2009. november 30. és december 4. között rendezték meg a Zimányi Nehézion-fizikai Téli Iskolát a KFKI Részecske- és Magfikai Kutatóintézetben. Az iskola történetéről Zimányi Magdolnát kérdeztük, aki több mint egy évtizedig a KFKI Számítógép Hálózati Központot vezette, s az Internet elterjesztésének lelkes és elismert szakembere. Mégis, ha választania kellene, mire a legbüszkébb, valószínűleg dobogós helyen említené: 2000-ben volt 25 éve, hogy Gergely fia és 50 éve, hogy férje, Zimányi József megnyerte az Eötvös-versenyt.
 
 

Zimányi Magdolna visszaemlékezése

Az iskola 2001. december elején indult: Zimányi József 70. születésnapjának alkalmából szervezték. 2006-ban vette föl a Zimányi József nevet. Időpontja nem változott, most is november végén, december elején tartják. A KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetének (KFKI RMKI) a kutatói szervezik az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel együttműködésben, és egy napot minden évben az ELTE-n tartanak. 

2001-ben a szeptember 11-i tragédia miatt néhány amerikai résztvevő nem vállalkozott arra, hogy átröpüljön a tengeren, de videokonferencián megtartotta az előadását. Itt volt például Steven Moszkowski, a Zimányi–Moszkowski-modell egyik névadója és Brian Cole a Columbia Egyetemről. Gyulassy Miklósnak, a nehézion-fizikai kutatások kiemelkedő személyiségének az előadását videokonferencián hallgathattuk.

Az iskola neve eredetileg RHIC School volt, mert 2001-ben indult el a RHIC („rik”), a Relativistic Heavy Ion Collider, a relativisztikus nehézion-ütköztető. Azért nevezik relativisztikusnak, mert a benne repülő, ütköző részecskék sebessége megközelíti a fénysebességet. A RHIC gyorsító Brookhavenben, a New York melletti Long Island szigeten működik, és ott dolgozik egy sikeres magyar csoport a PHENIX-kísérletben. A nagy gyorsítók mellett több „kísérlet” épül föl: ezek általában bonyolult és drága mérőműszerek a részecskegyorsítók mentén. Itt ütköznek a gyorsított részecskék, illetve atommagok, és ennek nyomán számos új részecske keletkezik. A képződött részecskék tulajdonságainak, eloszlásainak pontos megméréséből következtethetnek a kísérleti fizikusok arra, hogy mi történt az ütközések során. A PHENIX kísérletben a KFKI RMKI és az ELTE kutatói együttműködnek; a munkájukat Csörgő Tamás irányítja. Lazább együttműködésben dolgoznak a Debreceni Egyetem PHENIX-es csoportjával, akik alkalmanként szintén szerepelnek a Zimányi-iskolán. 

Az iskola más nemzetközi együttműködésekhez is kapcsolódik. Az európai részecskefizika „szíve” a CERN-ben van, ahol a magyarok főleg a LEP és az SPS gyorsítóknál mértek; kutatásaikat jelenleg az LHC-n folytatják, az ALICE, a CMS és a TOTEM kísérletekben vesznek részt. Az iskola alig néhány nappal követte az LHC újraindulását, azonban Lévai Péter már beszámolhatott az első mérési eredmények publikálásáról is. 

Az idén jelent meg a harmadik gyorsító a programban: Nagamiya Shoji professzor úr bemutatta a 2009-ben elindított J-PARC gyorsítót és új együttműködési lehetőséget villantott fel a magyar kutatóközösség előtt. 

A szervezők fontosnak tartják, hogy az iskolára sok diák jöjjön el, s a legjobb MSc-, illetve PhD-hallgatók már saját eredményeiket is bemutathatják. Az idei iskola hatvankét résztvevője közül huszonegy diák volt, sokuk elő is adott.

A Zimányi-iskola nemzetközi: tehát mind az előadók, mind a diákok számos helyről érkeznek. Az idén négy kontinens kilenc országából jöttek hozzánk. Nagamiya professzor, a hatalmas gyorsítókomplexum igazgatója mellett mindenképpen meg kell említeni Nakamura Atsushi nevét, aki a Hirosimai Egyetem professzora és Roy Lacey professzorét, aki a Stony Brook-i Egyetemen dolgozik. Stony Brook közel fekszik Brookhavenhez, a kutatók szoros együttműködést folytatnak. Roy Lacey beszélt az anyagnak arról a különleges, folyadékszerű állapotáról, amelynek felfedezésében a magyar csoport is kiemelkedő szerepet játszott. Csörgő Tamás a PHENIX kísérlet arany-arany ütközéseiben keletkezett kaonok tulajdonságairól tartott fontos előadást: a kaonpárok segítségével femtoszkópiai képet alkottak az ütközési zónáról, mintegy részecskemikroszkópnak használva a PHENIX berendezést. Katz Sándor szekciót szervezett a rács-QCD (numerikus kvantum-színdinamikai számítások) legújabb eredményeiről, és ismertette a Budapest–Wuppertal együttműködésben kapott legújabb eredményeit: a nehéz­ion-ütközésekben létrejövő forró anyag tulajdonságait (közegbeli hangsebességét, halmazállapotait) számították ki. A fiatal magyar előadók közül Vértesi Róbert PHENIX és STAR kísérleti adatokat elemezve arra a következtetésre jutott, hogy ezekben az ütközésekben helyreáll egy régóta várt, de eddig még kísérleti adatokon soha ki nem mutatott részecskefizikai szimmetria, és emiatt az egyik részecske, az h' mezon tömege ikertestvéréhez, az h mezonhoz hasonló tömegűvé válik.

Az iskolát – elsősorban Nagamiya professzor részvétele miatt – a Japán Nagykövetség a Magyarország–Japán Jubileumi Év hivatalos rendezvényeként ismerte el. 2009-ben emlékezünk meg arról, hogy 140 évvel ezelőtt kezdődtek a magyar–japán diplomáciai kapcsolatok, és ötven évvel ezelőtt folytatódtak újra a szüneteltetés után. Ennek az évnek a Zimányi-iskola volt az egyetlen természettudományos rendezvénye. 

Az első iskolák háromnaposak voltak, a tavalyi négynapos, az idei már ötnapos, ami azt is jelenti, hogy gazdagabbá válik a tudományterület, és több külföldi előadót tudunk megnyerni. Említettem, hogy az első iskolán már megvalósult a videokonferencia; a mostani iskolán négy „webinárium” volt.

A terület művelői számára életföltétel, hogy bekapcsolódhassunk a nagy nemzetközi mérésekbe. Ez természetesen pénzbeli ráfordítást is jelent, de az együttműködésekből nem maradhatunk ki, mert akkor nincs Magyarországon nehézion-fizika. Zimányi Józsefnek nagy szerepe volt abban, hogy a rendszerváltás után bekerültünk a CERN tagállamai közé. Magyarországon a nehézion-fizika elmélete nagyon „erős”. Zimányi József is elsősorban elméleti fizikus volt és elméleti nehézion-fizikából érte el a legfontosabb eredményeit. Tanítványai, többek között Csörgő Tamás, Lévai Péter, Biró Tamás professzorok és az ő tanítványaik, akiket néha már Zimányi unokáknak neveznek, szintén jelentős eredményeket mutatnak fel – elméleti munkájuk mindig szorosan kapcsolódik a kísérletekhez.
 

Zimányi József (1931–2006) nagyszerű ember és kiemelkedő tudós volt. 1987-ben, végzős fizikushallgatóként találkoztam vele egy nehézion-fizikai konferencián. Feltűnt szellemi frissessége, az a képessége, amellyel a lehető legegyszerűbben tárt fel lényeges összefüggéseket a különböző mérési adatok között. Doktori ösztöndíjasként az ő vezetésével kezdtem meg kutatómunkámat a KFKI-ban. Konferencia- és tudományszervezési tevékenysége, tanítványainak szakmai és emberi nevelése, az OTKA működési módjának kialakításában, később Magyarország CERN-tagságának előkészítésében játszott szerepe gyakorolta rám a legnagyobb hatást. Azok közé a kivételes fizikusok közé tartozott, akik számára a kísérleti és az elméleti fizika között nem létezik éles határ. A kísérleti kutatások lehetőségeinek szűkülésekor kiváló elméleti fizikussá vált, majd a vasfüggöny lehullása után, a CERN-tagsággal járó kísérleti lehetőségek hatására az elsők között tért vissza a kísérleti fizika terepére, megtartva elméleti aktivitását is. Japántól Koppenhágán, Frankfurton és Genfen keresztül New Yorkig és Berkeley-ig mindenütt tisztelettel és szeretettel fogadták kollégái. A Zimányi-iskolát először 70. születésnapja alkalmából szerveztük meg. Ennek főbb céljai a következők voltak: a terület magyar kutatói ismerjék meg jobban egymás friss eredményeit; a kezdő kutatók baráti környezetben, de nemzetközi mezőnyben mutathassák be első eredményeiket; tartsuk fenn és mélyítsük el a nagyenergiás fizika kísérleti és elméleti fizikusai közötti együttműködést. Csörgő Tamás

 

Beszélgetés Nagamiya Shoji professzorral

A Zimányi Nehézion-fizikai Téli Iskola egyik fénypontja Nagamiya Shoji professzor, a J-PARC (Japan Proton Accelerator Research Complex) igazgatójának előadása volt, amelyben részletesen ismertette az új gyorsítóközpontban folyó munkát és az új kutatási lehetőségeket. Nagamiya professzornak nemcsak szakmai kapcsolatai vannak hazánkkal: nagyapja, Sasaki Kichisaburo írta az első, magyarul megjelent szakkönyvet a dzsúdóról, amelyet 1907-ben adtak ki Budapesten. A neves kutatóval magyarországi látogatása alkalmából került sor beszélgetésünkre.
 

– Mikor találkozott először Zimányi József akadémikussal?

– Azt hiszem, a hetvenes évek elején. Éppen Koppenhágában volt: én előadást tartottam a Bohr Intézetben, ő pedig a mi kísérleti adatainkat elemezte éppen. 

– Ez a nehézion-fizika fejlődésének kezdeti szakaszában volt?

– Akkoriban a Bevalacnál dolgoztam, Berkeley-ben, Kaliforniában. A pionkeltés hatáskeresztmetszetét mértem és exponenciális viselkedést találtam alacsony energiákon. Ő ezt a viselkedést a Bose–Einstein-kondenzációs effektusnak tulajdonította. Később azonban kiderült, hogy valójában Coulomb-effektus volt. Ő akkor kezdett el érdeklődni a nagyenergiás magfizika iránt, én pedig a nehézion-fizikában kezdtem el dolgozni. Ebben az időben néhány emberből állt csak a kutatócsoportunk. Volt még két német csoport, az egyiket R. Stock, a másikat H. Gutbrod vezette. Összesen mintegy 50 kutató dolgozott ezen a területen.

– Akkoriban kezdtek el a vizsgálatokban magasabb energiákat használni, mivel a 60-as években a nehézion-fizikai kutatásokat főként Van de Graaff gyorsítók mellett végezték.

– Úgy van. Mellesleg Zimányi profeszszor szögkorrelációs vizsgálatokat folytatott, mielőtt ezzel a területtel kezdett foglalkozni, nekem pedig a disszertációm témája volt a szögkorrelációk vizsgálata. Ekkor kezdtünk egymással „kölcsönhatásba lépni”. Aztán valamikor a 80-as években rendeztek egy nyári iskolát a Balaton mellett, melyen részt vettem. Ott ismerkedtem meg Németh Judittal is. Ő várt engem a repülőtéren, aztán kocsival levitt a Balatonhoz. A tervek szerint Herman Feshbachnak is részt kellett volna vennie a rendezvényen, de valami miatt lemondta a részvételt. Így engem kértek fel – életemben először – egy összefoglaló előadás tartására. Ez nagyon izgalmas, érdekes és elég sok munkát igénylő találkozó volt a számomra! 

Sok időt töltöttem együtt ez alkalomból Zimányi Józseffel. Volt egy kellemes vacsoraparti Németh Judit édesapja, Németh László házában. Még tábortüzet is raktak! Utána Zimányi professzorral lesétáltunk a Balaton-partra, és azt javasolta, énekeljünk valamit.

– Emlékszik még arra, hogy mit énekeltek?

– Igen! A Sakura sakurát. Ő nagyon sok dalt ismert, ez pedig egy hagyományos japán dal a cseresznyevirágzásról.

– Megkóstolta a híres balatoni borokat is?

– Igen, de arra már nem emlékszem, hol került erre sor. Talán valamelyik étteremben. A zenészek odajöttek az asztalunkhoz és ott játszottak. Sok japán dalt és zeneszámot tudtak, ami nagyon meglepett. Igazán kellemes élmény volt.

– Régóta áll kapcsolatban magyar fizikusokkal?

– Természetesen igen. Gyulassy Miklós igen közeli barátom. Ő is Berkeley-ben dolgozott velem egy időben, de aztán én átköltöztem a Columbia Egyetemre és ott hoztam létre kutatócsoportot. Ott találkoztam többek között Csörgő Tamással és sok más fizikussal, akik ezen a területen dolgoztak.

– Ezek a magyar fizikusok majdnem mind Zimányi munkatársai vagy tanítványai voltak.

– Igen, Zimányi sok mindennel járult hozzá a szakterület fejlődéséhez.

– Később Ön lett a nagy japán gyorsítókomplexum, a J-PARC igazgatója. Ismertetné néhány szóban ezt a nagyon fontos új kutatóközpontot?

– A J-PARC lényegében nagyon nagy intenzitású protonberendezés, amely protonokat gyorsít, hogy különböző részecskékből – kaonokból, müonokból és neutrínókból – másodlagos nyalábokat hozzon létre. Ezeket magfizikai és részecskefizikai kísérletekben tudjuk használni. Igen kiterjedt kutatási programokat fogunk megvalósítani, amelyek felölelik a részecske- és magfizikát, a kondenzált rendszerek fizikáját, az anyagtudományokat, valamint a biológiai szerkezetkutatást. Ezek között a legérdekesebbek az anyagtudományi és biológiai szerkezetkutatások, amelyeket a proton-atommag spallációs reakcióban keletkező neutronokkal fognak végezni. Ezen a téren együttműködést tervezünk Mezei Ferenc professzorral, aki a spallációs neutronforrások szakértője.

Már 1985–86-ban – a Japán Magfizikai Bizottság elnökeként – javasoltam, hogy hozzanak létre ilyen berendezést. Utána azonban a Columbia Egyetemen kutattam. Végül 1996-ban úgy döntöttem, hogy visszatérek Japánba, ahol megbíztak ennek a projektnek a vezetésével, amelynek a felépítése nyolc évet vett igénybe. Most nagyon boldog vagyok, hogy láthatom a létesítményt munkába állni. Ez vadonatúj vállalkozás. Jelenleg Japánban mintegy 2–300 ember dolgozik ezen a területen, és most értünk abba a fázisba, hogy meghívhatunk külföldi kutatókat Angliából, Németországból, Franciaországból és sok más országból. Azért jöttem ide is, hogy együttműködést kezdeményezzek a magyar fizikusokkal. Még nem vesznek részt magyarok a kísérletekben és szeretném felmérni ezen a téren a lehetőségeket. Az intézményeink nem elég nemzetköziek, kevesen tudnak angolul. Az elszállásolás sincs egyelőre teljesen megszervezve. Sok még a tennivalónk.

– A helyzet némileg hasonló Magyarországon is. Úgy tűnik, hogy az anyanyelvünkből fakadó nyelvi nehézségek nem könnyítik meg a dolgunkat!

– Mi mindenesetre keményen dolgozunk azon, hogy minél vonzóbb környezetben fogadhassuk látogatóinkat. Most, hogy a nyaláb lényegében kész, itt az ideje a jobbnál jobb tudományos ötleteknek.

– Azt hallottam, hogy családjának igen régóta vannak kapcsolatai Magyarországgal. Az ön híres nagyapja, Sasaki Kichisaburo „szenszei” volt, a harcművészetek mestere, a magyar dzsúdó megalapítója. Sasaki mester 1906-ban járt Magyarországon, hogy meghonosítsa a cselgáncsot. Tanítványai számára könyvet is írt – ez volt az első nem japán nyelven kiadott modern dzsúdó tankönyv.

– Nagyon régóta érdekelt nagyapám, Sasaki Kichisaburo élete. Ő igen korán meghalt, 52 éves korában, ezért személyesen nem ismertem őt. De úgy éreztem, meg kell ismerkednem a gondolkodásmódjával és a szellemi örökségével. Ezért amikor 2005-ben Budapestre jöttem a IUPAP Magfizikai Bizottságának ülésére, megkértem Csörgő Tamás professzort, hogy segítsen felderíteni nagyapám magyarországi tevékenységét. 

Sasaki Kichisaburo 1906-ban

Zimányi József professzor és felesége, Zimányi Magda segítségével – akinek jó kapcsolatai voltak az Országos Széchényi Könyvtárral – nagy meglepetésemre sikerült megtalálni nagyapám könyvét. Moldován István, a Széchényi Könyvtár elektronikuskönyv-szakértője is sokat segített, elkészíttette a könyv elektronikus változatát. Úgy döntöttem, hogy ebből „valódi könyvet” hozok létre. Nos, a könyvnek most fog megjelenni a második kiadása, amely részletesen ismerteti az utolsó néhány év eseményeit is. Ez az elmúlt négy év nagyon izgalmas volt számomra, mivel annyi minden történt körülöttem. Ezek közül a legfontosabb a nagyapám emlékére Budapesten megrendezett Sasaki Kichisaburo-kupa volt 2007-ben. Sok neves dzsúdószakértő és olimpiai aranyérmes vett részt az eseményen.

– A családja két teljesen különböző területen ért el nagy sikereket, a cselgáncsban és a részecskefizikában. Ez kétségtelenül egyedülálló teljesítmény!

– Miután a könyvet megtaláltuk, sokat megtudtam a nagyapámról, a könyvből pedig sokat tanultam a dzsúdóról. Nagyapám 1906-ban jött Magyarországra Szemere Miklós meghívására és létrehozta saját „dodzsó”-ját, edzőtermét a Budapesti Egyetemi Atlétikai Klubban (BEAC). Zimányi Magda segítségével egy újságcikket is találtunk, amely szerint kezdetben az iskolának 60 növendéke volt, nem tudom azonban, hogy később mi lett ezekkel a tanítványokkal. Azt is megtudtam, hogy eleinte betiltották a dzsúdót, mert veszélyes sportnak találták. Később azonban megint divatba jött. Remélem, hogy a dzsúdó hasznunkra válik a Japán és Magyarország közötti kulturális kapcsolatok fejlesztésében. Meglepetten láttam, hogy a cselgáncs milyen népszerű most a fiatalok között Magyarországon – a tudományos kapcsolataink egyelőre nem ilyen erősek.

– Az Önök új gyorsítóprojektje sokat segíthet. Végül még egy kérdés, mivel Ön többször járt már Magyarországon.

– Igen, mostanában kétévente legalább egyszer. 

– Mi volt a legérdekesebb vagy legfurcsább, amit Magyarországon tapasztalt?

– Magyarországnak hosszú történelme van. Száz évvel ezelőtt Magyarország Japánhoz képest már fejlett ország volt. A legnagyobb benyomást az tette rám, hogy az emberek tudatában vannak a történelmüknek és tisztelik a hagyományokat. Megtudtam, hogy az országnak nehéz időket is át kellett élnie, de mindig megőrizte a hagyományait. Ez számomra a legfeltűnőbb jelenség.

– Van, aki szerint az a legfigyelemreméltóbb, hogy megőriztük a nyelvünket a környezetünkben lévő idegen nyelvek tengerében.

– Igen, ezzel egyetértek, a magyarok valóban megtartották a nyelvüket. Ugyanakkor bámulattal láttam, hogy majdnem mindenki, akivel találkoztam, könnyedén és folyékonyan beszél angolul.

---

A Zimányi-iskola szervezője, Csörgő Tamás 

– A Fizika Évében az Amerikai Fizikai Intézet azt az új eredményt tartotta a legfontosabbnak, amelynek elérésében Önök is szerepet játszottak. Hogyan született ez a felfedezés?

– New York mellett, a Brookhaveni Nemzeti Laboratóriumban működik a RHIC nevű nehézion-gyorsító. Itt szinte teljesen ionizált atomokat, azaz atommagokat ütköztetnek. A kísérletek során azt találtuk, hogy az arany-arany atommagok ütközésekor újfajta anyag keletkezik. Már a hőmérséklete is világrekord: két terakelvin, de a meglepő felfedezés az volt, hogy új típusú halmazállapot-változás játszódik le. Amikor a jeget melegítjük, megolvad és folyékonnyá válik. Ha tovább melegítjük, akkor gáz keletkezik, ez a vízgőz, s ha még tovább hevítjük, akkor ionizálódik, és világító, plazmaszerű anyag jön létre. Például a Nap plazma, a fénye plazmasugárzás. Az az anyag, amelyet Brookhavenben előállítottunk, sokkal-sokkal forróbb, mint a Nap. A Nap felszínének hőmérséklete 5400 K körül van, az új anyagé pedig több, mint  a kétezer ezerszeresének az ezerszeresének az ezerszerese. Ilyen iszonyatos magas hőmérsékleten az anyag újra folyadékká alakul. Erre senki sem számított. 

2004-ben a fizikai Nobel-díjat az aszimptotikus szabadság felfedezéséért ítélték oda. Ez az erős kölcsönhatásnak az a tulajdonsága, hogy ha nagyon nagy az ütközések energiája, akkor (az erősen kölcsönható) kvarkok és gluonok szinte szabad töltésként szóródnak egymáson. Ezért azt vártuk, hogy a rendkívül forró anyagban a kvarkok és a gluonok „kiszabadulnak a protonok és a neutronok börtönéből”, és utána, a nagy energiájú ütközéseikben, gázszerűen viselkednek. Ehelyett azt tapasztaltuk, hogy a „börtön” minden cellájának ajtaja egyszerre nyílik ki, az összes „rab” kitódul az „udvarra”, de olyan szorosan vannak, hogy nem tudnak szaladgálni, hanem csak tolakodnak. Ennek a tolakodásnak a jeleit egyértelműen azonosítottuk a kísérletekben: láttuk, hogy ezen az anyagon nem lehet szabadon átfutni, hanem – mondjuk – öt nekiinduló kvarkból egy jut csak keresztül, a közeg folyadékként viselkedik. Ezt tartotta az Amerikai Fizikai Intézet 2005-ben – az egész fizika területén – a legfontosabb eredménynek.

– Ne haragudjon, hogy megkérdem: miért?

– Részben azért, mert óriási erőfeszítés egy új részecskegyorsító létrehozása, hihetetlenül bonyolult munka volt a Brook­havenben működő négy „kísérlet” megépítése. A számok nyelvére lefordítva is tudom érzékeltetni a méreteket: a brookhaveni gyorsító egymilliárd dollár körüli beruházás volt; Japánban a J-PARC gyorsítókomplexum, amelyet most adtak át, 1,2 milliárd euróba került, közel kétmilliárd dollárba. Mi a PHENIX-kísérletben dolgoztunk, ennek a J-PARC-ot irányító Nagamiya professzor úr volt az alapító tudományos vezetője. A PHENIX felépítése körülbelül 500 millió dollárba került. A gyorsító egyéves üzemeltetése kb. 130 millió dollár. Ezek borzasztó öszszegek, és rendkívül szerencsések vagyunk, hogy az általam vezetett magyar PHENIX-csoportot befogadták ebbe a kísérletbe anélkül, hogy az építési kiadásokhoz hozzájárultunk volna. Mi a tudományos teljesítőképességünk alapján veszünk részt a munkában, mint szakértők, akik képesek az új jelenségek felismerésére. Az eddigi eredményeink nyomán valószínűleg újabb lehetőséget kapunk az ottani munkára. A mi anyagi hátterünk nem mérhető össze az amerikai vagy a japán kutatókéval, ezért különösen igaz, hogy a tehetség mellé a szorgalmat, az ötletek mellé a kitartást is hozzá kell tenni, hogy ki tudjuk érlelni az eredményeket. 

Úgy gondolom, a nagy felfedezések korát éljük ezen a tudományterületen, és a RHIC gyorsító olyan eredményeket produkált, amelyek megváltoztatták a korábban kialakult elméleti várakozást: paradigmaváltás zajlott le.

– Mi ennek a felfedezésnek a kozmológiai jelentősége?

– Arra következtetünk, hogy a Világegyetem az ősrobbanás után néhány mikromásodperccel folyadék halmazállapotú volt. Ezt korábban nem tudhattuk, mert a Világegyetem korai szakaszáról szerzett információink optikai jelek megfigyelésén alapulnak, és ezek néhány mikromásodpercnél sokkal-sokkal későbbről származnak, abból a tartományból, amikor a hőmérséklet már jóval alacsonyabb volt néhány terakelvinnél.

– Hogyan növeli a mozgásterüket a nagy hadronütköztető elindulása, ahol szintén sor kerülhet nehézion-ütközési kísérletekre?

– Szeretném hangsúlyozni, tehát ez az új gyorsító hatalmas potenciállal rendelkezik. Itt hat jóváhagyott kísérlet működik nemzetközi összefogással – az ATLAS, a CMS, az ALICE, az LHCb, a TOTEM és az LHCf –, ezek azonban nem egyforma bonyolultságúak. Az LHC alapvetően részecskefizikai gyorsító, tehát az idejének nagy részét proton-proton ütközések vizsgálatával fogja tölteni, és évente egy hónap marad a nehéz­ion-ütközésekre. Az első kérdés: tudjuk-e reprodukálni a korábbi mérések eredményeit? Az új jelenségek felfedezése előtt bizonyítanunk kell, hogy jól értjük a detektorok működését, és az adatok megbízhatóak. Brookhavenben a gyorsító 2000-ben indult el, és az a felfedezés, amely paradigmaváltáshoz vezetett, 2005-ben született. Úgy gondolom, a CERN-ben is több év szükséges a megalapozott eredmények eléréséhez. Számunkra az a legfontosabb kérdés, hogy azt a képet, amelyet a RHIC gyorsító adatai alapján a tökéletes folyadékról kialakítottunk, a magasabb energián folytatott kísérletek alátámasztják-e, további részletekkel gazdagítják-e vagy sem. És ha egy másik gyorsítónál zajló, más energián végzett kísérletek is igazolják a brookhaveni felfedezéseket, akkor az eredményeink egyszer talán még az általános iskolai tankönyvekbe is bekerülnek. Hiszen nagyon meglepő, hogy a szilárd anyag felhevítve folyadékká, gőzzé és szörnyű magas hőmérsékleteken újra folyadékká válik.

– Az új japán gyorsító, ahová most meghívást kaptak, kisebb energiájú nyalábot állít elő, mint a brookhaveni vagy a CERN-beli. 

– A gyorsító paraméterei közül csak az egyik az energia. Ebben a J-PARC valóban nem világrekorder, de nagyon okosan tervezték meg, mert arra helyezték a hangsúlyt, hogy az ütközések időegységre eső száma legyen a világon a legnagyobb. Ezért nagy számban keletkeznek másodlagos részecskék, neutrínók, kaonok, pionok, amelyeket egy nyalábba tudnak összegyűjteni – és ezek a nyalábok unikálisak. A neutrínónyalábot a Super-Kamiokande neutrínódetektorba irányítva például tanulmányozhatják, hogyan alakulnak át egymásba a neutrinók. A neutrinó különleges részecske, a Földön könnyedén áthatol, tehát nagyon ritkán lép kölcsönhatásba az anyaggal, emiatt a tulajdonságai rendkívül nehezen vizsgálhatók. Ezért ha valaki pontosan meg tudja mérni, hogyan alakulnak át egymásba a különböző fajta neutrínók, az nagy tudományos tettet hajt végre, és ebben a vizsgálatban nem az energia a döntő.

Szupravezető mágnesek a J-PARC neutrínónyaláb-előállító részlegében

A japán gyorsítóban energetikai kutatásokat is végeznek majd, amelyek segíthetnek az emberiség energiaproblémáinak enyhítésében. A munkák elvezethetnek egy olyan megoldáshoz, amelyet a Nobel-díjas Carlo Rubbia is népszerűsített a Magyar Tudományos Akadémián tartott székfoglaló előadásában: ha a gyorsítóban a hosszú bomlási idejű radioaktív izotópok rövid bomlási idejű izotópokká alakíthatók át, akkor  ezeket el lehet tüzelni. Ez a „nukleáris szemétégető” egyrészt energiát termel, mert olyan elemeket éget el, amelyek nagy mennyiségben állnak rendelkezésre, másrészt elégetheti az atomerőművek hulladékait, tehát nem százezer, hanem ideális esetben csak néhányszor tíz évig kell várni, amíg a hulladék radioaktivitása alacsony értékre csökken. 

A spallációs kísérletekben protonokat atommagokra bocsátva neutronokat szabadítanak fel, és ezeket használják az anyag tulajdonságainak letapogatására. Az anyagtudományi, biológiai kutatások újfajta anyagszerkezet-vizsgálatokat tesznek lehetővé; ezeknek szintén óriási lehet a jelentőségük. Nagamiya professzor úr felajánlotta, hogy a J-PARC nyalábjait ingyen bocsátja a magyar kutatók rendelkezésére, ha megfelelő, kellőképpen indokolt kutatási tervet nyújtunk be. Mezei Ferenc akadémikus részletes tárgyalásokat folytatott már Japánban a J-PARC neutronnyalábjainak hasznosításáról, de a lehetőség minden magyar kutató számára nyitott. 

A tudomány gyakran olyan megoldásokat talál, amelyek mindannyiunk életére hatást gyakorolnak, de sokszor nem lehet előre megmondani, hová vezetnek a kutatások. Azt viszont szinte biztosan megjósolhatjuk, hogy aki nem vesz részt bennük, nem használja az eredményeket, lemarad. Például az Internet ma már mindenkinek az életét befolyásolja. A világháló a fizikusok lustaságából származó felfedezés: próbáltak rendet tenni az adattengerben, és ezt a módszert találták ki az adatok könnyű elérésére. Pillanatok alatt elterjedt az egész világon – amit nem lehetett megjósolni. 

– A Természet Világa Mikrovilág különszámában a részecskemikroszkópokról írt tíz évvel ezelőtt. Mi történt azóta?

– Novák Tamás tanítványommal együtt – nijmegeni együttműködésben – újfajta technikát dolgoztunk ki. Ezzel nemcsak pillanatfelvételt készíthetünk a 10–23 másodperces időskálán lezajló folyamatokról, hanem mozgóképet is. Ez a módszer a CERN-beli LEP gyorsító adatainak az elemzésén alapul. A LEP-et és az L3 mérőberendezést már régen szétszedték, felépítették helyette az LHC-t, és mi még az L3 adatainak jobb megértésén is dolgozunk. A „mozit” leíró módszertani cikkünket két éve publikáltuk, az eljárás  alkalmazására  csak ezek után  kerülhetett sor. Ezért is mondom, hogy rögös az út a megértés felé, az eredményeket kellő tisztelettel és óvatossággal kell kezelni. Abban is biztos vagyok, hogy ha az LHC-kísérletek jól sikerülnek, még nagypapakoromban is újabb és újabb információkat nyernek majd ki az adatokból.

---

Sasaki Kichisaburo könyvének története
Zimányi Magdolna elbeszélése alapján

2005. augusztus 4. és 9. között Budapesten rendezték a Quark Matter 2005 nevű nemzetközi konferenciát, 600 résztvevővel. Zimányi József volt a tiszteletbeli elnök; tanítványai, Csörgő Tamás és Lévai Péter a rendezvény társelnöke, illetve elnöke. Az első előadást Roy Glauber professzor úr tartotta, akit két hónappal később Nobel-díjjal tüntettek ki. A konferenciára készült Nagamiya professzor is...

Amikor Zimányi Magdolnát megkértük, hogy pörgesse vissza az eseményeket, naplószerű jegyzetet készített a beszélgetéshez. Ennek mentén idézzük fel a történetet.

2005. augusztus 2. Nagamiya e-mailje Csörgő Tamáshoz (Nagamiya már Budapesten, Csörgő Tamás előkonferencián, Debrecenben tartózkodik): Létezik egy könyv, amelyet nagyapám írt, aki 1906-¬ban Magyarországon dzsúdót oktatott. Megnézhetném-e? Megkérdezheti régi barátomat, Zimányi Józsefet is, hogy tud-e segíteni. Csörgő Tamás e-mailben megkéri barátait és kollégáit, Hegyi Sándort és Zimányi Józsefet, hogy segítsenek megtalálni a könyvet egy könyvtárban.

2005. augusztus 3. Zimányi József e-mailje: „Magda, csinálj valamit.” E-mailek, telefonok az Országos Széchényi Könyvtárba (OSZK). Mint számítástechnikusnak, jó kapcsolataim vannak az OSZK-ban, mert 1995 óta részt veszek a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) fejlesztésében, az egyesület elnökségének tagja vagyok. Moldován István osztályvezetőhöz fordulok. Megvan a könyv. A könyvtár ugyan a nyári szünet miatt zárva tart, de kikeresik a raktárból. 

2005. augusztus 4. Nagamiya professzorral és Zimányi Józseffel felkeressük az OSZK-ban Moldován Istvánt, akinek már az asztalán kikészítve fekszik a kötet. Nagamiya körbefényképezi a könyvet és a jelenlévőket. Moldován barátom korábban harcművészettel is foglalkozott, és néhány telefon után eljut Ozsvár Andráshoz, a moszkvai olimpia bronzérmeséhez. 

2005. augusztus 5. Ozsvár András megjelenik a QM2005 konferencián, Nagamiya professzornak, mint Sasaki mester unokájának, tiszteletbeli mesternek szóló díszoklevelet és fekete övet adományoz. Ez fontos lesz később, mert Nagamiya személyének súlyt ad japán és magyar dzsúdós körökben. A találkozón Csörgő Tamás tolmácsol, kiderül, hogy vezető magyar dzsúdósok körében a könyv ismert, a magyar dzsúdó megalapítójaként tartják számon Sasaki mestert.

 2005. október 11. Sasaki Kichisaburo könyvét Moldován István pdf formában közzéteszi a MEK-ben. Komoly érdeklődést kelt, több internetes fórumon tárgyalják.

A megtekintés-számláló a mai napon (2010. január 15.) 10 607-et mutat.

 2005. december. Japánban 200 példányban Nagamiya professzor megjelenteti a könyv reprint kiadását angol és japán utószóval. 

Ozsvár András sportkörökbe, magam könyvtárakba juttatom el a könyvet. Könyvtárakba járok, felveszem a kapcsolatot a Sportmúzeummal, Speidl Zoltán unokaöccsével (szintén Speidl Zoltán), a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kara (a korábbi Testnevelési Főiskola) könyvtárával, felkeresem Galla Ferenc tanár urat, aki a Testnevelési Főiskolán a küzdősport tanszék vezetője volt, Sasaki mesterre vonatkozó adatokat, dokumentumokat gyűjtök. Ezek részben majd bekerülnek a könyv második kiadásába.

2007. június, Tokió, Japán: Nemzetközi Magfizikai Konferencia 2007. A rendezvény elnöke Nagamiya professzor, Csörgő Tamás szekcióelnökként vesz részt a konferencián, és fontos meghívást kézbesít: Ozsvár András szervezi Magyarországon a magyar dzsúdó centenáriumára a Sasaki Kupát, melyre meghívja japán császárát. Őfelsége fontos beszédet mond a konferencia megnyitása alkalmával, teaceremónián fogadja a konferencia kiemelt résztvevőit, köztük három magyart: Csörgő Tamást és Lévai Pétert, valamint a brazíliai magyar Lépine-Szily Alinkát, aki szót válthat a teaceremónia másik házigazdájával, japán császárnőjével. Szily Alinka kedvező híreket hoz: őfelsége kedves emlékeket őriz Magyarországról. Ezek alapján Nagamiya elhatározza: a meghívót eljuttatja japán császárához, és mellékeli nagyapja könyvének reprint kiadását. Őfelsége a könyv megismerése után elismerő szavakkal nyilatkozik.

2007. november 2. I. Sasaki-kupa Pestszentimrén, japán– magyar csapattalálkozóval, magyar győzelemmel. Beszámol róla számos magyar és nemzetközi média, még a kínai People’s Daily Online is. A kupa elnöke Ozsvár András, tiszteletbeli elnöke Nagamiya professzor úr, a szervezőbizottság tagjai többek között Csörgő Tamás és Zimányi Magdolna. A díszvendégek között van Marius L. Vizer, a Nemzetközi Cselgáncs Szövetség elnöke, Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is. A japán dzsúdóválogatott mozgósításában Nagamiya professzor és Ozsvár András játszik kulcsszerepet, Nagamiya japán vezető dzsúdósait informálja a könyv létezéséről és a kiadásának 100. évfordulójára készülő budapesti Sasak-kupáról, segít  a sportdiplomáciai kapcsolatok építésében. A konferencia megnyitóbeszédét Nagamiya professzor tartja, ismerteti a könyv történetét, Őfelsége elismerő szavait, és kijelenti, hogy szeretné, ha a dzsúdó mellett a tudományban és a kultúra más területein is megerősödnének a magyar–japán kapcsolatok. 

2009. november 30. – december 4. 2009 a japán-magyar diplomáciai kapcsolatok jubileumi éve. Eseményei között a magyarországi japán nagykövetség regisztrálja a Csörgő Tamás által megszervezett 2009-es Zimányi Nehézion-fizikai Téli Iskolát, melynek záró előadását Nagamiya professzor tartja mint a japán J-PARC részecskegyorsító igazgatója.

2009. december 3. Nagamiya professzor sajtótájékoztatón bemutatja a Sasaki-könyv 2. reprint kiadását, bővített utószóval, amelyben leírja a könyv megtalálásának történetét, a könyvhöz fűződő eseményeket.

2009. december 4. Mellékszál. Csörgő Tamás elviszi Nagamiya Shojit a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnáziumba. A professzor angol nyelven előadást tart a gyorsítókról gimnazistáknak, telt ház (iskolai könyvtár) előtt – Kiss Miklós tanár úr és felesége, Kissné Császár Erzsébet meghívására és közreműködésével, akik mindketten Ericsson-díjasok.

2009. december 6. Sasaki-nap: a Japán–Magyar Barátság Napja, Csörgő Tamás rendezésében (Fecskefészek Aikido Tankör), mely szintén bekerül a japán-magyar jubileumi emlékév regisztrált programjai közé Nagamiya professzor elülteti a japán–magyar barátság fáját, majd a bemutatkozó harcművészeket nagyapja könyvének 2. reprint kiadásával jutalmazza.

Sasaki Kichisaburo könyve az első, nem japán nyelven írott könyv, amely a dzsúdóról szól. A könyv számos fotót is tartalmaz, amelyeken Sasaki mester –  magyar partnerekkel – bemutatja a fogásokat. A könyv címlapján az áll, hogy írta: Sasaki Kichisaburo, fordította Dr. Speidl Zoltán. Sokáig nem ismertük azonban a könyv szövegének eredetijét. Nagamiya professzor éppen a közelmúlt napokban találta meg Japánban, a Kodokan Intézet könyvtárában Sasaki mester német nyelvű könyvét.  Speidl Zoltán, aki ismert sportoló és sportújságíró volt a század elején, feltehetőleg ebből az írógéppel írt német szövegből készítette a fordítást. 

De hogyan került Sasaki mester Magyarországra? Szemere Miklósnak, az ismert politikusnak és diplomatának támadt az az ötlete, hogy meg kellene nálunk honosítani a dzsúdót. 1905-ben az orosz–japán háborúban a japánok – meglepetésre – győztek, és Szemere Miklós úgy gondolta, a „japánok titkában” része lehet az iskolában kötelezően tanított dzsúdónak. Diplomáciai csatornákon keresztül Japánhoz fordult, és kérte, hogy küldjenek ide oktatót. Így keresték meg Jigoro Kano mestert, a dzsúdó mostani szabályainak megteremtőjét, a modern dzsúdó megalapítóját. Ő úgy döntött, hogy nem egyszerűen dzsúdó-szakértőt küld hozzánk, hanem a Szemere Miklós által felállított kritériumoknak megfelelő, dzsúdómesteri diplomával rendelkező tanárembert, aki európai nyelveken is beszél. A választás Sasaki Kichisaburóra esett. A dzsúdó lehetett Japán egyik első „exportcikke”. Sasaki mester magával hozta a tatami szőnyegeket, a ruhákat, és a BEAC (Budapesti Egyetemi Atlétikai Club) lágymányosi központjában oktatott. A kezdeti nagy érdeklődés azonban gyorsan csökkent. A tanfolyamokra 600-an jelentkeztek, ebből egy bizottság kiválogatott 60 alkalmasnak látszó személyt, akikből néhány héten belül csupán 6 fő maradt. Ők rendben elvégezték a három hónapos, ám annál intenzívebb  tanfolyamot.. Sasaki mester hamar felismerte, hogy tanítványainak tankönyvre is szükségük van, hogy távozása után a dzsúdó gyakorlása tovább folytatódhassék, és a dzsúdó meghonosodhasson a magyar ég alatt. Mivel Japánban már számos oktatási reformhoz kapcsolódó könyvet írt, és maga is a tokiói Felsőbb Tanítóképző tanára volt, valószínűleg nem jelentett számára túlzott nehézséget a tankönyv összeállítása. A kitartó tanítványok között érdemes megemlíteni Neidenbach Emil nevét, aki nemcsak lelkes sportoló, hanem fizikatanár is volt. A Sportmúzeum őrzi a könyvnek azt a példányát, amely az ő tulajdonában volt, és amelyet jegyzetekkel látott el: az egyes mozdulatokhoz berajzolta az erővektorokat, az eredőket. Mivel a tanfolyam nem zárult látványos eredményekkel, Sasaki mester továbbutazott Németországba, ahol Németország hercegének két évig dzsúdóoktatója volt. Könyvének német nyelvű kiadása talán szintén megjelent, bár egyelőre csak a Kodokan Intézet könyvtárában őrzött német nyelvű kéziratról tudunk. Sasaki mester 1910-ben visszatért Németországból Japánba. Nagamiya professzor egyszer elmesélte, hogy az ő habitusa nagyon hasonlít a nagyapjáéra, és ő is vállalta volna a váratlanul eléje állított feladatot…

Így találkozott össze – s vezetett sport- és kultúrtörténeti különlegesség feltárásához – a nagyenergiájú fizika, a sport, a könyvtárosság és az Internet. 
 

Linkek
Sasaki mester könyve a Magyar Elektronikus Könyvtárban
Kvarkanyag 2005 világkonferencia, Budapest
Nagamiya prof. előadása
J-PARC
Zimányi Nehézion-fizikai Téli Iskola 2009, Budapest, fotók
I. Sasaki Judo Kupa
Nagamiya professzor úr beszéde a Sasaki Kupán
Nagamiya látogatása a Berze Nagy János Gimnáziumban, 2009. 12.4, fotók
Sasaki Nap, 2009. 12. 6, fotók
Nagamiyát udvariassági látogatáson fogadja Kroó Norbert, az MTA alelnöke, 2009. 12.7, fotók

---

Természet Világa,

141. évfolyam, 3. szám, 2010. március https://www.termvil.hu/  https://www.chemonet.hu/TermVil/