Az elmúlt években egyre több fizikus jelenik meg színdarab főszereplőjeként. A sort Dürrenmatt klasszikus darabja nyitotta meg majd fél évszázada, amelyben a szerző az egész emberiséget fenyegető atomkatasztrófa lehetőségét vetette fel, és főszereplői a felelősség elől a bolondok házába menekült tudósok [1]. Michael Frayn Koppenhága című színműve Niels Bohr és Werner Heisenberg nevezetes koppenhágai találkozását dolgozza fel, amelyben az atombomba létrehozása a fő téma [2]. Richard Feynman amerikai fizikus két darabnak is főszereplője, amelyekben egy színes egyéniséget ismerhet meg a közönség, aki „mellesleg” a Manhattan-projekt egyik kiemelkedő kutatója is volt [3-4]. Robert Marc Friedman neves norvég tudománytörténész egyfelvonásos darabjának egyik főszereplője Lise Meitner, a maghasadás méltánytalanul háttérbe szorított felfedezője [5].  A sort jelenleg Hargittai István színdarabja zárja, amelynek kulcsfigurája a sokak által ellentmondásosnak tartott Teller Ede [6]. 

John Adams amerikai zeneszerző arról ismert, hogy operákban dolgoz fel különféle, nagy figyelmet keltő, ám változó megítélésű eseményeket. 1987-ben Nixon Kínában címmel írt operát az amerikai elnök és Mao Ce-tung történelmi találkozásáról, Klinghoffer halála (1991) című operája egy 1985-ös palesztin terrortámadásnál elrabolt tolószékes izraeli turista meggyilkolásáról szól. Legújabb műve a Doctor Atomic, amelynek most első ízben fizikus a főszereplője, nevezetesen Robert Oppenheimer, az „atombomba atyja”. Az opera középpontjában az 1945. június 16-án a Manhattan-projekt keretében végrehajtott első kísérleti atomrobbantás áll („Trinity test”). 

Az operát 2005. október elsején mutatta be a San Francisco Opera. Amszterdamban 2007 júniusában színre vitte a Holland Opera, majd később decemberben Chicagóban a Lyric Opera is előadta.  2008 októberében került sor bemutatójára a New York-i Metropolitan Operában, 2009-ben pedig a londoni English National Opera tűzte műsorára. Érdekességként feltétlenül meg kell említeni, hogy a mű 2008. november 8-án Budapesten is látható volt a Művészetek Palotájában, HD videó közvetítésben a Metropolitan Operából. Az opera szövegét Peter Sellars írta, számos „eredeti történeti forrás”, a védikus irodalom egyik alapműve, a Bhagavam-Gíta, tewa indián dalok, valamint John Donne és Muriel Rukeyser költeményei felhasználásával. A darab főszereplői a Manhattan-terv kulcsfigurái: Robert Oppenheimer, Leslie Groves tábornok, Teller Ede és Robert Wilson, továbbá Oppenheimer felesége, Kitty, Jack Hubbard, a projekt fő meteorológusa, James Nolan kapitány, és az Oppenheimer gyerekek Pasqualita nevű tewa indián dadája.

A műben az operákban megszokottnál jóval fontosabb szerep jut a kórusnak, amely végigkíséri, és szinte magyarázza a cselekményt. Míg a szereplők problémáikról és érzelmeikről dalolnak, a kórusra hárul az a feladat, hogy a közönség hiányos magfizikai ismereteit kiegészítse vagy pótolja, ami esetenként igen furcsán hat a drámai környezetben. Ezzel kapcsolatban említést érdemel egy „szakmai” érdekesség.

Az amszterdami előadás DVD-borítója

Az opera kezdetén a kórus azzal kezdi a magfizika oktatását, hogy bejelenti: mind a tömeg, mind pedig az energia megmarad.  („Matter can neither be created nor destroyed, but only altered in form/Energy can be neither created nor destroyed, but only altered in form.”) Nem véletlen, hogy Mervin Cohen professzor, az Amerikai Fizikai Társaság akkori elnöke még a bemutató előtt szóvá tette ezt a fizikai tévedést. Észrevételét a szerzők azonban figyelmen kívül hagyták, annak ellenére, hogy 2005 a fizika éve volt, amelyben Einstein munkásságáról, többek között éppen a híres E=mc² képletről is megemlékeztek világszerte [7]. Végül az ismételt kritika hatására módosították a kifogásolt szöveget és a New York-i bemutatóra megszületett egy kompromisszum, amely hevenyészett fordításban így fest:

Azt hittük, hogy anyag 
Nem keletkezhet és nem
Semmisülhet meg, csak
Az alakja változhat meg

Azt hittük, hogy energia 
Nem keletkezhet és nem
Semmisülhet meg, csak
Az alakja változhat meg

Most már tudjuk, hogy
Energia anyaggá válhat
Azt is tudjuk, hogy anyag
Energiává válhat, vagyis
Egymásba átalakulhatnak

A cselekmény színhelye az Új-Mexikó állambeli Los Alamos, valamint az első kísérleti robbantás színhelye, Jornada del Muerto, az  Alamogordo melletti sivatagban. Az első felvonás a teszt előtt néhány héttel játszódik, a második felvonás pedig 1945. július 16-a hajnalán, közvetlenül a robbantás előtt.
 
A Los Alamosban játszódó első felvonás bemutatja azt a különböző technikai nehézségek leküzdésére irányuló lázas tevékenységet, amelynek célja a bomba határidőre történő létrehozása, ugyanakkor érzékelhető az egyre növekvő feszültség és kétely is a kutatók között: vajon a németek kapitulációja után szükség van-e ilyen borzalmas fegyver bevetésére? Az egyik szereplő Robert Wilson, aki a háború után neves részecskefizikus lett, a Fermi National Accelerator Laboratory (Fermilab) későbbi alapítója és igazgatója. Ő képviseli a humanista álláspontot: aláírásokat akar gyűjteni egy petícióhoz az atombomba bevetése ellen, Szilárd Leó kezdeményezésének hatására. Oppenheimer két tűz között van; egyrészt meg akar felelni a politika elvárásainak, vagyis időre szállítani akarja a működő bombát, másrészt azonban őt is aggasztják az atombomba bevetésének következményei. A „megbízható forrásokon alapuló” librettó szerint azt mondja: „Azt hiszem, nem helyes, ha egy tudós a presztízsét pódiumnak használja politikai nyilatkozatok céljára. A nemzet sorsát a legjobb emberek kezébe kell adni Washingtonban. Ők minden megfelelő információ birtokában vannak, míg mi nem.” Egyes kritikusok szerint ennek a kijelentésnek a hitelességét némileg kétségessé teszi, hogy az idézett szavak Teller Ede emlékirataiból származnak [8]. Oppenheimer kijelentésére reagálva Wilson rosszallóan meg is jegyzi: „Radikálisból két könnyű lépésben a rendszer hívévé váltál.
” 
A kötekedő és erőszakos Teller a bomba bevetését támogatja: „Az egyetlen reményünk, hogy sikerül mindenkit meggyőzni arról, hogy a következő háború végzetes lesz. E célból a harctéri bevetés lehet a legjobb módszer.” Majd kissé cinikusan hozzáteszi: „Minél hatékonyabb egy fegyver, annál biztosabb, hogy be is vetik, és ezen semmiféle egyezmény nem segít. Lehetséges egyáltalán tiszta kézzel elkezdeni az atomkorszakot?”

Érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon alkotói szándék tükröződik-e abban a jellemrajzot kiegészítő zenei választásban, hogy míg a fiatal és humanista Wilson lírai tenor hangon szólal meg, Oppenheimer, Teller és Hubbard meteorológus bariton szólamú, az ellenpontként szolgáló Groves tábornok pedig basszus szólamban énekli dörgedelmeit.

Kitty és Robert Oppenheimer

Az első felvonás páros jelene­tében Kitty Oppenheimer a férjéért aggódó és magányosságtól szenvedő asszony líraian fogalmaz: „Azok, akik a békére vágynak, most a háborúra pazarolják életüket. A konfliktusaink egyaránt hordoznak teremtést és bűntudatot, ezekben az években kezeink egyaránt tele vannak halállal és virágokkal. A világért meg kell küzdeni, meg kell énekelni, és fel kell építeni: a szeretetnek kell elképzelnie a világot.” 

A feszültség tovább növekszik: a kísérleti robbantás színhelyén vihar készülődik, és felvetődik a kísérlet elhalasztásának a lehetősége. Los Alamosban is feszült a várakozás a kísérlet hajnalán. Itt lép be a cselekménybe a couleur local megteremtése érdekében Pasqualita, Oppenheimerék tewa indián dadája, aki az éjszaka felsíró kisgyereket indián altatódallal csitítja, míg Kitty Oppenheimer az idegtépő várakozás közben nyugtatóként a pohárhoz nyúl. (Mint ismeretes, a Manhattan-projekten dolgozók családját sok esetben a környező indián pueblókból származó háztartási alkalmazottak segítették Los Alamosban.) Tovább erősíti a helyszín hitelességét Pasqualita lányrokonainak megjelenése a színen, akik a természet egyszerű gyermekeiként kontrasztul szolgálnak a „gadget”, a bomba kísérleti robbantásának eredményét visszafojtott lélegzettel váró kutatókkal szemben.

A Manhattan-terv történetét ismerők közül sokan számon kérhetik a történeti hűséget. Oppenheimer operai megtestesítője talán túlságosan is melodramatikus. Kitty a valóságban radikális baloldali múltú, kötekedődő és agresszív alkoholista, a darabban a férje lelki békéjéért aggódó magányos romantikus lélek. Groves tábornok, a terv katonai vezetője sem az az erőszakos fajankó, amilyennek az operában a szövegkönyv ábrázolja. 

A tábornok operabeli karakterének illusztrálására érdemes idézni kemény és „katonás” szavait, amelyeket Jack Hubbardhoz, a projekt meteorológusához intéz, amikor az a rossz idő miatt felveti a kísérlet elhalasztásának lehetőségét: „Ötszáz amerikai szuper légierőd záporozza a gyújtóbombákat négy japán városra. B-29-es gépeink minden célba vett japán város legalább felét megsemmisítik. Az Egyesült Államok elnöke pedig reggel Potsdamban Joe Sztalinnal tárgyal. A kísérletnek tehát az előzetes tervek szerint kell lezajlania, jó időjárási körülmények között, különben maga, meteorológus uram, a hátralévő életét rács mögött fogja tölteni!” 

Teller Ede

Groves természetesen nem áll meg ennél a pontnál a librettó szerint, és egy kései „atom” Sparafucile jóindulatával gondol a jövőre: „A programot kezdettől fogva megfertőzte bizonyos kétes ítélőképességű és bizonytalan lojalitású tudósok jelenléte. Washingtonban úgy döntöttek, hogy ezeket az embereket nem lehet elbocsátani addig, amíg a bombát be nem vetették, vagy legjobb esetben a kísérleti robbantás utánig… Azonban, amint a fegyverrel kapcsolatban a hírek nyilvánosságot kapnak, lépéseket kell tenni, hogy ezeket az embereket elkülönítsék a programtól és kigyomlálják mindazokat, akikre már nincs tovább szükség.”

Az opera a robbantás előtti másodpercekben ér véget; a végső visszaszámlálás pillanataiban Oppenheimer a maga költői módján fogalmazza meg érzéseit: „Nincsenek többé percek, nincsenek többé másodpercek! Az idő eltűnt, most már az Örökkévalóság uralkodik!”

Hogyan foglalható össze az opera mondanivalója? Egyes vélemények szerint a visszaszámlálás valójában az Istenek alkonya a mi generációnk számára, a mi megváltozott körülményeink között, és „nem egyéb, mint metafora, mégis minden valóságos”[9]. Más szóval a ma már közhellyé vált, de a lényeget jól tükröző kifejezést használva, „a világ megváltozott, a robbantás új korszakot hozott történelmünkben, ezután már semmi sem lesz olyan, mint eddig volt”.

E sorok írója, magfizikus lévén, nem hivatott az opera zenei értékeit taglalni, ám az mindenképpen elmondható, hogy az első atombomba születésének operaszínpadon történő bemutatása érdekes és bátor vállalkozás. Az eddigi előadások mindenesetre nagy sikert arattak San Franciscóban,Amszterdamban, Chicagóban és a Metropolitanban. Az amszterdami előadás felvétele már az érdeklődők rendelkezésére áll [10]. A színpadra állításról annyit talán érdemes megjegyezni, hogy operáról lévén szó, kissé szokatlan ötlet a sokakban a görög tragédiákat felidéző, azonban magfizikai alapismereteket kántáló kórus szerepeltetése. A fizikai laboratóriumok világát ismerők számára is komoly meglepetést okozhatnak az amszterdami előadás azon jelenetei is, amelyekben a különböző problémáikkal vívódó izgatott kutatók között sportosan öltözött, vagy éppen amerikai katonai egyenruhában balettozó ifjú hölgyek és urak ropnak légies táncot. Mindenképpen érdekes élmény azonban látni, hogyan képzelik el az alkotók az atombomba létrehozásának fizikai és lélektani körülményeit. A részletek iránt érdeklődő olvasó további bőséges információt találhat a produkció hivatalos honlapján [11]. 
 

Irodalom:
1. Friedrich Dürrenmatt, A fizikusok (Die Physiker, 1961)
2. Michael Frayn, Copenhagen, Methuen Publishing Ltd., New York, 2000
3. Peter Parnell, QED, Dramatics Play Service Inc., New York, 2003
4. Crispin Whittell, Clever Dick, Oberon Modern Plays, London, 2006
5. Robert Marc Friedman, Remembering Miss Meitner, Oslo, 2003
6. Hargittai István, Teller Ede tragédiája, Studia Physica Savariensia XII., Berzsenyi Dániel Főiskola, Szombathely, 2004
7.  https://berkeley.edu/news/berkeleyan/2005/09/22_cohen.shtml
8.  Edward Teller with Judith Shoolery, Memoirs: A Twentieth-Century Journey in  Science and Politics, Perseus Publishing, Cambridge, Massachussetts, 2001
9. https://www.therestisnoise.com/2005/09/doctor_atomic.html 
10.  https://www.amazon.com/Adams-Doctor-Atomic-Finley/dp/B001BSH18O/
11. Doctor Atomic official site (https://www.doctor-atomic.com)

---

Természet Világa,

140. évfolyam, 4. szám, 2009. április https://www.termvil.hu/  https://www.chemonet.hu/TermVil/