JAMES RANDI

NEM SOKRA MÉN A PARAFENOMÉN



 
James Randi cikkének az a különös aktualitása, hogy nemrég jelent meg magyar nyelven Sylvia Browne „látnok" Anotinette May segítségével megírt „ Egy látnok kalandjai"  c. életrajzi regénye. A könyv ismertetőjébol kiderül, hogy az igen találékony hölgy számára „már nyolcéves korában megjelent Francine, az indián asszony, aki szellemi vezetőként szegődött mellé. A kislány nagyanyja segítségével megtanult együtt élni a szellemvilág lényeivel, különös látomásaival, s végül mindenki hasznára fordította e képességét." James Randi alábbi története negyedszázados, úgy tűnik, ennyi ideig tart, amíg egy infantilis ostobaság eljut hozzánk, „Európába”. Egyébként megjegyzendő, hogy Sylvia Browne az elmúlt évben megígérte, mielőbb aláveti magát James Randi tesztjének az egymillió dollárért!

1975 januárjában meghívtak a „Point Blank” elnevezésu népszerű kanadai tévé show-műsorába Geraldine Smith-szel, a népszerű torontói parafenoménnel (psychic) együtt. A hölgyről a kanadai sajtó igen sokat és nagy meggyőződéssel írt, miszerint rendkívüli természetfeletti képességgel rendelkezik, ezért nagy várakozással tekintettem az elé, hogy megdöbbentő élményekben lesz részem. Vittem magammal egy tárgyat, amelyről úgy gondoltam, hogy egy igazi parafenomén számára erős „rezgéseket” fog kelteni, valamint a műsor vezetője is hozott magával valamilyen tárgyat, hasonló próba okán.

A következőkben szó szerint reprodukálom Smith asszony „olvasatát” mindegyik tárgyról, amelyet megvizsgált és javasolom, hogy a „cold reading” elvevezésű jóslási technika tanulmányozói figyeljék meg, milyen módszereket használt. A végeredmény persze egyáltalán nem meggyőző, de ennek oka, hogy mindegyik tárgy tulajdonosa nagyon vigyázott arra, hogy semmiféle információt ne szolgáltasson a ravasz kérdezgetés során. A hitelesség kedvéért a szöveget a torontói tévéállomás archívumában őrzött hangfelvételrol írtuk át.

A műsorvezető (MV) átadott Geraldine Smithnek egy kis karkötőt.

MV: Mondjon valamit ennek a tárgynak [átad egy Medic Alert karkötot] a tulajdonosáról.

Smith: Rendben

MV: Egy kis karkötő. De azért ne csak azt mondja, hogy viselőjének szüksége van rá.

Smith [nevetve] : Oké. Először is igen erősen érzem az aranyat. Egy dolgot itt el kell mondanom a közönségnek. Én azzal is dolgozom, amit “aurának” neveznek, ráhangolom magam azokra a rezgésekre, színekre, amelyek a tárgyból származnak, és jellemzők a tulajdonos személyére. Már jó ideje ezt teszem. Nos, először is az aranyszín, ez rendkívül érzékeny szín. Ezenkívül természetesen allergiás szín. A személynek, akit én most fizikailag érzékelek, problémái vannak a derekával. Azonkívül látom, hogy a gyomor felső tájékán is mozgásban vannak a dolgok. Ismeri ezt a személyt?

MV: Aha.

Smith: Személyesen?

MV: Aha.

Smith: Rendben. Itt, ezen a tájon [a mellére mutat] van valami. Tudja, amint a kezembe veszek egy tárgyat, fizikailag is érzem azokat a területeket, amelyek a személynél valami módon érintettek. Az érzés itt [mellére mutat], az érzés itt [homlokára mutat], fejfájások, szemek égése, vagy valami ilyesmi. A hát alsó és felső része. Ez egy igen intuitív szín. Én azt is … én azt mondanám, hogy a karkötő tulajdonosa rendkívül intuitív, valószínűleg távolról is tud érzékelni, s ez nagyon világosan jelen van a belső érzékelő területeken. Látok… valamiféle eltávolodást e személy körül. Itt van most a helyiségben? Mivel úgy látom, mintha nem lenne itt

Ez itt világos próbálkozás arra, hogy megtudja, vajon a karkötő tulajdonosa nem halott-e, ahogy ez az ilyen előadásoknál igen gyakori. Ha ugyanis ez a megállapítás talál, akkor minden további megnyilvánulása drámaian meggyőző lenne a nézoközönség számára.

MV: Fizikailag nincs jelen?

Smith: Fizikailag nincs jelen. Nincs.

MV: Aha. Rendben.

Smith: Ami elgondolkoztat [nevetgél], hogy vajon ez a személy vagy halott, vagy igen komoly egészségi problémái vannak, mivel igen nyomottnak érzem magam. Érdekes. Látom a január hónapot – amiben most is vagyunk –, de valami erős kötődésnek kell lenni e személynél a januárral is.

MV: Oké. Milyen színű az én aurám?

Smith: Van benne kék, aranyszín, és zöld.

MV: Mit jelentenek ezek a dolgok? Mi az aura?

Smith: Az aura – én úgy érzékelem, mint egy színt. Egy színes energiarezgés, amely a testet körülveszi. Sokat mond nekem a mentális, fizikális, spirituális – uh – az általános személyiségről. A zöld a kommunikátor színe. Bárki, aki a kommunikációval foglalkozik, annak zöld van az aurájában. Másszóval, bármely területen.

MV: Szóval ezt anélkül is meg tudja mondani, hogy odanézne?

Smith: Igen, maga minden területen igen jól kommunikál. Egy dolgot hangsúlyoznék igen erősen, a zöld kicsit blokkolva van az Ön aurájának mentális területén, ami azt jelenti, hogy személyes szinten valami frusztráció érte a kommunkáció terén. Majdnem olyan, mintha a falnak beszélne. Látok továbbá [nevetgél] egy csomó rezgést. És ez inkább a személyes területen van, mint – tudja – az üzleti részen.

MV: Oké

Valójában a műsorvezető, aki tanácsomat követve nagy gondot fordított arra, nehogy elszólja magát, volt a karkötő tulajdonosa. Bár ezt nem próbálta eltitkolni, azonban nem a karjáról vette le, hanem egy kis asztalról nyújtotta át a parafenoménnek. Smith tehát feltételezte, hogy az más személyé, és „olvasatát” ennek megfelelően alakította ki. Vegyük észre, hogy a látnok nem nyilatkozott ennek az ismeretlen személynek az életkoráról, neméről vagy bármiféle konkrét kapcsolatáról. Megpróbált adatokat „kipumpálni” a műsorvezetőből, azt kérdezve, ismerte-e a személyt, és hogy jelen van-e. A műsorvezető igen óvatosan válaszolt. Igen, ismeri a személyt, a további kérdésekre kérdéssel válaszolt. Igen büszke voltam rá.

Ezek alapján Smith arra következtetett, hogy a személy nincs jelen, aztán olyan, mindent lefedő általánosságokba burkolózott, hogy „…elgondolkodom azon, vajon a személy vagy halott, vagy igen komoly egészségi problémái vannak " Vegyük észre, hogy a pontos megfogalmazás szerint csak „elgondolkodik", nem pedig tudja, és a megfogalmazás is egy kérdéssé vált, amelyre adott válasznak további információt kellett volna szereznie, de ez nem sikerült.

A műsorvezető nem volt halott és határozottan jelen volt. Biztosította Geraldine Smith-et, hogy a hátával soha nem voltak problémái, semmi baja nem volt a mellével, és amikor a látnok gyorsan közbevetette a vállak körüli részt is, megnyugtatta, hogy azzal sincs semmi baja. A látnok egy bátorító „kiváló, nagyszerű” megjegyzést motyogott, miközben a műsorvezető részletesen leírta nagyszerű egészségi állapotát. Ez persze azt a tényt akarta leplezni, hogy a látnok mindenben tévedett. A műsorvezető továbbá sem nem volt ideges, sem allergiás, és gyomorproblémái sem voltak. Fejfájás és szemégés sem kínozta, biztosította a nézőket.

Meg kell azonban mondanom, hogy egy ponton megbotlott a műsorvezető, és beugrott a szokásos trükknek, ahol az alanyt sokat beszéltetik, és így többet mondott el, mint amit kérdeztek. Smith azt is mondta: „Látom a január hónapot", a férfi pedig, miközben a tévedéseket felsorolta, megemlítette, azt eltalálta, hogy éppen januárban van a születésnapja. A hölgy azonban egy szót sem szólt születésnapról, különösen a műsorvezető születésnapjáról, mivel nem tudhatta, hogy övé a karkötő!

A tévedésekkel szembesítve Smith asszony megmagyarázta: „Az a helyzet, hogy számomra [blokkolt zöld aura] egy vizsgálatnál gyors eltávolodást jelent a helyszínrol, ami azt jelenti, hogy eltávolodást erről a helyről, vagy az országból – gyors eltávozást.” Talán a saját vágyát igyekezett kifejezni, miszerint jobban szeretett volna máshol lenni. Mindenesetre a magyarázatából egy szót sem értettem.

Néhány megjegyzést én is tettem, foleg azt, hogy a műsorvezetővel kapcsolatban bedobta a „kommunikátor” kifejezést, mi azonban természetesen mindannyian tudtuk, hogy mint tévé-személyiség a kommunikációs iparban dolgozik. Vagy nézzük a próbálkozását a mell/gyomor/hát/nyakfájdalommal. A hölgy türelmetlenül pillantott rám, mintha azt gondolná, ostobább vagyok, mint gondolta, majd mással próbálkozott: „Értem, teljes mértékben látom, amit mond. Az a helyzet, hogy egy kicsit mélyebbre ások – az én olvasatomban –, legalább annyira, mint amennyi különböző dolog különböző emberekre vonatkozik, hát nincs egy csomó hasonlóság az életben?”

Ennél a pontnál rövid és döbbent csend állt be, mivel mindannyian próbáltuk megfejteni, mit is mondott valójában. Ő azonban a legkevésbé sem zavartatva magát, folytatta: „Tudják, mi vagy házasok vagyunk, vagy nem, vagy férfiak vagyunk, vagy nők, vagy van gyerekünk, vagy nincs.”

Geraldine Smith ezután a konfrontáció után bátran mosolygott, de érezhetően alábbhagyott az önbizalma, mi pedig folytattuk a műsort. Még azt a tárgyat is meg kellett vizsgálnia, amit külön erre az alkalomra választottam ki. Olyan tárgy volt, amelynek ismerem a teljes történetét, és már egy ideje a tulajdonomban van. A „pszichometria” előírásai szerint tehát ideális tárgy volt a parafenomén „olvasásához".

Most fordítok az időrenden, és előbb mindent elmondok erről a tárgyról, majd ismét szóról szóra bemutatom az „olvasást”. Önök ugyanolyan helyzetben lesznek, mint és, és módjukban lesz saját maguknak kiértékelni a parafenomén megállapításainak helyességét.

A tárgy egy kicsi, üvegszerű, tűzzomácos kerámiatárgy volt, fekete színű és Peruból származott. Madár alakja volt, a tetején kis kiöntőnyílással. A tárgy nem eredeti, hanem egy igazi mocsika sírban talált tárgy másolata, amelyet egy Limában élő személy készített, aki már ott született, de kínai származású. Az illető alacsony ember, 165-170 cm dús egyenes fekete hajjal, 1975-ben 28 éves volt, teljesen kínai arcvonásokkal és külső megjelenéssel. A műsor idején nőtlen volt és csak spanyolul tudott. Eredeti perui műtárgyakról és régészeti leletekről hiteles másolatokat készített a múzeumok számára, valamint sérült kerámiatárgyakat is restaurált. A tárgyat azért adta nekem, mert az leesett és eltörött, és én magam ragasztgattam össze az Egyesült Államokba való hazatérésem után. Nagy gyűjteményem van hasonló tárgyakból, eredetiekbol és kiváló másolatokból egyaránt. Azért hoztam éppen ezt a tárgyat magammal, nehogy egy eredeti esetleg megsérüljön, valamint elkerüljem, hogy a parafenomén már régen nem létező, ellenőrizhetetlen személyekkel hozza kapcsolatba. Ezt a tárgyat történetével együtt kívülről-belülről tökéletesen ismertem.

Geraldine Smith, a parafenomén mélyet lélegzett, majd nekilátott e tárgy „olvasásának", miközben ott ültem faarccal, gondosan vigyázva arra, hogy a szemem se rebbenjen. Elkezdett szünet nélkül szövegelni, gyorsan beszélve, és igyekezve minél több handabandát belepréselni a rendelkezésére álló időbe.

Smith: Oké. Az első dolog az – ténylegesen nagyon gyorsan hatalmukba vettek a térképek, és nagyon erősen kezdek ráhangolódni Mexikóra, az Egyesült Államokra, általában erre a területre. Három nagyon erős személyiséget látok, két nőt és egy férfit, és mindjárt le is írom őket magának. Először is a férfi 170-175 magas. Nekem ez alacsony férfinek számít. Nagyon sötét barna haja van, a halántékánál már erősen kopaszodik. Szemüveg, igen vastag lencsével. Nyilvánvalóan rossz a szeme, mivel a fókusz, amit látok, igen erős. Valamiféle kerek nyakú inget látok. Nem olyan, mint amilyen magán van. Azt hiszem, inkább olyan, mint az ott [itt egyikünkre rámutatott]. Térjünk rá akkor a hölgyekre. Oh, még nem beszéltem a férfi életkoráról. Olyan 40-50 körüli lehet. A nők, akiket látok, az egyikük igen alacsony, 155 cm lehet. A másik jóval magasabb. Az egyik nagyon testes, rövid göndör, de gyapjas hajjal. A másik, az alacsonyabb, nos azon nincs semmi nagy. Ezt a három embert nagyon világosan látom ezzel a tárggyal kapcsolatban. Felismeri őket egyáltalán?

Randi: Maga most kérdez tőlem, holott inkább mondania kellene nekem valamit.

Smith: Azt kérdeztem, felismeri-e őket?

Randi: Akarja hallani a tárgy történetét? Tehát vége az „olvasásnak"?

E szóváltásban egy csomó dolog nyilvánvaló. Téves ország, téves földrész. Találgatni kezdett a tárgy “indián” eredete körül, de nem talált. A megfelelő ismeretekkel nem rendelkezőknek talán beadhatta volna az észak-amerikai indián vagy mexikói eredetet, de nem az volt. Próbaként három személyt dobott be, két nőt és egy férfit, de én azóta sem vagyok képes a két nőt beilleszteni a történetbe. A perui férfi látása egyébként kiváló volt, nem viselt szemüveget. Ami a magasságot illeti, az nagyjából elfogadható lett volna, és emlékszem, hogy az illető gyakran viselt magas nyakú pulóvert. Azonban semmi nem hangzott el a kínai kapcsolatról. A haja határozottan nem fogyatkozott, éppen ellenkezőleg. A megadott életkor is legalább 17 évvel különbözött.

Szokásos módon a parafenomén rengeteg handabandát adott elő, azzal igyekezve pótolni az információ hiányát. Az alábbiakban reprodukálom a karkötővel kapcsolatos „olvasást”, a blabla kihagyásával. Látni fogják, hogy milyen kevés lényeget tartalmazott:

A személynek, akit most fizikailag érzékelek, problémái vannak a derekával. Azonkívül látom, hogy a gyomor felső tájékán is mozgásban vannak a dolgok. Ismeri ezt a személyt?

Az érzés itt [mellére mutat], az érzés itt [homlokára mutat], fejfájások, szemek égése, vagy valami ilyesmi. A hát alsó és felső része.

Itt van a helységben most? Mivel úgy látom, mintha nem lenne itt

…valami erős kötődésnek kell lenni e személynél a januárral is.

NB: a karkötő tulajdonosa természetesen mindezt cáfolta.

Két dolgot kell még tudniuk erről a tesztről. Először is az adás előtt nagyon határozottan kijelentettem Geraldine Smithnek, hogy ez nem tekinthető szabályos (egymillió dolláros) tesztnek. Ennek az oka nyilvánvaló. Megvolt ugyanis a lehetősége arra, hogy utánanézzen az adataimnak és felfedezze érdeklődésemet a perui régészet iránt. Elmehetett egy múzeumba, ahol láthatott volna Peruból származó művészeti tárgyakat, és könnyen azonosíthatta volna a tárgy eredetét. Másrészt azonban beleegyezett abba is, hogy egy későbbi időpontban aláveti magát egy formális tesztnek, amelyet a szokásos módon fogunk elvégezni, függetlenül e televíziós demonstráció eredményétől.

Azóta sem hallottam felőle. Ez összesen 27 év és 7 hónap. Valójában azonban nem vagyok túlságosan meglepve…

Végül is egy másik parafenomén, Sylvia Brown még csak 351 napja várat magára a tesztnél…

Fordította: BENCZE GYULA



Szkeptikus sarok