Látleletek a hazai természetgyógyászatról

A hazai egészségügyi ellátás történetében ez évtől kezdve első ízben szabályozza kormány-, ill. miniszteri rendelet a természetgyógyászat rendszerét. E tevékenységi kört a természettudományok művelőinek tekintélyes része több-kevesebb fenntartással kezeli. A most közlésre kerülő interjúk azért készültek, hogy elfogadók és kétkedők “első szájból” ismerkedhessenek meg a hazai természetgyógyászat két reprezentánsával, tevékenységükkel, nézeteikkel, illetve a Népjóléti Minisztérium képviselőjének véleményével. Dr. Makó Jánossal, a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiumának elnökével októberi számunkban jelenik meg az interjú. Szerkesztőségünk érdeklődve várja olvasóink véleményét, hozzászólásait. (A szerk.)

Varjú Márta
kineziológus

–Tessék mondani, Ön milyen doktor? Orvos?

–Nem, eredetileg jogász vagyok.

–Hogyan adta a fejét erre a ... nem tudom minek nevezik, szakmára, tevékenységre?

–Tizenkét évvel ezelőtt egy súlyos betegségen estem át. Belga orvos-természetgyógyászok foglalkoztak velem és ezután kezdtem különféle alternatív módszereket tanulni.

–Ezek szerint meggyógyították?

–Igen.

–Honnan hallott ezeknek a belgáknak a gyógyító tevékenységéről?

–Szerintem nincsenek véletlenek. Ők akkor éppen itt voltak Magyarországon és találkoztunk. Három hónapig gyógyítottak.

–Nem akarok a betegségéről kérdezni, ez magánügy, így az általuk alkalmazott terápiáról sem. Ellenben megkérdeztem legalább féltucat embert a környezetemben, orvosprofesszor is volt közöttük, tudják-e, mi az a kineziológia. Fogalmuk sem volt, mint ahogy nekem sem. Legyen szíves megmagyarázni nekünk, tudatlanoknak.

–A kineziológia mozgással foglalkozó tudomány...

–A szófejtés során a mozgásig mi is eljutottunk. De mi mozog?

–... a 60-as években az Egyesült Államokban alakult ki. Rájöttek arra, hogy az izmok segítségével sokféle információ lehívható az agyból, nevezhetjük tudatalattinak is. Különféle kineziológiai rendszerek alakultak ki, ezek lényege, hogy energetikailag rendbe teszik a testet és mentálisan a lelket. Az oldások, kezelések során...

–Egy pillanat, a kezelést oldásnak hívják?

–Az úgynevezett One brain kineziológiai rendszerben oldás, a többiben kezelés vagy balansz a neve.

–Szó szerintértem ezt a One brain-t, vagyis egy agyat, de már megint nem tudom, Önök milyen értelemben használják.

–Egy agy, egységes agy, integrált agy, így lehetne fordítani. Izomteszteléssel dolgozunk, ezzel derítjük ki, hogy a jelenlegi problémáknak hol van a múltbeli gyökere, egészen a fogantatásig visszamenve. Fel tudjuk térképezni, milyen események történtek ezekben az életkorokban, s hogy ezek összeadódva hogyan hozták létre a jelenlegi problémákat. Egy korrekciós étlap áll a rendelkezésünkre és az izomteszteléssel választjuk ki, hogy milyen korrekcióval dolgozzunk.

–Milyen problémákkal fordulnak Önhöz a betegek, vagy hogy az Ön terminológiáját használjam, a kliensek?

–Rengeteg gyerekkel foglalkozunk, pl. tanulási nehézségekkel. A szakterületünk inkább az érzelmi, lelki problémák feloldása.

–Ilyenekre gondol, hogy beilleszkedési zavarok, dyslexia, ágybavizelés stb.?

–Igen.

–Akkor vegyük azt az esetet, hogy behoznak a szülők egy nyolc éves gyereket, akinek beilleszkedési nehézségei vannak az skolában, mert mondjuk új osztályba került. Mit csinálnak vele?

–Először is beszélgetnem kell vele, meg kell állapítanom, milyen családi problémái lehetnek, milyen a kapcsolat az anya és a gyerek között. Egy ilyen segítő jellegű kapcsolatban alapvető az érzelmi, a családi háttér föltérképezése, mi munkál a gyerekben, mi a szülőben. Lehet, hogy a gyereknek semmi baja, ő csak tünethordozó, a szülőnek van problémája. A beszélgetés után meg kell néznem, megfelelően működnek-e a gyerek izmai.

–Mi az, hogy megfelelően? Milyen izmokat vizsgál meg?

–Általában a deltaizmokon dolgozunk, az elülső deltaizmon, de rengeteg más izmon is dolgozhatunk.

–Mit vizsgál meg rajta és hogyan?

–Megnézem, hogy működőképes-e a deltaizom, hogy tudok-e ak ésőbbiekben vele dolgozni. Erre meghatározott előtesztek vannak. Megnézem, képes-e az izom öszsehúzódásra, elernyedésre, akaratlagosan mennyire tudja irányítani az izommozgást. Az előtesztek lényege az, hogy megállapítom, működőképes-e az izom, és ha nem, akkor korrigálom.

–Ne haragudjon, nem kötözködni akarok, de ha én nem értem, lehet, hogy más se fogja. Hogyan korrigálja?

–Erre különféle energetikai korrekciók vannak, hasonlít mondjuk az akupresszúrához, tehát bizonyos pontokat maszírozni kell a testen, energetikailag megfelelő működőképes állapotba kell hoznom az izmot, ugyanis később kulcsfontossága van annak, hogy az izom működik-e vagy nem. A kezelés során kérdéseket teszek fel, de a klienseknek nem kell válaszolnia rá, a választ az izmokon keresztül tesztelem. Ez a folyamat kicsit hasonlít a hazugságvizsgáló készülék működéséhez. Azt vizsgáljuk, hogy egy kimondott szó, vagy kérdés milyen hatással van a testre. Az, hogy a testre milyen hatással van, az a tudat alattiból jön. Amikor megkeresem, hogy a gyereknek milyen életkorában voltak olyan események, amelyek a mostani pl. éjszakai felriadásaival, vagy beilleszkedései zavaraival vannak összefüggésben, ha kimondom a meghatározott év intervaullumokat vagy az évet, az izom elgyengülése jelzi, hogy abban az időszakban valamilyen stressz érte. Fel kell tehát térképezni, milyen életkorban voltak ezek a problémák.

–Azt mondja, hogy mindezeket pusztán az izmok működése alapján ki lehet elemezni?

–Pontosan.

–Ha orvosi terminológiával akarnék élni, mondhatnám, hogy ez a diagnózis?

–Nem, mi diagnosztizálást nem végzünk. Eljönnek egy problémával és én azt állapítom meg, hogy azon a problémán dolgozhatom-e, Mert lehet, hogy egy szülő azzal hozza el a gyrekét, hogy rosszul tanul, de lehet, hogy valójában az a problémája, hogy nincs barátja. És ha megoldom ezt a problémát, akkor megoldódik a tanulási nehézség is.

A kineziológia One brain rendzsere nagyon sok hasonlóságot mutat a pszichológiával. Sok orvos, pszichiáter végzi el a tanfolyamot, mert nagyon meggyorsítja a munkájukat. A kineziológiának óriási nemzetközi szakirodalma van. A 70-es években két szakterületre vált, az egyik kizárólag orvosi területen alkalmazandó, kicsit hasonlít a maunálterápiához a kínai orvoslás ötvözésével, a másik nagy csoport, úgy is mondhatnám, hogy al aikusoknak szóló kineziológia, tehát nem csak orvosi területen alkalmazható.

–Térjünk akkor vissza a munkamódszerhez. Elhibáztam a szót, tehát végül is nem diagnózist állít föl, hanem felméri a kliens állapotát. Hogyan gyógyít?

–Nem mérem föl az állapotát, hanem az adott problémával kapcsolatban megkeressük, mikor milyen dolgok alakultak ki. Gyógyítást sem végzünk, inkább azt mondanám, segítünk a kliensnek, hogy meggyógyítsa önmagát.

–Hogyan?

–Alapvető energetikai blokkokat oldunk.

–Bocsánat, de megint nem értem. Mi az az energetikai blokk és mit kell azonkon oldani?

–A meridiánrendzser fogalma egyre szélesebb körben ismert már Magyarországon is. A meridiánokban energiaáramlás folyik és ha ez valamilyen okból elakad – pl. érzelmi stressz miatt –, akkor a meridiánhoz tartozó szerv nem kap elég energiát. De ha pl. túlenergia alakul ki a blokk előtti területen, az ugyancsak problémákat okoz.

–Tessék mondani, az úgynevezett nyugati orvoslás elfogadja ezeknek a meridiánoknak a létezését? Tanítják ezt az orvosegyetemeken nálunk is?

–Hogyne fogadná el. Tanítják mint hagyományos kínai orvoslást és akupunktúrát.

–Ott tartunk, hogyan oldják fel ezeket a bizonyos blokkokat.

–Lehetnek fényhatások, érzelmi stresszoldó technikák, vizualizációs technikák, akupresszúrához hasonló technikák, bizonyos blokkpontok megkeresése és masszírozása, tornához hasonló mozdulatok, melyek az agyfélteke-integrációt célozzák.

–Mi a fő különbség a pszichológia és a kineziológia között?

–A pszichológia a lélekkel foglalkozik és nem tartozik a kutatási körében az izomtesztelés, a test energetikai állapota. A kineziológusok a testen, az energián keresztül közelítik meg a lelket. De a kineziológus nem rendelkezik azzal a jogosítvánnyal és általában tudása sincsen hozzá, hogy olyan lélekkutatást végezzen, mint egy pszichológus.

–A tudásról jut eszembe, Ön hogyan képezte magát? Bizonyos orvosi ismereteket szerzett-e?

–Két másoddiplomás képzésre járok, pszichológiára és mentálhigiéniára, az utóbbiból most diplomázom. Az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézetben hivatalosan szervezett egészségügyi vizsgát is tettem.

–Ön hogy érzi, milyen eredményességgel gyógyít? Tudom, nem ezt a szót használja, akkor inkább úgy mondom: segít a gyógyulásban.

–Az a véleményem, bármilyen módszerről is legyen szó, hogy ha a kliens vagy beteg meg akar gyógyulni, akkor általában meg is fog gyógyulni. Vannak olyan emberek, akiket nem lehet meggyógyítani. Ha egy betegség bizonyos előnyökkel jár, törődéssel, odafigyeléssel, akkor attól a betegségtől nem szívesen szabadul meg valaki. Ha az ember változtatni akar az életén és ehhez külső segítségre van szüksége, ezt megkaphatja pszichológustól, orvostól, lehet, hogy elmegy természetgyógyászhoz, kineziológushoz, talpmasszőrhöz. És ha megfelelő emberhez ment el és fogadóképes, akkor meg fog gyógyulni.

–Volt-e olyan kliense, aki azt mondta, kérem, ez kutya fülét nem ért, kár volt eljönni?

–Volt olyan, aki második kezelésre érkezve azt mondta, nem érez semmi változást és volt olyan is, akinél én mondtam, hogy ez nem az a módszer, amivel a problémáin segíteni lehet, mert olyan mértékű ellenállás és elhárítás volt benne a külső segítségnyújtás igénybe vétele iránt.

Volt olyan kliensem, súlyos allergiás, aki az első kezelés után teljesen rendbejött, de egy kezelés nagyon ritkán elég.

–Mennyi ideig tart egy kezelés?

–Körülbelül egy óra hosszat, de legkevesebb 3-5 kezelésre van szükség a tartós eredmény eléréséhez. Szerintem sarlatán az, aki azt mondja, hogy egyetlen alkalommal csodát tesz az emberrel.

–Most feladta a labdát. Ön is tudja, hogy vannak, működnek olyen egyének, akik pontosan ezt teszik, bármit gyógyítanak, telefonon, tévéképernyőn keresztül pár perc alatt.

–Úgy gondolom, az önszuggeszció igen hatásos lehet és akik rendbenjönnek, valószínűleg nagyon hisznek abban, hogy ilyen módon meggyógyulnak. Nem szeretem az ilyen gyorstalpaló gyógyítókat. A hiteles és komoly természetgyógyászattal ez nem fér össze. Nem is vonnám a természetgyógyászat körébe, valami egészen más, jogi kategória.

Egyébként mi is – más okból – sokáig harcoltunk az ellen, hogy a One brain rendzser a természetgyógyászati rendelet hatálya alá tartozzon. Mi azt mondjuk, hogy nem gyógyítunk. A természetgyógyászat ismérvei nem alkalmazhatóak ránk, hiszen nem betegséggel jönnek hozzánk, hanem érzelmi problémákkal.

–Mit gondol, miért pont Önre esett a Népjóléti Minisztérium választása, hogy ennek a szakterületnek a vizsgáztatója legyen?

–Egyrészt tagja vagyok a népjóléti miniszter Természetgyógyászati Szaktanácsadó Testületének, emellett a fővárosi ÁNTSZ nem orvos természetgyógyászati szakfelügyelője vagyok. A honoris causa megbízáshoz pályázatot kellett benyújtani az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézetnél mindazoknak, akik az egyes szakterületeken vizsgáztatók kívántak lenni. Elbírálták a pályázatokat és engem nevezett ki a miniszter úr.

–Még mindig fúrja az oldalamat a kíváncsiság, mi vitt rá egy ügyvédet, mert hiszen az volt, hogy fölforgassa az életét és valami egészen másba kezdjen bele.

–A betegség. Rengeteget dolgoztam akkoriban, egyenes út vitt a betegséghez. Olyan volt, mintha egy pillanat alatt lezárult volna az életem előző része. Föl se vetődött bennem, hogy a gyógyulásom után folytassam a jogi pályát.

–Azért érdekel annyira, mert sok, magát természetgyógyásznak nevező egyén a legkülönfélébb foglalkozási körökből – az adminisztrátortól a fodrászig – keveredett ide és kénytelen vgyok feltételezni, hogy talpmasszőrként jobban keresne, mint közértpénztárosként. A világért sem akarok a zsebében vájkálni, az az adóhivatal dolga, meg a pácienseké, akik ezért Önnek vizetnek, de árulja el, hogyan aránylik egymáshoz a mostani és az egykori jövedelme?

–A mostani kevesebb.

–Kérem, beszéljen a leendő vizsgáztatók vizsgáztatása során szerzett tapasztalatairól!

–Akik kineziológiából jelentkeztek vizsgára, szakmailag szinte valamennyien megfeleltek volna, a probléma a természetgyógyászati ismereteikkel volt. akinek még nem volt meg az egészségügyi vizsgája, azoknak ezt le kellett tenni. A jelentkezőnek egy természetgyógyászati témájú esszét kellett írnia ott a helyszínen rögtön ki is javítottuk. Egy dolgozatot többen is átnéztünk, különösen ha kétségeink voltak. Ezután következett a szóbeli vizsga, ami a szakterülettel volt kapcsolatos. Tehát mint mondtam, a gond elsősorban az általános természetgyógyászati ismeretekkel volt. Mivel a kineziológusok soha nem tartották magukat természetgyógyásznak, többüket meglepetésként érte ez a követelmény. Problémát jelentett az is, hogy a miniszteri rendelet a kineziológia mindhárom ágának ismeretét előírta minden kineziológus számára.

–Az Ön területén hányan feleltek meg?

–Körülbelül 40 százalék.

–Akik levizsgáztak, jogot szereztek arra is, hogy vizsgáztathatják a jövendő kollégáikat.

–Igen, januárban és májusban zajlottak le a vizsgák, én voltam a vizsgabizottság elnöke. Januárban 55, májusban 65 kineziológus vizsgázott le.

–És aki levizsgázott, az már dolgozhat is?

–A vizsgabizonyítvány birtokában egyéb kiegészítő okmányokkal együtt – pl. erkölcsi bizonyítvány – működési engedélyt kell kérni a helyi ÁNTSZ-től. Az engedély kiadásának fontos feltétele a megfelelő rendelő is.

–Nem szorosan az Ön szakterületéhez tartozik, de biztos van véleménye azokról, akik egyetlen, a minisztérium által mghatározott kategóriába sem tartoznak, de önmagukat természetgyógyásznak nevezik.

–Nem nevezhetik.

–Mi a véleménye azokról, akik azt mondják, istentől, ufóktól kapták az állítólagos gyógyító képességüket és a tevékenységükért pénzt kérnek?

–Úgy gondolom, hogy a bioenergiával való gyógyítás a természetgyógyászat körébe tartozik. A rendelet alóli kibújásra kitűnő magyarázatot ad, hogy valaki azt állítja, amit Ön is mondott. Én ezt nem tartom tisztességes dolognak. Nem hiszek az egy perces és tömeges gyógyításokban. Biztosan rendelkeznek energiával, és a nagyon profi bioenergetikusok nyilván meg tudják mondani, milyen szintű ez az energia, mire hat és hogyan. De szerintem ez egy klasszikus, a pszichológiában jól ismert jelenség, az önszuggeszció, látványossággal, misztikummal fűszerezve.
 

Dr. Kapuváry András
bioenergetikus

–Kapuváry úr, csak a biztonság kedéért kérem, erősítsen meg, Ön ugye orvosdoktor.

–Igen, ideggyógyász és belgyógyász vagyok. Először Győrben  kórházban dolgoztam, 1989-ben váltam maszekká, és 991 óta dolgozom Pesten.

–Mi indította arra, hogya nyugati orvoslástól – nem tudom, lehet-e ezt a szót használni – elfordulva természetgyógyászattal, bioenergetikával kezdjen foglalkozni?

–Nálam ez nem így történt. Középiskolás korom óta foglalkozom energiákkal. 16 éves koromban, amikor elkezdtem jógázni, kiderült számomra, hogy az energiák teljesen önállóan léteznek. Már akkor is egy csomó olyan dolgot csináltam, ami a természetgyógyászat részét képezi. Inkább az volt a kérdés, hol tudok olyan életformát kialakítani, ahol ezt hivatalból is csinálhatom. Két lehetőségem volt: pszichológus vagy orvos leszek.

–Az orvosegyetemen feltehetően csak részben részesült olyan képzésben, aminek a mostani munkájában hasznát veszi. Az indíttatásából következtetve az a gyanúm, hogy az orvosegyetemen sok olyan dolgot kellett tanulnia, ami az ön szemléletével nem egyezett.

–Igen, így van. Ahogy a politikai életben megvolt az embernek a magánvéleménye, ami nem feltétlenül egyezett meg a hivatalossal, nekem az orvoslászon belül ugyanezt kellett csinálnom. Gondolok itt Isten felé való nyitottságomra, más, az embert befolyásoló tényezőknek a fontosságára, ami nagyon különbözik attól a szemlélettől, ami a múlt század vége óta a természettudományt magát abszolutizálni igyekszik. A kísérleti feltételek egyre inkább azt követelték meg, hogy az ember passzív tényezőként szerepeljen.

–Ez a kettősség nem okozott Önnek konfliktust?

–Nem, mert tudtam, hogy nekem van igazam.

–Erről az igazságról nem akarok Önnel vitatkozni, mert ez szubjektív vélemény, de az érdekelne, hogy a tanáraival, mondjuk a vizsgákon volt-e konfliktusa, mert Ön más nézeteket vall?

–Konfliktusom nem volt, mondtam, csináltam ott is magam mániáit, nem az egyetem felé, csak passzióból. Az iskolavezetés semmit nem tudott erről, a társaim igen.

–Szóval hivatalosan nem hangoztatta az ellenvéleményeit?

–Nem erről van szó. Az orvostudomány ismeretanyagai nagyrészt jól megfogalmazott, sok kísérlettel alátámasztott, megtanulásra érdemes élettani adatok. Azzal szemben az ember nem képvisel ellenvéleményt.

–Akkor úgy kérdezem, mi az, amit nem fogad el az orvostudományból?

–Azt, hogy minél inkább érzések, gondolkodás és akarat nélküli fadarabbá kell tenni a pácienst, tehát olyan feltételeket teremteni a gyógyulásában, ami az ő részvételétől független. Ezet kerek perec nem fogadom el. Inkább súlypontokról van szó. Ha a hivatalos orvosi tanítást nézzük, abban is benne van az ember, s hogy ezeket a szempontokat figyelembe vegyék, csakhogy a gyakorlat nemerrefelé ment el. Pl. az antibiotikumok alkalmazása területén elterjedt, hogy irtjuk a baktériumokat, és teljesen elfelejtődött, hogy a szervezet egységét kell erősíteni és az majd legyőzi a káros baktériumokat., Hiába tudják az orvosok, hogy ez így van, a gyakorlat más. Hogy mást ne mondjak, a kardiológus cigarettázik, az egészségnevelő zsíros kenyeret eszik stb.

–Megfordítom az előbbi kérdést: mi az, amit a normális orvoslás az Ön tevékenységéből elvet?

–Az egész gondolkodásunknak az egyik központi kérdése, hogy önállóan tudok dolgozni nemcsak a fizikai testtel, nemcsak a tudattal, hanem az energiatesttel is. Az energiatest nem a fizikai test kisugárzsa, hanem egy közbülső lépcső a tudatban meglévő tartalmaknak a fizikai test irányába való struktúrálódásában. A hivatalos természettudományi irányzat az embert mint fizikai testet és annak különböző attribútumait vizsgálja. A természetgyógyász fontosabbnak tartja az információt az egészség-betegség és a kezelés szempontjából, mint a fizikai testet. Sokkal többet dolgozunk mentálisan, én magam pedig energetikailag. Számomra sokkal fontosabbak azok a technikák, amelyek az én energiaterem és a beteg energiatere közötti kapcsolat következtében jönnek létre.

–Ön bioenergiával foglalkozik. Tessék mondani, mi az a bioenergia?

–Nem egységes fogalom. Elkülönítését a tudatból, aa testből az indokolja, hogy a szervezetben az energiák önállóan harmonizálhatóak. Megvannak a törvényszerűségei, amit a keletiek pontosan leírtak, ugyanakkor nyugati szemmel élettaninak tekinthető leírása még nem létezik. Azt gondolom, most értünk el abba a korba, amikor ezek a kérdések már kikerülhetetlenek. Az úgynevezett parajelenségeket Magyarországon kívül mindenütt kutatták, rengeteg objektív adat van.

–Milyen parajelenségekre gondol?

–Például távmozgatásra, telepatikus és tisztánlátó képességekre...

–Mi az a tisztánlátás?

–Az, amikor valaki a konkrét, a normálisan működő érzékszervei nélkül képes információt szerezni távoli vagy elzárt dolgokról.

–Térjünk vissza a bioenergiához!

–Hogy miért szívem csücske, megmutatnám.

(Kapuváry doktor egy fa asztallapra helyezett nagyító domború lencséjére tesz egy kb. 20 centi hosszú vasfűrész lapot, tenyerét befelé fordítva a lap két végétől kb. 10 centiméterre tartja, a vaslap pedig lassan forog.)

–Azt látom, hogy forog, de mitől? Az ön bioenergiájától?

–Ezt a fával csinálom, nem a vaslappal. A kezemtől a fa elektromos vezetővé válik. Ha lerakom a kezemet, akkor vonzom, tehát záródik a fán keresztül az áramkör.

–Tessék mondani, ezt én is meg tudnám csinálni?

–Én még nem találkoztam senkivel, aki meg tudta volna. Azt mondják, ez rendkívül ritka dolog, hogy fát elektromossá tud tenni valaki. Ez tehát az egyik, hogy a testem abnormálisan működik. Olyan erőtér van körülöttem, hogy... nem tehetek róla, bármikor meg tudom csinálni, nem az én tudatos hozzáállásomon múlik, de például fénycső is kigyullad a kezemben...

–Megpróbálhatom?

–Persze. Előbb az asztalt le kell simítani, mert tele van az én energiámmal.

(Megpróbálom. A vaslap nem forog.)

–Ön szerint ezt egy bűvész meg tudná csinálni?

–Lehetséges, egy bűvész bármit le tud utánozni.

–És ha valaki azt mondja, hogy vna a kezében egy mágnes, mondjuk ez a gyűrű, vagy az inge alatt valami?

–Nekem semmi érdekem nem fűződik ahhoz, hogy vádaskodással civakodjak. Nekem ez nem arról szól, hogy mindenkinek mindenáron bebizonyítsam, hogy ez valóság-e vagy sem. Mutatok még valamit. Ezt a tudatommal tudom csinálni.

(Kapuváry doktor egy fényesre csiszolt kőlapot tesz az asztalra, ráállít egy pingponglabdát vagy műanyag golyóbist.)

–Gyakorlatilag mindig megmozdul, kisebb mértékben mindenképpen.

(A golyó most kb. két percen át nem mozdult meg.)

–Még zsong a fejem, tehát a fejemben, a középső hátsó részén kell létrehozn iegy nagyo nszoros koncentrálást. Van, amikor 8-10 centit is odébbmegy, nem is gurul, hanem csúszik.

–Próbáljuk meg később. Térjünk vissza bioenergiához.

–Egy dolog, hogy tudjuk, van az élő szervezet körül valamiféle erőtér, a másik, hogy ennek az erőtérnek a megváltoztatásának a módjáról hivatalos tanítások formájában szinte semmit nem tudunk.

–Lehet ennek az erőtérnek a létét valamiféle méréssel igazolni?

–Bizonyos részét már igen. Pl. az egyik, ami nekünk természetgyógyászoknakm indig mániánk volt, hogy a vízereknek élettani hatásuk van és tartósan vízérben feküdni nem egészséges.

–Ugye, ezeket szokták varázsvesszővel kimérni. Mármosté n azt nem értem, mitől olyan ártalmasak ezek a vízerek. Mik ezek egyáltalán? Természetes vizek, csővezetékek?

–Igen, mindkettő lehet. Ezek okoznak olyan biofizikai eltérést a szervezetben, ami érzékelhető lehet egyesek számára. Az, hogy egészségtelennek minősítjük, abból a tapasztalatból ered, hogy ha az ember tartósan vízérben fekszik, akkor gyakrabban megbetegszik, mégpedig az a testrésze, amelyik benne volt egy vízérben. A vízér fölötti szervekben helyileg csökken a véráramlás, pangás keletkezik, ami a salakanyagol lerakódásához vezet. Hogy hogyan hat a vízér konkrétan a szervezet energiarendszerére, tudományosan még nem tudjuk.

–Itt álljunk meg egy pillanatra. Milyen vastaga vízér? Fekhetek úgy egy vízérben, hogy csak a szívem van benne, de a májam már nincs?

–Ennyire kicsi régión belül kicsi a valószínűsége, de ha a mellkas benne van, de a láb nincsen, az már számít.

–Honnan tudják Önök azt, hogy ott vízér van? Csak tán nem a varázsvessző az egyedüli műszerük?

–Az utóbbi évtizedben készültek el azok a megfelelő érzékenységű, igen kis mágneses tereket mérő műszerek, amelyekkel egy az egyben bizonyítható a létük.

–Még mindig nem értem. Vannak emberek, akik az egész életüket lakóhajón vagy cölöpházban töltik. Hogy ne mpusztulnak bele?

–Az más. Mert ez csak az áramló vízre vonatkozik.

–Na jó, sokamn laknak folyón is. Azok mind megbetegszekenek?

–Az nem ugyanaz, mert akkor az egész szervezet benne van.

–Milyen mélységben futnak ezek a vízerek?

–Változó mélységben.

–No de mégis? Egy méter, tíz, harminc?

–Nem tudom, nekem ez nem a profilom, nem foglalkoztam ezzel, könyvekben le van írva.

–Ha tegyük föl, tíz méter mélyen megy egy vízér, ami mondjuk 30 centi széles és erre állítunk egy merőlegest, aki afölött tartósan él, alszik, az megbetegszik. Jól mondom?

–Igen.

–Ha mondjuk a tizediken vagy a harmincadikon lakik, akkor is hat rá a vízér?

–Akkor is. Valószínűleg nem magával a vízérrel mint vízzel van csak kapcsolatban, hanem ahogy a földnek az energiáival kapcsolódása van, megbontja a föld energiarendszerét. De mondom, ezek hasalások a részemről, mert nem értek hozzá. Ténynek tekintjük, hogy vannak területek, amelyeket megfelelő érzékenységű ember varázsvessző mozgásával érzékel, hogy ezek fölött a megbetegedések gyakoribbak és azt is ténynek tekintjük, hogy ennek a vízérnek van mágnesesen megfogható összetevője. De hogy ez a mágneses anomália a vízérből származik vagy a földből, ezt ki kell vizsgálni. Mostanáig nem volt műszer, amivel ki lehetett volna mérni. Arran em lehet objektív kutatást szervezni, hogy egy radiesztéta azt mondja, hogy ott van. Ennek a mérésére van már magyar készülék is.

–Szóval ott tartottunk, hogy mi az a bioenergia.

–Azt a képességet, hogy egyik ember pusztán csak a kezéből kisugárzó valamivel hat a másik emberre, vagy állatra, azt mindig minden kultúrában elismerték, Kínában, Japánban, Európában ez volt az életerő.

–Ön nyilván azért műveli ezt a szakterületet, mert ilyne képességekkel rendelkezik, vagy hogy másként fogalmazzak, ilyen képességeket tulajdonít magának.

–Így van. Csak azért akartam mutatni ezt a két dolgot, hogy látni lehessen az egész kérdéskör bonyolultságát. Van tehát valami, amit a kezemmel csinálok, amit pedig a pingponglabdával, azt a tudatommal.

–Ezek tudományosan nem dokumentált, nem leírt, hanem tapasztalati tényezők. Hadd kérdezzem meg, hogyan zajlik maga a gyógyítás.

–Alapvetően minden gyógyítás empirikus, és utána kitalálja az ember, hogy miért hatott az az orvosság. Számomra nagyon fontos, hogy egy bioenergetikai kezelésnek a valóságtartalmát ne befolyásolja az, hogy én a pillanatnyi tudományos színvonalnak megfelelően mivel magyarázom. A bioenergetikai jelenségeket elkezdjük megfogni az elektromosság, a mágnesesség, a pszichológia, a fényképezés oldaláról; rengeteg adat van, amit dokumentálnak. Magyarországon készült egy felvétel egy hölgyről, akinek a gyógyítás közben a keze és a páciens között egy háromrétegű hőgömb közlekedett oda-vissza. Erről készült videofelvétel is.

–Ön is bizonyára tudja, hogy fotót, filmet, videót ma már tetszés szerint lehet manipulálni, az semmire nem bizonyíték. A jómúltkor láttam egy tévéműsorban egy angyalterápiával foglalkozó hölgyet, aki mutatott egy fényképet, rajta a sarkán egy sötét folt és azt mondta, hogy ott volt az angyal, de olyan erős volt a sugárzása, hogy kiégette a filmet, azért nem látszik. Hát ez nem valami egzakt magyarázat, ugye?

–Nekem ez nem arról szól, hogy hogyan csalnak valamivel. Most kapcsolódom ahhoz, amit az elején mondtam, hogy miért nem volt nekem annyira rossz érzésem az orvostudománnyal kapcsolatban, mint lehetett volna. Nem szeretem a blöfföket. Más az, hogy van az embernek egy tapasztalati ténye és hogyan tudjuk ezt minél reprodukálhatóbbá tenni, hogy vizsgálatokra alkalamsak legyenek. Ha végeznek valakin egy beöntést és azt mondják, hogy azzal bizonyos anyagokat kipucoltak, akkor én azt mondom, hogy a beöntésnek az ilyen módú hatékonyság-bizonyítását gyöngíti az a tény, hogy nem tudom, nem bioenergetikailag leszálló energiákat mozgattam-e meg, s hogy ez az energiaátrendeződés a szervezetében mit változtatott és mit a beöntésnek a kémiai hatása. Nekem igényem lenne az, hogy párhuzamosan föl tudjam mérni azt is, hogy a szervezetben energetikailag milyen változások történtek, hogy ne fogjam rá a beöntésre, ami nem a beöntés következménye. Ezt általánosságban is értem; ne fogjuk rá olyanra a hatás teljességét, ami nem képviseli a hatás teljességét. Ha valakinek van egy mániája, akkor annak a mindenáron való bizonyítására egyoldalúan leszűkíti a vizsgálatokat.

A fizikai test, az energiatest és a tudat között nincs egyértelmű megfeleltethetőség, de kapcsolat kétségtelenül van. Mind a három alkalmas arra, hogy a másikak konkrét befolyásolása nélkül relative rendet rakjunk és az a másodiknak és a harmadiknak a harmonizálódását is elősegíti.

(Időközben a pingponglabda – számomra váratlanul – megmozdult. Nem gurult el, de többször is megbillent.)

–Tessék mondani, ilyenkor mit csinál, amikor azt mondja, hogy megmozdítja a golyót?

–A fejemben van egy rész, amelyre ha jól tudok összpontosítani, megmozdul a pingponglabda és a betegben is akkor történik változás.

–Meg tudná ezt csinálni egy lapos, könnyű tárggyal is, mint pol. ennek a mikrokazettának a műanyag tokja?

–Nem. Sokkal nagyobb a súrlódása és nyilván kicsi az az erő, amit ki tudok fejteni. A távol-keleti harcművészetek mesterei között vannak olyanok, akik nagyobb tárgyak mozgatására is képesek. Én annak is örülnék, ha ez a golyócska felemelkedne.

–Ezek szerint próbálkozik vele, hogy gondolati úton fölemelje?

–Hogyne. Remélem, előbb-utóbb sikerül.

–Milyen egészségügyi problémákkal szoktak Önhöz fordulni?

–Egy dolog, hogy miért jönnek, más dolog, hogy mit vállalok el. Mindennel jönnek. Az a fontos, hogyan tudja az ember egy-egy módszer kompetenciáját megtartani. Én ugye belgyógyász és ideggyógyász vagyok, más kérdés persze, hogy ha sokszor tapasztalom, hogy ha vírusfertőzéssel hoznak hozzám egy gyereket és a kezelésem hatására meggyógyul, nyilván nem fogom elküldeni a következőt, ha hasonló problémája vna. A betegnek is van saját irányultsága. Akar-e dolgozni saját magán, vagy passzívan akarja a betegségét kezeltetni.

–Panasszal jönnek, diagnózissal, vagy mind a kettővel?

–Természetgyógyász irányultságú orvoshoz általában már “lerágott csontok” jönnek, akik huszonöt helyen voltak már és nem segítettek rajtuk. A hagyományos orvosi diagnosztika mellett olyan módszereket alkalmazunk, mint az akupunktúrás meridiánok felmérése...

–Bocsánat, hogy félbeszakítom, de ezek az akupunktúrás meridiánok beleférnek már a hagyományos nyugati orvoslásba?

–Persze. Más kérdés, hogy egyértelmű anatómiai megfeleője nincs mindegyik akupunktúrás meridiánnak. Ma már orvosok tanulhatják az akupunktúrát, de más kérdés, hogy ha valaki eztelsajátítja, még nem fog kínaiul gondolkodni és a módszernek csak a töredékét tudja kihasználni.

–Mit csinál Ön olyankor, amikor bioenergetikai kezelést végez?

–A gyakorlatban úgy néz ki, hogy ha húzom a kezemet, érzékelem, hogy a köldök magasságában van egy görcsösség. Ahogy húzom a kezemet..., nem tudom, érzi vagy nem érzi?

(Kapuváry doktor a testemtől mintegy 15–20 centire föl-le húzza a kezét.)

–Mit kellene éreznem?

–Nincs ilyen, hogy kellene. Van, aki valami bizsergést, hidegséget vagy melegséget érez, van, aki nem. Nekem itt egy egészen kicsi ürességérzésem van.

–Az a gyomrom, azt hiszem. Éhes vagyok, fél egy körül jár.

–Az is lehet.

–Vegyünk egy olyan esetet, hogy bejön ide valaki és nem mondja meg, mi a baja. Meg tudja állapítani, mondjuk így, ránézésre?

–Azonnal érzékelem az erőtérben az eltéréseket, ami nem egyértelműen megfeleltethető a fizikai testével, de azt, hogy milyen hajlamokat őriz, azt egészen biztosan meg tudom állapítani.

–Ahogy most itt ülök, meg tud állapítani rajtam valamit?

–Először is állva szoktuk és cipő nélkül.

(Felállok, leveszem a cipőmet.)

–Elárulom, hogy van valamilyen problémám, de hogy mi, azt nem.

–Vagy megtalálom, vagy nem, mert az energiatest és a fizikai test között különbségek vannak. Mindenképpen itt az alhasban van energiahiánya. Azt nem tudom megmondani, hogy hólyag vagy prosztata. (Kapuváry doktor egy számomra ismeretlen rendeltetésű, kb. 20 centi hosszú fémtárgyat húzogat a testem előtt.)

–Ezt, amit eddig megállapított, honnan tudja?

–Ahogy húzom a kezemet, érzem, hogy itt egy üresség van. Ahogy húzom a kezemet, van egy normálisnál magasabb fekvenciájú bizsergés..., a másik a mája, illetve az epéje, ami egészen bizonyosan nincs rendben. Azért nem a mája, hanem az epéje, mert az epehólyag felületén nagyobb az energetikai hiány. Olyan érzés ez nekem, ahogy húzom a kezemet, mintha vízbe érnék, nagyobb az ellenállás. Ezen kívül a hátnak az alsó része nincs rendben.

–Most mit csinál?

(Egyik kezét hastájékon – az enyémen – kifelé mozgatja.)

–Megpróbáljuk energetikailag rendbehozni az epét. Vagy érez, vagy nem érez melegséget vagy bizsergést.

–Semmit sem érzek. Milyennek találja az energiaállapotomat úgy álalában?

–Az jó. Semmi különös, többségében kék és sárga keveredésű aurája van és itt a határa az aurájának, ami körülbelül a kétszerese egy emberének (a doktor úr kb. 2-2,5 méterre érzi az aurám határát). Érzi ahogy hozzáérek?

–Mármint az aurámhoz? Nem. Mit kellene éreznem?

–Valami kis bizsergést vagy nyomást, de mondom, nem mindenki érzi.

–Akkor most elárulom, hnogy epepanaszom szerencsére sosem volt, hólyag- vagy prosztata sem, a hátamnál úgy tíz centit tévedett, mert a derekam szokott fájni. Porckorongsérv-kezdeményem van a röntgen szerint, de az idén még nem kínzott meg nagyon.

–A derék az teljesen rendben van.

–Doktor úr, váltsunk témát. Ön a saját témakörében vizsgáztatója volt azoknak, akik a többi bioenergetikust fogják vizsgáztatni. Mondja, voltak vad esetei?

–Ilyen még nem volt, az majd január végén lesz, amikor vad eseteket várunk. Azok között, akik vizsgáztatónak jelentkeztek, természetesen kontárok nem voltak, inkább olyan aránytalanságok fordultak elő, hogy valamilyen szakterületet valaki nagyon jól csinál, ugyanakkor az egészre nincs megfelelő rálátása.

–Hogy lehet valakiről megállapítani, hogy bioenergiát képes közvetíteni?

–Elméletileg biztosan sikeresek lesznek azok a kísérleteink, amelyeket olyan irányban folytatunk, hogy különböző felszíni elektromos rezonanciavizsgáltokkal konkrétan lehet követni, hogy valaki azt mondja, megváltoztatta az energiákat egy bizonyos régióban, ott ténylegesen történt valamilyen változás. A bioenergiának egyelőre csak a hatását tudjuk követni. Tervezzük azt is, hogy különböző sugárforrások érzékelését vizsgaanyagnak bevesszük, mert elvárjuk egy radiesztétától, hogy ha arra ki tudja érzékenyítani magát, hogy a vízeret érzékeli, akkor képesnek kell lennie arra, hogy ezt is megcsinálja.

–Ön szerint a bioenergetika területén sok szélhámos dolgozik? Itt most mindenki hirtelen energiaátadóvá vált.

–Biztos vannak, de inkább úgy mondanám, hogy jóhiszeműek. Valamilyen értékben az emberp usztán a szeretete közvetítésével energetikailag jó hatással tud lenni másokra. Ettől még senki nem bioenergetikus. Hogy hol van az a kompetenciahatár-felismerés, az a plusz érzékelési képesség, ami az egészet kvázi profizmussá teheti, ezen gyötrődünk, hogy ennek a határait meghúzzuk. Sokan önmagukat csapják be. Nekem a nem ártás sokkal fontosabb, mint hogy valaki nem tud valamit megcsinálni. Ezért örülök annak, hogy a törvény úgy valósult meg, ahogy megvalósult, tehát abszolút kötelező az egészségügyi alapképzettség. A szelekció abban lesz, hogy egy dolog, hogy megvan-e valakinek a képessége és más dolog, hogy rábízható-e a beteg.

–Ön tehát képesnek érzi magát arra, hogy itt szemtől szembe energiát adjon át egy másik embernek, aki beteg.

–Igen.

–Milyen távolságból tudja megtenni?

–Egy módszer az, ahogy azokkal az energiákkal dolgozunk, ami a testünkből kisugárzik és más módszer az, amely mentális technikákon keresztül történik, amikor nincs ott az illető.

–Ön képes arra, hogy nem itt levő páciensnek energiát adjon?

–Itt nem a képességről van szó, hanem hogy mit kell csinálni. Erre nagyon ritkán van szükség és hosszú távú eredménye nincs is.

–Tegyük föl, Ön benn ül egy tévéstúdióban, betelefonál Mariska náni, hogy doktor úr, nekem agydaganatom van, gyógyítson meg. Tudna-e vele valamit csinálni?

–Nem akarnék.

–De tudna?

–Itt meg kell különböztetni azt, hogy az ember valakivel valamilyen kapcsolatba kerül, pl. beszél vele, akkor az már alkalmas arra, hogy bizonyos információkat az erőteréről érzékeljen. Abban, hogy milyen szinen tud az ember beavatkozni a szervezet energiarendszerébe, nagyon nagy egyéni különbségek vannk. Én azért tartom távol magamat ezektől a módszerektől, mert egyrészt annyira kontár, másrészt nem szeretek ilyesmivel foglalkozni.

–Miért kontár?

–Mert sok a csaló. Azt a legegyszerűbb mondani, hogy küldöm az energiát. Ezért idegenkedem a reinkarnációs hipnózistól is, mert ahogy az Magyarországon megszületett...

–Elnézést, hogy félbeszakítom, de itt már átkeveredünk a vallások világába. A reinkarnáció töbnyire a keleti vallásokhoz, a buddhizmushoz, a hinduizmushoz kötődik. A reinkarnáció hit kérdése, semmiféle módon nem kontrollálható, hogy valaki előző életében patkány volt-e Bangladesben, vagy maharadsza Indiában, az meg pláne nem, hogy volt-e előző élete. A keresztény vagy a muzulmán pl. nem hisz a reinkarnációban, ergo nem reinkarnálódik.

–Pontosan ezek azok a nagyon árnyalati különbségek, ami miatt ezt nem csinálom. Mert nem lehet megtartani a jelenséget a jelenség mivoltában, hanem sok minden más hozzátapad.

–Biztos Ön is hallott olyan energiátadókról, akik azt mondják, hogyő k az istentől vagy ufóktól kaptán a gyógyító képességüket. Mi erről a véleménye?

–Nincs véleményem. Persze, van..., azért nincs, mert nem gondolom, hogy lehetőségem lenne rá, és nincs is szükségem rá, hogy megnézzem, kinek milyen felső kapcsolatai vannak. Nekem az az érdekes, hogy valaki valamit bizonyíthaótan és hosszú távon hatékonyna, a jó érdekében meg tud-e csinálni vagy nem. Ha valakinek a tevékenysége olyan, hogy az rendeződést segít elő, akkor az nem attól jó, hogy milyen áltudományt kanyarít köréje.

Dr. Misz Irén Írisz
a Népjóléti Minisztérium Ellátás-Szervezési osztályának vezetője

–Doktornő, miért pont Ön kapta feladatul itt a minisztériumban a természetgyógyászat ügyeinek intézését?

–A 40/1997-es Kormányrendelet és a 11/1997-es NM rendelet egészségügyi szolgáltatássá minősítette a természetgyógyászati tevékenység bizonyos fajtáit. A Népjóléti Minisztériumban az Ellátás-Szervezési osztályt vezetem, amely nevének megfelelően a betegellátás szervezéséért felelős és mint a betegellátás egyik lehetséges módja, a természetgyógyászat is – a rendeletek hatályba lépése óta – az osztály kompetenciakörébe tartozik.

–Mit szól hozzá mint konvencionális képzésben részesült orvos?

–Érdekes kérdés. Magyarországon az orvosokon kívül több mint 10 éve gyógyítanak a legkülönbözőbb képzettségű, önmagukat természetgyógyásznak nevező emberek, akiknek a tevékenységét ezideig senki sem ellenőrizte. Vállalkozói, iparűzési engedélyüket éveken át az önkormányzatok adták ki. Számos olyan személy végez gyógyító munkát, akinek egáyltalán nincs egészségügyi alapképzettsége. Az európai orvoslástól többnyire teljesen eltérő gyógyítást folytatnak, melynek más a tudományos és a filozófiai alapja. A jelenlegi európai orvos-iskolák rendjén felnevelkedett orvosnemzedékekben – épp ezért – komoly aggályokat kelt, vagy akár teljes elutasítást vált ki a természetgyógyászatnak nevezett tevékenység. Ehhez nagymértékben hozzájárul a természetgyógyászat olyan széleskörű értelmezése is, amely sok esetben azonos a csodák ködös világával és – sajnálatos módon – az ügyeskedő csodatévők világával is, akik az emberi hiszékenység és a javíthatatlan csodavárás vámszedői. A sokéves "ex lex" állapot, ateljes szabályozatlanság és az ellenőrzés hiánya elszabadult, sőt elvadult, kaotikus viszonyokhoz vezetett a természetgyógyászat területén. Ennek megszüntetését és megfelelő mederbe terelését célozták a sok vita és nehézség árán megszületett említett jogszabályok.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a természetgyógyászati gyógymódok teljesen elutasítandók lennének, s hogy egyértelműen kétségeket kellene támasztanunk minden ilyenfajta gyógyítás iránt. Ezek a gyógymódok évszázadok, évezredek óta léteznek és elterjedtek a világon. Az idők próbáját általában azok a tevékenységek állják ki, melyeknek a létjogosultásga megalapozott.

Az európai orvoslás ma már molekuláris szintű tudomány. A távol-keleti orvoslás alapvetően más: holisztikus szemléletű, az embert a "világmindenség", a természeti környezet részeként tekinti és vizsgálja. A nyugati ember hajlamos arra, hogy kicsit szélsőségekben gondolkodjon a világról: fekete-fehér, igen-nem, van-nincs, igaz-nem igaz. A keleti ember elfogadóbb, alázatosabb a világ jelenségei iránt és nem kérdezi folyton, hogy "miért?". A világot és annak jelenségeit anélkül is elfogadja, hogy atomokra bontott mélységű választ tudna adni a kérdésekre. A szemlélődő keleti ember holisztikus, filozofikus világszemlélete egy-egy esetben mégis olyan mélységű válaszokat képes adni, amelyeket a nyugati ember elképzelni is nehezen tud...

Bizonyos alternatív, nem-konvencionális gyógyító eljárások nagyon hasznosan alkalmazhatók az európai orvoslás mellett. Gondolok például az akupunktúra vagy a manuálterápiára, melyek szerencsésen kiegészítik a nyugati orvoslást. Személyes tapasztalatról is beszámolhatok. Második szakvizsgám megszerzését követően – amely klinikai immunológia-allergológia – néhány hónap múlva, Magyarországon első alkalommal, orvosok számára akupunktúrás tanfolyam indult, egyetemi oktatás keretei között, az Orvostovábbképző Intézetben, a mai Haynal Imre Tudományegyetemen. A több hetes tanfolyam és az azt követő egy éves képzési kurzus után vizsgát lehetett tenni az egyetemen. Úgy döntöttem, hogy élek a lehetőséggel és végigcsinálom ezt az egy évet... Bevallom, a tanfolyamra még úgy mentem el, hogy megnézem, kik járnak oda és miért, mert az európai iskolákon nevelkedett agyammal el nem tudtam képzelni, hogy valamiféle sanda emberi számítás ne húzódjon meg amögött, hogy a mi tudományos elveinktől ennyire eltérő, el nem fogadott területre keveredjen valaki. Az első napok és hetek nagyon nehezen teltek, sokszor úgy éreztem, el kell menekülnöm, mert amiket ott mondtak, azt nem lehet normális ésszel felfogni. Amikor azonban jött a gyakorlati kurzus és a tűket az akupunktúrás pontoknak megfelelően el kellett helyezni, magam is láttam az eredményt és kezdett megváltozni a véleményem. A kétkedéseim akkor múltak el, amikor saját magam is meggyőződtem az akupunktúrás kezelések hatékonyságáról.

Azóta 18 év telt el és sokszor alkalmaztam a betegeimnél akupunktúrás kezelést. Ez a terápiás lehetőség, vagyis a hagyományos kínai orvoslás, igen sokszor segítségemre volt mint praktizáló orvosnak abban, hogy segítséget nyújthattam a betegeknek, olyan esetekben is, amelyekben korábban nem voltam képes. Az akupunktúra terápiás arzenálom hasznos eszköze lett, mint orvos és mint ember egyaránt gazdagabb lettem általa. Több betegem, akik hosszú évek óta jelentős mennyiségű gyógyszer szedésére kényszerült és a gyógyszer mellékhatásoktól már csaknem annyira szenvedett, mint az alapbetegségektől, évi kétszeri akupunktúrás kezeléssel gyakorlatilag gyógyszermentesen él. Nagy kár lett volna, ha előítéleteimre hallgatva, nem tanulom meg az akupunktúrás kezeléseket.

–Említette, hogy az elején, az elméleti felkészülés során menekülni lett volna kedve. Tessék mondani, ez hókusz-pókusz, vagy finomabban fogalmazva, ideologisztiksu körítés nélkül nem működik? Meg kell tanulni hinni benne?

–A keleti életszemléletet, filozófiát európai ember valós mélységében nemigen tudja elsajátítani. Elfogadóvá kell lennünk – ez a kulcs – a több ezer éve létező tudományok iránt, akkor is, ha az emberi tudás jelenlegi fokán nem vagyunk képesek egyértelmű magyarázatot adni az okokra. Ez a fajta világszemélet oly mértékben hordoz számunkra idegen elemekt, hogy nem értjük azt, így akár elutasítjuk. Hajlamosak vagyunk rá, hogy amit nem ismerünk, nem értünk, arra azt mondjuk, hogy nincs is, vagy nem igaz, hogy létezik... esetleg nevetséges, elfogadhatatlan "hókuszpókusznak" minősítjük.

–Az eredeti kérdésem úgy hangzott, mit szól hozzá, hogy feladatul kapta a természetgyógyászat istápolását. Most úgy veszem ki a szavaiból, hogy nem esett túlságosan nehezére, nem okozott lelki, tudományos meghasonlást.

–Feladatot jelentett és tudtam, hogy komoly bonyodalmakkal kell számolnunk.

–Milyen bonyodalmakra gondol?

–Olyan, ez ideig Magyarországon nem alkalmazott és nem engedélyezett gyógyító eljárások kerültek be a betegellátási rendszerbe, amelyek az egészségügyi- és orvosiskolák tanításaitól igen távol állnak. Nem várható el – az előzőekben részletezettek miatt –, hogy egyik napról a másikra kitörő örömmel üdvözölje az orvostársadalom ezt a tényt, még akkor sem, ha a jogszabályok előkészítésében sok orvos vett részt és évek óta ismerik közvetett vagy közvetlen formában az alternatív gyógymódok valamelyikét. A gyógyító-ellátó rendszer egy komoly felelősségű hierarchikus struktúra, melyben a fegyelmezett, felelősségteljes betegellátás érdekében megvan a képzettsége szerinti helye minden résztvevőnek: az ápolónak, a masszőrnek, a gyógytornásznak, az orvosnak, a szakorvosnak egyaránt. Most meg kell találnunk benne az egészségügyi alapképzettséggel nem rendelkező de megfelelő szakmai vizsgát tett reflexológusok, életmódtanácsadók, fitoterápeuták vagy bioenergiával gyógyítók helyét is. Ez nyilvánvalóan hosszabb folyamat és nem bonyodalmaktól mentes. Természetesnek mondható, hogy a rendezett viszonyok kialakulásáig, a békés és hasznos egymás mellett élés létrejöttéig, az orvosszakmának – amely mindenképpen meg kívánja védeni elért eredményeit és szakmai színvonalát – fenntartásai vannak. Ezek sok esetben nem is alaptalanok. Ugyanakkor az egészségügy nyitott minden olyan új, vagy régi-új gyógyító eljárás irányában, amely a betegek jobb elátását szolgálja. Keresi az utakat annak érdekében, hogy az egészségügyi rendszerbe újonnan belépő személyek, akiket a rendszer befogad, olyan szakmai felkészültséggel rendelkezzenk és olyan színvonalú szolgáltatást nyújtsanak, amelyért felelősséget lehet vállalni. Fontos, hogy az új gyógyítók úgy illeszkedhessenek bele a meglévő egészségügyi struktúrába, hogy az szakmai tevékenységüket elismerje és elfogadja és mint új egészségügyi dolgozókat jó szívvel tudja vállalni.

Az egészségügy nyitott a természetgyógyászat adott ágainak művelői irányában. Most már rajtuk a sor, hogy tevékenységükkel ezt a bizalmat megerősítsék és megszolgálják. Nekünk orvosoknak pedig lehetnek fenntartásaink – és nézzék ezt el, hiszen nem feltétlenül öncélúak –, de tudomásul vesszük, hogy a továbbiakban együtt kell működnünk a nemkonvencionális gyógymódok művelőivel. Az együttműködés akkor válik majd szorosabbá, ha fokozatosan meggyőződünk arról, hogy ezek a gyógymódok a betegek eredményesebb gyógyítását szolgálják. Azt a helyzetet, hogy a "természetgyógyászok" iparűzési engedéllyal működnek és olyan szélesen érelmezik a temrészetgyógyászatot, ahogyan az ma még Magyarországon történik – ami belefér az ima erejével segítés épp úgy, mint a szeretet által közvetített távgyógyászat –, nem lehet elfogadni. A jogszabályoknak, amelyek évek alatt, nagyon sok vitát követően kerültek elfogadásra, már ma is érezhető a hatása. Kezdenek tisztulni a vonalak. Ma már sokan tudják és elismerik önamgukról, hogy ők nem természetgyógyászok és vizsgát sem kívánnak tenni, sőt egyáltalán nem szeretnének az egészségügyi gyógyító-ellátó rendszerhez tartozni. Ez részben jó, hiszen tevékenységük messze nem fért bele a felelősségteljes emberi gyógyítás kereteibe, részben további problémákat vet fel, hiszen “csodatétellel” keresik a kenyerüket. A csodatétel azonban nem egészségügyi kategória és nem egészségügyi felelősségi kör. Az egészségügy nem tud mit kezdeni a csodákkal!

A népjóléti tárca a fenti jogszabályok által néhány alternatív gyógymódot kiválasztott a természetgyógyászat széleskörű értelmezéséből, nevezetesen, középiskolai végzettséghez kötötten tíz, orvosi diplomához kötötten pedig tizenkét olyan szakmai ágazatot fogadott el, amelyet, nem aggodalmak nélkül ugyan, de az egészségügy fel mer vállalni.

–Lehet azt mondani, hogy a fő cél nem is annyira a befogadás volt, hanem inkább az, hogy e tevékenységi kör szabályozott, ellenőrzött legyen?

–Ezek elválaszthatatlanok egymástól, mert ha valaki gyógyítani akar, a gyógyító rendszerhez kell tartoznia. Az pedig az egészségügy rendszere. A befogadás egyben azt is jelenti, hogy egy teljesen anarchikus, a betegekre nézve sokszor veszélyes tevékenységnek elindult az ellenőrzött, rendezett keretek közé terelése.

–A honoris causa vizsgáztatók még tavaly megkapták a megbízatásukat, ők ugye levizsgáztatták azokat, akik a praktizálni kívánó természetgyógyászokat vizsgáztatják. Hol tart ma ez a folyamat? Azt olvastam lépten-nyomon, hogy többen kevesellték a vizsgára való felkészülés idejét.

–Ahogyan említettem Magyarországon kb. tíz éve ellenőrzés nélkül gyógyítanak olyan emberek, akikről nem tudjuk, hogy kik ők és mit csinálnak. Ehhez képest bármilyen szabály megjelentetése és bevezetése érdekeket sért. A jogszabályok előkészítése legalább hat évig tartott.

–Ön még ma is praktizál?

–Pár hónapja már nem. Nem fér bele az életembe a minisztériumi munka mellett, de szeretnék valami megoldást találni rá. Egy orvos addig orvos, amíg a szakmáját is műveli.

–Bocsánat, hogy kizökkentettem. Térjünk vissza a fővágányra.

–Ezek a rendeletek az előkészítés során gyakorlatilag minden szakmai fórumon megfordultak. A rendeletek kialakításában az orvosi egyetemek és a Magyar Orvosi Kamara is részt vett. A rendeletek megjelenésétől a végrehajtásig 11 hónap állt rendelkezésre. Ez majdnem egy év, ami nem kevés idő. Különösenha figyelembe vesszük, hogy minden érintettnek évek óta tudnia kellett, hogy a rendeletek létrejönnek, meglepetésként senkit nem érhetett. Sem a praktizálókat, sem a vizsgáztatásban résztvevő intézeteket.

Amikor azonban szembesülni kellett azzal, hogy most itt van és meg kell csinálni, mégsem ment olyan rugalmasan a dolog. Becslések és önkormányzati kimutatások alapján, ezres nagyságrendű a természetgyógyászatot – jelzem, gyűjtőfogalom – művelők száma és ebből néhány száz jelentkezett vizsgára, középiskolai végzettséghez kötött szakmákban. Nem volt tehát nagy a tolongás. Az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet (ETI) több vizsgázó fogadására is fel volt és van készülve. 1999. szeptember 31-ig még tanfolyami kötelezettség sincs, gesztusként, bizalomból fakadóan. Az egészségügyi igazgatás feltételezi, hogy akik évek óta gyógyítanak, azok felelősséggel teszik ezt és tudják a szakmájukat. Így újabb tanfolyami képzés nélkül is elmehetnek vizsgázni, hogy számot adhassanak tudásukról, hiszen ez a napi munkájuk. Tanfolyamok természetesen vannak, sőt a jogszabályban olyan kikötés is létezik, hogy akinek első alkalommal nem sikerül a vizsgája, az már csak tanfolyam elvégzése után mehet pótvizsgára. Hogy mire kevés az idő, ezek után nem tudom. Én orvos vagyok, elvégeztem a 6 éves orvostudományi egyetemet, letettem egy 4 éves szakvizsgát, ráépítettem egy másik, több éves szakvizsgát. Amíg az orvosi diplomám meg nem volt, önálló felelősséggel beteghez sem nyúlhattam, de nem is mertem volna. A természetgyógyászatot művelőknek csak az a dolguk, hogy számot adjanak azon felkészültségről, amellyel nap mint nap, önálló felelősséggel embereket gyógyítanak, vagyis a vizsgákon bizonyítsák felkészültségüket.

A nem-konvencionális gyógymódokat is alkalmazó orvosok vizsgáztatása egyelőre nem indult el az orvosi egyetemeken. Az orvosok jelenleg, gyógyítói szabadságukkal élve alkalmazhatnak konvencionális és nem-konvencionális gyógymódot egyaránt, szakképesítésüknek megfelelően, azonban a minsizteri rendeletben megszabott vizsga letételéig cégtáblájukon és dukentumaikon nem tüntethetik fel az “orvos-természetgyógyász” megnevezést, ill. nem hirdethetik tevékenységüket ilyen formában.

Az öt orvosegyetem – nyilatkozata szerint – részt kíván venni az orvosi diplomához kötött nem-konvencionális gyógymódok oktatásában és vizsgáztatásában, sőt néhány egyetemen évek óta és jelenleg is folyik valamilyen természetgyógyászati oktatás.

–Nyilván vannak néhányan, akik nem mentek el vizsgázni, vagy nem sikerült a vizsgájuk, de ennek ellenére folytatják a praxist. Őket ki ellenőrzi, milyen szankciók léteznek velük szemben?

–Azok, akik szakmai képzettség és egészségügyi működési engedély nélkül gyógyítanak, kuruzslást követnek el és ez nem egészségügyi, hanem büntetőjogi kompetencia kör.

–Jó, rendben, de az egészségügynek ehhez nincs semmi köze?

–Az egészségügyben a szakhatóságot az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) képviseli. Szakmai felügyeleti szerv és egyben hatóság is, amely engedélyeket ad ki és von vissza. Azok a személyek, akik az egészségügy rendszerébe be sem kerülnek, mert nem is kívánnak bekerülni, természetesen nem tartoznak az ÁNTSZ felügyelete alá. Az utóbbi időben sok esetben tanúi vagyunk, hogy valaki, aki gyógyítónak nevezte magát, most, a rendeletek ismeretében azt mondja, hogy ő nem természetgyógyász, hanem a hit erejével segít az embereken – és esetleg egyházat alapít.

A hit erejével segítők és más, különleges képességekkel megáldott távgyógyítók – akár áll mögöttük egyház, akár nem – nem az egészségügy dolgozói és így az egészségügy közvetlen szakmai és hatósági felügyelete sem terjedhet ki rájuk. Ugyanakkor az ÁNTSZ intézetei, ha a szakmai felügyeletük alá tartozó területen észlelnek ilyen "gyógyítókat", meg fogják tenni a megfelelő lépéseket, mind saját hatáskörben, mind az illetékes hatóságok felé.

Az egészségügy azonban nem vállalhatja fel a "boszorkányüldöző" szerepét, mert más a feladata. Nekünk épp elég dolgunk van asaját rendszerünk ellenőrzésével és működtetésével és nem mi vagyunk azok, akik a csodatévők bűbájosok, boszorkányok üldözését magunkra vállalhatnánk.

És még valami... Tudomásul kell venni, hogy a társadalmak fejlődésének történetét tekintve, mindenkor és minden időszakban (ha különböző mértékben is) társadalmi igény jelentkezik az ún. okkult tudományok és a csodák, valamint azok művelői iránt. Ez az igény és vágy egyidős az emberrel és kiirthatatlan... és amíg igény van, addig lesznek csodatévők is, bármilyen hatósági szigor ellenére. Ami persze nem jelentheti és nem indokolhatja a racionális hatósági szigor hiányát. Az is elmondható, hogy korunk kemény, véres, agresszív, altárgyiasult világában reneszánszát éli az okkultizmus felé fordulás.

–Áttanulmányoztam a Magyar Közlöny 1997. évi 46. számában megjelent népjóléti miniszteri rendeleteté s az ahhoz csatolt mellékletet, melyben a természetgyógyászati tevékenységi körök leírása, vizsgaanyaga szerepel, s amit Kökény Mihály minsizter írt alá. Nekem az az érzésem, hogy az Ön álal említett bűbájosok, csodatévők és hasonlók, valamint egynémely most legalizált természetgyógyászati szakág között igen vékony választófal húzódik. Ön ezt nem így látja?

–Nem, egyáltalán nem. A rendeletekben felsorolt szakterületek, gyógymódok a szakma szabályai szerint viszonylag jó lelkiismerettel vállahatók a vizsgák letételei után mint olyan módszerek, melyek az európai medicinát kiegészítik, adott esetben akár helyettesíthetik is. Az Ön által megfogalmazott aggodalom persze élő. Olyannyira, hogy az orvosok természetgyógyszati vizsgáztatása az egyetemeken többek között azért nem indult el a rendeletek megjelenésétől számítható több mint egy év után sem, mert az egyetemek Rektori Kollégiuma úgy döntött, hogy mielőtt megkezdenék a vizsgáztatást és az immár jogszabályban nevesített oktatást – mint említettem, több egyetemen évek óta folyik valamilyen természetgyógyászati oktatas, pl. Szegeden, Pécsett, Budapesten – a Magyar Tudományos Akadémiához fordulnak. Azt kívánják eldönteni, hogy a miniszteri rendeletben felsorolt, orvosi diplomához kötött 12 természetgyógyászati szakma mindegyikének van-e megfelelő tudományos alapja. A kérdést múlt év decemberében juttatták el az Akadémiához. Az állásfoglalás ez év áprilisában született meg. Az MTA tudományos megalapozottság szempontjából három csoportba sorolta a 12 nem-konvencionális gyógymódot.

A konklúzió az, hogy az akadémiai válasz egy konkrét kérdésre adott konkrét válasz, amely nem általában minősíti a természetgyógyászatot, hanem kizárólag a feltett kérdésre válaszol. Az egyetemeken múlik, hogyan értelmezik a fenti választ, azonban az Akadémia egyetlen gyógymódról sem mondta ki, hogy természettudományos megalapozatlansága miatt nem javasolja annak egyetemi oktatását.

–Az iménti kérdésemnél nem is az orvosi diplomához kötött szakágakra gondoltam, hanem a másik csoport egynémely szakterületére. Mondok párat. Például a bioenergetika. Egyáltalán ki állította össze ezt a Magyar Közlönyen is megjelent anyagot?

–Sok szakember és szakmai szervezet több éves munkája.

–Szó van itt például energiamezőről, asztrológiai módszerekről, mindenféle ingáról, varázsvesszőről stb. Feltételezem, az egészségügy eszerint elfogadja pl. ennek az energiamezőnek a létezését és befolyásolásának lehetőségeit. Jól sejtem?

–Egészében az egészségügy nevében beszélni az előzőekben részletezettek miatt hibás megközelítés lenne. Sok szakmai szervezet, amelyek között ott voltak a Természetgyógyászati Szakmai Kollégium, orvosi egyetemek és a Magyar Orvosi Kamara szakértői és képviselői is, a rendelet megalkotásával úgy döntött, hogy az egészségügy keretei közé a rendeletben nevesített gyógymódok illeszthetők be. Mint említettem, e gyógymódok eszköztára és nomeklatúrája is jelentősen eltér az egészségügyben eddig használtaktól, valószínű ez tűnt fel Önnek is.

–Megtenné, hogy definiálja mondjuk az aura szót?

–Én ugyan nem vagyok bioenergetikus, de annyit tudok erről mondani, hogy az aura olyan, a testünket körülvevő energiamező, amit már le is tudnak fotózni. A tudomány nagyrészt túllépett azon, hogy az aura létét kétségbe vonja.

–Ön biztos abban, hogy az orvostudomány ezt elfogadja?

–Az orvostudomány nevében éppúgy nem nyilatkozhatom, mint a teljes egészségügy nevében, de azt kell mondanom, hogy ismereteim szerint az aura létét az orvosok és az emberek jelentős része elfogadja.

–Az asztrológiai hatások szerepét is elfogajda az orvostudomány?

–Még egyszer jelzem, nem vagyok abban a helyzetben, hogy az orvostudomány nevében nyilatkozzam, legfeljebb a Minisztérium nevében tehetem ezt és csak megerősíthetem, hogy ami a kormány és miniszteri rendeletbe bekerült, sok éves viták és átgondolás után született meg. Elképzelhető, sőt valószínű, hogya rendeletek nem hibátlanok, az pedig várható volt, hogy számos kritikát indukálnak. Az azonban elvitathatatlan, hogy szükség volt a jogszabályi rendezésre és ezekben a rendeletekben, sok ember nagyon sok munkája és megszenvedett kompromisszuma fekszik.

–Mi köze van a geopatikus sugárzásnak, a köveknek, a kristályoknak mint sugárforrásoknak, a sztupáknak, a körszimmetrikus mintáknak a gyógyításhoz. Azt tetszik nekem mondani, hogy ezt az orvostudomány mind elfogadja?

–Ha az összeset végigkérdezi, akkor sem tudok erről többet mondani, csak azt, hogy ezta 12, ill. 10 nem-konvencionális gyógymódot az egészségügy rendeletileg befogadta.

–Attól tartok viszont, hogy a magyarországi természettudósok túlnyomó része ezzel nem így van, és égnek áll a hajuk, amikor ilyeneket látnak, ráadásul a népjóléti miniszter aláírásával. Nem akarom bántani a távozó minisztert, de meg merem kockáztatni, aláírásával egy sor áltudományt szentesített.

–Nem is lehet bántani a minisztert, mert bárki lett volna a helyében, akkor követ el súlyos hibát, ha a rendezetlen viszonyok mielőbbi szabályozása érdekében nem tesz meg mindent a jogszabályok megszületéséért.

–Csak azt akarom mondani, van itt egy csomó dolog, amit a világban mérvadónak számító természettudósok egyértelműen áltudománynak minősítenek. A természettudomány nem hit, vagy elfogadás kérdése. Elfogadottá csak az válik, amit természettudományi módszerekkel be lehet bizonyítani.

–Az MTA állásfoglalásáról beszéltünk. Arról tehát szó sem lehet, hogy a természetgyógyászat minden válfajáról mint áltudományról beszéljünk, még akadémikus szemmel sem. De mi is a tudományosan megalapozott? – hogy én is visszakérdezzek. Ha emberi mindenhatóságunk és mindentudóságunk piedesztáljáról kissé alább ereszkedünk, akkor azt válaszolhatjuk: tudományosan megalapozott az, amit tudósaink az adott kor szintjén, az emberi tudomány mindenkori állása mellett, az akkor ismert tudományos módszerek birtokában bizonyítani és ezáltal megmagyarázni képesek.

Az ember nagyon sok mindent nem ismer még a világban... sem a környezetünket jelentő Földet és annak természeti jelenségeit, élővilágának törvényszerűségeit tekintve, sem – és főként nem – távoli kozmikus rendszereket, amit világegyetemnek nevezünk. Bármennyire büszkék vagyunk is az emberiség megszerzett tudáskincsére, tudományunk hiányos és nagyon relatív. Az ember parányi élőlénye a világegyetemnek és önmaga nagyságának megítélésében vigyáznia kell, hogy ne váljon Szun Vu Kunggá. Elég vakmerő, vagy mondhatom, nagyon vakmerő dolog a világ jelenségeinek elfogadását, azok okainak bizonyítottan tudományos megalapozottságához kötni... igaz, “a felfoghatatlant kell kutatni, másnak nincs értelme.”

–Már megbocsásson, de egy csillagász véleménye már cska autentikus, ha észérvekkel cáfolja az asztrológia állításait. A mai vilgában csak egy természettudományos rendszer létezik, persze sok vitával, nézetkülönbséggel, el nem döntött kérdésekkel, de a természettudományos kutatások egyik legfőbb jellemzője éppen a folytonos megújulás, az önkorrekció. Ezzel szemben attól, hogy valami ötezer éves, még ne mbiztos, hogy jó és igaz.

–Azonban az sem biztos, hogy hamis és nem létező. Ennek bizonyítása mindkét oldalról komoly erőfeszítéseket kíván. A gyakorlat viszont azt igazolta, hogy ezeknek a több száz, akár több ezer éves gyógyászati eljárásoknak megvan a maguk helye a gyógyításban. És a tények, mint mondják, makacs dolgok.

–Magyarán minden engedélyezhető, ami nem árt?

–Igen, a “nil nocere”, azaz nem árani elv, az orvoslás egyik alapkövetelménye. A gyógyító csak segíthet és nem árthat. A “mindenféle kezelés” engedélyezése azonban oktalan dolog lenne, csak azért, mert nem árt. A beszélgetésünk tárgyát képező nem-konvencionális kezelések, a gyakorlat által igazoltan hasznosak és ezt a tényt beteg emberek százezrei táamsztják alá. Előítéleteink és aggályaink lehetnek, de a tények...

–Itt nem pusztán erről van szó. Amikor a választás lehetőségét felkínálják a betegnek, elmehet természetgyógyászhoz vagy onkológushoz és agysebészhez is. Azért nem mindegy! Nem tudom, vane- gyereke, de ha van és beteg lenne, mondjuk homeopatához viszi vagy szakorvoshoz?

–Ezt ugye Ön sem kérdezi komolyan? Ez ugyanis nem lehet kérdés. A magas vérnyomást, vagy a cukorbetegséget a magyar egészségügyben ezek után sem talpmasszázzsal fogják gyógyítani, hanem megfelelő kivizsgálás után a megfelelő orvosi módszerekkel, mint ahogyan a gyermekkori betegségeket is gyermekgyógyász szakorvosok kezelik a továbbiakban is. Viszont a beteg egy ellenőrizhető, az orvos által kontrollált rendszerben, biztonsággal veheti igénybe – az orvos tanácsára, vagy önszántából – kiegészítő terápiaként, pl. az életmód tanácsadást. A magas-vérnyomásban vagy cukorbetegségben szenvedők esetén ez a lehetőség valóban hasznos, hiszen az orvos által néhány mondatban adott életmód felvilágosítás (idő hiányában általában nem több) az életmódtanácsadó szakember révén személyre szabott és részletes tanácsokkal egészül ki. Kérdésére még el kell mondnaom, hogya jogszabályokban olyanfajta választási lehetőség, miszerint a daganatos beteg választhatna, hogy onkológushoz vagy természetgyógyászhoz fordul, nem található meg, sőtezek a jogszabályok éppen azért is készültek, hogy ez még véletlenül sem fordulhasson elő a jövőben. Ha alaposabban elolvassuk a rendeleteket, akkor egyértelmű, hogy bármely, nem orvos végzettségű természetgyógyász csak akkor kezelheti a beteget, ha az előzetes orvosi vagy szakorvosi vizsgálaton vett részt. A diagnózis felállítása és a kezelési terv elkészítése ugyanis orvosi feladat. Miután a nem orvos természetgyógyász által végzett bármely eljárás kizárólag csak az orvosi kezelést kiegészítő tevékenység lehet, így az azonos beteget kezelő orvos és nem orvos természetgyógyász szakember kommunikációja, együttműködése elkerülhetetlen.

A homeopátia pedig orvosi diplomához kötött gyógymód, vagyis a homeopátiát is alkalmazó orvos egyben szakorvos is, szakképzettsége szerint akár gyermekgyógyász is lehet... ha már a gyermekek kezelésére kérdezett rá. Azt valóban önmaga döntheti el a beteg vagy a beteg gyermek hozzátartozója, hogy olyan gyermekgyógyász szakorvoshoz fordul-e, aki a homeopátiában is járatos vagy olyanhoz, aki azzal elvből sem foglalkozik. Minden bizonnyal mindkét esetben megfelelő kezelésben részesülhet a gyermek, tekintettel arra, hogy szakorvos foglalkozik vele. Éppen ez a jogszbályi rendezés nagy érdeme.

Ma még sok a vitás kérdés a természetgyógyászat és az azt szabályozni kívánó rendeletek, valamint gyakorlati végrehajtásuk körül. A rendeletek megkezdték "bonyodalmas" életüket és az a sorsuk, hogy rendezzenek, jó irányú változásokat indukáljanak és közben maguk is változzanak.

ÁLLÁSFORGLALÁS A TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT TUDOMÁNYOS MEGALAPOZOTTSÁGÁRA VONATKOZÓAN

A Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Osztálya a Rektori Konferencia kérésére ad hoc Bizottságot állított fel, hogy szakmai állásfoglalást készítsen elő a természetgyógyászat alkalmazásának feltételeiről megjelent NM rendelet, az orvosegyetemi oktatáshoz kapcsolódó kérdéséről.

Az ad hoc Bizottság, az Akadémia érintett osztályai, a konvencionális medicina, illetve a természetgyógyászat jeles képviselőiből tevődött össze.

A Bizottság konstruktív, építő jellegű vitát követően az alábbi általános és konkrét állásfoglalását rögzítette kiegészítve véleményével.

Általános megállapítások:

Egyetértve az Európai Parlament természetgyógyászat értékelésével foglalkozó véleményével a Bizottság megállapítja, hogy a természetgyógyászat ágainak tudományos megalapozottsága még nem egyértelmű és teljes, ezért támogatandó minden törekvés, mely tisztázza az orvostudomány részéről felmerült kérdéseket.
A Bizottság felvetette, hogy az eddigi – sok visszaélésre okot adó – természetgyógyászat helyett komplementer, illetve nem konvencionális medicina összefoglaló elnevezés váljon hivatalossá (számos kiadvány már ezt a terminus technicust alkalmazza).
A Bizottság komplementer medicinát képviselő tagjai egyben arra is felhívták a figyelmet, hogy az egyetemi oktatásba bekerülő, tudományos háttérrel rendelkező tárgykörök biztosítanák a természetgyógyászatban elsősorban üzleti céllal tevékenykedő, részben dilettáns, megbízhatatlan vállalkozók kiszűrését.

Konkrét állásfoglalás az NM II/1997. (V. 25.) rendelet I. sz. mellékletében felsorolt orvosi diplomához kötött 12 természetgyógyászati diszciplína tudományos megalapozottságáról:

1. csoport:
A tudományos megalapozottság megítéléséhez már elegendő információ áll rendelkezésre, illetve az eddigi adatok és tapasztalatok alapján további tudományos megerősítés várható.
Hagyományos kínai orvoslás, manuálterápiás eljárások, neutrálterápiás módszerek.
2. csoport:
Nem kielégítő a rendelkezésre álló tudományos háttér és további – részben folyamatban lévő – vizsgálatok hivatottak alapkutatási és alkalmazott tudományos szinten az egzakt hátteret feltárni. Tekintettel arra, hogy ezen eljárások alapjaikat illetően rendkívül eltérőek, további a, b és c csoportokba kerültek felosztásra.

a) Filozófiai alapokon nyugvó eljárások hátterük feltárásában természettudományos módszerek mellett más tudományterületeket is érintő komplex kutatások is jelentőséggel bírnak.
Ájurvédikus gyógyászati eljárások, hagyományos tibeti gyógymódok, antropozófus orvosi módszerek, homeopátiás módszerek.

b) Kellő tudományossággal még fel nem tárt módszerek.
Biológiai fogorvoslás, méregtelenítő módszerek, biorezonancián alapuló eljárások, a vér oxigenizálásán alapuló terápiák (ózonkezelés).

c) Csak diagnosztikus célú természetgyógyászati vizsgálati módszerek.

A Bizottság külön figyelmet fordított a diagnosztikai eljárásokkal kapcsolatos kritikákra, mert sok visszaélés történik velük. Ezen a téren igen élesen meg kell jelölni az alkalmazott módszer korlátait, és csak hozzáértők esetében szabad engedélyezni alkalmazásukat. E módszerekkel való visszaélés egyben az egészségügyre is igen nagy terhet róhat (pl. nem megfelelő, nagy műszerigényű diagnózisok felállítása esetén). Egyetemi oktatás keretében a visszaélések lehetősége mérsékelhető.

A Bizottság kiegészítő véleménye általános kérdésekről:
Sajnálatos, hogy a törvényalkotás e kérdésben is kényszerhelyzet elé állította az egyetemeket és szakmai gremiumokat, hiszen nem hagyott időt arra, hogy a kellő információkat és ismert anyagokat megszerezze, azokat megvitatva alakítsa ki állásfoglalását.

Budapest, 1998. április 15.