|
KÖNYVEK NÉMETHNÉ PAP KORNÉLIA: Rátz László tanár úr. Studia Physica Savariensia, XIII. (Berzsenyi Dániel Főiskola Fizikai Tanszéke, Szombathely, 2006) A 185 oldal terjedelmű tankönyv érdekes személyiséget mutat be. Hazánk matematika-fizika szakos értelmisége bizonyára tudja, ki volt Rátz László, a budapesti Fasori Gimnázium legendás hírű matematikatanára. Az ő tanítványai közül kerültek ki a XX. század nagynevű magyar matematikusai és fizikusai, többek között Neumann János, Wigner Jenő, akiknek a nevét az évszázad nemzetközileg is szárnyra kapta. De nem csak ez a két név merül fel Rátz László pedagógusi tevékenysége felmérésekor - ők a legnagyobb nemzetközi hírűek a Fasori Gimnáziumból. S ahogyan Rátz tanár úr a pályáját elkezdte ebben a gimnáziumban, hamarosan egész fővárosi, sőt egész országos fogalommá vált a neve a tanári tevékenysége folytán. Mert nemcsak a Fasori Gimnázium volt a "nagy műhely", ahol a tanítványok nevelése folyt, hanem 1896-tól kezdve a Középiskolai Matematikai Lapok, aminek ettől az időponttól kezdve ő lett a főszerkesztője Arany Dániel után, rendkívüli mértékben megnövelte kisugárzását a Monarchia Magyarországára. A szerző érdekes dokumentumot állított össze a lap feladatmegfejtőiről (az 1894-1905 közti évekből)! A kötetben találhatjuk Rátz László és Mikola Sándor közös munkájának reprintjét, amelynek címe: "Az infinitezimális számítások elemei a középiskolában". Ez a mű 1910-ben jelent meg először, s mint az előszóból megtudhatjuk, az akkori matematikatanítási reformelgondolások támogatása érdekében megfogalmazták az általuk kidolgozott tanmenet részleteit. Mint írták: "Feltétlenül tűzzük ki magunknak, hogy a hivatalos tanterv anyagát a reform-elvek dacára betartjuk... a túlterhelés vádjának még a lehetőségét is el kell kerülnünk... Azt gondoltuk, hogy nemcsak tanítványainknak, hanem a hasonló kérdésekkel foglalkozó tanártársainknak is szolgálatot teszünk…" A matematikatanítás, úgy látszik, időtálló reformfolyamat tárgya, mert a matematika át meg átjárja az életet - s hol volt Rátz László idejében (1863-1930) még a számítógépnek hatalmas forradalma! E nagy tanáregyéniség szerepét mutatja be a kötet, melyben még Rátz László tanár úrról Kovács László angol nyelvű tanulmányait is olvashatjuk, s értesülhetünk a tanár úr emlékére kiadott "Rátz László életműdíj" 2001-2006 közötti kitüntetettjeiről is. A 2001-ben indított éves kitüntetési sorozatban eleinte a matematika, a fizika és a kémia tanárai, 2005 óta a biológia tanárai is részesülhetnek. (A kötet beszerezhető a Berzsenyi Dániel Főiskola Fizikai Tanszékétől, Szombathelyről.) Abonyi Iván
GÖRBE LÁSZLÓ: Kovács Mihály piarista tanár. Mesterek és tanítványok sorozat, szerkeszti Jáki László. (Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest, 2007) Ha magyar piarista fizikatanárról hallunk, mindenkinek Öveges József jut az eszébe. Azoknak is, akik még személyesen ismerték őt és azoknak is, akik csak tévéelőadásaiból ismerték meg szuggesztív személyiségét. Az ismeretterjesztés nagymestere volt Öveges "professzor", egy ország rajongott érte a hatvanas, hetvenes években. A közismertség csúcsa, ha valakit a tévé szilveszteri műsorában parodizálnak. Öveges Józseffel ez is megtörtént: Rátonyi Róbert, a híres komikus adott elő egy Öveges-paródiát, melynek során feltette a később szállóigévé vált bugyuta kérdést: "Hogy csináljunk barackmagból atommagot?" Öveges József életrajzát piarista kollégája, Kovács Mihály írta meg. Az ő nevét csak szűkebb szakmai, tanári körben ismerték, pedig évtizedeken át Kovács Mihály volt a Mikszáth Kálmán térre száműzött Budapesti Piarista Gimnázium vezető fizikatanára. Az ő tanítványai értek el országos sikereket a tantárgyi versenyeken és ők segítettek Öveges Józsefnek a televíziós kísérletek előkészítésében. A legendás hírű Fizikum kísérleti eszközeit Kovács Mihály gondozta és bővítette évről évre, nyugati adományozóktól kapott modern eszközökkel. Egyidejűleg ő vezette be hazánkban elsőnek a kibernetika szakköri oktatását a középiskolában. Pedagógiai módszerei is mintaszerűek voltak - úgy vezette tanítványait, hogy azt érezzék, maguktól jönnek rá, önállóan valósítják meg mindazt, amit észrevétlenül sejttetett meg velük a Tanár Úr. Így, nagybetűvel írnak róla érett férfikorba lépett tanítványai ebben a könyvben. Ha Kovács Mihály életében létezett volna a "mestertanár" cím, az elsők között kaphatta - pontosabban: érdemelte - volna meg. Kovács Mihály életrajzát most Görbe László írta meg, aki átvette tőle a Fizikum eszközeinek gondozását a Piarista Gimnáziumban. Mellette tanult meg kísérletezni, amelyről így vall a könyv Utószavában: "Bármely kísérletet megmutatott és igyekezett úgy segíteni, hogy kedvem legyen azt bemutatni, s mintha én magam jöttem volna rá…" A könyv első száz oldala kronologikus sorrendben követi Kovács Mihály életének főbb eseményeit. Az asztalosmester édesapa és a varrónő édesanya legkisebb gyermeke valószínűleg szüleitől örökölte kiváló gyakorlati érzékét. A szegedi piarista gimnáziumban érettségizett, itteni kiváló latintanárának hatására elhatározta (akárcsak egy évszázaddal korábban Jedlik Ányos), hogy belép a katolikus szerzetesrendbe. Az iskola szerepe döntő: Jedlik a bencésekhez, Kovács a piaristákhoz tartozónak érezte magát. Viharos időkben, 1941-ben szentelték pappá. 1944-ben a Magyar Vöröskereszt szolgálatába lépett, tábori lelkészként került ki a nyugati frontra. Itt esett fogságba és csak 1946. májusban tudott hazatérni. Újabb viharos évek következtek a piaristák életében, a gimnázium 1948-as megszüntetése, majd 1950-es újra engedélyezése után 1982-ig tanította itt a fizikát, matematikát, nevelte "fiait". Vitorlás hajót építettek a fizikai tanterem végében, kibernetikai játékgépeket a Fizikumban. Elért szakmai-tudományos eredményeiket igyekezett publikálni, könyvei azonban csak nagyon lassan, sok éves késéssel jelenhettek meg. Szakmai körökben így is országos hírre tett szert. A könyv második, kisebb terjedelmű részében találjuk a tanítványok írásait. A bensőséges hangú visszaemlékezések a szerzők neve szerinti abc-sorrendben követik egymást, mégis, mintha egy láthatatlan kéz rendezte volna el, úgy felelgetnek egymásnak, erősítik egymás állításait. Ahogy mondani szokás: olvasás közben ezt a könyvet nem lehet letenni.
Radnai Gyula
Vissza a tartalomjegyzékhez |
||||