NÁRAY-SZABÓ GÁBOR
I. Európai Kémiai Kongresszus 


Közhelynek számít, hogy a tudomány nem ismer határokat, a XXI. század elejére, az internet és a fapados légitársaságok korában szinte teljesen globalizálódott. A globalizáció a szellemi és anyagi kapacitások koncentrációját hozta, mindenki a nagy tudományos központokba igyekszik, különben elszigetelődik, és a perifériára szorul. Ki kell tehát építeni a tudományos kapcsolatokat, az együttműködés változatos formáit, hogy eredményesek lehessünk. Erre adott alkalmat az I. Európai Kémia Kongresszus, melyre 2006. augusztus 27-31. között került sor az ELTE lágymányosi telephelyén (1-2. ábra).
 

1. ábra. A rózsaillat molekulája (fenil-etil-alkohol, Vizi Béla alkotása).
Ez a modell látható a kongresszus logóján is

Az ünnepi megnyitót négyéves, kemény és kockázatoktól nem mentes szervezőmunka előzte meg. Az egységesülő európai kémia, a közös szakmai érdekek együttes és hatékony képviseletének igénye oda vezetett, hogy a harminc éve működő Európai Kémikus Egyesületek Szövetsége (Federation of European Chemical Societies, FECS) szorosabbra zárta sorait, és a nagyobb eredményesség érdekében laza klubból jogi személyiségű egyesületté alakult. Az új név: Kémiai és Molekuláris Tudományok Európai Társasága (European Association for Chemical and Molecular Sciences, EuCheMS) fontos változást fejez ki. Sokan felismerték, hogy a kémia a legáltalánosabb értelemben a molekulák tudománya, így mindenki, aki valamilyen formában molekulákkal foglalkozik, legalábbis tiszteletbeli vegyésznek számít. A szorosan vett, hagyományos területek (fizikai, analitikai, szerves és szervetlen kémia) mellett a molekuláris szemlélet nélkül nem művelhetők az egyre fontosabb társtudományok, a molekuláris biológia, az anyagtudomány (materials science), a határfelületek tudománya (surface science), a nanotechnológia és sok más diszciplína sem. Emellett fenyeget az a veszély, hogy ezek a társtudományok szinte felszívják a kémiát, mint homok a vizet, mely ezáltal fokozatosan veszít autonómiájából. Hasonló jelenség figyelhető meg a matematika esetében is, ami behatolt a tudomány és a mindennapi élet szinte valamennyi területére, ugyanakkor kizárólag matematikát hallgató diákok már alig vannak az egyetemeken.

2. ábra. Díszvendégek a megnyitón. Balról jobbra: Oláh György Nobel-díjas kémikus (USA),
Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke, Bryan Henry, a IUPAC elnöke
és Peter Elverding, az Európai Vegyipari Szövetség (CEFIC) elnöke

A budapesti kongresszust a kémia folyamatosan zajló átalakulása jegyében rendeztük meg azzal a kimondott céllal, hogy találkozóra hívjuk a legtágabb értelemben vett molekuláris tudományok művelőit elsősorban Európából és a világ minden tájáról. Szándékunkban állt az európai azonosságtudat erősítése is a molekuláris tudományok művelői között, ezáltal pedig a versenyképesség növelése a világ más régióival, elsősorban az USA-val és a Távol-Kelettel. Egy dologban máris megelőztük az amerikaiakat. Az Amerikai Kémikus Egyesületben (American Chemical Society, ACS) folyamatos és jelenleg eldönthetetlen vita zajlik a kémia mint molekuláris tudomány meghatározása körül. A kristályokkal vagy sóolvadékokkal foglalkozó vegyészek azt állítják magukról, hogy semmi közük a molekulákhoz. Nem látják be, hogy a kristályok végtelen sok atomból álló molekuláknak, míg pl. az alkálifém- és halogenidionokból álló sóolvadékok elemi alkotórészei egyatomos, elektromosan töltött molekuláknak tekinthetők. A jelentéktelennek tűnő, de mégis nagy vitát kiváltó nevezéktani probléma áthidalása az európai kémikus társulat nevében megteremti az esélyt, hogy sikerrel gyűjtsük össze egy zászló alá a molekuláris tudományok művelőit, ezzel sikeres választ adjunk a kémia mindenütt tapasztalható visszaszorulásából származó kihívásra.

A hosszú szervezőmunka egyik döntő sikere volt, hogy megnyertük az ügynek Jean-Marie Lehn francia Nobel-díjas kémikust, aki sok egyéb kitüntető címe mellett a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja is. Vállalta a kongresszus tudományos bizottságának elnöki címét és a svájci Peter Kündig társelnökkel szoros együttműködésben kiemelkedő programot állítottak össze. Lehn professzor tekintélye nélkül aligha fogadta volna el nem kevesebb, mint öt Nobel-díjas a meghívást plenáris előadás tartására. A forró témákra összpontosító szimpóziumok magyar társelnökeinek e cikket követő összefoglalóiból kirajzolódik a modern kémia, felismerhetők a molekuláris kutatások Európában magas szinten művelt fő irányai. A legnagyobb érdeklődés a szupramolekuláris kémia, a fémorganikus kémia és a szerves kémia, valamint a kémia biológiai alkalmazásai iránt mutatkozott.

Az egyiptomi-amerikai Ahmed Zewail előadásában beszámolt a molekuláris rendszerek szerkezetének és dinamikájának együttes, négydimenziós megjelenítéséről. Laboratóriumában ultragyors elektroncsomagokat alkalmaznak a mikroszkópiai és a diffrakciós módszerekben, így a néző által közvetlenül érzékelhető mozgó képet lehet alkotni a molekuláris folyamatokról. Jean-Marie Lehn (3. ábra) nagysikerű előadásában kiemelte a szupramolekuláris rendszerek önszerveződési képességét. A szerves kémia eszköztárának széles körű alkalmazásával lehetőség nyílt a legváltozatosabb molekuláris társulások létrehozására, konkrét céllal működő molekuláris berendezések "legyártására". A szupramolekuláris kémiára jelentős mértékben építő nanotechnológia ma már sikerrel állít elő molekuláris méretű galvánelemeket, reakcióedényeket, érzékelőket és számos egyéb, a gyakorlatban is felhasználható szerkezetet. Kurt Wüthrich az elsők között alkalmazta sikerrel a mágneses magrezonancia-spektroszkópiát fehérjék szerkezetének és dinamikájának meghatározására. Előadásában számos példát mutatott be, melyek rávilágítottak a módszer rendkívüli teljesítőképességére. Paul Crutzen, a légköri kémia úttörője előadásában beszámolt arról, hogy a savas eső, az ózonlyuk, az üvegházhatású gázok emberi tevékenység következtében jelentek meg, és negatív hatásuk kiterjed a Föld egészére. A kémia nélkülözhetetlen a káros hatások felismerésénél és kivédésénél. Oláh György előadásában felvillantotta annak lehetőségét, hogy metánból és a fosszilis tüzelőanyagok elégetése, valamint számos vegyipari folyamat során keletkező szén-dioxidból metanolt állítsunk elő, ami tovább hasznosítható motorok hajtására, tüzelőanyag-cellákban, illetve vegyipari alapanyagok gyártására is.

3. ábra. A kongresszus tudományos bizottságának elnöke,
Jean-Marie Lehn, francia Nobel-díjas kémikus e cikk szerzőjével

A plenáris előadások és a szimpóziumok mellett két különleges esemény keltett figyelmet. Elsősorban a brit, a német és az olasz kémikus egyesület hathatós támogatásának köszönhetően majdnem 900, harmincöt évesnél fiatalabb kémikus vett részt a kongresszuson. Nagy sikerrel rendezték meg a poszterek versenyét, melynek döntőjébe egészen kiváló munkák kerültek be. Ismét bebizonyosodott, hogy a harmincas éveikben járó vegyészektől származik a legtöbb eredeti gondolat és a kreativitás, a szorgalom, valamint a kiváló felkészültség eredményeképpen az idősebbekét meghaladó teljesítményre képesek. Megalakult az Európai Fiatal Kémikusok Hálózata (European Young Chemists’ Network, EYCN), mely ennek a korosztálynak a különleges szakmai érdekeit kívánja képviselni a kontinensen.
 

4. ábra. Hervé This francia professzor előadása a molekuláris gasztronómiáról

Évtizedek óta világszerte folyik a diskurzus a kémia imázsának romlásáról. A vegyi gyárak látványos balesetei (Seveso, Bhopal), a kellő szakmai ismeretek híján túlzott mértékben adagolt műtrágyák és kémiai növényvédő szerek kedvezőtlen hatása oda vezetett, hogy világszerte romlik a kémia társadalmi megítélése. A romló megítélés és a társtudományok elszívó hatása miatt sok helyen csökken a vegyészhallgatók száma. Ezt a tendenciát erősíti pl. Magyarországon a látványos kísérletek fokozatos eltűnése a kémiai alapoktatásból. Az arculat javításáért sokat kell tenni, pl. a zöld kémiai szemléletet követve minimálisra kell csökkenteni a kémiai átalakulások során alkalmazott mérgező oldószerek, közti- és melléktermékek mennyiségét. A kémiának a meglévőnél nagyobb szerepet kell vállalnia a környezeti károk felderítésében és enyhítésében. E szakmai feladatok mellett igen fontos a jó kommunikáció is. Nem elég racionálisan érvelni a kémia központi szerepe mellett, hanem hatni kell az emberek érzelmeire is. Ezt a célt kívánta szolgálni a "Kémia és az érzékszervek" című speciális rendezvény, melyen a látást a molekulagrafika több csodálatos alkotása, az ízlést a "Molekuláris gasztronómia" c. előadás (4. ábra), a szaglást az illatok kémiájáról szóló fejtegetés remélte rabul ejteni. Egy magyar modern zeneszerző, aki eredetileg fizikusnak tanult, csodálatos multimédiás bemutatót alkotott a molekulák harmóniájáról, melyet a zene a képek és a tánc segítségével közvetített a hallgatóságnak. Itt kell megemlíteni a gyönyörű, fantáziadús molekulaszobrokból rendezett kiállítást, mely számos látogatót vonzott (1. ábra). Kezdetben a kongresszus szervezése ugyancsak kockázatosnak látszott. Bizonytalan volt, hogy a nagy európai egyesületek teljes szívvel fogják-e támogatni, emellett elfogytak az európai konferenciák rendezésére szánt brüsszeli pénzek, így már igen hamar világossá vált, hogy bevételre csakis a részvételi díjakból és a kiállításokból számíthatunk. Éppen ezért nagyon szigorúan bántunk az ígéretekkel, eleinte csakis a plenáris előadók összes költségeinek megtérítését vállaltuk. Emiatt vita támadt a szervezők között, aminek megoldását hátráltatta, hogy az induláskor az EuCheMS még nem létezett, így az egyedüli jogi személy, amely anyagi felelősséget vállalhatott a rendezésért, a Magyar Kémikusok Egyesülete volt. A 2005 karácsonyán tetőző feszültséget jelentősen enyhítette, hogy többen teljes erejüket bevetve toborozták a résztvevőket és a kiállítókat is. Amikor elérkezett a jelentkezési határidő, már látszott, hogy a kongresszus anyagi sikert is hoz, ugyanis majdnem háromezer előzetes jelentkezőt regisztráltunk. Végül összesen mintegy 2300 résztvevő volt 60 országból, közöttük 120 kiállító. Szép számmal megjelentek a hazai és a nemzetközi sajtó képviselői, akik számos interjúval, tudósítással számoltak be az eseményről.

A szakmai szervezők önfeláldozó erőfeszítéseinek köszönhetően több szatellitrendezvényre is sor került. Jelenősen hozzájárult a sikerhez az egyesület titkársága, a munkatársak mindenki megelégedésére végezték munkájukat. Közvetlenül a kongresszus előtt rendezték a "Mikrohullámú technika a szerves szintézisekben" című szimpóziumot, melyen a résztvevők elmélyedhettek a forradalmian új technika alkalmazásaiban. A kongreszszusba építve zajlott a polimerek felépítésével foglakozó speciális rendezvény, melyet kiemelkedő érdeklődés kísért. Élelmiszerkémikusok és kémiatörténészek együtt rendezték "Az élelmiszerlánc története" című konferenciát, és 1998 után ismét Budapest adott otthont az európai kémiatanároknak: mi rendeztük a 8. ECRICEkonferenciát, a kémia oktatásának kutatásáról szóló európai rendezvényt.

A kongresszus kiváló lehetőséget adott arra, hogy bemutatkozzon a magyar kémia. A Gesellschaft Deutscher Chemiker folyóirata áttekintést közölt a magyar kémiai alapkutatásokról (G. Náray-Szabó: Hungarian Chemistry in the 21th Century, Nachrichten aus der Chemie 54, 530-531, 2006), az Amerikai Kémikus Egyesület folyóirata pedig a kongresszust kémiai bűvészmutatványként értékelte (M. Freemantle: Chemistry Tour De Force In Hungary, Chem. Eng. News 84, 40-43, 2006). Hosszú ideig emlegették a magyarokat az európai kémikusok körében, és joggal állíthatjuk, hogy 2006. augusztus végén Budapest az európai kémia fővárosa volt.
 


Természet Világa Napjaink kémiája, 2007. május
http://www.termeszetvilaga.hu/
http://www.chemonet.hu/TermVil/