Mágusok paradicsoma?

PALKONYAY GÁBOR


Az 1989-es magyarországi rendszerváltás, úgy tűnik, a demokrácia sajátos kísérő betegségeit is kiszabadította börtönükből. Ennek egyik igen veszélyes megnyilvánulása a magukat többnyire az ún. természetgyógyász megjelölésű álarc mögé bújtató kuruzslók és szélhámosok hirtelen megszaporodása. A hiszékenység és emberi butaság (Đ, felvilágosultnak hitt atomkorszakunk!) eme vámszedői lassan oly mértékben szaporodnak, mint nyár eleji esőzés után a szántóföldi gyomok. Alábbi történetünk szemléletes példával szolgál a fent leírtakra és akaratlanul is összecseng azokkal a gondolatokkal, amelyeket e hasábokon Beck Mihály akadémikus vetett fel a lap februári számában.

 1995 júliusát írtunk, amikor Salgótarjánban a rikkancslapok egyikének hasábjain az alábbi szövegű hirdetés jelent meg:

ULTRAHANGGAL IGAZOLT EPE- VAGY VESEKÖVÉT ELTÁVOLÍTJA
A MÁGUS
Salgótarján, Ponyi-puszta 9.

A megyei kórház orvosai korábban is kaptak híreket arról, hogy Salgótarjánban időről időre felbukkannak különböző, csodálatos gyógyulást ígérő sarlatánok, hiszen többek között itt is sok hiszékeny ember pénztárcája és egészsége bánta a  bűverővel bíró desztillált vízzel kereskedők áldatlan tevékenységét. De ilyen szemérmetlenül magát hirdető, még a tudományos orvoslás korszerű diagnosztikus fegyverét (ultrahangos vizsgálat) is a maga céljaira felhasználni szándékozó sarlatánnal még egyikőnk sem találkozott. Ez okból a Magyar Orvosi Kamara Salgótarjáni Területi Szervezetének vezetői karöltve az ăllami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat helyi vezetőivel úgy döntöttek, hogy a helyszínen kívánják megtekinteni annak a magát MÁGUS-nak tituláló csodalénynek a ténykedését, aki olyan képességek birtokosának hirdeti magát, amellyel még a korszerű tudomány sem rendelkezik.

 Verőfényes nyári délután kopogtattunk be az ominózus ponyi-pusztai házba, ahol a hirdetés szerint a mágus vitte végbe csodálatos tetteit. Már a belépésünkkor érezni lehetett, hogy nem akárhová kerültünk. Az autóroncstelep mellett álló rendezett családi ház előszobájában a bejárat jobb oldalán ült a szőke pénztárosnő, mellette a falon tábla hirdette, hogy mit, mennyiért mér a mágus. Első vizit 500 forint. Minden további alkalom 300 forint. Epekő- és vesekő-eltávolítás 2000 forint. Szép summa a mai munkanélküli világban, ahol általában a magánrendelést folytató diplomás orvos sem szokott 500 forintnál nagyobb vizitdíjat kérni betegeitől. Nem is beszélve azokról az önkormányzati szolgálatban álló kollégákról, akik hasonló műtét után egy percenttel sem részesülnek a haszonból, az azt teljes egészében zsebre vágó, csillapíthatatlanul pénzéhes államkassza jóvoltából. Itt kívánom megjegyezni, hogy miután a házban a mágus, Vlasics Péterné vezetésével dolgozó csodatévő stáb meggyőződött érdeklődésünk okáról, soha többet nem láttuk viszont ezt a táblát a későbbi látogatásaink során. Mindenesetre az akkor még gyanútlanul készséges pénztáros kérésünkre saját kezével leírta a fenti tarifákat egy papírra, amit mi gondosan meg is őriztünk.

 A pénztár mögötti előszobában hosszú padon – mint iskolás gyermekek a testnevelési óra elején – mintegy 10 mezítlábas ember várt a csodára. Ötvenes éveinek vége felé járó hölgy lépett ki a konyha melletti szobából és érdeklődésünkre, hogy hol találjuk a nagy mágust, kapásból azzal indított, hogy jaj, csak abba a szobába be ne menjünk, amelyből ő most jött ki, mert ott éppen az Írjézus dolgozik és meghagyta, hogy még fél óráig ne zavarja őt senki! Csak ezt követően tudtuk meg, hogy magával a MÁGUSSAL állunk szemben. A kölcsönös bemutatkozás megtörténte után Vlasicsné hellyel kínált minket a konyhában. Miután előadtuk, hogy jövetelünk célja voltaképpen az, hogy a tudásáról meggyőződjünk, láthatóan nagy örömmel üdvözölte, hogy végre eljött az az általa már rég óhajtott pillanat, amikor orvosok érdeklődnek csodás képességei iránt.

 Arra a kérdésünkre, hogy milyen tudás birtokában vállalkozik gyógyításra, zavaros fejtegetésekbe kezdett arról, hogy neki tulajdonképpen semmiféle orvostudományi ismerete nincs, de erre nincs is szüksége, mert nem ő gyógyít, hanem rajta keresztül az Íristen, az Írjézus és a Szűzanya, valamint a lelkek fejtenek ki gyógyító hatást. Ő csak közvetíti az említett társaság tagjai által neki sugalmazottakat. Ez a hely, ahol most mi tartózkodunk, tulajdonképpen egy nagy spirituális központ, amelyet az Írjézus bocsátott az ő rendelkezésére, hogy jót cselekedjék az emberekkel. Amikor dr. Csorba Bertalan városi tiszti főorvos úr megemlítette, hogy törvény szerint Magyarországon csak orvosi diplomával lehet gyógyítani, kissé meghökkent, de – és itt döbbenjen meg a kedves olvasó! – kivágta magát azzal, hogy neki hivatalos engedélye van Salgótarján város önkormányzatától arra, amit csinál.

 Ez minket is váratlanul ért. A bemutatott dokumentumon olvasottak pedig egyenesen elképesztették küldöttségünk tagjait. A 141/1995. számú vállalkozói engedélyben ugyanis az állt, hogy Vlasics Péterné, született Ságodi Mária látnok- és mágustevékenységet végezhet az igazolvány birtokában. És mindezt a harmadik évezred beköszönte előtt 5 évvel, amikor pedig már a Bibliában is az olvasható, hogy Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy lányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozó. Mert utálatos az Ír előtt mindaz, aki ilyet cselekszik... (Mózes V. 18 /10, 11, 12/) Szent István mint az állam legfőbb vezetője, már 1000 évvel ezelőtt felvette a harcot a sámánok és egyéb vajákosok ellen! Lehet, hogy a hivatalainkban ülő késői utódok Koppány-pártiak!?

 Ezt követően, mágikus tevékenysége részletei felől érdeklődve, megtudtuk, hogy Vlasicsné személyre szóló engedélyének birtokában tulajdonképpen mágus-gmk., kft. vagy bt.(?) dolgozik a spirituális központban, hiszen – a későbbiekben tapasztaltuk – a fővezért legalább 5-6 felnőtt varázslóinas, úgynevezett látók segítik a szellemvilággal való kapcsolatfelvételben. Ennél a pontnál ismét megdöbbentő jelenséggel találkoztunk. A mágus ugyanis elmondta, hogy tevékenységébe több 3–10 éves(!!!) korú gyermeket is bevont, akik szerinte csodálatos látói képességekkel rendelkeznek. A gyermekek között saját unokái is ott vannak. Ma még épelméjű, ártatlan gyermekek tartósan paranoiás behatás alatt... Ez minden képzeletet felülmúl!

 Következő kérdésünkre, miszerint ha – amint azt ő maga állítja – a gyógyító munkát nem ő, hanem az Íristen és más lelkek végzik, akkor milyen alapon kér ezért ő pénzt, Vlasicsné igencsak zavarba jött. De már teljesen kitisztult szellemmel válaszolt, amikor arról érdeklődtünk, hogy a bevételt vajon hogyan osztják el egymás között: Erre a kérdésre ugye nem vagyok köteles válaszolni, de annyit mondhatok, hogy senki sem dolgozik ingyen. Ez a magát mélyen vallásosnak mondó és feltűnő külsőségeivel ezt mindenáron alátámasztani is akaró asszony ebben a kérdésben, úgy tűnik, mégis teljesen figyelmen kívül hagyja vallása tanait. Hiszen mit is mondott Jézus, amikor tanítványait a gyógyítás képességeivel ruházta fel? Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok. (Máté 10,8)

 Első találkozásunk ezután azzal folytatódott, hogy a magunkkal hozott (a továbbiakban nevezzük őt Mártának) betegünket a mágus és Józsi látó együtt  megvizsgálták, miután futó pillantást vetettek arra az orvosi dokumentumra, amely igazolta, hogy a betegnek ultrahanggal is azonosított epeköve van. Vizsgálatuk végén az időközben Marikává átalakult csodatévő asszony megkérdezte az égieket, hogy vállalhatja-e a kezelést, majd miután igenlő választ kapott, ég felé fordított tekintetét ismét ránk emelve az alábbiakat mondta: Mártának öt kezelésen kell részt vennie, amelyek azt célozzák, hogy környezetéből elűzze a rontó szellemeket. Ezt követően ő, a mágus önként vállalkozik arra, hogy bemegy a kórházba a beteggel és ott az orvosok előtt, ultrahangos vizsgálókészülék kontrollja mellett, mindenki szeme láttára el fogja oszlatni a beteg epekövét.

 Tekintve, hogy mi magunk is ilyesféle ajánlatot szándékoztunk tenni, az önkéntes felajánlkozást készséggel elfogadtuk. Vlasicsné azt is megengedte, hogy e sorok írója minden előkészítő kezelésen személyesen részt vegyen, sőt magnetofonfelvételeket is készítsen. Szeánszunk azzal zárult, hogy az orvosok érdeklődésétől meghatott asszony jutalmul először a Napistentől(!) nyert ózonenergiát bocsátott ránk, majd a Szíriusz bolygó mögül előhívott ún. UVIK segítségével megtisztította gerincünket a reárakódott meszesedéstől.

 Egy más alkalommal arra a kérdésre, hogy ő a hithű és buzgó katolikus ember miként keverheti a római anyaszentegyház szentjei közé a Napistent, a következő magyarázatot kaptuk: A Napistent úgy kell elképzelni, mint a Jézuska beosztottját, mintha egy osztályvezető lenne a tanácsnál.

 A következő két hétben, igazodva a korábbi megállapodásunkhoz, rendre elkísértem Mártát a  kezelésekre. Mindannyiszor primitív készítésű szentképekkel túlzsúfolt szobában, égő gyertyák és  mágikus erejű kövek jelenlétében zajlottak ezek a szeánszok, amelyek során általában a Szíriusz mögül csettintésekkel, égnek emelt karokkal vagy éppenséggel teátrális karkörzésekkel előhívott uvik, delták és egyéb, külön meg nem nevezett csodalény-csoportok segítségével, Jézuska és Szűz~anya kontrollja mellett, folyt az ártó lelkek elűzése és az epekövek felpuhítása. (Az ultrahang ugyan csak egy követ mutatott ki, de a mágikus stáb minden alkalommal állította, hogy egy nagy mellett sok apró kő is találtatik Mártában). Mindezek közben azt is megtudtuk, hogy Marika biztos abban, hogy mintegy négyezer évvel ezelőtt a Szíriusz bolygó királynője volt.

 Találkozásaink állandó résztvevője volt a Józsi nevű látó, de egy-egy alkalommal segítségünkre sietett Viktor és egy másik Marika, valamint a már fentebb említett 7-8 éves forma kisfiú is. Az is igaz, hogy a gyerek, bármilyen célirányos, kierőszakoltan egyértelmű válaszra késztető kérdéseket kapott a vajákos asszonytól, sokkal inkább látszott érdeklődni a kezemben tartott – a hangfelvételhez használatos – diktafon rejtélyei iránt, mintsem hogy a nagy csodában való személyes részvétel izgatta volna.

 Szinte lehetetlen néhány sorban visszaadni azt a sok badarságot, amit halálos komolysággal összehordtak a Mágus Kft. alkalmazottai vezetőjükkel az élen, kezdve attól, hogy a vastagbél gyomorba szájad~zásánál helyezkedik el az epekő, vagy hogy az uvik kezében apró, éles csákányok vannak, azzal ütik-verik, vagy éppen fúrókkal fúrják a szerencsétlen epekövet. Az ötödik kezelés végén azután végre megérkezett a várva várt égi jel: mehettünk a kórházba a nagy bizonyságtétel beteljesítésére!

 Így azután 1995. augusztus 16-án reggel nyolc órakor megjelent a mágus, Józsi látó és a kisfiú az édesanyjával, a salgótarjáni megyei kórház ultrahangos vizsgálószobájában, hogy bebizonyítsák, az ő tudásuk többet ér az orvosoknál. Ennek nyomatékosítására az anyuka igyekezett is mindent elkövetni, mert – figyelmen kívül hagyva a tényt, az oroszlán barlangjában van – bátran és fennhangon többször is hangosan szidalmazta  az orvosokat, akik olyan durvák és felháborító hegeket hagynak a szerencsétlen betegek hasán.

 Marika mágus előzetes megállapodásunk szerint egyórányi időt kért varázslatos művelete végrehajtásához, amit mi biztosítottunk is számára. Sebtében oltárt készített az egyik szekrény tetején egy Krisztus-kép, gyertya és két csodatévő kő segítségével, majd a jelenlévő orvosok – közöttük a megyei pszichiáter főorvos asszony – előtt szédületes cirkuszi mutatvány vette kezdetét. Égre emelt kezek, uvik, delták, képzeletbeli kicsi és nagy fúrók, erős és szupererős kőtörő eszközök  repültek bele a beteg hasába, a mágus látványos mozdulataitól kísérve. Többször elhangzott, hogy már puhul a kő, már több darabra szét is hullott, de a makacs sugárnyaláb újra és újra azt mutatta, hogy a kő változatlan formában még mindig a helyén van. ?gy telt el a kért egy óra. A mágus azonban – bár érezhetően bizonytalanná vált – még kitartott és újabb időt kért, amit mi készséggel megadtunk neki. Tíz órához közeledett az óramutató, a mágus homlokán hideg verítékcseppek, de meg kell adni, hókuszpókuszainak lendületéből csak keveset veszített. A kő azonban csak nem adta meg magát. Ekkor pszichiáterünknek igen tapintatosan sikerült rávenni a megzavarodott vajákost hiábavaló próbálkozásainak abbahagyására. Még egy utolsó kérdés az orvosok részéről: Hogyan lehet, hogy bár biztosra ígérte az Írjézus, a kő mégsem oszlott el? Meglepő a válasz: Az emberek se mondanak mindig igazat. Arra az ellenvetésre, hogy a Szentírás szerint az emberekben benne van az eredendő bűn, azaz nekik erre  joguk van, de az Atya, a Fiú és a többi szentek bűntelenek, a mágus lelkileg megcsuklik egy pillanatra, de máris új verzióval áll elő: Lehet, hogy most nem sikerült a varázslat, mert elhagyták az égiek, de hallga csak, most azt mondják, hogy mához egy hétre a kő magától el fog oszlani. Ehhez Mártának még két kezelésre lesz szüksége a spirituális centrumban. Ezen jóslat végeztével Marika mágus minden korábbi magabiztosságától megfosztva, kegyszereit gyorsan szatyrába süllyesztve, rövid búcsú után sietve távozott.

 Eltelt az újabb hét, Márta – a lovagiasság szabályait a végsőkig kimerítve – még kétszer végigcsinálta az előírt szeánszot, de természetesen epeköve továbbra is hűséges maradt hozzá. Végleges elválásukra 1995. szeptember 5-én került sor, amikor dr. Csiky Miklós, a megyei kórház sebész főorvosa hagyományos sebészi úton távolította el a mintegy galambtojás nagyságú epekövet.

 A fenti eseményekről az orvosi kamara tájékoztatta a megyei tiszti főorvost, aki hivatkozva a Büntető törvénykönyv megfelelő paragrafusára, kuruzslás vétségének alapos gyanúja miatt büntető feljelentést tett mágusunk ellen az illetékes rendőri szerveknél. Az ügy e sorok írásakor nyomozati stádiumban van.

 Sajnálatos – okainak részletes elemzése meghaladja az e hasábokon rendelkezésünkre álló teret – tény, hogy az elmúlt évtizedekben Magyarországon – függetlenül a Parlament ormán lengő éppen aktuális zászló színétől – gyakorlattá vált, hogy az egészségügyben, különösen az orvosokat érintő esetleges hibák, tévedések kapcsán kipattanó  ügyek súlyukat többnyire jóval meghaladó szenzációs tálalásban kerültek a nyilvánosság elé. Ilyen módon nagyon alkalmasak (voltak) az egyéb gazdasági, politikai okokból felgyülemlett népharag egy részének levezetésére. Bizonyára sokan emlékszünk azokra az esetekre is, amikor nagy nyilvánosság előtt méltatlan támadássorozatok érték az orvosi kart, mondván, hogy olyan spontán csodadoktorokat akarnak hatalmi helyzetüknél fogva a földbe döngölni, akik pedig túltesznek rajtuk tudásban. Ugyanakkor igen érdekes módon ugyanezek a fórumok egy szót sem ejtettek később arról, hogy miként mondott csődöt a csodás hatásúnak beharangozott hajnövesztő, a minden rákos szövetburjánzásnak gátat vető cseppek miként szelídültek egyszerű vitamintartalmú folyadékká stb. Közben ugyan feltalálóik – becsapván többmilliónyi honfitársunkat – igencsak megtollasodtak, de ez a bocsánatos bűn mindig eltörpül az olyan szenzációk mellett, mint amilyen a folyamatosan 72 órája szolgálatban lévő, holtfáradt orvos megbocsáthatatlan hibája, amelyet a hazamenetele előtt nem sokkal követett el fáradtsága miatt.

 Mindezekre emlékezve döntöttünk úgy még vizsgálataink kezdetén (nehogy minket is a prejudicium vádja érhessen), hogy – hacsak nem tapasztalunk valami olyasmit, amit esetlegesen a velünk levő beteg egészségét károsíthatja – alkalmat adunk a magát mágusként reklámozónak a bizonyításra. Éljen vele, ha tud. Nem tudott, természetesen, ahogy azt vártuk is, felsült a  tudományával. A művelt ember lelke háborog, jóérzése tiltakozik az ellen, hogy évszázadok ártó babonái, tévhitei az atomkorszakban újra – nemegyszer hivatalos támogatással – felszínre kerüljenek és újra karmaik közé kaparinthassák az emberiség tagjai között mindig jelenlévő hiszékeny, bár alapvetően tisztességes, esetleg őszinte istenhittől vezérelt embereket. Önkéntelenül vetődik fel a kérdés: Miért nem szab már végre határt – most nem ideológiai okokból, hanem ismereteink tudományos talaján állva – valaki ennek a folyamatnak? Miért nem emelik fel szavukat a hivatalos egyházak az ilyen sarlatánok ellen, amikor pedig, az Írás tanúsága szerint már maga Mózes is kikelt ellenük? Miért nem vetik ki maguk közül a tisztességes, saját korlátaikat ismerő, bevalló és aszerint is működő (én hiszem, hogy vannak ilyenek is) természet~gyógyászok a hiszékenység eme tisztességtelen és egyre nagyobb számban felbukkanó vámszedőit? Egész szervezetükre vet egy-egy ilyen sámán működése rossz fényt. Miért nézi tétlenül az egészségügyi kormányzat, hogy tisztességtelen, ám orvosi diplomával mégis rendelkező egyének – újabban szövetkezetekbe tömörülve is – puszta pénzszerzési ösztöntől vezérelve rászabadítsanak társadalmunkra – hangzatos című és szervezőiknek igen jól fizető tanfolyamok révén – félművelt vagy paranoiás haszonlesőket? A ponyi-pusztai  látószövetkezet általunk megismert felnőtt tagjainak mindegyike(!) rendelkezett ilyen igazolvánnyal. Büszkén mutogatták is nekünk, hogy íme az ő csodás képességeiket azon doktorok egyike igazolja, akiről orvoskörökben köztudott, hogy aprópénzre váltotta (ál)tudományát és – pestiesen szólva – a médiák hathatós közreműködése révén néha már a csapból is ő folyik. Hol van a határ, mikor kerül vissza – szellemestül együtt – a dugó végre a palackba?