BECK MIHÁLY
Húsz év múlva


E találkozó szervezői kértek meg arra, hogy az éppen húsz évvel ezelőtt megjelent könyvecském, a Tudomány – Áltudomány megállapításainak mai helyzetéről beszéljek. Örömmel gondolok vissza arra, hogy a két év alatt két kiadásban is megjelent könyv mind a tízezer példánya elfogyott és tucatnyi elismerő kritika jelent meg róla. Egyedül a Természet Világa (y) névjelű kritikusának véleménye volt nagyon lesújtó. Egyebek között ezt írt: "Egy Korunk Tudománya könyvtől azt vártuk volna, hogy az áltudományos állítások egzakt cáfolatát adja. Ezzel a könyv adós maradt, s ezt nem pótólják a zömében nem vagy alig elérhető irodalmi hivatkozások. A gúny és irónia hathatós fegyver ugyan, de annyira sem tudományos módszer, mint azok, amelyek e könyvben céltáblául szolgálnak." A végén még a dialektikus materializmust is figyelmembe ajánlja a bírálat szerzője, akinek lelkivilágába nyilván kegyetlenül beletaposott a kötet.

Sajnos a könyvecském megállapításai időtállónak bizonyultak, ma legfeljebb a példák sorát tudnám folytatni, de a helyzet ma sokkal rosszabb, mint annak idején. A közszolgálati és a magántévékből ugyanis ömlik a sok zagyvaság és képtelenség, ha hinni lehetne a képernyőkön megszólalóknak, akkor nálunk teljesen mindennaposak az űrbeli lények látogatásai és várhatóan hamarosan megszületnek az általuk nemzett babák is. (Persze egyáltalán nem biztos, hogy esetükben is kilenc hónap a kihordási idő, lehet, hogy kilenc évig is várnunk kell a kis szörnyetegek megszületésére.)

Mindig nagy öröm a székesfehérvári szkeptikustalálkozón részt venni, bár kétségeim vannak e találkozók hatékonyságát illetően. Itt ugyanis azok gyűlnek össze, akiket nem kell meggyőzni az asztrológia, az ufológia, a telepátia, a pszichokinézis és a többi ezotérikus tanítás balga voltáról. Azok, akikkel vitatkozni kellene ezekről és a többi áltudományos nézetről, azok nem jönnek el, hanem szorgosan böngészik a tucatnyi különböző UFO magazin vagy asztrológiai közlöny írásait, vagy nézik az ilyen kérdésekkel foglalkozó műsorokat. Kissé meg voltam lepve, amikor az imént Ádám György kollégám derűlátónak mutatkozott, mert én semmi alapot nem látok az optimizmusra. (Hadd emlékeztessek a szellemes falfirkára: "The optimist is the misinformed pessimist", azaz a derűlátó félretájékozott borúlátó.)

Azt hiszem, csak akkor változna a helyzet, ha lényegesen javulna a középiskolai természettudományi oktatás színvonala. Persze jól tudom, hogy milyen nehéz ma a természettudományi tárgyak oktatása. A természettudományok mindegyik ágának olyan hatalmas mértékű volt a fejlődése az elmúlt néhány évtizedben, hogy azzal nem tud lépést tartani az oktatás. A századfordulón, de még a század első évtizedeiben is, a művelt ember – az egyszerűség kedvéért tekintsük ebbe a kategóriába tartozónak az érettségizetteket – megérthette tanulmányai alapján a körülötte levő világot, az általa mindennap használ eszközök, anyagok nem voltak titokzatosak. Értette a gőzgép, a telefon, sőt még a rádió működését is. Tudta, hogy a háztartásban, a gazdaságban milyen anyagokat használnak, ismerte azokat a kémiai folyamatokat, maleyek alkalmazásukkor lejátszódnak. Kamaszkoromban én is csináltam detektorosa rádiót és nagyjából értettem működését, hiszen olvastam Mende Jenő könyvét, "Most már értem a rádiót". Érdemes megnézni a kiváló cserkészlapnak, a "Zászlónknak" régi évfolyamait is. A legfrissebb tudományos eredményekről tudósított, az akkori tizenévesek, ha akarták, megértették a tudományos kutatások eredményeit. A szemünk előtt lezajlott tudományos-technikai forradalom következtében ma teljesen reménytelen a "művelt" ember számára az általa mindennap használt eszközök és anyagok működésének ismerete. Nézzük a televíziót, hallgatjuk a CD lemezt, alkalmazzuk a temérdek anyagot, de nem értjük működésüket, egyszerre csodáljuk őket és félünk tőlük. Látjuk, hogy működnek, bár nem értjük, és általánossá válik a hibás következtetés: működik mert nem értem. A TV képernyőjét figyelve mindenki "saját szemével" győződhet meg arról, hogy vannak földönkívüli lények, hogy a tanult fizikai törvények nem érvényesek, időutazást lehet csinálni, az anyag áthatolható, diskurálni lehet a szellemekkel stb. Titokzatosak ezek a dolgok, de titokzatos a számítógép is! Furcsa módon a titokzatosság válik meggyőző érvvé a valóságos volt mellett. Nagy a kölönbség a korábbi és a mai scifi között. Verne Gyula regényeit olvasva nemzedékek szerették meg a tudományt. A mai – Ráth Végh István pompás jelzőjét használva – ázott szárnyú fantáziájú fantasztikus történetek elidegenítenek a tudománytól, és ahelyett, hogy ismereteket terjesztenének, butítanak.

A tudományos ismertek gyarapodásának üteme félelmetes mértékű. Az ötvenes években a Chemical Abstracts egy évben néhány vaskos kötetben jelent meg és néhány tízezer dolgozat kivonatát közölte. Ma egy jókora könyvespolcot töltenek be egy-egy évfolyam kötetei, a kivonatok száma nincs messze a milliótól. Ez persze azt jelenti, hogy szinte követhetetlen az ismeretek növekedése, illetve a legfeljebb csak egy nagyon szűk speciális területen érhető el. Ez a helyzet rengeteg problémát vet fel, köztük fontos tudományetikai kérdéseket is. Ezekkel itt és most természetesen nem foglalkozhatom, de arra mindenképpen rá kell mutatnom, hogy mennyire képtelen az a törekvés, hogy a középiskolai természettudományi oktatás az adott tudományág egyetemi oktatásának valamiféle kicsinyített mása legyen. Sajnos a fizika és a kémia oktatásában az elmúlt évtizedekben gyakran találkoztunk ilyen elképzelésekkel. Sőt a kémia és a többi tudományág egyetemi oktatásában sem lehet arra gondolni, hogy olyan mértékben adjon tárgyszerű ismereteket, mint ötven évvel korábban. Persze tárgyszerű ismeretek nélkül nem lehet a törvényszerűségeket megismerni, a tudományos gondolkodásmódot elsajátítani. Sajnos gyakran emlegetik a tudományos ismeretek avulását, nagyképű szellemeskedéssel még olyat is mondanak, hogy tudományos ismereteink tíz évenként elavulnak. Persze erről nincsen szó. Simonyi Károly írja nagyszerű könyvében A Fizika kultúrtörténetében, hogy 1976-ban az egyetemi felvételi vizsgán egy 1690-ben élt művelt fiatalember annyi pontot szerezhetett volna, hogy legfeljebb helyhiány miatt nem vették volna fel! Tehát nem az alapvető törvényszerűségek elévüléséről, hanem azok gyarapodásáról, finomodásáról beszélhetünk. A mai tudományfilozófia egyik sarkallatos megállapítása az, hogy csak az tekinthető tudományosnak, ami elvileg cáfolható. Popper tételének másik része, hogy t. i. a tudományos elméletek nem bizonyíthatóak, csak megerősíthetőek, már nem látszik ennyire érvényesnek. Például a kémia alapvető elméleti megállapításai az atomokról, a molekulákról, a molekulák szerkezetéről, az atomokat összetartó erőkről olyan sokoldalúan alátámasztottak, az alapvető megállapításoknak olyan nagy a koherenciája, hogy balgaság lenne azokat feltételeseknek tekinteni.

Nyílván arra kell törekedni, hogy a diákokkal minél hamarabb és az életkoruknak megfelelő módon ismertessék meg a tudományos gondolkodás alapelemeit. A tudományos gondolkodás: kritikai gondolkodás. A kritikai gondolkozásra persze nem csupán a tudományban, hanem a mindennapi életben is szükség van. Pontosabban szükség lenne, mert annak hiánya a hiszékenység, amelynek csak egyik következménye a sok tudománytalan balgaság, mint az asztrológia, az ufológia és tömérdek társuk állításainak elfogadása, a másik következménye: beugrás a csalóknak és szédelgőknek, elsősorban a gyors pénzszerzés reményében.

Az utóbbi húsz év eseményei tömérdek példával igazolták könyvecském egyik megállapítását: "Az áltudomány: pótlék. Tudománypótlék azoknak, akikben él a vágy a világ bármilyen felszínes megismerésére is, de nem szereztek elegendő ismereteket ahhoz, hogy megkülönböztessék a tudományt az áltudománytól és beleesnek a látszólag egyszerű felismerések csapdájába. Valláspütlék azok számára, akik nem tudják nélkülözni világnézetük kialakításában a természetfelettit, de nem érik be a bevett (a történeti) vallások nyújtotta tanításokkal. A modern parapszichológiai irányzatok egy része... bevallottan vagy burkoltan a vizsgálók többsége számára vallási igény kielégítését is jelenti." Ezért úgy vélem, hogy a történeti egyházak szövetségeseink az áltudományok elleni fellépésekben.