Hencsei Pál

Kémikusok az olimpiákon


2004. augusztus 29-én Athénban befejeződtek a XXVIII. nyári olimpiai játékok küzdelmei. Sportolóink a kínos doppingügyek ellenére hagyományosan jól szerepeltek: 8 olimpiai bajnokságot nyertek és a nemzetek nem hivatalos pontversenyében a 14., az éremversenyben a 13. helyen végeztek. Az eddig megrendezett nyári olimpiákon 1896 és 2004 között (Athéntől Athénig) a magyar sportolók az alábbi eredményeket érték el:

157 aranyérem
137 ezüstérem
158 bronzérem.
Ezeket a sikereket és a további értékes helyezéseket az olimpiákon részt vett 2330 sportolónk érte el. Vannak közöttük olyan versenyzők, akik a civil életben vegyész- vagy vegyészmérnök- diplomával rendelkeznek. Egy részük még egyetemistaként vett részt az olimpián, mások már diplomájuk megszerzése után. Kémikusaink is hozzájárultak a magyar sport olimpiai sikereihez. Négyen aranyérmesek: Hámori Jenő, Magay Dániel, Juhász Katalin vívók és Cservenyák Tibor vízilabdázó, továbbá Juhász Ágnes röplabdázó negyedik, Varga Tamás evezős ötödik helyezett. A következőkben kémikus olimpikonjainkat mutatjuk be.

*

Fabinyi József (1887-1949) úszó. A MAFC versenyzőjeként vett részt 1908-ban a londoni olimpián, a 200 méteres mellúszásban indult. Az előfutamát megnyerte, de a középfutamból már nem jutott a döntőbe. 1907-ben országos bajnokságot nyert a 220 yardos mellúszásban.

A Műegyetem jogelődjén, a Királyi József Műegyetemen 1910-ben szerzett vegyészmérnöki oklevelet, majd az egyetem Kémiai Technológia Tanszékén Wartha Vince professzor mellett tanársegédként dolgozott. 1912-ben került a Rimamurányi Vasmű Rt. ózdi gyárába. Bölcsészdoktori fokozatát 1914-ben a kolozsvári egyetemen szerezte. A világháborúban tüzér századosként vett részt. Hazatérve, 1919-től 1948-ig, nyugdíjba vonulásáig az Ózdi Vasgyár kohóigazgatójaként dolgozott. Több szabadalma és számos cikke jelent meg. 1948-ban Budapestre került, a KGMTI-ben tanácsadó volt. 1949-ben hunyt el, Farkasréten temették el, később a család a felesége mellé, Ózdra szállította hamvait. Édesapja, Fabinyi Rudolf az egyik leghíresebb kémikus volt, akadémikus, professzor a kolozsvári egyetemen, az első magyar nyelvű kémiai folyóirat, a Vegytani Lapok alapítója, a Magyar Kémikusok Egyesülete első elnöke.

*

Tímár-Geng István (1923-1999) kosárlabdázó. A MAFC versenyzőjeként vett részt 1948-ban a londoni olimpián. Válogatottunk valamennyi mérkőzésén szerepelt és 38 pontjával a második legeredményesebb játékos volt. A magyar csapat nem jutott a nyolcas döntőbe. Háromszor volt országos bajnokcsapat tagja, a válogatottban 1947 és 1950 között szerepelt.

A BME-n 1946-ban szerzett vegyészmérnöki oklevelet. 1947-től nyugdíjazásáig a Ruggyantagyárban, illetve a Taurusban dolgozott különböző mérnöki beosztásokban, majd gyáregységvezető, végül nemzetközi irodavezető lett.

*

Telegdy György (1927) kosárlabdázó. A Haladás SE versenyzőjeként vett részt 1952-ben a helsinki olimpián. Öt mérkőzésen szerepelt, a válogatott a 9. helyen végzett. Négyszer volt országos bajnokcsapat tagja. 1949 és 1952 között játszott a válogatottban. 1949-ben tagja volt a budapesti főiskolai világbajnokságon bronzérmes csapatnak. 1949-ben kézilabdában is országos bajnok lett az ÚTE csapatával. Már játékos korában kosárlabdaedzői minősítést szerzett és edzőként 1952 és 1969 között a Vasas Izzónál dolgozott. Sportvezetőként a Magyar Kosárlabda-szövetség elnökségének is tagja volt.

1950-ben szerzett a BME-n vegyészmérnöki oklevelet. Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-nél, illetve a Tungsramnál különböző beosztásokban dolgozott 1950 és 1982 között. Volt laboratóriumi anyagvizsgáló mérnök, technológus mérnök, üzemvezető, osztályvezető, főosztályvezető-helyettes és gyáregységvezető-helyettes. 1982 és 1990 között a Mikroelektronikai Vállalat gyáregységvezetője, gyárigazgatója, majd vállalati termelési igazgatója volt.

*

Hámori Jenő (1933) kardvívó. A Bp. Haladás versenyzőjeként vett részt 1956-ban a melbourne-i olimpián. A kardcsapat tagjaként olimpiai bajnokságot nyert. 1955-ben csapatban világbajnok, 1954-ben a budapesti főiskolai világbajnokságon egyéniben és csapatban egyaránt ezüstérmes. 1956-ban az olimpia után nem tért haza, részt vett a Sport Illustrated magazin három hónapos bemutató körútján, majd Amerikában telepedett le. Ott is folytatta vívópályafutását, kétszer nyert amerikai bajnokságot, majd 1964-ben Tokióban amerikai színekben vett részt az olimpián, ahol csapatban a hetedik helyen végeztek.

1956-ban az ELTE-n a Kolloidkémiai és Technológiai Tanszéken diplomázott és vegyészoklevelet szerzett. Az olimpiáig néhány hónapig a Műanyagipari Kutatóintézetben dolgozott. Az Egyesült Államokban a Rohm and Haas vegyipari cégnél kezdett dolgozni, azután 1964-ben a Pennsylvania Egyetemen doktorált. Dolgozott a Cornell Egyetemen, majd a Delaware Egyetemen kezdett oktatni, végül több mint harminc éven át a Tulane Egyetemen New Orleansban biokémia-professzorként dolgozott. Ma már rendszeresen hazajár, 2003-ban vendégprofesszorként tartott előadás-sorozatot az ELTE-n a doktoranduszoknak.

*

Magay Dániel (1932) kardvívó. A Bp. Törekvés versenyzőjeként vett részt 1956-ban a melbourne-i olimpián, ahol a kardcsapat tagjaként olimpiai bajnokságot nyert. 1954-ben csapatban világbajnok, ugyanebben az évben csapatban ezüstérmes a budapesti főiskolai világbajnokságon. 1956-ban az országos bajnokságban egyéniben második. Az olimpia után ő sem tért haza, és az Egyesült Államokban háromszor nyert kard egyéniben amerikai bajnokságot.

Idehaza osztályidegenként (édesapja katonatiszt volt) nem vették fel az egyetemre, csupán öt évvel az érettségi után kerülhetett be gyógyszerészhallgatónak, Hegyi Gyula támogatása révén. Amerikában a Berkeley Egyetemre nyert felvételt, ahol régi vágya teljesült és vegyészdiplomát szerzett. A Raychem cégnél kezdett dolgozni, ahonnan végül műszaki igazgatóként ment nyugdíjba. Kaliforniában, Los Altos egyik előkelő negyedében él.

*

Juhász Katalin (1932) tőrvívó. Az OSC versenyzőjeként két olimpián vett részt. 1960-ban Rómában csapatban ezüstérmes, 1964-ben Tokióban csapatban olimpiai bajnok, egyéniben ötödik. A világbajnokságokon három első és két második helyet szerzett csapatban, egyéniben kétszer volt harmadik. Kétszeres egyéni és egyszeres csapatbajnok. 1957-ben a párizsi Universiadén csapatban első, egyéniben második.

A szegedi József Attila Tudományegyetemen 1956-ban szerzett vegyészoklevelet. 1956-tól 30 éven át, nyugdíjazásáig az Akkumulátor- és Szárazelemgyárban dolgozott fejlesztőmérnökként.

*

Holényi Imre (1926) vitorlázó. A NIKE Fűzfői AK sportolójaként vett részt 1960-ban a római olimpián. Molnár Albinnal a Balaton nevű hajóval a repülő hollandi versenyeken vett részt és a 13. helyen végzett. Több hajóosztályban versenyzett, kalózzal két, csillaghajóval két, repülő hollandival egy országos bajnokságot nyert. 1953-tól 1960-ig volt a válogatott keret tagja.

Öt félévet hallgatott a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, majd a Veszprémi Vegyipari Egyetemen tanult, ahol 1968-ban vegyészmérnöki oklevelet szerzett. Közben a NIKE Fűzfői Nitrokémia Vállalatnál üzemvezetőként, főmérnökként dolgozott. Ő irányította az üzemet a leghosszabb ideig robbanás nélkül. Emiatt a svédek elcsábították és 1968-tól a Dinamit Nobel cégnél dolgozott. Jelenleg Spanyolországban él.

*

Gőri István (1938) atléta, gyalogló. A Debreceni EAC versenyzőjeként vett részt 1964-ben a tokiói olimpián. A 20 km-es gyaloglásban a 15. helyen végzett. Egyszer nyert országos bajnokságot, háromszor volt harmadik. 1961-től 1967-ig volt válogatott.

Debrecenben, a KLTE-n szerzett vegyészoklevelet, a Biogalban, majd a Dohányipari Központban dolgozott.

*

Gömöry Pál (1936) vitorlázó. A Bp. Spartacus versenyzőjeként vett részt 1968-ban a mexikói olimpián. Izsák Szabolccsal az Acapulco nevű hajóval a repülő hollandi versenyeken a 21. helyen végzett. Több hajóosztályban versenyzett, repülő hollandival öt, kalózzal egy, cirkálóval egy, solinggal egy országos bajnokságot nyert. Repülő hollandival 1967-ben az Európa-bajnokságon ötödik helyezést ért el. Még 1985-ben is versenyzett, solingban indult a balatonfüredi Eb-n.

1957-ben szerzett vegyészoklevelet az ELTE-n. Nyugdíjazásáig az ELTE Általános és Szervetlen Kémia Tanszékén egyetemi adjunktusként dolgozott, majd vállalkozó lett.

*

Cservenyák Tibor (1948) vízilabdázó. Két olimpián vett részt, 1972-ben Münchenben a Szolnoki Dózsa játékosaként ezüstérmes lett, 1976-ban Montrealban olimpiai bajnok, az Újpesti Dózsa színeiben. 1973-ban Belgrádban világbajnok, 1975-ben és 1982-ben vb-ezüstérmes. Az Európa-bajnokságokon egy arany-, két ezüst- és egy bronzérmet nyert. Az országos bajnokságban háromszor volt második, kétszeres kupagyőztes. 1970 és 1984 között 134-szer volt válogatott.

A BME-n 1975-ben szerzett vegyészmérnöki oklevelet. Rövid ideig Nigériában dolgozott, vízminőség-vizsgálatokat végzett. 1980-tól a Kandó Kálmán Villamosipari Főiskolán volt adjunktus. 1984-től Svájcban él. Először Solothurnban egy telefongyár technológiai laboratóriumában vegyészként dolgozott, majd 1991-től Bernben egy festékgyár vegyész-analitikusa volt. Jelenleg radiokémikus a zürichi egyetemi kórház orvosi radiológiai klinikai intézetében.

Közben 1984-től 1990-ig a Solothurn játékos-edzője, 1990-től hat évig a svájci válogatott szövetségi kapitánya, majd a Schaffhausen csapatának edzője.

*

Juhász Ágnes (1952) röplabdázó. Az Újpesti Dózsa versenyzőjeként vett részt 1980-ban a moszkvai olimpián, ahol a magyar válogatott a negyedik helyen végzett. Az Európa-bajnokságokon egy második, két harmadik és egy negyedik helyet szerzett. Egyszer volt bajnokcsapat, ötször kupagyőztes csapat tagja. 1973 és 1981 között 158-szor szerepelt a válogatottban.

1980-ban a Veszprémi Vegyipari Egyetemen szervező vegyészmérnöki oklevelet szerzett. Később elvégezte a Rendőrtiszti Főiskolát és az ELTE jogi karát. A rendőrségen vizsgálótiszt, a BRFK életvédelmi osztályának munkatársa, a Pest Megyei Rendőrkapitányság vizsgálati osztályának vezetője, a BM kiemelt főelőadója volt.

*

Szuromi György (1951) kerékpáros. A BKV Előre versenyzőjeként vett részt 1980-ban a moszkvai olimpián. Az országúti egyéni versenyben az 51. helyen végzett. Hétszeres egyéni és kétszeres csapatbajnok. Utolsó bajnokságát 43 évesen nyerte, de még 1999-ben is versenyzett.

A BME-n 1974-ben szerzett vegyész üzemmérnöki diplomát. A BKV Anyag- és Vegyvizsgálati Laboratóriumában analitikusként, a Posta Kísérleti Intézetben könyvtárosként dolgozott, majd egy kerékpárüzlet alkalmazottja lett.

*

Varga Tamás (1978) evezős. A Ferencvárosi Evezős Club versenyzőjeként vett részt 2004-ben az athéni olimpián. A könnyűsúlyú kétpárevezős versenyszámban Hirling Zsolttal az ötödik helyen végzett. A világbajnokságokon könnyűsúlyú egypárevezősben ötödik, a könnyűsúlyú kétpárevezősben hatodik helyet szerzett. Eddig hat országos bajnokságot nyert.

A BME Vegyészmérnöki Karának szigorló, utolsó éves hallgatója.
 

Végül egy olyan vegyész olimpikont szeretnénk bemutatni, aki kissé kilóg a sorból. Szántay János (1922) vívó 1952-ben a helsinki olimpián vett részt, román színekben. Kardvívásban indult, de egyéniben és csapatban egyaránt helyezetlen maradt. Budapesten járt egyetemre, a BEAC-ban vívott és a magyar bajnokságban kardvívásban két bronzérmet, párbajtőrvívásban egy ezüstérmet nyert. Tanulmányainak befejezése után visszatért Romániába, ahol 1949-ben kardvívásban román bajnok lett. A bajnoki versenyeken többször állt dobogón, utoljára 1963-ban, 41 éves korában.

A Pázmány Péter Tudományegyetem kémia-biokémia szakán szerzett vegyészoklevelet 1944-ben. A marosvásárhelyi orvosi egyetemen lett biokémiai tanársegéd, majd 1953-ban Kolozsvárra költözött, ahol előbb az egyetemen dolgozott biokémikusként, azután a 3-as számú klinika izotóplaboratóriumát irányította. Nyugdíjasként szobrászkodik.

Munkánkban 14 vegyész és vegyészmérnök olimpikont mutattunk be. Közülük négyen olimpiai bajnokságot nyertek, ketten pontszerző (negyedik, illetve ötödik) helyen végeztek.

Irodalom

Magyarok az olimpiai játékokon 1896-2000. (Főszerkesztő: Aján Tamás). IQ Press Lapkiadó Kft., Budapest, 2000
Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon 1896-2002. Helikon Kiadó, Budapest, 2004
Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink? St.plusz Kft.-Miksport Bt.-Dabas Jegyzet Kft., Budapest, 1998
Hencsei Pál: Műegyetemi olimpikonok. BME, Budapest, 2000
Hencsei Pál: Kémikusok és az olimpiák. Középiskolai Kémiai Lapok XXVI. évfolyam 4. szám, 325-328 (1999)


Természet Világa Kémia különszám, 2005. június
http://www.termeszetvilaga.hu/
http://www.chemonet.hu/TermVil/