Elõszó

 

Régi nagy adósságom kis részlettörlesztését, háborgó lelkiismeretem enyhe csillapítását veszi most kézbe az olvasó. Kötelességemnek érzem ugyanis és éreztem kezdettõl fogva, hogy a magyarországi fizika kultúrtörténetét is megírjam, kijelölve a magyar fizikusoknak, természettudósoknak a méltó, az õket megilletõ helyet nem a világ tudóstársadalmában, hanem a mi érzelmi világunkban, értékítéletünkben, kissé patetikusabban: a szívünkben.

Nem azt akarjuk vizsgálni, hogy mivel járultunk hozzá a történelem folyamán a világ tudományához, hanem azt, hogy mit adott hozzá a világ tudománya a magyar intellektuson keresztül az ország létéhez, fennmaradásához. A fizika kultúrtörténetének nagy fordulópontjai, sarokpontjai a természet belsõ struktúráját kifejezõ alaptörvények forradalmi átalakítása. Egyetlen országot tekintve, különösen ha az annyira viharos történelmû, mint hazánk (bocsátassék meg nekem itt egy kis kitérõ: van-e nem viharos történelmû ország?), a sarokpontok a nagy történelmi események. A magyarság szemléleti módját, életvitelének, szellemi életének újragondolását jobban megkövetelte a mohácsi vész, mint a nagyban-egészben vele egy idõben zajló nagy kopernikuszi fordulat. Kissé divatosabb beszédmódot használva, a paradigmaváltásokat nem az eszmei történések, hanem a konkrét, durva történelmi valóság határozza meg.

A magyarországi fizika kultúrtörténetének ilyen szempontok szerinti tagolása, részekre bontása kissé részletesebben szerepel a könyv bevezetõ fejezetében, az Elõzetes áttekintésben.

Részletesebben csak a XIX. századot tárgyaljuk ott is bizonyos elnagyolásokat megengedve magunknak , innen a könyv címében a vázlat megnevezés.

A XIX. század választásához több általános és személyes indokot hozhatnánk fel. Ezekrõl ismét csak a bevezetõ fejezetekben lesz szó.

A munka elõrehaladtával a kötelességszerûen elvégzendõ izzadságos robot helyére lassan az események, a jellemek megismerésének izgalma, majd élvezete lépett. Széchenyi önmagának, az egész fõúri rendnek õszinte, éles kritikája, vagy Eötvös József mély analízisei akár az emberi pszichérõl, akár a társadalmi folyamatokról van szó csak megrendült ámulattal olvashatók.

Ma már örvendetesen egyre több tudománytörténeti munka jelenik meg hazánkban, elég csak a könyv irodalomjegyzékére utalnunk. De a már klasszikusnak számító, M. Zemplén Jolán által írt nagyszerû fizikatörténet is befejezõdik a 18. századdal. Így ez a könyv annak kiegészítõje is lehet bizonyos mértékben, bár szempontjai egészen mások.

Végül köszönetet mondok Vekerdi Lászlónak, Radnai Gyulának és Weszely Tibornak értékes és megszívlelt megjegyzéseikért.

Külön köszönet illeti Staar Gyulát, a Természet Világa fõszerkesztõjét és munkatársait, akik lelkesedése és fáradságos szerkesztõi munkája nélkül ez a könyv nem jöhetett volna létre és fõleg nem juthatna annyi érdeklõdõ kezébe.

Végül köszönöm feleségemnek, hogy eme utolsó könyvecském születésénél éppen olyan odaadó segítõkészséggel állt mellettem, mint pontosan fél évszázaddal ezelõtt elsõ könyvem létrejötténél.
 


Természet Világa,
2001. I. különszám
Simonyi Károly: A magyarországi fizika kultúrtörténete (XIX. század)
http://www.chemonet.hu/TermVil/
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/ 

Vissza a tartalomjegyzékhez