termeszetvilaga.hu/ 
http://www.chemonet.hu/TermVil/