|
Bolyai János születésének 200. évfordulóját ünnepeltük 2002. december 15-én, igazság szerint az egész elmúlt évben. Két kiváló elme, egy Wolf-díjas matematikus és egy legendás hírű műegyetemi tanár szavait idézem Bolyairól. Lax Péter mondta: "Tény, hogy nagyon sok tehetséges magyar matematikus van, és ennek magyarázata a tradícióban rejlik. Ez a hagyomány a Bolyaiakhoz vezet vissza. Magyarországon Bolyai János egy kulturális káosz. Ezért ha valaki Magyarországon matematikusnak készül, azt mindenki megérti". Simonyi Károly pedig így emlékezett: "Nevelőszüleim segítségével 1937-ben kijutottam a párizsi világkiállításra. Szomorúan tapasztalhattam, sértette is az önérzetemet, hogy a külföld nemigen vesz tudomást a magyar kultúráról, a magyar tudományról. Sokan azt sem tudták, hogy létezik ilyen ország. Amint lógó orral nézelődtem a világkiállítás forgatagában, egyszerre csak a salle mathématique-ben, a matematika termében, melynek falain ott díszelgett a világ harminc nagy matematikusa, boldogan megláttam a mi Bolyai Jánosunk nevét. Egyszerre nagy lett a mellényem. Lám, azért mégiscsak van nekünk is valamink, amiről a világon mindenkinek tudnia kell!" Bolyai János nevét ma a Kárpát-medencében számos intézmény, iskolák sora viseli. A magyar matematikusok a Bolyai Jánosról elnevezett Matematikai Társulatban forrnak egységgé. Az utókor tehát elégtételt szolgáltatott az abszolút geometria felfedezőjének, akinek életében a magány és a meg nem értés jutott osztályrészül. Száz éve, 1903 januárjában mondta Eötvös Loránd, Akadémiánk akkori elnöke Kolozsvárott, Bolyai Jánosra emlékező beszédében: "Elismerésre, jutalomra e hazában nem számíthatott. Nem látta ő, csak elképzelni tudta azt a szebb világot, amelyben őt megérteni tudó emberek is élnek…" Nem tudom, mennyivel szebb mai világunk, ebből a nézőpontból bizonyosan nagyon az. A bicentenárium alkalmat teremt arra, hogy a Természet Világa egy Bolyai-emlékszám kiadásával adózzon a lángelme emlékének. A kötet összeállításakor az a cél vezérelt, hogy olvasóink megismerhessék a legújabb kutatások nyomán formálódó, új színekkel gazdagodó Bolyai-arcképet. Láthassák a kort és környezetet, melyben megszületett a problémamegoldó ember, aki megvívta magánharcát a kétezer éves feladattal, s bár győzött, mégis úgy érezhette, vesztes maradt. Emlékszámunk neves szerzői választ adnak a miértekre, majd arra is rávilágítanak, hogy Bolyai János univerzális tehetség volt, kéziratban fennmaradt algebrai és számelméleti eredményei is kora élvonalába tartozóak. Cikkeink bemutatják a hadmérnök Bolyait is, kitérve hadiakadémiai éveire, és építészként megvalósított munkáira. Több írásunk rajzolja igazabbra Bolyai János emberi arcvonásait, bemutatva mint családapát, eddig még alig ismert levéltári dokumentumok felkutatásával. Cikkek szólnak az eszme elfogadtatásának rögös útjairól, a későbbi sikereiről, a nemeuklideszi geometria hatásáról a fizikában és a művészetekben. Írunk az ezzel együtt éledő és erősödő Bolyai-kultuszról, a Bolyai-díj megalapításának körülményeiről, majd a díj ezredfordulós felújításáról. Az emlékszám 2003-as megjelenése lehetőséget adott, hogy megmutassuk, a bicentenárium hovatartozástól függetlenül miként mozgósította emberek sokaságát határainkon innen és túl. Hónapokig tartó szervezőmunka előzte meg a sikeres rendezvényeket, emléknapokat, avatóünnepségeket… Akik mindezt előkészítették, akik ott voltak, azok szívét az együvétartozás ritka boldogsága érintette meg. Értékes útravalóval, de kissé szomorúan távoztunk, amikor mindennek vége lett. Igazi Bolyai-év volt a 2002-es. S hogy ilyen szép lett, ahhoz több szerencsés körülmény összejátszása szükségeltetett. Budapesten, az Akadémián tartott fő ünnepi eseménysorozat megszervezésével, irányításával Prékopa András akadémikust bízták meg. Utólag elmondhatjuk, ez a választás telitalálat volt. Prékopa András teljes szívvel és tudatossággal azonosult a feladattal. Nemzetközi elismertségével, kivételes kapcsolatteremtő készségével kiváló előadók sorát nyerte meg, maga mellé sorakoztatott egy tettrekész szervezőgárdát, és az állami vezetés támogatását is megnyerte a nemes feladathoz. Két kiemelt helyszíne volt még a Bolyai-évnek: Kolozsvár, ahol Bolyai János született, és Marosvásárhely, ahol a két Bolyai élt, munkálkodott, s ahol közös sírban nyugszanak. Marosvásárhely szinte egész évben rendezvények sorával emlékezett Bolyai Jánosra. Szerencsés körülmény, hogy Marosvásárhely alpolgármestere ez időben Csegzi Sándor, aki végzettségét tekintve matematika–fizika szakos tanár, s akinek az ügy iránti elkötelezettségét, segítőkészségét e városban oly kiváló Bolyai-kutatók sokszorozták meg, mint Kiss Elemér és Weszely Tibor. Emlékszámunkban olvashatnak az eredményről. Kolozsvárnak is jó a helyzete, itt van az Erdélyi Múzeum Egyesület és az Erdélyi Magyar Műszaki-Tudományos Társaság központja és a Babeş-Bolyai Tudományegyetem. A városban él a Bolyai-kutatás legendás nagy alakja, Benkő Samu, s az egyetem neves fizikaprofesszora, Gábos Zoltán, aki e kérdésben ugyancsak elkötelezett. Kása Zoltán, az egyetem prorektora pedig segítőtársával, Szenkovits Ferenc adjunktussal tapasztaltan irányította az eseményeket. A kolozsvári ünnepségről is olvashatnak e kötetben. Kisebb-nagyobb megemlékezések még számos helyen voltak, többek között Temesváron, ahol a Bolyai-kultusz lelkes éltetője, Toró Tibor akadémikus tevékenykedik, valamint a Bolyai nevét viselő iskolákban: Salgótarjánban, Ócsán, Kecskeméten…, minderre természetesen nem térhettünk ki. Végezetül még néhány mondat az emlékszámunkról. Előkészítése csaknem másfél éve kezdődött. Akkor még arra gondoltam, külön az emlékszámunkba készülő írásokat kérek szerzőinktől. Később fokozatosan erősödött az elhatározás, jobb lenne minél szélesebb horizontú áttekintést adni a Bolyai-jelenségről, akkor pedig miért mellőzzem a főleg saját "begyűjtésű", a folyóiratunkban már megjelent alapmunkákat. Így szélesítve az időintervallumot bővíthettem a neves szerzők körét, és olyanokat is segítőtársul hívhattam, akik, fájdalom, már nincsenek közöttünk. Az emlékszám egyre teljesebbé vált, terjedelme ugyanakkor könyvméretűvé bővült. A megjelentetés anyagi gátjai emelkedni kezdtek. A jó ügy (és a lapkészítő ember) azonban idővel megtalálja szövetségeseit. Az Oktatási Minisztérium, a Magyar Szabadalmi Hivatal és a Természet–Tudomány Alapítványunk állt mellénk, így a megjelentetés elől eltűntek az akadályok. Még talán annyit, hogy 134 éves folyóiratunk fő feladata tudományosságunk múltbéli és jelenkori értékeinek felmutatása. A Bolyai-emlékek áLoránd társaságában ő jelentette be, hogy az Akadémia Bolyai-díjat alapított. A Bolyai János születése 200. évfordulójára kiadott emlékszámunkkal ezért Szily Kálmán szellemi hagyatékát is ápoljuk. A kötetet nagyon sok ember odaadó munkája formálta. Olvassák, fogadják szeretettel! Budapest, 2003 tavaszán STAAR GYULA
|
||||