A Szent Hivatal Galilei körmire néz
VEKERDI LÁSZLÓ

1604 mindig jeles esztendô volt a "Galilei-iparban". Ekkor írta a padovai professzor híres levelét Paolo Sarpinak: "Föltételezem (s tán majd bizonyítani is tudom), hogy a természetesen esô test abban az arányban növeli folyamatosan a velocitasját, amint a kiindulópontjától távozik..." Évekbe tellett, amíg bebizonyította, hogy a sebesség (amit igencsak nehéz volt kihámozni a velocitasból) nem a távolsággal, hanem az idôvel arányosan nô. De fontos volt ez az év azért is, mert ekkor tûnt fel a fényes és gyorsan halványuló új csillag, amirôl Galilei az év végén mérések alapján nagy föltûnést keltô elôadásokat tartott, amiket azon nyomban élesen támadott többek közt filozófiaprofesszor kollégája, Cesare Cremonini, aki miatt (vélte Domenico Berti nyomán a tudománytörténet-írás) 1611-ben elôször kezdett a Szent Hivatal Galilei körmire nézni: "Utána kell járni, hogy Cesare Cremonini Doktor elleni eljárásban említtetik-e Galilei, a filozófia és matematika professzora" olvasható az 1611. május 17-i ülés jegyzôkönyvében. "Errôl az eljárásról fûzi Domenico Berti közléséhez tudós könyvében F. Reusch csupán azt tudjuk, hogy kizárólag filozófiai kérdésekrôl volt benne szó. Galilei aligha kerülhetett ott olyan formában szóba, ami árthatott volna neki." A Galilei-pör aktáit napjainkban újra kiadó Maurice A. Finocchiaro is esupán ezt ismétli meg. Legutóbb azonban Antonio Poppi közölte a padovai Inkvizíciós Iroda 1604-es aktáiból a Cremoninire és Galileire vonatkozókat, amikbôl kiderül, hogy Galilei Cremoninitôl függetlenül, önmagáért is jókor magára vonta a Hivatal figyelmét, s ez a kitüntetô figyelem már kezdetekor se volt veszélytelen. (Amint ebbôl is látszik, a Galilei-kutatások befejezhetetlenek; a nagy Toszkán nyomán járva az ember pontosan ugyanúgy mindig fel lehet készülve meglepetésekre, mint a Természetben. Nagy T-vel, ahogyan az "emberrel" szemben J. N. P. írni szerette.) Kiderül az aktákból, hogy mint mindig a Hivatal ügyintézésében 1604-ben az eljárás Cremonini és Galilei ellen is szabályos feljelentésbôl indult ki. Pontosabban indult volna ki, ha közbe nem szól a Velencei Tanács. Szerenesére közbeszólt tekintélye teljes súlyával. Cremonininél akit már 1599-ben is feljelentettek felhívták a figyelmet a filozófus példamutató hitbuzgóságára: nem mulasztja el a templomba járást, a gyónást, a szent áldozást, így hát az ellene felhozott vádak biztos a feljelentô ellenszenvébôl és kompetencia-hiányából fakadnak. Még enyhébbnek ítélik a Galilei elleni vádakat; beszélni se érdemes róluk, hiszen "súlytalanok és semmit sem nyomnak a latban" (leggerissime e di nessuno momento). Maga a feljelentô, Galilei volt tanítványa és írnoka, Silvestro Pagnoni se állította különben, hogy Galilei súlyos hibát vagy pláne vétket követett el a hit ellen. Azt állította, hogy jó pénzért horoszkópokat vet; legutóbb például két gazdag németnek 70 illetve 60 líráért, s méghozzá rendkívüli meggyôzô erôvel érvel jóslatai pontossága mellett. A vallásos kötelességeit meg elhanyagolja; Pagnoni tizennyolc hónap alatt, amíg nála dolgozott, illetve lakott, mindössze egyetlenegyszer látta misére menni, akkor is üzleti ügyben; a mise idejében általában "velencei kurváját", Marinát látogatja. Padovai látogatása idején Galilei anyja is megerôsítette állítja Pagnoni , hogy fia sohasem gyónt, ami miatt az anya a Firenzei Hivatalnál állítólag már fel is jelentette fiát. De amikor a kihallgatáson az inkvizítor meghallva, hogy Galilei élvezettel olvasgatja Aretino tiltott leveleit valami súlyosabb, eretnekséggyanús vádat próbált kihúzni Pagnoniból, a feljelentô tiltakozott: "Rossz kereszténynek tartom, de ami a hit dolgát illeti, úgy vélem, hogy hívô." "Ilyen alapon jegyzi meg a könyvet ismertetô William Monter az Inkvizíció nem tudta és nem akarta folytatni az eljárást." Ebben azonban valószínûleg téved: az Inkvizíciós Bíróság és melyik bíróság nem az, amelyik hitbéli, tudományos, politikai vagy közgazdasági véleményeket és meggyôzôdéseket firtat? minden pört tud folytatni, amit akar; ezt Carlo Ginzburg szép, kicsi könyve, A sajt és a kukacok is szépen mutatja. Az inkvizíciós indulatnak azonban ezt bizonyítja Cremonini és Galilei esete 1604-ben gátat lehet vetni: egy kis politikai józanság, az államérdek felismerése (Velence ide sorolta a Padovai Egyetem színvonalát és szabadságát), a köztársaság következetes szembeszegülése a Vatikán hatalmi törekvéseivel visszavonulásra kényszerítette a bírákat. El kellett egyelôre legalábbis fogadniuk, hogy a vádak "súlytalanok és semmit sem nyomnak a latban".



 
Természet Világa, 125. évf. 5. sz. 1994. 231. o.