BOTH ELÕD
A magyar ûrkutatás tevékenysége

A Természet Világa Világûr címû különszáma összeállításakor elsõsorban azon területek bemutatására törekedtünk, ahol az ûrtevékenység alkalmazása közvetlenül vagy közvetve hasznosul a gazdaság számára. Ezen belül is a hazai alkalmazásokra koncentráltunk. Nem volt célunk, hogy a kiadvány átfogó képet adjon mindarról, ami a világûr kutatásával kapcsolatos. Ugyanakkor szeretnénk, ha az olvasó rövid áttekintést kapna a magyar ûrkutatás szervezetérõl, nemzetközi kapcsolatairól és terveirõl.

A közvélemény sajnálatosan keveset tud a magyar ûrkutatásról, sokak számára még a tudományterület hazai mûvelésének léte is az újdonság erejével hat. Szerzõtársaimmal együtt ugyanakkor pontosan tudjuk, hogy az ûrkutatás megismertetéséért mi magunk tehetünk a legtöbbet. Ezért ragadunk meg minden alkalmat arra, hogy bemutassuk és minél szélesebb körben tudatosítsuk a hazai eredményeket ezen az izgalmas és korszerû területen.

Mindenekelõtt azonban egy fogalmi pontosítást tartok szükségesnek. Nem szerencsés a hazai szóhasználatban meghonosodott ûrkutatás megnevezés. A kutatás szó hallatán a legtöbb ember az úgynevezett alapkutatásokra gondol, ez azonban csak egy szûk szelete mindannak, amire az emberiség napjainkban a világûrt használja. Pontosabban takarja a szóban forgó fogalmat az ûrtevékenység megnevezés, míg az ezzel kapcsolatos ismereteket néhány éve magyarul összefoglalóan ûrtannak nevezzük. Mindemellett, írásomban általában a hagyományos ûrkutatás szót használom, de a fenti, tágabb értelemben.

Végül, elõre szeretném bocsátani, hogy a hazai ûrkutatás sokkal szélesebb annál, mint amit ebben a különszámban be tudunk mutatni. A széles körû alkalmazások mellett természetesen jelen van a hagyományos alapkutatás, a csillagászattól a geofizikán keresztül az élettani kutatásokig. Ez éppoly fontos és nélkülözhetetlen része az ûrtevékenységnek, mint a most részletesebben bemutatott alkalmazások.

Rövid történet

A magyar ûrkutatás történetét 1946 februárjától számítjuk, amikor BayZoltán és munkatársai a háború alatt fejlesztett radarberendezésükkel végrehajtották az elsõ sikeres holdradarkísérletet. Radarhullámokat bocsátottak ki a Hold irányába, majd befogták az égi kísérõnk felszínérõl visszaverõdõ jeleket. Kísérletük tudománytörténeti jelentõsége vitathatatlan. Jó egy évtizeddel késõbb, a magyar csillagászok bekapcsolódtak a mesterséges holdak vizuális, majd fotografikus, végül fõként geodéziai célú lézeres és rádiós megfigyelésébe.

A kutatásnak csak nemzetközi együttmûködésben volt létjogosultsága, mely hamarosan kiszélesedett, s kilenc ország – köztük hazánk – létrehozta az Interkozmosz szervezetet. A közös munka eleinte az ûrfizikára, az ûrmeteorológiára, az ûrtávközlésre és az ûrélettanra terjedt ki, késõbb ez az ûrtávérzékeléssel bõvült. Az Interkozmosz keretében vált lehetõvé, hogy a magyar mérnökök által épített mûszerek feljussanak a világûrbe: elsõként 1970 novemberében egy fóliás mikrometeorit-csapda. Ezt késõbb hasonló berendezések, majd különféle elektronikus egységek követték. Fontos állomás volt a magyar ûrkutatás történetében, amikor 1980-ban – ugyancsak az Interkozmosz együttmûködésben – Farkas Bertalan személyében magyar ûrhajós járt a világûrben. Az esemény mindenekelõtt aktuálpolitikai célokat szolgált, de – szerencsére – az úgynevezett szocialista országoknak kutatási programot is ki kellett dolgozniuk ûrhajósaik számára. A magyar kísérletek közül a dozimetriai, az anyagtudományi és a pszichológiai vizsgálatok és az ehhez készített eszközök napjainkig meghatározzák fontos kutatóbázisainkat. A nyolcvanas években a magyar berendezések – a Halley-üstököst megközelítõ VEGA ûrszondapáros fedélzetén már a bolygóközi térbe is eljutottak.

Szervezeti rend

A rendszerváltozás elsõsorban szervezeti változást hozott. Megszûnt az MTA felügyelete alá tartozó Interkozmosz Tanács. A kormány 1992-ben – önálló kormányhivatalként – létrehozta a Magyar Ûrkutatási Irodát (MÛI), amely kezdetben a tudománypolitikáért felelõs tárca nélküli miniszter, 1994 óta pedig a közlekedési (hírközlési) és vízügyi miniszter felügyelete alatt koordinálja a kutatóhelyek tevékenységét és nemzetközi kapcsolataikat. A miniszter munkáját tárcaközi testület, a Magyar Ûrkutatási Tanács segíti, amelynek tagjai az ûrtevékenységben érintett minisztériumok és más szervek képviselõi, valamint néhány felkért szakértõ. Ugyanakkor a MÛI tanácsadó testülete a hazai ûrkutatás legkiválóbb szakembereibõl álló Ûrkutatási Tudományos Tanács.

A tényleges szakmai munka mintegy huszonöt kutatóhelyen folyik, melyek harmada egyetemi tanszék, harmada akadémiai intézet, a többi pedig egyéb felügyelet alá tartozó intézmény. Közös jellemzõjük, hogy egyik sem önálló és fõ profilú ûrkutató intézet, hanem valamilyen nagyobb szervezeti egységen belül mûködõ kisebb-nagyobb csoport, részleg.

A rendszerváltozás azonban nem csak szervezeti átalakulást hozott a magyar ûrkutatásban. Alapvetõ fordulat következett be nemzetközi kapcsolatainkban. Ugyanakkor bizonyos mértékig annak köszönhetõen, hogy a felügyelet az MTA-tól a kormányhoz került, megváltozott egyes területek fontossági sorrendje. Legfontosabbak az ûrtevékenység mindazon gyakorlati alkalmazásai, ahol az eredményekbõl a nemzetgazdaság bármilyen módon közvetlenül vagy közvetve hasznot húz. Másrészt kiemelt jelentõséget tulajdonítunk a különféle fedélzeti kísérleteknek, illetve minden olyan mûszerépítésnek, ahol valamilyen magyar készítésû eszköz vagy részegység feljuthat a világûrbe. E tevékenység megkülönböztetett fontosságának oka az, hogy a csúcstechnológiát képviselõ ûrkutatás számára végrehajtott fejlesztések hosszú távon jótékony hatással lehetnek az egész ország mûszaki kultúrájára.

Nemzetközi kapcsolataink

Napjaink ûrtevékenységének legfõbb jellemzõje a nemzetközi együttmûködés. Még a legnagyobb ûrkutató nemzetek sem engedik meg maguknak azt a luxust, hogy más országoktól elszigetelten, a szellemi és anyagi erõk egyesítése nélkül hajtsanak végre egy-egy nagyszabású ûrkísérletet. A Magyar Ûrkutatási Iroda fontos feladata a nemzetközi kapcsolatok ápolása, továbbfejlesztése, miáltal egyre több lehetõséget próbálunk biztosítani a hazai szakemberek számára, hogy bekapcsolódhassanak a különbözõ nemzetközi programokba.

Magyarország tagja az ENSZ évtizedek óta mûködõ Világûrbizottságának. Ennek, valamint két albizottsága közül a tudományos és technikai kérdésekkel foglalkozónak az évenkénti tanácskozásain a MÛI képviseli hazánkat. Az ENSZ Világûrbizottsága alkotta meg a hatvanas és hetvenes években az ûrtevékenység nemzetközi jogi alapjául szolgáló öt nagy, átfogó nemzetközi szerzõdést. Azóta is a Világûrbizottság maradt a különféle ûrkutatási témákban a nemzetközi eszmecsere legfõbb konzultatív fóruma. 1999-ben rendezte meg az ENSZ III. ûrkutatási világkonferenciáját (UNISPACE), melyen Magyarország is részt vett.

Hazánknak három nemzetközi irányban van kormányszintû ûrkutatási együttmûködési megállapodása. A legújabbat az Egyesült Államokkal kötöttük, ezt a magyar kormány 2001 januárjában hagyta jóvá, az ünnepélyes aláírásra májusban került sor.

Új kapcsolataink közül a legrégebbi az Európai Ûrügynökséggel (ESA) fennálló általános egyezmény, amelyet közvetlenül a rendszerváltozás után, 1991 áprilisában kötöttünk meg. Késõbb az ESA-val kiszélesítettük kapcsolatainkat, mert 1998-ban beléptünk az ESA egyik szakosított programjába, a PRODEX-be. Ebben a programban a nem ESA-tagországok közül mi lettünk az elsõ teljes jogú tagok. Némi adminisztratív zökkenõket okoz, hogy rajtunk és a 2000-ben csatlakozott Csehországon kívül a program tagjai egyúttal ESA-tagországok is, ám ezektõl függetlenül a szakmai együttmûködés sikeresen folyik. Itt már évrõl évre befizetünk egy meghatározott összeget.

Az ESA programjaiba bekapcsolódó kutatóhelyek közvetlenül az ESA-val kötnek szerzõdést, tehát a világszínvonalú szakmai és formai követelményeknek kell megfelelniük. Munkájukat az ESA a Magyarország által befizetett tagdíjból fizeti, vagyis a befizetett összeg 90 százaléka a hazai kutatás-fejlesztés támogatására visszajut az országba.

Végül, a korábbi évtizedekben kialakított hagyományos kapcsolatok folytatásaként 1999-ben Oroszországgal is kormányszintû ûrkutatási együttmûködési megállapodást írtunk alá. Emellett néhány további országgal alacsonyabb szintû, a MÛI és az adott ûrügynökség közötti együttmûködési megállapodás van érvényben.

Nemzetközi programok

Lássunk ezek után néhány példát arra, milyen nemzetközi együttmûködéseink vannak az ûrkutatás területén.

Bár NASA-együttmûködésünk csak ebben az évben emelkedett kormányszintre, a szakmai munka több programban már évek óta sikeresen folyik. Legfontosabb a KFKI Atomenergia-kutató Intézetében fejlesztett és épített Pilledoziméter, amelynek korábbi változatait már több nemzet ûrhajósai is használták a különbözõ ûreszközök fedélzetén. A legújabb változatot, miután az minden elõírt NASA-teszten sikeresen megfelelt, március 8-án a floridai Kennedy Ûrközpontból induló ûrrepülõgép a Nemzetközi Ûrállomásra (ISS) szállította. Azóta az ûrhajósok már használatba vették a legújabb Pillét a Nemzetközi Ûrállomáson, amellyel rendszeresen ellenõrizhetik a szervezetüket érõ káros sugárzást.

NASA-együttmûködésünk másik fontos darabja a Miskolci Egyetem mérnökei által kifejlesztett, világviszonylatban is roppant korszerû ûrkemence, az univerzális sokzónás kristályosító. A berendezést a NASA a Marshall Ûrközpontban – egyelõre a Földön – kipróbálta és a világûrbeli használatra alkalmasnak találta. Tavaly készült el az USK azon változata, amely már beépíthetõ a nemzetközi ûrállomás anyagtudományi kutatólaboratóriumába, a közelmúltban ezt a változatot is sikeresen tesztelték a NASA szakemberei, ugyancsak a Marshall Ûrközpontban. Reménykedhetünk tehát abban, hogy néhány éven belül ez az eszköz is fölkerülhet az ISS fedélzetére. E két programot kiadványunk más cikkei bõvebben is bemutatják.

Emellett a magyar szakemberek részt vettek a Szaturnusz kutatására 1997-ben indított – és jelenleg még úton lévõ – Cassini ûrszonda készítésében. A közelmúltban szoftverfejlesztési munkákkal a NASA STEREO nevû napfizikai programjának elõkészítésébe is bekapcsolódtunk. Fontos, hogy a NASA évrõl évre kölcsönadja egyik holdkõzet-kollekcióját az ELTE-nek, melyrõl ugyancsak részletesen olvashatnak.

A PRODEX-programban a magyar ûrkutatók 1998 óta közremûködnek az Európai Ûrügynökség (ESA) Rosetta nevû üstököskutató szondájának elkészítésében. A magyar mérnökök a fedélzeti számítógép, az elektromos energiaellátó rendszer és néhány tudományos kísérlet elkészítésébe kapcsolódhattak be. Az ûrszonda 2003-ban indul többéves bolygóközi utazására, majd megközelíti a Wirtaanen-üstököst, sõt, leszállóegysége le is ereszkedik a jeges égitest magjának felszínére. Munkánkért cserébe a hazai kutatók elsõ kézbõl juthatnak hozzá az üstökös vizsgálata szempontjából fontos mérési eredményekhez.

Együttmûködésünket az Európai Ûrügynökséggel folyó a PRODEX-program lehetõségeinek bõvülésével 2000-tõl kiszélesítettük. Jelenleg 14 szerzõdés keretében dolgoznak különbözõ programokon a magyar szakemberek. Ezek között – az említett Rosetta szondán kívül, több alapkutatási és egy távérzékelés alkalmazási téma mellett – a nemzetközi ûrállomáson elvégzendõ anyagtudományi és asztrobiológiai kísérletek elõkészületei is szerepelnek.

Oroszországgal sajnálatos módon – elsõsorban a kölcsönösen korlátozott anyagi lehetõségek miatt – szûkebb az együttmûködés. Jelentõs elõrelépést hozhat, ha a terveknek megfelelõen két orosz mûholdon még ebben az évben elhelyezik a SAS–2 geofizikai mérõmûszer egy-egy példányát. Az orosz fél is komolyan érdeklõdik a Pille dózismérõ iránt, õk is szeretnék a mûszert a nemzetközi ûrállomáson használni. Emellett a magyar mérnökök részt vettek a Spektr-Röntgen-Gamma csillagászati mûhold egyes részeinek elkészítésében, a mûhold felbocsátása azonban évek óta késlekedik. Mindezek mellett említésre méltóak még a hazai és orosz intézetek közös ûrélettani kutatásai.

Az ESA tervei

Tekintettel arra, hogy a szakmai kapcsolatok súlya és földrajzi helyzetünk miatt kiemelkedõ jelentõségûek az Európai Ûrügynökséghez fûzõdõ kapcsolataink, további fejlõdésünk szempontjából egyáltalán nem közömbös, melyek az ESA minket is érintõ tervei. Az ESA-nak jelenleg tizenöt tagja van, melyhez legutóbb 2000-ben Portugália csatlakozott. Figyelemre méltó az ESA és az Európai Unió közötti átfedés, hiszen Görögország és Luxemburg kivételével minden EU-tagország egyúttal az ESA-nak is tagja, jóllehet az EU és az ESA eddigi kapcsolatára a határozott szervezeti különállás volt a jellemzõ. Az átfedés ellenkezõ irányban is jelentõs, hiszen az ESA-tagok közül csak Norvégia és Svájc nem tagja az EU-nak.

Természetesen a kilencvenes évek elejének politikai változásai nyomán nemcsak az EU, hanem az ESA is komolyan fontolóra vette a keleti bõvítést. Az EU-val ellentétben azonban õk egyelõre csak a térség négy országát tekintik tagjelöltnek; Magyarországot, Lengyelországot, Csehországot és Romániát, amelyekkel hoszszabb-rövidebb ideje általános együttmûködési egyezményük van érvényben.

A kilencvenes évek második felében több szakmai fórumon is szóba került az ESA bõvítésének ügye. Mérföldkõnek tekinthetõ ezek közül az 1999 októberében Budapesten tartott konferencia, amelyen a tagjelölt országok képviselõi elmondhatták, milyen akadályokat látnak ESA-tagságuk elõtt. Ezek közül a legsúlyosabbak természetesen anyagi természetûek, hiszen a teljes jogú ESA-tagsággal járó anyagi terhet jelenleg még egyik tagjelölt sem tudná vállalni, jóllehet szakmai szempontból mindannyian az ESA-tagságban látják ûrtevékenységük jövõjét. Az elhangzottakat megfontolva az ESA 2000 nyarán elfogadta egy új – könnyített – tagsági forma létrehozásának alapelveit, majd részleteit. Az új programot 2001-ben ismertették az érintettekkel. Az elõzetes konzultációk alapján úgy tûnik, hogy a felajánlott új lehetõség megfelel elképzeléseinknek.

Ezzel párhuzamosan az ESA-n belül más fontos változások elõszele érezhetõ. A közelmúltban az ESA vezérigazgatója ugyanis felkért három tekintélyes személyiséget – egy politikust, egy bankelnököt és egy volt politikust, jelenlegi ipari vezetõt –, hogy készítsenek stratégiai tanulmányt az ESA számára, melyet az interneten keresztül nyilvánosságra hoztak. Nincs lehetõségünk arra, hogy ennek akár csak legfontosabb megállapításait is ehelyütt ismertessük. A bevezetõ megállapításai közül viszont kiemeljük, hogy a három tekintélyes szakértõ szerint „az ûrtevékenység az égbõl leszáll a földre”, ami akár különszámunk mottója is lehetne. Számos javaslatuk közül nagyon fontos annak szorgalmazása, hogy az ESA fonja sokkal szorosabbra kapcsolatait az EU-val, váljék Európa ûrügynökségévé, megszüntetve a már említett különállást. Természetesen ma még nem tudjuk, hogy a számos stratégiai javaslat közül mi válik valóra, ám valószínûnek látszik, az EU és az ESA közötti összhang fokozódása, akár ennek szervezeti realizálódása is.

Hazai tervek

Befejezésül illik néhány szót szólni terveinkrõl. Mindenekelõtt bízom abban, hogy belátható idõn belül Magyarország az ESA teljes jogú tagja lesz, ami több ûrprogramhoz biztosíthat hozzáférést, valamint jótékony hatással lesz a hazai gazdaság fejlõdésére.

Szeretném, ha a Pille hosszú távon is beválna a nemzetközi ûrállomás fedélzetén, egyrészt mint az ûrhajósok személyi dozimetriai berendezése, másrészt mint dozimetriai kutatási eszköz. Reméljük, hogy a magyar ûrkemence is feljut a világûrbe. A Rosetta szonda részben magyar mûszerei eljutnak a Wirtaanen-üstököshöz, egy-két mûszer pedig talán a Mars közelébe, vagy akár a felszínére is. Egyre inkább elõtérbe kerülnek az alkalmazások. Viharos sebességgel elterjed a mûholdas navigáció és a haszonjármûvek mellett a közepesnél nagyobb kategóriájú magánautók nélkülözhetetlen tartozékává válik. Szolgálatszerû és szélesebb körû lesz a távérzékelés hasznosítása a mezõgazdaságtól kezdve a környezetvédelmen keresztül, sok, ma még nem is körvonalazódó területen.

Gyakran felvetõdõ kérdés, tervezi-e Magyarország – széles nemzetközi kapcsolatainkat kihasználva –, hogy újabb ûrhajóst küld a világûrbe. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy sem az ûrkutatás, sem az ûrtevékenység nem azonos az ûrrepüléssel, vagyis az ember világûrbeli jelenlétével. Az ûrhajózás a nagy ûrkutató nemzetek számára kétségtelenül az ûrtevékenység fontos, látványos és felettébb költséges, a közérdeklõdés figyelmét még ma is felkeltõ területe, azonban a teljes skála ezekben az országokban is sokkal szélesebb. A költségekrõl elég annyit megjegyezni, hogy ugyanazon feladat végrehajtása ûrhajósokkal ötvenszer-százszor többe kerül, mint automatákkal, feltéve természetesen, hogy az automaták képesek az adott munkát elvégezni.

Magyarország számára a közeljövõ és a belátható távolabbi idõszak realitásai között semmiképpen nem szerepel, hogy újabb ûrhajóst küldjünk az ûrbe. Egy ilyen vállalkozás költségei elképesztõen magasak lennének. Még ha az ûrrepüléshez szükséges hihetetlenül nagy összeg elvben rendelkezésre is állna, akkor is nagyon alapos költség/haszon elemzésnek kellene megelõznie egy ilyen döntést. Egyelõre ilyen gondunk nincs, az évrõl évre felhasználható – nem túl bõséges – anyagiakat számos más, a nemzetgazdaság számára fontosabb területen próbáljuk kamatoztatni.

Az ûrprogramunkat fokozatosan úgy kell átalakítani, hogy elõtérbe kerüljenek a gazdaság számára hasznot hozó – vagy ami ezzel egyenértékû, megtakarítást eredményezõ – tevékenységek. Ettõl kezdve még inkább érdemes lesz állami pénzbõl például az ûrkutatáson keresztül is támogatni hazánk technológiai fejlõdését. Így Magyarország ûrtevékenysége tíz-húsz éven belül nemcsak minõségében, hanem menynyiségében is elérheti azt a szintet, ami az Európai Unión belül egy ekkora országtól elvárható.

Írásomban megpróbáltam teljes áttekintést adni a hazai ûrtevékenység jelenlegi helyzetérõl. Nem kívántam azonban értékelni, vagy valamiféle fontossági sorrendet kialakítani, ezért az intézetek és személyek nevének említését is igyekeztem kerülni. A legfontosabb szereplõk kiadványunk szerzõiként amúgy is megszólaltak, az alapkutatások sok kiváló képviselõjét pedig – akik itt a különszám határozottan alkalmazásorientált profilja miatt nem jutottak szóhoz – a Természet Világa szerzõiként régóta ismerik olvasóink. Aki azonban kíváncsi a részletekre, annak a Magyar Ûrkutatás címû évkönyvsorozatot ajánlom figyelmébe, melynek korábbi kötetei korlátozott számban a Magyar Ûrkutatási Irodában hozzáférhetõk.


Természet Világa,
2001. II. különszám
Világûr
http://www.chemonet.hu/TermVil/
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/

Vissza a tartalomjegyzékhez