Bencze Gyula

Hát paranormálisak vagyunk?


Majd három évtizede annak, hogy Beck Mihály akadémikus, a kiváló vegyészprofesszor e témában - magyar nyelven - kis könyvecskét jelentetett meg a tudomány és az áltudományok viszonyáról. A könyv sikerét jelzi, hogy hamarosan sor került a második kiadásra is (Beck Mihály, Tudomány - áltudomány, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977., 2. átdolgozott kiadás 1978.)

  Sajnos a helyzet azóta sem változott, az irracionalizmus továbbra is jelen van társadalmunkban, és helyzete a (korántsem intellektuális) média jóvoltából tovább erősödik. Időszerű volt tehát, hogy Beck professzor egy újabb, terjedelmesebb könyvet adjon az érdeklődő és önállóan gondolkodó olvasó kezébe a Vince Kiadó gondozásában.

 A könyvben a szerző egy tudós kötelező igényességével közelíti meg a témát. Először vázolja a természettudomány alapvetően fontos és jellemző tulajdonságait, így pl. a tudományos közlés és vita ma már kötelezővé vált szabályait és formáit. Különösen megszívlelendő, hogy "A tudomány számára csak az a felismerés értékelhető, amely nyilvánosságot kap. Az új eredmények közlésének két, egymást éppen nem kizáró, hanem az esetek többségében együtt járó módja van: a tudományos közlemény és az előadás." Következésképpen bulvármagazinokban és kereskedelmitévé- adásokban világgá kürtölt "szenzációs eredmény" egyértelműen minősíti a "felfedezőt", aki valamilyen okból nem kívánja magát és felfedezését szakmai fórumok előtt megmérettetni.

 A könyv korlátozott terjedelme ellenére a teljességre törekszik, így szinte minden témát érint, a parapszichológiától az "ufológiáig" és az alternatív gyógyászatig. A tárgyalásmód  olvasmányos, számos konkrét eset szerepel a szövegben, amelyek között több kémiai példa is található, mivel Beck professzor szakterülete a fizikai kémia. Sok igen érdekes tény is megtudható, így például az, hogy nagy költőnk, Arany János hogyan vélekedett a spiritizmusról Petőfi Sándor megidézése és az asztaltáncoltatás kapcsán: "A szellemekkel való korrespondencziát illetőleg én a szkeptikusok közé tartozom. Se igent, se nemet nem mondhatok, Szegény Sándor oly körülményes leírása meghatott, s levelét eltettem a többihez… Mondám, a kétkedők közé tartozom. Nem a tényt illetőleg: mechanikai erőnél többet hiszek a dologban,és értelmes, becsületes embereket csalással nem vádolok. Tegnap saját nőm is megkísérté, mert taval ő is megmozgatta az asztalt. A szellem nem akart írni, de nem tudott, csak holmi krix- kraxokat firkált fel s alá a papíron. Meglehet, mert nem tud írni az istenadta."

 A tudomány és vallás kapcsolatáról Beck Mihály úgy vélekedik, hogy e két külön magisztérium között közvetlen kapcsolat nincs, nem fedik át egymást.  A könyv idézi II. János Pál pápát, aki 1991- es budapesti látogatása alkalmával a következőket mondta: "Mert két megismerési rend létezik: az ész és a hit rendje. A különböző szaktudományok a természet jelenségeit és azok kölcsönhatását vizsgálják. De a jelenségeken túl a filozófiai ész eljuthat Isten  bizonyos fajta ismeretére, aki a világmindenség alapja. Ám csak az isteni kinyilatkoztatás, a hit tárgya vezet el bennünket Isten létének a misztériumába. Ész és hit ugyanarra az őseredeti igazságra törekszenek, amely nem mondhat ellent önmagának. Ezért amikor az ész és a hit látszólag szembekerül egymással, akkor minden bizonnyal vagy a kulturális tevékenység, vagy a hitből származó reflexió túllépte saját illetékességi körét, nem vette figyelembe saját módszeres követelményeit."

 A sok közismert téma közül érdemes kiemelni a "modern alkémia" (pl. a hírhedt hideg fúzió) és az örökmozgók és alternatív energiaforrások témájával foglalkozó fejezetet. Ez utóbbi témával különösen sokat foglalkozott a hazai média, Egely Györgynek köszönhetően. Különösen mulatságosak a vízzel hajtott autókkal kapcsolatos találmányok, amelyek közül egynek hazai szakmai vonatkozásai vannak. Amint az a könyvben olvasható, Horváth István ausztráliai feltaláló autóját termonukleáris reakción alapuló motor hajtja, amely állítólag Amerikában 1976- ban szabadalmat is kapott.

     Ha szabad itt egy kis kitérőt tenni, e sorok írója ezzel kapcsolatban személyes élményekről is beszámolhat. A 80- as évek elején a hazafias feltaláló egy Ausztráliában járt magyar ipari delegációt elkápráztatott fantasztikus találmányával, amelyet ingyen Magyarországnak ajándékozott volna olyan feltételekkel, hogy a legyártott motorok után előre kapjon jutalékot, a találmány műszaki leírását, valamint működésének elveit a szerződés aláírásáig nem fedi fel. A hazai vezetést izgalomba hozta a "nagy üzlet" lehetősége, azonban "zsákbamacska" vásárlása meglehetősen kockázatos. A legfelsőbb vezetők láncolatán (miniszterelnök, ipari miniszter, stb.) keresztül eljutott a probléma a KFKI Kutatóközpontba, amelynek feladata volt szakvéleményt nyilvánítani a nagy találmányról. Bár középiskolai fizikai ismeretek alapján is nyilvánvaló volt a következtetés, a politikus számára is "meggyőző" formában kellett véleményt nyilvánítani. A szakma tehát különféle nukleáris mérések működés közbeni elvégzését javasolta, hogy meggyőződjön arról, valóban termonukleáris reakciók játszódnak le az autó motorjában, mielőtt a szerződést megkötik. A feltételek kidolgozásában Gyimesy Zoltán, a KFKI Atomenergia Kutató Intézetének akkori igazgatója, valamint e sorok írója mint a Részecske és Magfizikai Kutató Intézet tudományos igazgatóhelyettese vett részt. Természetesen a feltalálóról a feltételek ismertetése után többet nem lehetett hallani, őt és találmányát elborította a jótékony feledés homálya. Ha szabad kissé profánul fogalmazni, sok szenzációs találmány legalább annyira praktikus, mint a szellentéssel működő tojásfestő berendezés!

 Beck Mihály könyve szakavatottan vezeti végig az olvasót valamennyi témakörön, amelyet a média fel- felkapott - bár a kudarcot vallott feltalálókról, vagy a leleplezett sarlatánokról a médiában érdekes módon soha nem esik szó, erről már feltehetően "nem kötelessége tájékoztatni a közönséget".  Ez a kis "szkeptikus biblia" igen hasznos és érdekes olvasmány; mindenkinek ajánlom, mielőtt különféle bajait mágneses karkötővel, életkristállyal és sok egyéb hangzatos csodaszerrel szándékozik orvosolni. (Emlékezzünk egy mostani divatos reklám szövegére: "mert hülye azért nem vagyok!")
 Az irracionalizmus azonban tör előre feltartóztathatatlanul. Ennek bizonyítéka például az év elején szenzációt keltett "semleges árammal működő" szupertalálmány, amely lényegében áramátalakító berendezés. A semleges áram nem ráz, mert semleges, mondja az egyik feltaláló, sőt azt is hozzáteszi a könnyebb érthetőség kedvéért: "a készülék igen erős, 1- 2 másodperc időtartamú, trapéz alakú gravitációs impulzusokat bocsát ki magából, a beállítástól és terheléstől függően."(!!)

 Egy másik, egészen friss, de elborzasztó példa az egyik kereskedelmi tévécsatornán főidőben bemutatott ördögűzés, amelynek során a két (feltehetően keleti) egyház papjaként is kvalifikált mester sok évtizedes tapasztalataival kiűzi a szerencsétlen páciensből a benne randalírozó "rossz szellemet".
 Sajnos ezek az események nem szerepelhettek Beck professzor könyvében. Biztos azonban, hogy a következő kiadásban már benne lesznek, hacsak addigra nem válnak lerágott csonttá a sok új "úri huncutság" között.

 A könyv zárógondolatait a szerző Máté evangéliumából vett idézetekkel teszi közérthetőbbé: "Őrizkedjetek a hamis prófétáktól, kik a juhoknak ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.

Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek- e szőlőt, vagy bojtorjánról fügét?

Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem" (Máté evangéliuma, 7: 15- 17, Károli Gáspár fordítása)

 A konklúziót Beck professzor a következőképpen fogalmazza meg: "A természettudományi megismerések igaz voltát bizonyítják a csodálatos elektronikus eszközök; a nagyszerű gyógyszerek, melyek segítségével rémületes betegségek tucatjait tették leküzdhetővé; az átlagos életkort évtizedekkel meghosszabbították; a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelését lehetővé tevő biológiai felfedezések és kémiai szerek, melyek nélkül a fejlett államokban is éhínséggel kellene számolnunk.. Ha a paratudományok eddigi tanításai helyesek lennének, az emberiség az eddigieknél sokkal jelentősebb, a mindennapi életünket meghatározó felfedezésekkel gazdagodna. A paratudományok csak akkor számíthatnak egyértelmű elismerésre, ha reprodukálható kísérleti eredményeket szolgáltatnak." (Beck Mihály, Parajelenségek és paratudományok, Vince Kiadó, Budapest, 2004)