Matos Lajos

Koszorúér- tágítás és ima


Az emberek évezredek óta imádkoznak önmagukért, szeretteikért és minden élő emberért, egészségben és betegségben egyaránt. Hiszünk abban, hogy ez a fohász segít: meggyógyít, gyorsítja a fölépülést a betegségből. Az ima a gyógyulásért a legtöbbet és legtöbbek által használt alternatív gyógymód.

    A tudomány már korábban is megkisérelte, hogy tisztázza, mennyire is hatékony ez a kezelés, milyen módon lehet, lehetne alkalmazni a tudományos alapú terápiával együtt. A most közölt MANTRA II. tanulmány az eddigi legnagyobb és leggondosabban tervezett vizsgálat, ami a szakirodalomban föllelhető. A MANTRA betűszó a "Monitoring and Actualisation of Noetic TRAinings" címből ered. A "noetikus" kifejezés sokértelmű. A cikk szerzői olyan kezelési módokra céloztak, melyekhez nincs szükség tényleges fizikai kapcsolatra, tárgyi eszközre (pl. tablettára vagy orvosi műszerre).

    A "noetikus" beavatkozás ebben a vizsgálatban a beteg gyógyulásáért a távolban elhangzó ima, illetve az Egyesült Államokban igen népszerű MIT (Music, Imagery, Touch), mely kombinált kezelésben a páciens által választott és kedvelt zene, illetve valami olyan kép, táj, helyszín elképzelése, fölidézése szerepel, ami a beteg számára megnyugtató, végül a gyógyító érintés, a kézrátétel.

    Egy korábbi, kisebb vizsgálat (MANTRA I.) eredményei azt sugallták, hogy a noetikus kezelési mód koszorúért- tágítás (perkutan coronaria intervenció, PCI) során az eljárás kellemetlenségeit, a szorongást és ezáltal kedvezően befolyásolhatja a koszorúér- tágítás eredményét. A MANTRA II. randomizált, multicentrikus tanulmányt az előbbi vizsgálat folytatásaként végezték.

    A vizsgálat 1999- 2002. között az USA kilenc kórházában történt. Az önként jelentkező résztvevők olyan szívbetegek voltak, akiknél szívkatéterezésre, illetve a vizsgálat során talált eltérésektől függően koszorúér- tágításra került sor. Az imádkozásban résztvevő 12 vallásos közösség keresztény, zsidó, muzulmán és buddhista egyházhoz tartozott. Sem a betegek, sem kezelőorvosaik nem tudták, hogy ki az, akiért imádkoztak is és ki az, aki csak a kórházi ellátást kapta. Az egyes vallási közösségektől függően az imádkozás 6- 30 napig tartott. A MIT a szívkatéterezés előtt 40 perces kezelés volt, amit a módszerben járatos szakember tartott, benne a nyugodt, hasi légzés gyakorlása, békés és szép látvány gondolati fölidézése, a beteg által választott zene és végül a "terápiás érintés": az erre vonatkozó szakkönyv megszabta 21 ponton a kézrátétel, eseténként 45 másodpercig.

     A véletlenszerű beválasztás alapján, faktoriális eloszlás szerint 192 szívbeteg volt, aki a csak szokásos gyógyintézeti terápiát kapta, 192 olyan, akiért imádkoztak is, 182 beteg részesült a MIT kezelésben és 189- ért imádkoztak is és a szívkatéterezés előtt ezek az MIT kezelést is megkapták.Összesen 748 beteg sorsát követték.

     Az elsődleges vizsgálati végpont a kórházi kezelés ideje alatt bekövetkező, súlyos szív- és érrendszeri esemény vagy a halál volt, illetve a következő fél évben bármilyen okból az ismételt kórházi felvétel. Másodlagos végpontnak számított a randomizálás utáni fél évben bekövetkező halál, súlyos szív és érrendszeri esemény vagy kórházi kezelés.

    A négy kezelési csoport között az elsődleges végpontban semmiféle különbség nem volt: nem haltak meg kevesebben azok közül, akikért mások imádkoztak a zavartalan gyógyulásért, vagy akiknél elvégezték a kézrátételt és akik a katéterezés közben is hallgathatták kedvenc zenéjüket, mint akiknél a szívkatéterezés és a koszorúér tágítás minden ilyen "noetikus" segítség nélkül történt. A MIT kezelés csökkentette a szívkatéterezéssel kapcsolatos stressz- hatást és elképzelhető, hogy ennek szerepe volt abban, hogy az MIT csoport fél éves mortalitása  kisebbnek adódott (2% vs 6%), mint a relaxációs terápia nélkül, bár az abszolút számok ilyen bontásban már igen kicsik voltak (7 vs 20) és ezért ez a véletlennel is magyarázható.

    A dolgozat megszokottnál hosszabb diszkussziójában a szerzők,  Mitchell Krucoff (Duke Clinical Research Institute, Durham, NC, USA) és munkatársai hangsúlyozzák, hogy a vizsgálat a téma természeténél fogva sok szempontból nehezen kivitelezhető, például nem tudni és nem lehet befolyásolni, mennyit és hányan imádkoztak a betegekért szeretteik közül az ismeretlen fohászkodókon kívül. A máris kirobbanó vitában többen megkérdőjelezték az ilyenféle tudományos vizsgálatok létjogosultságát és egyesek minden ilyet eleve elutasítanak, mert olyan vallási tételeket sért, melyekről szerintük nem lehet vitatkozni. A természettudományok képviselői viszont kiállnak azon véleményük mellett, hogy többet kellene tudni ezekről a kérdésekről, hiszen nem mindegy, adhat- e további segítséget a tudományos gyógyításnak a spirituális módszerek bevonása a terápiába, szükséges tisztázni, hogy például pótolhatják- e és milyen mértékben a koszorúér szűkületét kitágító beavatkozást, a gyors "újraerezést" a "noetikus" gyógymódok.
 
A Lancet, 2005, 366:211- 217. nyomán
Forrás: Weborvos