XVI.
századi természettudományos olvasmányok
a Teleki-tékában Borbély Kinga Beáta A
Bolyai Farkas Elméleti Líceum, melynek már végzős diákja lettem, 2007-ben
ünnepelte fennállásának 450-ik évfordulóját. 1557-ben alapították, amikor
a kolozsvári országgyűlésen nyomatékosan szóba került új református tanintézetek
alapítása. E 450 éves évforduló irányította figyelmemet a XVI. századra.
Megpróbáltam képet alkotni arról, hogy abban az időben milyen stádiumban
voltak a természettudományok és a művelődés.
Apáczai Csere János kb. 100 évvel később a gyulafehérvári beköszöntő beszédében (1653) felsorolta a természettudomány fejezeteit, melyek szerinte a következőek voltak: matematika, azon belül az aritmetika és a geometria, az asztronómia és az összes földi testek leírása, fizika és a házi életre vonatkozó tudnivalókat tartalmazó ökonómia. Ezekből kiindulva próbáltam kutatni a helyi könyvtárban, a Teleki-tékában és áttekinteni a könyvtárban található XVI. századi olvasmányokat. Segítségemre természetesen nem is egy könyv szolgált, de ezek közül főképpen Dankanits Ádám XVI. századi olvasmányok című könyve volt a legfontosabb (1), majd persze a Téka XVI. századi művekre vonatkozó katalógusa (12). Ezek segítségével választottam ki a legérdekesebb, legjellemzőbbnek tűnő olvasmányokat, és tanulmányoztam azokat. Matematikai művek Meglepő módon a matematikai érdeklődésnek kevés és viszonylag késői bizonyítékait találtam. (Sok XVI. században nyomtatott könyv később került Erdélybe). Ezek szerint Euklidész főtekintély volt, műve, az Elementa geometriae szerepel A. Huet, M. Weiss és más gyűjtők könyvtárában (1). A marosvásárhelyi könyvtárban, a Teleki-tékában is megtaláltam Euklidész könyvét. Wittenbergben adták ki 1536-ban, Philip Melanchton előszavával (1. ábra). Ezenkívül megtaláltam ugyanennek a munkának egy kommentált kiadását, amely tartalmazza Euklidész művét görögül és latinul, valamint két szerző hozzáfűzött észrevételeit . Az első oldalakon már találtam egy pecsétet, melyen a következő állt: "Unitárius Gymnasium Könyvtára Székely-Keresztúron". Az egyházi iskolák államosítása után e könyvtár anyagát is a Teleki-tékába hozták, így van a könyv ma itt.
1. ábra Nehezen érthető, miért oly szegényes a matematikai olvasmányanyag, hiszen a csillagászat iránt annyira fogékony erdélyi értelmiségiek részéről azt várná az ember, hogy azok a matematikát is ugyanolyan érdekes és fontos diszciplínának tartsák. A fizikai olvasmányanyagot elsősorban a középkori Wieto és Johannes Pisanus optikái, valamint Arkhimédész egyik kiadása képviselhetnék (1), viszont ezek egyike sincs meg a Tékában. E tárgykör szegényes kínálatáért viszont kárpótol a csillagászati művek viszonylagos bősége. Asztronómia, földrajz Az erdélyiek csillagászati érdeklődése a XV. századba nyúlik vissza. A csillagászat iránti figyelmet növelhette az a tény is, hogy számos erdélyi diák fordult meg a híres bécsi és krakkói egyetemeken, melyek csillagászati "stúdiumaikról" voltak híresek. Korszakunk csillagászati elvei még a ptolemaioszi geocentrikus rendszeren belül maradtak. Valójában a ptolemaioszi Almagestum eredeti szövegének feltárása éppen a reneszánsz vívmánya volt, 1515-ben jelent meg. Nagy örömömre, a Tékában megtaláltam e könyvet (15), és saját kezűleg is forgathattam. Sajnos eléggé megrongálódott, erről főleg a borító árulkodik. A könyv egymagában valamiféle kódexhez hasonlít, a betűmetszőkre bizonyára a kódexekben szokványos kézírástípusok hatottak, azokhoz hasonló karaktereket metszettek ki ők is. Sok szép iniciálét dísziti a fejezetek és alfejezetek elejét (2. ábra). A könyv első lapjain gyönyörű piros viaszpecsétet találtam.
2. ábra Ptolemaiosz eredményeit, gondolatait a kor olvasói számára egy XIII. századi angliai származású tudós, Sacrobosco – azaz John of Holywood – tette hozzáférhetővé, érthetővé. Ilyen tárgyú könyveit tankönyvekként is használták kb. két évszázadon keresztül Európa egyetemein. Még a könyvnyomtatás kezdetei előtt számos kézi másolat készült a Tractatus de sphaera c. könyvéről, amely minden idők legnépszerűbb tudományos könyve volt. 1473-ban jelent meg először nyomtatásban, így ez volt az első csillagászati tárgyú ősnyomtatvány (1500 előtt nyomtatott könyv) (6). A Tékában kutattam Sacrobosco-könyvek után, és ezúttal is szerencsével jártam. Két művet is találtam tőle: Summa de exemples et rerum similitudinibus locupletissima (Antwerpen, 1583), és Libellus de sphaera (Wittenberg, 1550), Philip Melanchton előszavával (18). Az első könyv encikopédia, kívülről úgy mutat, mint a népdalbeli "csatos imakönyv", hiszen csattal van ellátva, ami gondosan, precízen van odaillesztve, és összefogja a könyvet. A fejezetek kezdetei a könyv külsejéről láthatók, mindegyik egy-egy kis fémdarabbal van ellátva, hogy könnyebben tájékozódjon az olvasó (3. ábra). Bőrkötése eredeti, mintázata gyönyörű, bár látszik, hogy az idők során megrongálódott kissé, használatosak benne az iniciálék.
3. ábra
4. ábra A második könyv Sacroboscotól, a "Libellus de sphaera" szintén gyönyörű bőrkötésű, a cím alatt egy armilláris gömbábrázolás látható. A magyarul gyűrűs tekéknel is nevezett konstrukciót ma dísztárgyként is kivitelezik. A könyv latin nyelvű, tele gyönyörű ábrákkal. Érdekességet jelentenek a forgóábrák, latinul volvellák, ezek egyes részei elforgathatók az alaphoz képest. Egyik közülük a Föld görbülete és holdfogyatkozások közötti kapcsolatot a (4. ábra) szemlélteti az állatövi jegyekről, a holdfogyatkozásról és olyan kép is van a könyvben, melyen azt bizonyítja, hogy a Föld gömbölyű (5. ábra).
5. ábra Érdekességnek tartom, hogy a könyvben rengeteg „irkafirká”-t találtam, melyekről kiderült, hogy diákok jegyzetei, mely abban a korban igencsak megszokottnak számíthatott, s egyben a könyv rendkívüli népszerűségét bizonyítja. Sajnos, a nagy érdeklődésnek egyéb következményei is mutatkoznak: egyes oldalak részben hiányoznak. Ez a könyv még három másik XVI. századi kiadásban is megtalálható a Tékában, Wittenbergben ez előtt még 1536-ban és 1545-ben is kiadták, akkor is Melanchton előszavával. Az erdélyi értelmiség a kopernikuszi gondolattal közvetett módon ismerkedett meg, a heliocentrikus szemlélettel vitázó munkák közvetítésével (1). Kopernikusz minden bizonnyal az 1500-as évek elején az olasz egyetemeken ismerkedhetett meg Arisztarkhosz felfogásával, miszerint a Nap központi helyen van, és körülötte forognak a bolygók, így a Föld is. Kopernikusz egyetért ezzel, és az 1512-ben megjelent Commentariolus című kéziratában felvázolja az alapgondolatokat. A kinyomtatott műre élete végéig kellett várnia, 1543-ban jelent meg a De Revolutionibus Orbium Coelestium (Az égi pályák körforgásáról) című könyve. Megjelenésekor a könyvet nagy érdeklődéssel és várakozással fogadták, ám a mű megjelenése után a tudományos világ nem törődött vele. Nem tartották kihívásnak, inkább csak a ptolemaioszi rendszer némileg módosított változatának tartották. Vita folyik arról is, hogy a Kopernikusz könyve elé írt elöljáró beszéd nem azért íródott-e, hogy megmentse a könyvet az egyházi hatóságok intelmeitől. Ez a beszéd ugyanis a könyvben leírt gondolatokat csupán mint matematikai hipotéziseket tünteti fel, ezek alkalmasak arra, hogy a csillagászati téren a számításokat megkönnyítsék, de nem kell őket úgy felfogni, mint fizikai valóságot (11). Ezek szerint kortársaira nem lehetett igazán nagy hatása. Nincs meg egy példánya sem a Teleki-tékában. Érdekességnek találom, hogy
a XVI. századi erdélyiek körébe még nem igazán hatolt be Amerika létezésének
tudata, s ha ez megtörtént is volna, talán nem hittek igazán benne, jelentőségét
nem fogták fel. Meglepve olvasom hogy Honterus földrajzi leírása sem tesz
említést Amerikáról, bár ez Kolumbusz után szinte fél századdal történt.
Ezek szerint a Rudimenta Cosmographia olvasói számára ekkor még csak három
földrész volt ismeretes (1.) Sacrobosco könyvének 1583-as kiadásában
is ilyen, három földrészes térkép szerepel. Érdekes, hogy a földrészek
alakja meglehetősen pontos (19).
Egészséggel kapcsolatos könyvek Meglátásom szerint az alkalmazott tudományok közül az egészség megőrzését és helyreállítását célzók iránt mutatkozott a legnagyobb érdeklődés. A többi alkalmazott tudományt csupán néhány kötet jelzi. Erre utalna az, hogy Marcellus Ficinus firenzei szerzőtől három orvosi, egészségtani mű is megtalálható a Tékában. Méretre a három teljesen különböző (6. ábra), kezdem az elsővel, a legnagyobbal. A könyv címe Marsilii-Ficini Florentini, Opera omnia, a szerző összes munkáit tartalmazza. Méret szempontjából a könyv óriási, úgy szélességben, mint hosszúságban és magasságban. A kötése is gyönyörű, még látszik a mintázat, és nagyon hasonló mintázat található a könyv lapjainak bordázatán, pirossal színezve. A könyv elején tartalom található, és észrevesszük, hogy igencsak használatosak a változatos iniciálék. Mérete miatt, gondolom, a betűk is nagyobbak, mint az átlag könyveknél. Érdekességnek tűnt, hogy minden oldal alján az utolsó szó megismétlődik a következő oldal elején; ezek az őrszavak– egy olyan tény, mely véleményem szerint napjainkban is igencsak hasznos lenne, hiszen ez segítségül szolgál az olvasónak, hogy ne felejtse el a megkezdett gondolatot. E könyvben képek nincsenek, ami a mostani, ábrák sokaságához szokott olvasót erősen meglepi. Az összes munkák legnagyobb része elsősorban filozófiai vonatkozású, de van közöttük néhány, amely egészségügyi, járványokról, ellenszereikről, egészséggondozásról ír. A második könyv címe De vita libri tres, e könyv kisebb, mint az előző. Tartalmazza a szerző Epidemiarum antidotus c. munkáját is. A középkorban számos járvány tombolt Európában, megtizedelte a lakosságot, nem csoda hát, hogy ezek leküzdése foglalkoztatta az orvosokat, bár ebben a korban az eredményes leküzdés még nem sikerült. Kivitelezése nem olyan művészi, mint az előbbié.
6. ábra A harmadik könyv méretre a legkisebb, oldalának hossza kisebb egy tollnál is. Címe De vita libri tres (7. ábra). Bőrkötésű könyv, érdekes alakzatot látunk a fedelén, mely sajnos kissé megkopott. Minden fejezet elején jelen vannak az iniciálék, amelyek itt növényes mintázatok. A könyvben néhol aláhúzott szavakat, néhol pedig diákbejegyzéseket találtam.
7. ábra Utánanéztem, vajon miért terjesztették előszeretettel mifelénk Ficinus műveit. Munkáit bizonyos fokig a természettudományos kutatószellem előfutáraként tartja számon a tudománytörténet, de van egy érdekesebbnek tűnő magyarázat is, nevezetesen: a szerző magyar kapcsolatai. Marsilio Ficino (1433-1499) a firenzei humanizmus kiemelkedő alakja, neoplatonista filozófus és teológus, a firenzei Platóni Akadémia megalapítója. Janus Pannoniust személyesen 1465 nyarán ismerte meg Firenzében. A firenzei Accademia Platonica vezetője 1469. április 5-én kelt ajánlólevelében küldte el Janusnak híres Symposion-kommentárját. Janus egy epigrammát is írt hozzá. Műveit három részre oszthatjuk, melynek első szakasza az egészséges, a második a hosszú életről szól, a harmadik részt, amely főleg az asztrológiával foglalkozik, Mátyás királynak ajánlotta. A hiteles, de Firenzében maradt Corvinák egyike éppen Ficinus De triplici vita c. műve (21). Az Erdélyben olvasott orvosi művek nagy része kortársak írásaiból való. Itt a legnépszerűbb szerző Leonard Fuchs volt (1), ám magyar kultúrtörténeti vonatkozásban nagyobb szerepe Méliusz Juhász Péter Herbariumának van, mely Kolozsváron jelent meg 1578-ban. Ez az egyetlen magyar nyelvű munka az általam forgatott könyvek közül. A herbárium orvosbotanikai munka, sőt egyes művelődéstörténészek népszerűsítő céllal írott receptkönyvnek tekintették. Ezt a művet mai magyar helyesírással kiadta a Kriterion Könyvkiadó, én ezt a kiadványt néztem át. Az eredeti éppen az iskola fennállásának szentelt időszaki kiállításon volt, és nem lehetett onnan elővenni. A szerző a népi növényismeretre alapozva, rendre felsorolja az akkor ismert növényeket, és mindenikről megadja megnevezését – előfordulását, természetét - elhelyezi a gyógysémán (a testnedv-elmélet alapján, amit még a görögök találtak ki, de mai ismereteink szerint tudománytalan), 3. belső hasznát - belső szervekre gyakorolt gyógyító hatását, 4. külső hasznát - külső szervekre gyakorolt hatását. A növényeket is e szempontok vagy más megkülönböztető jegyek alapján csoportosítja (fák, cserjék, füvek), a növényrendszertant két évszázaddal később dolgozta csak ki Linné. Szabó Attila biológus, a kötet sajtó alá rendezője így vélekedik róla: "A herbáriumok a középkor és az újkor mezején állnak, Erdélyben is nagyhatású társadalmi és szellemi változásokat jeleznek. Kiágaztak már az ókori talajban gyökerező Historia Naturalisok közös törzséből, de egy ágban halad még bennük a botanika és a gyógyítás-tudomány, rügyezik a nyelvújítás és a népismeret igénye is. Melius Juhász Péter Herbáriuma szintén a reneszánsz és a reformáció tavaszán fakadt, friss európai fuvallatok segítették kilombosodását… A Herbarium receptjei és javallatai középkori gyógymódok, teljesen alkalmatlanok arra, hogy segítségükkel ma bárki bármilyen bajt meggyógyítson". Feldolgozása szerint 1236 magyar növénynévet fordul elő a szótári részben. Rátaláltam egy nőgyógyászati könyvre is, melynek címe: Gynaeciorum sive de mulierum affectibus cammentariii Graecorum, Latinorum, Barbarium (Bázel, 1586) (20). Ez számos ókori és középkori szerző munkáját tartalmazza. Ezek közül Jakob Rueff (1500-1558) "De conceptu et generatione hominis" c. munkája keltette fel érdeklődesemet. Ez a mű először 1554-ben látott nyomdafestéket, azután pedig sok kiadásban megjelent, több nyelvre is lefordították. Hat részre oszlik a könyv, melynek első felében az író az ember létezéséről, életéről, születéséről ír, majd ez utóbbi van részletesen kifejtve. A könyv érdekessége, hogy rengeteg kép, és hosszú magyarázatok vannak benne, melyek a XVI. században igencsak fontosnak lehettek, hiszen több mint egy évszázadon keresztül orvosok és szülésznők tanultak, fejlődtek Rueff leírásaiból (13,14). Részletes leírások találhatók a szülésről, ennek minden szakaszáról, a fellépő gondokról. Ír a császármetszésről, mely nem lehetett elterjedt abban a korban, mindössze egy császármetszést végeztek a XVI. század folyamán, ám szokásos volt a halott vagy haldokló anya méhéből a gyermeket eltávolítani. A magzatnak a méhen belüli, a szokásostól eltérő helyzetéről rengeteg illusztráció van (8. ábra). Ezeknek a magzatoknak a helyzete többé-kevésbé hasonlít azokhoz, amelyek ma is császármetszés végrahajtását indokolttá teszik, mégsem ábrázolják helyesen az élő magzat méhen belüli helyzetét. Nőgyógyászati eszközök is láthatók az ábrákon, a speculum a hüvelybe való betekintést tette lehetővé, az apertorium nyílástágító szerepet töltött be. Az író bemutat különböző betegségeket, okozóikat, daganatokat, abortuszt, gyógymódszereket is.
8. ábra Könyvnyomtatás Erdélyben a XVI. században A XVI. századot rendkívüli változások jellemzik már Erdélyben is, mivel az önálló fejedelemség létrejöttével megszületik az udvari kultúra, az egyház szellemi uralmát a reformáció mozgalmai újítják, valamint új kommunikációs helyzetet teremt a könyvek elterjedése, és a könyvnyomtatás megkezdése, meghonosodása is. Milyen volt az Erdélyi Fejedelemség idején a könyvkiadás helyzete, hol és kik számára dolgoztak az itteni nyomdák? Áttekintve a százötven évet, 14 helységben működött hosszabb-rövidebb ideig nyomda. Ezek között van olyan műhely, amelynek egyetlen nyomtatványa ismeretes, vannak nyomdák, ahol csak cirill betűs ortodox könyveket nyomtattak, de köztük van a nagy múltú szebeni és brassói műhely, amely az erdélyi szászság számára dolgozott. Jelentős könyvkiadói tevékenységet fejtett ki a kolozsvári, a török hódoltság szélén elhelyezkedő debreceni, majd az előbb János Zsigmond fejedelem idején, majd Bethlen Gábor és a Rákócziak korában virágzó gyulafehérvári tipográfia. A brassói és szebeni műhely, rendkívül produktív volt, kizárólag az erdélyi szászság számára készítettek könyvet, csak evangélikus vallásút, magyar nyelvűt általában nagyon keveset. Egyetlen katolikus kiadvány sem készült az erdélyi fejedelemség idején. Az említett tizennégy helységnek nyomdái mintegy 2300 művet nyomtattak ki az önálló Erdélyi Fejedelemség korszakában. Ez több mint egyharmadát teszi ki a korszak teljes magyar (tehát a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség együttes) könyvkiadásának (1,2,3). Két nyomdász neve maradt fenn a köztudatben és tananyagunkban. Heltai Gáspár (1490(?)-1574) történetíró, bibliafordító, unitárius lelkész egy személyben, a XVI. század magyar irodalmának kiemelkedő alakja. 1550-ben alapította meg Kolozsvár első nyomdáját. Heltai német származású, de anyanyelvét felcserélte a magyar nyelvvel, amelyet mint felnőtt ifjú 1536-ban kezdett csak tanulni Kolozsvárott. A XVI. század magyar irodalmának kiemelkedő alakja. Katolikusnak született, de áttért Luther hitére, majd a kálvinisták vallását követte, és mint unitárius halt meg(1). A Tékában 33 olyan könyv van, amiket az általa alapított kolozsvári nyomdában nyomtattak, amelyet először ő maga, halála után pedig felesége, majd fia működtetett. Ezek leginkább vallási, teológiai, történelmi, szépirodalmi munkák, de ő adta ki Méliusz Juhász Péter Herbáriumát is (12). Johannes Honterus (1498-1547), erdélyi szász humanista és reformátor, 1530-ban érkezett Bázel városába, a korabeli Európa e szellemi központjában sajátította el a tipográfia és a fametszés mesterségét, és vált a reformáció eszméinek hívévé. Nyomdát alapított Brassóban, melynek első kiadványai 1539-ből valók. Többek között 1543-ban kinyomtatta a "Reformationsbüchlein für Kronstadt und das Burzenland" (Reformkönyvecske Brassó és a Barcaság számára) és az "Apologia2, című könyveket, majd 1547-ben a "Kirchenordnung aller Deutschen in Siebenbürgen" című egyházi szabályzatot. A Tékában 8 olyan könyv van, amely az ő nyomdájából származik, ezek közül csak egy természettudományi tárgyú: a Rudimenta cosmographia (12). Honterus személye, tevékenysége tökéletes példa arra, hogy a kor nyomdászai elsősorban nem mesteremberek voltak, hanem alkotó szellemű, egyetemet végzett tudósok, akik a nyomdát a tudás terjesztésének érdekében használták, a legjobb szerzők művei tették sokak számára hozzáférhetővé (1). A hajdani gyulafehérvári nyomdára 14 könyv emlékeztet a Téka állományában, mind vallásos tárgyúak. Ezeken kívül még a következő magyar nyelvterületen működő nyomdákból találtam könyveket: Bártfa 5, Detrekő 2, Vizsoly mindössze 2, de ezek közül az egyik az 1590-ben kiadott Vizsolyi Biblia. Kíváncsiságból készítettem egy kis statisztikát arról, hogy különböző városok hány kiadvánnyal szerepelnek a Téka XVI. századi könyveket tartalmazó katalógusában. A listát Bázel vezeti kb. 250 címmel, második helyen Wittenberg áll kb.150 címmel, ezt követi Genf kb.120, Lyon kb.100, Velence kb. 90 címmel. Továbbiak: Köln kb. 80, Párizs kb. 70, Strasbourg kb. 50, Antwerpen kb. 50. A listavezető három város a XVI. századi vallási kötődésekre nyilvánvalóan utal. Könyvek a Partikulában Iskolánk elődjét 1718-ig partikulának hívták. Koncz József tudós könyvtáros, aki megírta az iskola történetét a követlezőket írja erről a korszakról: „Az iskolának nem lehetett nagy könyvtára, a benne levő könyvek is ajándék utján gyültek. Például 1650 előtt csak 20 db teológiai és pár klasszikus, Homeros és Cicero beszédei voltak. Ez év után viszont évente érkeztek az adományok, igaz csak pár könyv erejéig (...). A régi iskola könyvei közül 50 van jelenleg a tanoda könyvtárában, melyeknek azonosságát határozottan ki lehet mutatni, a többi vagy kicseréltetett, illetőleg eladatott, vagy elszakadott és elveszett. "Habent sua fata libelli" (7). Sárospataki könyvek a Kollégium könyvtárában 1718-ban Marosvásárhely befogadta a Sárospatakról távozni kényszerült ottani református kollégium tanárainak és diákjainak egy részét, akik Patakról elhozták az iskola a könyvtárát és nyomdáját. Mivel iskolánk könyvtára a Teleki-tékába került, ott viszont létezik a hajdani „posessorok” szerinti csoportosítás is. Tudjuk, hogy e könyvek közül 103 van meg a Teleki-tékában (8), ezek szinte kizárólag teológiai művek. Az állomány beszerzése többféle úton történhetett, a szokványos módon, vásárlással, de a kollégium minden tagja arra törekedett, hogy ezt az állományt bővítse. Így páldául szokásos volt, hogy a peregrinusok külföldi tanulmányútjaikról könyvekkel, korszerű tudományos munkákkal érkezzenek haza. Hosszú ideig a legátusoknak kötelességük volt, hogy emberek között forgolódva, gyülekezetekben keressék a könyveket, és ezeket megvásárolják, illetve, ha lehet, ajándékként kapják meg. Nagymértékben gyarapították a könyvtárat a diákok, tanárok és volt tanítványok adományai is. *** Észre kell vennünk, hogy természettudományos könyvek nem nagyon voltak iskolánk akkori könyvtárában. Kutatásaim eredményeként megértem Apáczai Csere János elkeseredését, aki 1656-ban így vélekedik az iskolákban fennálló állapotokról: "Hiszen ezekben többnyire nem mást adnak elő, mint teológiát és logikát a latin nyelvvel együtt, csak ritkán fizikát, matematikát és görög nyelvet, jóformán soha keleti nyelveket: a hébert, káldeust, rabinikust: és soha matematikai tudományokat, amilyen az aritmetika, geometria, asztronómia optika, soha gyakorlati filozófiát, ti. etikát, ökonómiát, politikát és jogtudományt, soha orvostudományt, és soha nem adnak elő történelmet sem, és szónoklattant sem, úgy, ahogy azt kellene. Ha nem lennénk érzéketlenek, mint a vas, mindezeknek a tárgyaknak nyilvánvaló szüksége és haszna arra indíthatott volna már eddig is bennünket, hogy akadémiákat vagy legalább a meglevőknél sokkal színvonalasabb kollégiumokat és főiskolákat állítsunk fel és tartsunk fel." (10). Az is felvetődik bennem,
hogy a jobbítás szándékával elmondott beszédből kimaradtak a XVI. századi
protestáns művelődés értékes oldalai. A hitviták kétségtelenül az elmeélesítés
alkalmai voltak, világos fogalomalkotásra késztettek.. Ezáltal a
résztvevőkben kialakult az érvelés igénye és készsége, a logikus érvek
súlyának az elfogadása. E kor művelődésének értékeit inkább látják a késői
utódok,mint a közvetle utánuk következó generációk.
Könyvészet 1. Dankanits Ádám: XVI. századi
olvasmányok, Kriterion könyvkiadó, Bukarest,1974
A szerző a Természettudományos múltunk felkutatása kategória harmadik díjasa.
|
||||