Marx György, a tudomány világpolgára

Marx György, a tudomány világpolgára

Hosszú, súlyos és hősiesen viselt betegség után meghalt Marx György professzor. Kollégái és barátai tisztelettel nézték, mennyire nem adta meg magát a betegségnek. Állandóan új célokat tűzött ki maga elé, újabb és újabb dolgokat akart még befejezni. Úgy tűnt, ezek a célok éltették. Mindvégig megtartotta egyetemi előadásait és élete utolsó két hónapjában három hosszú előadásra vállalkozott a Magyar Tudományos Akadémián és Pakson. Ülve, köhögve, de megtartotta ezeket, mert úgy érezte, van még mondanivalója. És különben is, a betegség nem számít, ha az embernek dolga van (és neki mindig volt dolga). Élete végéig hű maradt ehhez az elvéhez.

Marx György, „… akivel mindig mindenről lehetett beszélni”

70 éves születésnapján tanítványai és barátai kisebb konferenciát tartottak a tiszteletére, amire nemcsak külföldön élő és dolgozó magyar professzorok, egykori tanítványai jöttek el, hanem számos híres külföldi tudós is. A Fizikai Szemle őt köszöntő külön számot adott ki, ennek egyik szerzője írta: „Marx Györgynek, akivel mindig mindenről lehetett beszélni.” Az állítás igaz volt: mindig tudott mindenről, ami új, érdekes és fontos. Kitűnő érzékkel választotta ki, mi az, ami fontos. Otthonosan mozgott a tudomány legtöbb területén. A tudomány világpolgára volt.
Sokoldalú tudása páratlan érdeklődésében és hihetetlen munkabírásában rejlett. A világot egészében akarta látni. Nemcsak a természettudományokat, hanem a humán tudományokat és a művészeteket is ismerni akarta. Nemcsak az írott szó érdekelte: a világ maga is. Bejárta a földgolyót, súlyos betegen még a Himalájához is elutazott, mert ott még nem járt, és azt is látni akarta.
Az egyik legsokoldalúbb ember volt, akit ismertem. Jelenség, nemcsak a magyar fizika területén, hanem a magyar tudományos életben is.

Marx György és az egyetem

Marx György egész élete az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez kapcsolódott. A háború után kezdte el a tanulmányait, fizika–matematika–kémia tanár szakos hallgatóként. A kémia szakot másodév után abbahagyta, és a csillagászatot vette fel. Már hallgató korában demonstrátorként dolgozott a csillagászati tanszéken. Kiváló képességeire és páratlan munkabírására jellemző, hogy előbb doktorált le, mint ahogy az egyetemi diplomáját megkapta. Az egyetem elvégzése után az elméleti fizikai tanszékre került. 34 éves korában kinevezték egyetemi tanárnak. 1970-től 22 éven át az atomfizikai tanszék vezetője volt. Nyugdíjazása után emeritus professzorként oktatta és nevelte a diákokat.
Egyetemi tanulmányai során szerencséje volt, mert a matematikát kitűnő matematikusoktól hallhatta, az elméleti fizikát pedig Novobátzky Károly adta elő, aki nemcsak a relativitáselméletet és a kvantummechanikát, hanem a kvantummechanika keretében a térelmélet elemeit is oktatta. A modern fizika további fejezeteivel azonban, kortársaival együtt, autodidakta módon kellett megismerkednie.
Akkoriban nem lehetett külföldre menni, az új könyvek még nagyon gyéren jöttek be, a folyóiratok közül is kevés, és azok is néhány év késéssel, egyszerre érkeztek meg. A modern térelméletet és részecskefizikát ezekből a folyóiratokból kellett megtanulni. Az elméleti fizika tanszék fiatal dolgozói tanulószemináriumot szerveztek maguknak, hogy ezeket az igen nehéz cikkeket átvegyék. Ezeknek a szemináriumoknak ő volt az első szervezője és lelke. Egy-egy szeminárium után két-három órát is ottmaradt kollégáival a tábla előtt vitatkozni az elhangzottakról. Nehéz volt ezt az anyagot könyv nélkül, autodidakta módon megérteni.
Ezekből a „tanulószemináriumokból” alakult ki később az elméleti fizikai tanszék Puskin utcai szemináriumsorozata. A Puskin utcai szemináriumok akkoriban híresek voltak, más egyetemekről, illetve a KFKI-ból is eljöttek rá az érdeklődök. Folytatása máig megmaradt mint az Eötvös Loránd Tudományegyetem részecskefizikai szemináriuma.
Marx György született pedagógus volt. Amit megtanult, meg akarta osztani a környezetével is. A szemináriumokon megértetteket azonnal oktatni is kezdte, legalábbis speciális előadásokon. Ő tartott először két féléves részecskefizika-térelmélet speciális előadást, amelyre nemcsak a hallgatók, hanem az oktatók is eljártak. Ebből az előadás-sorozatból született az első részecskefizikai jegyzete. Ő vezette be speciális előadásokon és szemináriumsorozatokon az asztrofizika és a kozmológia oktatását. Kitűnő oktató volt, magával tudta ragadni a hallgatóságot. Lehet, hogy az elhangzottak után otthon rájöttek a diákok, hogy nem is értették meg annyira az előadást, mint gondolták, de addigra már érdeklődni kezdtek a téma iránt. Ha pedig nem gondolkodtak el a dolgokon, akkor megmaradt bennük az az érzés, hogy milyen szép is a fizika.
1970-ben Marx professzor az atomfizikai tanszék vezetője lett. Érdeklődése már nem csak a fizikára koncentrálódott, nyitottá vált a társtudományok, illetve általában a természettudományok iránt. Tanszékén biofizikai, neutronfizikai és asztrofizikai csoport alakult. Az atomfizikai tanszék teái szintén híressé váltak. Ezeken mindenről hallhattak a résztvevők, ami a fizikában, az élő és az élettelen természettudományokban új volt. A legjobb magyar előadók mellett néha kitűnő, – akár Nobel-díjas – külföldi előadókat is meghívott.

Tudományos munkássága

Marx György a fizika számos területén dolgozott. Ennek méltatása hosszabb, alapos munkát igényel. Közel 200 idegen nyelvű cikket írt, amire több mint ezer hivatkozás található. Első jelentős munkája a leptonszám megmaradása elvének megfogalmazása volt, ezért kapta meg 28 évesen a Kossuth-díjat. Foglalkozott magfizikával, részecskefizikával, asztrofizikával, kozmológiával, környezettudománnyal és mindenekelőtt neutrínófizikával. Ez az utóbbi téma élete végéig elkísérte, a neutrínófizika területén nemzetközi szaktekintéllyé vált. Egyik legértékesebb munkája a neutrínó tömegére asztrofizikai meggondolásokkal adott felső korlát. Halála előtt nem sokkal jelent meg utolsó cikke, amelyben a modern kozmológia egyik nagy kérdésére próbált választ adni; arra, hogy miből áll a sötét anyag. Természetesen azt vizsgálta, mennyiben állhat az kis tömeggel rendelkező neutrínókból.
A hatvanas–hetvenes években Marx György számos nemzetközi konferencia szervezését vállalta. Ő indította útjára a neutrínófizika-konferenciasorozatot, amelynek keretében több Nobel-díjas fizikus járt Magyarországon. Ezeket a konferenciákat később a világ különböző tájain tartották, de 2002 májusáig Marx György töltötte be a konferenciasorozat tudományos tanácsának elnöki tisztét.
1964-től megszervezte a havonta egyszer megtartott részecskefizikai Bécs–Budapest szemináriumokat. Ez a szemináriumsorozat 1968-ban Pozsony bevonásával háromszög-szemináriummá alakult át. A cél hármas volt: egyrészt lehetőséget nyújtott fiatal magyar részecskefizikusoknak, hogy nemzetközi közönség előtt beszéljenek munkájukról, másrészt a magyar kutatók új témákról hallhattak, harmadrészt pedig növelte a szomszédokkal a jó kapcsolatot, amit Marx professzor mindig fontosnak érzett és igyekezett segíteni.
Marx György nagyon jó fizikus volt, és arra törekedett, hogy a környezete is azzá váljon. Sok kiváló fizikusnak volt az első mestere, szakdolgozatának, illetve doktori értekezésének témavezetője. Tanítványai között számos egyetemi tanárt találhatunk külföldön és itthon egyaránt, akik mindig mesterüknek tekintették.

Kapcsolata az Eötvös Loránd
Fizikai Társulattal

Fontos szerepet játszott Marx György életében a Eötvös Loránd Fizikai Társulat (és a társulat életében Marx György), amelynek fiatalabb korában főtitkára, a későbbiekben több alkalommal elnöke, végül az utóbbi években tiszteletbeli elnöke volt. Eleinte, 45-50 évvel ezelőtt, a társulat előadásai általános érdeklődésre tarthattak számot. A havonta egyszeri, hétfő esti előadásokra mindenfelől összegyűltek a fizikusok. A társulati élet jelentőségét Marx György azzal is növelte, hogy elkezdte a fizikus-vándorgyűlések szervezését: két-három évenként nyáron egy hétre összegyűltek a fizikusok, hogy a fizika legújabb eredményeiről előadásokat hallgassanak meg. Később, amikor nőtt a fizikusok száma és kialakultak a lokális szemináriumok, a társulati előadások megszűntek, de a vándorgyűlések máig megmaradtak.
A hetvenes évek elejétől hosszú éveken át a Marx György ösztönzésére kialakult szakcsoportok képezték a társulat gerincét. (Érdemes megjegyezni, hogy a társulat és a szakcsoportok vezetőit demokratikusan választották meg.) A szakcsoportok konferenciákat szerveztek, utazásokat, meghívásokat tettek lehetővé. Amikor az egyes munkahelyekről is lehetett külföldre menni, illetve konferenciákat szervezni, a szakcsoportok jelentősége csökkent, a társulat mégis új élettel telt meg azáltal, hogy Marx György ösztönzésére beáramlottak a tanárok.
Marx György intenzíven érdeklődött a középiskolai oktatás és a tanártovábbképzés iránt is. A társulat folyóirata, a Fizikai Szemle tekintélyes része középiskolai oktatással foglalkozó cikkeket tartalmazott. A társulatban megjelentek a középiskolai és általános iskolai szakcsoportok, ezek fizikatanári ankétokat szerveztek, amelyre iparkodtak érdekes témákat és jó előadókat összegyűjteni. Természetesen az egész mozgalom hátterében, legalábbis eleinte, Marx professzor állt. Személyesen foglalkozott középiskolásokkal: előadásokat tartott, versenyeket szervezett nekik.

A Fizikai Szemle

Az Eötvös Loránd Fizikai Társulatban Marx György már fiatal korában a Fizikai Szemle főszerkesztője lett, és ezt a pozíciót negyvenöt éven át, haláláig megtartotta. Minden cikket, ami a szemlében megjelent, elolvasott és lektorált. Az utolsó években még a szemle anyagi hátterének biztosítása is rá hárult, neki kellett a pénzt megszereznie a kiadáshoz. Nagyon sok cikket írt a szemlébe, évente 4-6-ot, emellett könyvismertetéseket is közölt és a magyar, illetve a külföldi fizikusélet eseményeiről is gyakran beszámolt. Aki Marx György tudományos érdeklődéséről képet akar nyerni, legjobb, ha átnézi a Fizikai Szemle számait. Született pedagógusként mindent, amiről olvasott és ami érdekelte, igyekezett megosztani a környezetével, eleinte csak a szűkebb fizikustársadalommal, azután a tanárokkal, később az egész országgal. Az érdekes, a tudomány területén újonnan megjelent témákról, mint például az informatikáról, a biológiai fizikáról, a CERN-ben folyó részecskefizikai kutatásokról különszámot szervezett. Különszámot állított össze az első tudományos világkonferenciáról is (amit Magyarországon rendeztek). Ennek a konferenciának a tiszteletére angol nyelvű számot is kiadott a szemle, amelynek egy-egy példányát megkapták a résztvevők. A cél a magyar tudomány népszerűsítése volt: arra mutatott rá a szám (természetesen a teljesség igénye nélkül), hogy milyen kiváló magyar tudósok voltak és vannak világszerte, illetve milyen kitűnő fizikai laboratóriumok találhatók Magyarországon.

A tudomány népszerűsítése

Ezzel elérkeztünk Marx György legfontosabb szívügyéhez: a tudomány (és ezen belül a magyar tudomány) népszerűsítéséhez. Úgy érezte, a modern társadalomban bizonyos tudományos ismeretek megszerzése és a tudomány tiszteletének az elterjesztése elengedhetetlenül szükséges; enélkül egy ország lemarad a nemzetközi versenyben. Manapság sokat hallani arról, hogy új századunkban a magyarság egyetlen komoly tőkéje a tudás lehet. Ő ezt már 40 évvel ezelőtt felismerte, és mint mindig, ezért tenni is próbált valamit.
A tudomány fontosságának elismeréséért és népszerűségéért folytatott magánharcát cikkekkel és könyvekkel is elősegítette. Egyetemi tankönyvei mellett mintegy tíz népszerűsítő könyve jelent meg, a Túl az atomfizikától a Gyorsuló időig (ezt a fogalmat ő vezette be, de később sokan átvették, ilyen címmel kis sorozat is indult) és az Atomközelben-ig. Ezeknek a könyveknek a célja a tudomány terjesztése volt, elsősorban a középiskolai diákok és a tanárok között. Több száz népszerűsítő cikke, tévében, rádióban, tanfolyamokon, meghívásokra tartott előadásai mind hozzájárultak a tudomány fontosságának az ismertetéséhez és a tudományos gondolkodás terjesztéséhez. (Egyik kiváló fizikusunk írta nemrég, hogy a fizika iránt a Túl az atomfizikán könyv elolvasása után kezdett érdeklődni, középiskolás korában.) Fontosnak tartotta a „kétféle műveltség” összeolvasztását „műveltséggé”. (Ebből a célból ankétot is szervezett a Kossuth Klubban.) Bár az utóbbi célja nem teljesült (nem is teljesülhetett), azt, hogy részben sikeres volt, abból lehet látni, hogy ismeretterjesztő előadásai az értelmiség legszélesebb köreibe eljutottak. Az ember bármilyen irodalmi, gazdasági szakember társaságban kiejtette a nevét, mindenki tudta, kicsoda Marx György, mivel foglalkozik, és tudott valamit az általa népszerűsített témákról is.

Kapcsolata a külföldi magyarokkal

Marx György korán elkezdett érdeklődni a külföldön élő híres magyarok iránt, és felvenni velük a kapcsolatot. Az volt a célja, hogy ezek a tudósok, amennyire lehet, kötődjenek Magyarországhoz, elismerjék, hogy ők magyarok. Úgy érezte, ez jót tesz Magyarországnak, külföldön és belföldön egyaránt. Hangsúlyossá válik, hogy vannak nagy formátumú magyar tudósok, akik meghatározó középiskolás (és néha egyetemi) éveiket Magyarországon töltötték, innen kapták az indításukat. (Több Nobel-díjas tudós visszaemlékezése szerint sikerük részben a kiváló magyar iskoláknak köszönhető.) Itthon pedig azt az érzést terjeszthetik, hogy a magyar tudomány fontos és jelentős, rangot ad az egész nemzetnek.
Külföldön jártában felvette a kapcsolatot a híres magyarokkal, és amikor lehetségessé vált, meghívta őket a társulatba előadást tartani. Az előadások szövegét megjelentette a szemlében. Az élőkről és a holtakról is gondosan összegyűjtötte a megszerezhető információkat. Egy-egy centenárium esetén a szemlében különszámot adott ki az illetők tiszteletére. Így keletkezett az elmúlt évtizedekben a Hevesy-, Békésy-, Bay-, Szilárd-, Wigner-szám. Az összegyűjtött anyag a Marslakók érkezése című könyvében jelent meg: előbb angolul (és japánul), majd később magyarul. Hónapokig vezető helyen állt a sikerkönyvek listáján.
Az elmúlt évtizedekben Marx egyre nagyobb szerepet játszott az Európai Fizikai Társulatban. Különböző szervezetekben volt elnök, alelnök, és mint a gyászjelentés szövegében látható, számos magyar és nemzetközi díjat kapott. Azt hiszem, nyugodtan elmondhatjuk, hogy külföldön az egyik legszélesebb körben ismert magyar tudós volt.
Egy kiváló fizikus kollégánk egyszer úgy jellemezte Marx Györgyöt, mint fáklyavivőt. Fut a kis csapat előtt a sötétben, és viszi a fáklyát, hogy mutassa az utat. Aztán lassan kivilágosodik, és a követők elszaladnak mellette, gyorsabbak lesznek, mert volt, aki „felvezette” őket. Marx György büszke volt azokra a tanítványaira, akik elhaladtak mellette, és ők is mindvégig méltányolták professzoruk szerepét pályájuk kialakulásában.
Marx Györgyöt ez a fáklyavivő szerep minden területen jellemezte: a fizikában, az oktatásban, a tudomány népszerűsítésében, a nemzetközi kapcsolatok kialakításában. Bár minden területen akadnának olyan követői, akik elfutnak mellette.
A Fizikai Szemlében idézte, amit Eötvös Loránd miniszteri hivatalba lépésekor a magyar tanároknak mondott: „Ezért, tisztelt uraim, örvendek, hogy együtt láthatom Önöket, akik... élő szóval és tettekkel életre keltik azt a szellemet, melyet követve hazánkat a művelt európai államok sorába fogjuk emelni.” A feladat az elmúlt száz év során is aktuális maradt, és Marx György egész életműve Eötvös Lorándhoz méltóan szolgálta ezt a célt.
NÉMETH JUDIT

Természet Világa, 134. évfolyam, 2. szám, 2003. február
https://www.chemonet.hu/TermVil/
https://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/

Vissza a tartalomjegyzékhez