Haynald Lajos élete és munkássága

Bakos Tímea

Szent László ÁMK Gimnáziuma, Baja

---

Haynald Lajos Szécsényben született 1816. október 3-án. Anyja Jütter Franciska, apja Haynald István ebben az időben az ottani uradalom birtokosainál, a Forgách grófoknál nevelő. Lajos a család harmadik gyermeke. Pappá 1839-ben szentelték, 1842-től 1846-ig teológiai tanár Esztergomban. Prímási titkár 1846-tól, prímási irodaigazgató 1848-tól.

Mivel nem engedte kihirdetni a Függetlenségi Nyilatkozatot és a Szemere-kormány rendeleteit, ezért a kormány 1849 közepén elmozdította helyéről (Haynald a magyar alkotmányhoz volt hű, a trónfosztást nem fogadta el), de később Scitovszky János hercegprímás visszahelyezte állásába. 1852-ben erdélyi püspökké nevezték ki. Az októberi diploma kibocsátása után a jogfolytonosság álláspontjára helyezkedett, sürgette Magyarország és Erdély unióját. A gyulafehérvári gyűlésen (1861) elítélte a bécsi kormány abszolutisztikus politikáját, 1863-ban lemondott. 1863-1867-ben Rómában a rendkívüli (politikai) ügyek kongregációjában működött. Magyarországra 1867-ben, már mint kalocsai érsek tért vissza, 1879-ben a pápa bíborossá nevezte ki. Élénk tevékenységet fejtett ki a Magyar Tudományos Akadémián és a főrendiházban. Sok alapítványt tett, fiatalkorától kezdve lelkes növénygyűjtő, kora magyar flórakutatóinak bőkezű mecénása volt. Tudományos és világnézeti elveit külföldi tudósokról mondott akadémiai emlékbeszédeiben fejtette ki. Nevét számos növény és a Haynaldia nemzetség viseli. Iskolákat alapított, többek között Kalocsán főgimnáziumot és azon csillagdát, Baján a leánynevelést szolgáló intézményt. Nagy herbáriumát és szakkönyvtárát 1891. július 4-én bekövetkezett halála után, végakaratának megfelelően a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárának hagyományozta, amely 1914-ig Európa harmadik legnagyobb botanikai gyűjteménye volt.

Egyházi karrier

Haynald Lajos iskolai tanulmányainak Vác, Pest, majd Esztergom az első állomásai. Utóbbi helyen több kiemelkedő tanáregyéniséggel találkozott, majd 1830 októberétől Rudnay Sándor hercegprímás érsek jóvoltából a pozsonyi Emericumban (Szent Imre Kollégium) folytatta tanulmányait. Korai döntésében beigazolódott a középkori teológiai alapelv: Gratia supponit naturam (A kegyelem a természetre épít). A filozófiai tanulmányok elvégzésére a nagyszombati Seminarium Marianumba, majd 1833 őszétől a bécsi Pázmáneumba küldi az esztergomi egyházmegye. Két év múlva itt tette le baccalaureusi vizsgáját. 1839. október 15-én áldozópappá szentelték, majd 1840-ben a hittudományok doktora lett.

Érdemes szólni a fiatal Haynald Lajos csillagászat, botanika és képzőművészet iránti érdeklődéséről (Bécs művészettörténeti tanpálya volt számára), de igen tehetséges volt a nyelvtanulás terén is.

Utazásai a világ fölfedezését, a tapasztalatszerzést szolgálták, erről tanúskodnak levelei és naplói. Az ifjú hamar megtanulta: a gondolat törékenyebb jószág, mintsem vélnénk, ezért érdemes az információt, a benyomást, a gondolat továbbgondolását azonnal rögzíteni. S ezt ő meg is tette, ennek köszönhetően maradtak fenn példás és kiterjedt levelezései, naplói, úti jegyzetei.

Haynald érsek breviáriuma és Császka érsek róla szóló emlékkönyve

Pályáját előbb Pesten, később Budán lelkipásztorként folytatta. Az esztergomi érseki nagyszemináriumban a teológia professzora lett 1842-től. Közben a Religio és Nevelés című lap munkatársa, Heider 1847-ben indított Kirchenlexiconja számára ő írta az összes cikket. Kopácsy József hercegprímás érsek 1846-ban titkárának nevezte ki, majd halála után ő lett a prímási irodaigazgató. A prímássá 1848-ban kinevezett Hám János az akkori bonyolult viszonyok közepette 1849-ben leköszönt méltóságáról, az érseki tartományt ezekben a nehéz időkben Haynald Lajos irányította. Posztjáról 1849 közepén mozdították el és a szécsényi szülői házban várta ki a szabadságharc végét. Ez a forradalmat leverő Habsburg-uralkodóház előtt pozitív lépésnek számított, így az új prímás, Sticovszky János mellett újból elfoglalhatta az irodaigazgatói tisztet. A bécsi udvar 1851. augusztus 12-én az akkor 84 éves Kovács Miklós püspök mellé az erdélyi egyházmegye utódlási jogú segédpüspökévé tette meg.

Kinevezése majdnem egy évig húzódott, aminek három oka is lehetett. Az első: Haynald túl fiatal kora, valamint szerénysége, ami miatt nem akarta elfogadni az új tisztséget - ő legalábbis a lemondásakor egy alkalommal erre hivatkozott. Második: lehetséges, hogy adminisztrációs ok volt, valami olyan hiba, amely még a vatikáni hivatali eljárásba is becsúszhatott. A harmadik ok pedig az lehetett, hogy a bécsi udvarból megpróbálták akadályozni kinevezését, de az is lehetséges, hogy Haynald, kerülendő az előddel a nézeteltérést, tapintatból várt. A helyzetet Kovács Miklós 1852. október 15-én bekövetkezett halála oldotta meg, és a fiatal, 36 éves pap ekkor rendkívül energikusan átvette egyházmegyéje kormányzását.

A szabadságharc bukását követő önkényuralmi időszak nehéz napjaiban bejárta egész egyházmegyéjét. A szatmári irgalmas nővéreket 1856-ban Gyulafehérvárra, a ferences nővéreket 1864-ben Nagyszebenbe telepítette. Az erdélyi iskolák megsegítésére juttatott adományai meghaladták a 300 000 forintot. Haynald Lajos támogatta például a csíkszeredai főgimnáziumot is.

Az ifjú püspök bekapcsolódott Erdély politikai életébe. A szász, magyar és román képviselők véleménye az volt, hogy ő tudná legmegfelelőbb módon Magyarország és Erdély unióját képviselni. Erről szóló beszéde elsőként saját püspöki rezidenciáján hangzott el a küldöttek előtt. A bécsi udvar Haynald álláspontját monarchiaellenesnek minősítette és püspöki működését nem tartotta kívánatosnak, ezért felmentését kérte a Szentszéktől, amelyet IX. Pius pápa 1863-ban elfogadott.

A pápa még ugyanebben az évben Rómába hívta és a Karthágó érseke címet adta neki. További négy évre Rómában maradt és csak az 1867-es kiegyezés után térhetett vissza Magyarországra mint kalocsai érsek. Még ugyanebben az évben tagja lett a bécsi Academia Caserea Leopoldino Carolina Naturae Curiosumnak. Egy évvel később már a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, s hamarosan a Matematikai és Természettudományi Bizottság tagja, majd 1874-től igazgatója. Ugyanekkor tagja volt a zenei világban rangot jelentő római Santa Cecilia Akadémiának is, valamint idehaza hosszú évekig elnöke volt a Filharmóniai Társaságnak. XIII. Leó pápa bíboros érseki rangra emelte 1879-ben.

Kalocsán újból megmutatkozott széles körű érdeklődése és mecénási tevékenysége. Részt vesz Henszlmann Imre kalocsai archeológiai ásatásainak publikálásában, s amikor XIII. Leó pápa újból lehetővé teszi a kutatásokat a Vatikáni Levéltárban, anyagilag segíti egyháza papjait a legkorábbi magyar-vatikáni kapcsolatok felkutatása érdekében. A Magyar Tudományos Akadémia fenntartását 12 000 aranykoronával támogatta, de a Magyar Afrika Társaságot is megsegítette. Kalocsán az oktatás támogatása mellett megépítteti a csillagászati megfigyelésekre alkalmas obszervatóriumot. Haynald Lajost szoros barátság fűzte Munkácsy Mihály festőművészhez és a zeneművész Liszt Ferenchez. Munkácsy 1884-ben elkészítette az érsek portréját, melyről többek között Genton István művészettörténész a következőket írja: "lélekbelátóan mély, festői erejű, gyengéd és finom portré." Liszt Ferencet késői kompozíciói révén az egyházi zene megújítójának tartják. Haynald világhírű barátja gondjaira bízza az általa tett zenei ösztöndíj gondozását 1886-ban. Az alapítólevelet Haynald Lajos, Munkácsy Mihály és Liszt Ferenc írták alá. Az alapítvány létrehozási időpontja a Liszt iránti barátság és aggodalom jeleire utal, hiszen Liszt ekkor már beteg, és még ugyanebben az évben meg is halt.

Haynald, Liszt és Munkácsy aláírása

Utazásai és összeköttetései révén Európában az elsők között állított össze növénygyűjteményt. Jelentősebb munkája: A szentírási mézgák és gyanták termőnövényei. Nevét viseli többek között a befőtt paradicsomon tenyésző Haynaldia umbrina Schulzeri ételpenész.

A botanikus főpap

Haynald Lajos a tudomány elkötelezett híve és neves pártoló főpapja volt. Korának botanikusai jó növényismerőként és lelkes gyűjtőként ismerték. Botanikai munkássága elismeréseként 1868-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli elnökévé választották. A hazai botanikában meghatározó személyiség volt nemcsak tudományos munkásságával, hanem mint a legbőkezűbb adományozó is. Az 1870-ben a botanikai kutatások, gyűjtőutak és gyűjteményrendezések támogatására létrehozott alapítványával a Növénytár fejlődésének anyagi alapját teremtette meg. Az 1891-ben bekövetkezett halála után végrendeleti intézkedése értelmében a közel 100 ezer lapos növénygyűjteménye és botanikai könyvtára legjobb helyre, a Növénytár tulajdonába került.

Haynald első tanára az édesapja volt, aki nemcsak a latin nyelv megismerésébe, hanem a növényfajok rejtelmeibe is bevezette fiát. Haynald Istvánnak volt saját maga által gyűjtött préselt növénygyűjteménye. Ezt a herbáriumot azonban eladta, valószínűleg Lajos fia születése előtt. Ma Haynald Istvánnak ez a gyűjteménye a szerencse folytán a Magyar Természettudományi Múzeum tulajdonában van. Haynald Lajos esküvői díszvendégként volt jelen az Andrássyak bettlari kastélyában, ahol felfedezett egy szerény méretű növénygyűjteményt az egyik vitrin mélyén. Átlapozva örömmel állapította meg, hogy ez egykor édesapja kollekciója volt. Ez a herbárium Andrássy Manó gróf nagylelkű ajándékaként hamarosan Haynald Lajos birtokába került.

Herbáriumi lap a gyűjteményből

Atyja és a szünidőben Szécsénybe hazalátogató fia közös növénygyűjtő kirándulásai rendszeresek voltak. Szeminaristakorában a növényvilág iránti érdeklődése és ismerete elmélyült. Haynald dilettánsnak nevezte korábbi önmagát (ezt napjaink szóhasználatával valószínűleg amatőrnek mondanánk), mielőtt Bécsben 1839-ben találkozott Endlicher István Lászlóval (1804-1849) és Fenzl Edével (1808-1879). Endlicher botanikus történetíró, filológus és 1836-tól a bécsi Udvari Természetrajzi Múzeum növénytani gyűjteményének őre volt. Itt írta meg botanikai főművét Genera Plantarum secundum ordines naturales disposita címen. Endlicher ebben a művében a Linné-féle mechanikus növényrendszer helyett egy, a növényvilág természetes rokonságán alapuló rendszert dolgozott ki. Fenzl ezt a művet adta a fiatal szeminarista Haynald kezébe, aki növényismereteinek gazdagítása és fejlesztése érdekében kereste fel az Udvari Természettudományi Kabinetet. Endlicher korai és tragikus halála után Fenzl gondozta tovább a gyűjteményt, és követte Endlichert az egyetemen a botanika tanáraként. Fenzl előbb Haynald tanára volt a botanikában, később mentora lett. Haynald a következőket írja (1885) Fenzlről: "nehéz hivatalaim mellett kedvderítőleg folytatott botanicus foglalkozásaimban minden módon istápolt; jeles szakmunkákra való utalással, a növényvilág microcosmos csodáinak vizsgálatára és élvezetére szolgáló microscopiumok és egyéb látszerek megrendelésével s használati utasításaival, nevezetes gyűjtemények vételre való ajánlásával segített."

A bécsi iskola modern gyűjtőt nevelt Haynaldból. A növény mellé kézzel írt, majd később nyomtatott cédulát ragasztott fel a herbáriumi lapra. A cédulán megtalálható volt az összes szükséges információ. A növény tudományos neve és a faj leírója (pl. Angelica sylvestris L), s latin nyelven a lelőhely: Almás praedium juxta Szécsény, majd a gyűjtési idő és a gyűjtő neve.

Fiatalon, 1852-ben lett Gyulafehérvár püspöke. Az első két évben energiáit és idejét főleg az egyházi teendők foglalták el. Haynald célul tűzte ki püspöksége területének és gondjainak megismerését, lehetőleg orvoslását. Így sokat utazott és a püspöki teendők mellett módot és időt talált gyűjteménye gyarapítására. Igazi nagy növénygyűjtő korszaka 1855-ben kezdődött és 1867-ig tartott.

A Teleki-virág (Telekia speciosa) egyik példányát Haynald 1855-ben a Gáldhoz tartozó Csernicza-erdőben szedte. A faj populációi a Kárpátok, a Balkán-félsziget magashegyeiben, mai határaink között a Bükk hegységben, két élőhelyen élnek. Ezt a növényt J. Ch. G. Baumgarten írta le, aki Erdélyben az orvosi praktizálás mellett kiváló botanikusként is működött. Az említett fajt Teleki Sámuelről, Erdély kancellárjáról nevezte el. Baumgarten a szerzője egy erdélyi flóraműnek is, amelynek első kötete Bécsben, 1816-ban jelent meg.

Gyűjteményének számos faja arra utal, hogy Haynald erdélyi működésének első idejében a botanikai vonatkozásban értékes fajokkal igyekezett gazdagítani gyűjteményét. Azonban nem csak maga gyűjtött, kapcsolatban állt Erdély szinte valamennyi jeles botanikusával, Brassai Sámuellel, az örmény származású Czetz Antallal, Fuss Mihállyal, Heuffel Jánossal, Janka Victorral és Kánitz Ágosttal.

Heuffel János (1800-1857) gyűjtő tevékenysége Krassó-Szörény és Hunyad megyékre terjedt ki, növénycsere-kapcsolatban volt angol, francia, orosz és svéd botanikusokkal. Ilyen módon herbáriuma mintegy 70 gyűjtő anyagából állt, s Erdély határain kívüli területek növényeit is magába foglalta. Haynald 1857-ben megvásárolta Heuffel herbáriumát, s anyagilag támogatta Heuffel bánáti flóraművének kiadását.

Janka Victor (1837-1890) katonatiszt volt Erdélyben, mellette kiváló növényismerő és -gyűjtő. Tudományos cikkei florisztikai és növényrendszertani vonatkozásúak. 1870-ben Haynald egy botanikusőri állást létesített Janka számára Budapesten az akkori Magyar Nemzeti Múzeum Természetiek és Kézműtaniak Tárában. Többek között hazai területen Janka fedezte fel és írta le önálló fajnak a nagyharsányi magyar kikericset (Colchicumhungaricum). A botanika mecénása az állás mellé 12 000 aranykorona alapítványt is tett a gyűjtemények és szakkönyvtár gyarapítása céljából.

Az 1892-es esztendő nevezetes a Nemzeti Múzeum Növénytárának életében. Ekkor került végrendeletileg Haynald Lajos világhírű növénygyűjteménye és könyvtára a múzeum tulajdonába. Ma a Növénytárban egymillió-kétszázezer herbáriumi lapot tartanak nyilván. Ennek mintegy tizede a bíboros érsek hagyatéka.

Haynald 1859-ben utazott először Rómába. Útja Trieszt, Velence, Milánó, Torino, Genova, Messina, Catania, Siracusa, Palermo, Nápoly állomásokon keresztül vezet. Ekkor kereste fel a városok neves botanikusait, velük növénygyűjtő kirándulásokon vett részt. Nemcsak Palermo híres botanikus kertjét tekintette meg, hanem itt találkozott Todaróval is. Ezt a találkozást egy érdekes herbáriumi lap őrzi. Valószínűleg tőle kapta Haynald a salátaboglárka (Ranunculusficaria) egy példányát őrző herbáriumi lapot, amelyen ez áll: In arvis Palermo N. 1376 lčgit Todaro. Ugyanezen a herbáriumi lapon a második növényt Haynald gyűjtötte a következő szöveggel: "Ad Calescibetta Sici-liae 31 Mŕrtii 1859". A harmadik példánynál pedig ez áll "Montč Pellegrino ad Panormum Siciliae 5 Apr. 1859 Haynald."

Ez a herbáriumi lap mintegy útinaplórészlet jelzi Haynald találkozását az olaszországi - elsősorban szicíliai - flórával és Todaróval. Ekkor ismerkedett meg G. Gussonéval, akinek tiszteletére nevezte el a sziki árpát Hordeumgussoneanumnak Parlatore. Személyes ismerősévé vált R. Visiani is, akinek nevét a borzas vértő (Onosma visianii) őrzi. Mindkét faj honos a mi flóránkban is. Örömmel kereste fel Firenzében a kor leghíresebb botanikusát, Filippo Parlatorét (akivel egyazon évben született). Haynald és Parlatore között szívélyes barátság alakult ki, Haynald többször vendégeskedett a Parlatore család meleg, baráti otthonában. Utolsó személyes találkozásuk a neves firenzei nemzetközi botanikai kongresszus alkalmával, 1874-ben volt: Haynaldot itt a kongresszus elnökhelyettesévé választották. Parlatore ekkor már gyengélkedett, személyesen nem vehetett részt a kongresszuson. Haynald látogatásakor, s egyben ennek emlékére, Parlatore Haynaldnak dedikálta legújabban megjelent munkájának, a "Les collectiones botaniques du Museé Royel de physique et d’histoire naturelle de Florence" egy példányát.

Haynald harmadik római utazása nem volt olyan örömteli, mint a korábbiak, hiszen ekkor kérte felmentését a gyulafehérvári püspöki megbízatás alól. Viszont pápai felhívásra érkezett Rómába, ahol négy évet töltött el (1864-től 1867-ig). Annak idején, már második római látogatása alkalmával megkezdte az antikvitások és ókeresztény emlékhelyek felkeresését. Természetesen itt is gyűjtött, mint szinte mindenütt, ahol utazásai során megfordult. A Lagurus ovatus L. nevű fűfajt a római Colosseumnál gyűjtötte 1862. május 30-án.

Herbáriumának mintegy 1/5-ét maga gyűjtötte, cédulázta. Egyházi látogatásai többnyire egybeesnek gyűjtőútjaival, így ezek más aspektusból világítják meg Haynald egyházi tevékenységét és egész életvitelét. A múzeumban őrzött növényei és a herbáriumi lapok cédulái értékes információkat adhatnak egy viszonylag teljes Haynald-biográfiához.

Tisztelői, botanikus barátai és kortársai révén számos virágtalan és virágos növényfaj viseli Haynald nevét. Sodiro egy páfrányfajt nevezett el róla, Janka írta le a Potentilla Haynaldianát, Kánitz a Gentiana Haynaldianát, Schur a Draba Haynaldianát, később a nagy erdélyi flóra írója Simkovics (Simonkai) a Cytisus Haynaldiit. A Melbourne-i Múzeum igazgatója, a német származású Baron Ferdinand von Mueller (aki egészségi okokból élt Ausztráliában), a Hibiscus Haynaldiit publikálta e távoli földrészről. Megszületett egy Haynaldia nemzetiségnév is Haynaldia villosa Schur révén.

Mint a Magyar Tudományos Akadémia tagja, székfoglaló előadását "A szentírási mézgák és gyanták termőhelyei" címen tartotta meg. Ebben az előadásban vallástörténeti és etimológiai aspektusból tekintette át a sok ezer éve számos vallás történetében már szertartási növényként szereplő fajok egy részét.

Csillagda Kalocsán

Bár Haynald Lajost érdeklődése elsősorban a botanikához vonzotta, széles körű érdeklődésére jellemző, hogy távcsövet vásárolt magának. Így írt erről Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszternek:

"... dilettánskodó égbolti észleleteimre - miután egy előbbi igen jó távcsövemet elajándékoztam - Merznek világhírű müncheni intézetében egy négyhüvelykes refractort készítettem, amely azonban magas és széles állványával és ennek nagyon célirányos és complikált mechanizmusával személyes észleléseimre nem lőn alkalmas."

Így született meg a terv, hogy a távcső elhelyezésére építsenek egy kis kupolát, vásároljanak néhány jobb órát és műszert. A terv hamarosan országos nyilvánosságot kapott. Többen kortársai közül érezték, hogy a régi egyházi vezetők jó tradíciói folytatódhatnak. A várakozás azért is volt nagy, mert ez idő tájt Magyarországon nem volt állami csillagvizsgáló intézet. Azt, hogy éppen a csillagászat lendületes fejlődésének korában hazánk nem maradt modern obszervatórium nélkül, elsősorban a sokoldalú vagyonos földbirtokosnak, Konkoly-Thege Miklósnak köszönhetjük. Konkoly-Thege 1871-ben létesítette a Komárom megyei Ógyallán magán-csillagvizsgálóját, amelyet főleg saját műhelyében készített eszközökkel rövidesen európai mértékű obszervatóriummá fejlesztett. A példa talán hatással volt Haynald érsek elgondolására is, mindenesetre 1877-ben felkérte tanácsadóként a kalocsai obszervatórium berendezését illetően. Ugyancsak 1877 tavaszán jelölte ki a leendő csillagvizsgáló vezetőjéül a jezsuita tartományfőnök P. Carl Braun S. J. matematikust, akinek tudományos tevékenysége akkoriban már ismert volt a szakemberek előtt.

A csillagda homlokzata

Az új csillagvizsgáló fő műszere egy 19 cm átmérőjű lencsés távcső lett, amelynek objektív lencséjét a müncheni Merz cég, műszaki szerelését az angliai J. Cooke készítette. A minden szükséges alkatrésszel ellátott, 7 mázsás távcsőhöz az akkoriban használatos összes segédberendezést is beszerezték. A kisebbik távcső, amelyet Haynald először ajándékozott az obszervatórium céljaira, egyszerűbb felszerelésű volt, pl. óraszerkezete nem volt. A harmadik fontos műszer a Cooke-gyártmányú átmeneti (passage) távcső volt, az észak-dél vonalon áthaladó égitestek megfigyelésére, a pontos időmeghatározás céljaira. Ezekenkívül több kisebb műszer is rendelkezésre állt. A csillagvizsgálónak igen jó órái is voltak. A két első fő órát ugyancsak J. Cooke készítette.

Az egyik büszkeség a nagy, Breithaupt-gyártmányú csillagászati (univerzális) teodolit volt, amelynek szögbeosztású osztott köreit tizedívmásodperc pontossággal lehetett leolvasni. Az 1300 (akkori) forintért vásárolt műszert földrajzi helymeghatározásra használták, és Braun páter kezében még a várható eredményeket is felülmúló eszközzé vált. A segédberendezések közül utóbb különösen az ún. Browning-féle protuberanciaspektroszkóp vált igen fontossá. Ez a színképelemző berendezés alkalmas arra, hogy a Nap egy kis részletét a színkép egyetlen keskeny hullámtartományában, pl. a hidrogén vörös vagy zöld sugárzásában vizsgálják. Elsősorban arra alkalmas, hogy olyan napjelenségeket tanulmányozzanak segítségével, amelyek a Nap összfényében nem láthatók, és csak akkor válnak észlelhetővé, ha pl. a hidrogén vagy kalcium sugárzásának valamelyik hullámhosszán szemléljük.

Elmondható, hogy a kalocsai csillagvizsgáló, a felszerelése idején, ha eszközeinek méreteiben nem is, de azok precizitását tekintve kiemelkedő volt. Tomsich Mátyás uradalmi mérnök javasolta, hogy a "legalkalmasabb hely végül a gimnázium épületben létező lépcsőház teteje mutatkozik, amelyben jelenleg a gimnáziumi észlelde van". (Meteorológiai észlelések már 1870-től folytak az intézményben.) A tanácsokat megfogadva az érsek végül közölte Henning Alajos atyával, a kalocsai jezsuita főgimnázium igazgatójával az obszervatórium alapítását és annak a főgimnáziumhoz való csatolását. Indoklásában szerepel: "... beállítani avégre, hogy a természettudománnyal különben is foglalkozó tanár annál biztosabban közölhesse tanítványaival a szükséges csillagászati ismereteket, de egyszersmind mások is a tanárok közül alkalmat nyerjenek, ha talán kedvök volna a csillagászattal foglalkozni."

Henning Alajos - aki Liszt Ferenc unokaöccse - hasonlóképpen látta a dolgokat: "... úgy mind a tanulók előmenetelének, mind a szaktanárok továbbképződésének kitűnő lendítőül szolgálanak." A csillagda alapításakor fontos szerepet játszottak a didaktikai szempontok is: "a gimnáziális ifjúság gyakorlati észleletek által ez irányban is kiképeztessék, ha egyikben-másikban a csillagászatra hajlam mutatkoznék, az benne hatályosabban fejleszthessék, név szerint astrophysicalis észleletek tétessenek és az intézetet gondozni és vezetni hivatott tanítókar egyes tagjai a szép tudomány terén nagyobb körben és nagyobb sikerrel foglalkozhassanak."

Korát megelőző cselekedet volt ez, egy középiskola felszerelése csillagdával. Így jött létre tehát az az elhatározás, ami elsőként hozott létre csillagdát középfokú oktatási intézményben. Maga az intézményalapítás gondolata is új volt, mert csak a XX. század húszas, harmincas éveiben kezdett az szokásba jönni, hogy a középiskolákkal kapcsolatban mindenfelé, nevezetesen Angliában, Amerikában, egy, a mindennapi iskolarendszer körét meghaladó intézetet állítanak fel.

Ma már talán meglepőnek tűnik, hogy egy évszázaddal ezelőtt a világ csillagászai - elsősorban a Nap tanulmányozói - Los Angelestől Pekingig talán jobban ismerték Kalocsa nevét, mint Magyarország fővárosáét. Ennek a hírnévnek a forrása a kis csillagvizsgáló, a Haynald-obszervatórium és annak fáradhatatlan igazgatója, Fényi Gyula tevékenysége volt. Az ő három évtizedes, mai szemmel is szinte páratlanul gondos, alapos és igen pontos Nap-megfigyelései nemcsak kortársai, hanem napjaink szakembereinek megbecsülését is kivívták. Fényi Gyula neve, munkássága pedig szorosan összekapcsolódott a Haynald Lajos bíboros érsek által alapított obszervatóriummal: a csillagvizsgáló adta lehetőségek tették nevezetessé Fényi munkáját, de az ő kitartó, aprólékos észlelő munkája tette ismertté az obszervatóriumot. Több mint harmincéves észlelési anyaga a protuberanciakutatás nélkülözhetetlen forrásává vált, és olyan részletességgel végezte megfigyeléseit, amelyre a fényképezés, illetve a mozgófilmes rögzítés alkalmazásáig szinte nem is volt példa.

A kalocsai csillagvizsgáló igen szerencsés korszakban létesült: a XIX. sz. utolsó negyedében, a csillagászat fejlődésének szinte forradalmi átalakulása idején, amikor a kutatók előtt megnyílt az égitestek fizikai sajátságainak vizsgálati lehetősége. Magyarországi viszonylatban igen fontos intézménnyé vált, hiszen a második modern csillagvizsgáló volt hazánkban. A fizika haladása lehetővé tett olyan méréseket, és olyan jelenségek megfigyelését, amelyekről korábban alig voltak - vagy egyáltalában nem voltak - ismeretek. Az újonnan kialakuló asztrofizika munkakörébe kapcsolódtak be a kalocsai csillagászok, mégpedig annak egyik sokat ígérő területébe, a Nap megfigyelésébe. A Haynald-obszervatórium működtetéséhez és fejlesztéséhez az első világháborúig az egymást követő kalocsai érsekek többnyire hozzájárultak. Az 1950-es évekig itt volt az ország egyik fontos földrengésmérő pontja.

A csillagvizsgáló vezetői számos cikkben ismertették a Haynald-obszervatóriumban végzett munkát. Hüninger Adolf kezdeményezésére az első intézeti kiadványokat, három füzetben, a főgimnázium tanárai adták ki. A 17 vaskos kötet utolsó részét a csillagvizsgáló utolsó igazgatója, P. Tibor Mátyás rendezte sajtó alá 1949-ben.

Az első világháború után azonban a Haynald-obszervatórium már valóban elavulttá vált. Egyrészt a közel negyven éve használatban levő műszerek felújítására - az alapítványok elértéktelenedése miatt - már nem volt mód. Másrészt a gyorsan fejlődő csillagászati műszertechnika mellett maguk az eszközök és módszerek is idejét múlttá váltak. A tökéletesített fényképezési eljárásokkal már felülmúlták a szemmel végzett megfigyeléseket, az észlelőeszközök pontossága is megsokszorozódott. Érdemi munkára egyre kevesebb mód nyílt. A helyzeten nem sokat változtatott, hogy Klebelsberg Kunó kultuszminiszter támogatásával a meghibásodott nagyobbik távcsövön legalább a legnagyobb hibákat kijavíthatták. Az obszervatórium utolsó igazgatója, P. Tibor Mátyás S. J. a második világháború után megkísérelte, hogy tudományos értékű méréseket végezzen, pl. csillagpárok rendszeres észlelésével. Tevékenységét azonban megszakította az, hogy a Haynald-obszervatóriumot 1951-ben államosították. Ezzel a csillagvizsgáló működési lehetősége jóformán teljesen megszűnt. A fő műszert és a számos segédberendezést elszállították, eredeti helyén csak a kisebbik távcső maradt. Végül, eléggé kalandos úton, a műszerek nagy része az Országos Műszaki Múzeumba került, míg a nagy műszer a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban kapott helyet, ahol ma megbecsült műszaki műemlékként megtekinthető. Szomorúbb sorsra jutott a szép csillagászati könyvtár, amelynek sok kötete végleg elkallódott.

A Haynald-obszervatórium történetének azonban nem ez a vége. Ma a nagyobbik kupolában egy tükrös távcső áll, a jogutód Szent István Gimnázium pedig két szobában szép csillagvizsgáló-történeti és iskolatörténeti kiállítást rendezett be. Tehát minden lehetőség adott, hogy az egykori kalocsai csillagvizsgáló oktató-ismeretterjesztő intézményként tovább éljen.

Iskolaalapítás Baján

A kiegyezés utáni polgárosodó magyar társadalom közoktatásának helyzete elszomorító volt. Az ország hat éven felüli férfilakosságának 41 százaléka, a női lakosságnak 25 százaléka tudott írni és olvasni, a tanköteles korú gyerekek fele nem járt rendszeresen iskolába. Jól látta a gondokat Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter: "Nagyobb fontosságú közügyeink között nincsen tán egy sem, melyre nézve a reformok szükségessége oly általánosan elismertetnék, mint a közoktatás..." Az 1868-as népiskolai törvény teremtette meg Baján a feltételeket arra, hogy leányiskolát alapítsanak. Ilyen helyzetben szánt Haynald Lajos meghatározó szerepet a Kunszt József érsek által 1860-ban a csehországi Horasdiowicéből Kalocsára hívott, Miasszonyunkról elnevezett szegény iskolanővéreknek Baján. Kezdeményezésére egyházi és az egyházhoz közel álló személyek nagyobb összegű adománnyal teremtették meg az alapját a zárdaiskola építésének. A legjelentősebb adományozók Haynald Lajos és Kubinszky Mihály püspök, egyházmegyei főtanfelügyelő voltak.

Az adományokból összegyűlt 30 000 Ft-ból vásárolták a telket és 1870 májusában indult meg az építkezés. Már ugyanezen év októberében a kész részen elkezdődött a tanítás, a növekvő tanulólétszám miatt már 1873-ban bővíteni kellett az intézményt. A tanulók létszámának további folyamatos emelkedése 1893-ban és 1903-ban további fejlesztéseket tett szükségessé. Az első világháború megtörte az intézmény addigi lendületes fejlődését, majd Baja szerb megszállásának megpróbáltatásai következtek.

A Trianon után megyeszékhellyé lett Baja az 1920-as években igazi iskolavárossá vált, a zárda tanulólétszáma gyorsan emelkedett. A kialakult igényeknek megfelelően hosszas egyeztetések után induló újabb építkezések az 1933/34-es tanévben fejeződtek be, ekkor készült el a tanítónőképzést is szolgáló elemi gyakorlóiskola: az intézmény öt évfolyamú tanítóképzővé vált. A második világháború után államosított intézmény neve Állami Leánylíceum és Tanítóképző lett, majd 1958-tól gimnáziummá vált, ahol 1962-ben vízügyi szakképzés is megkezdődött.

Változást az 1995-ös esztendő hozott: a ciszterci rend, a kalocsai iskolanővérek rendje, valamint Baja Város Önkormányzata között megállapodás jött létre a volt egyházi iskolák visszaadása és működtetése ügyében. 1996-tól jött létre a Szent László Általános Művelődési Központ, amelynek intézményegységei: óvoda, általános iskola, nyolc és négy évfolyamos gimnázium, környezetvédelmi és vízügyi szakközépiskola.

Ezzel elmondható, hogy az intézmény visszatért az alapító Haynald Lajos szellemi örökségéhez.

Életút a hon szolgálatában

Haynald pályáját a jótékonykodás és bőkezűen tett alapítványok sora kísérte. Összesen 4 209 730 Ft-ot áldozott jótékony és kulturális célokra. A Haynald-alapítványok - túl az egyházi karitatív célkitűzéseken - a tudomány számos területére kiterjedtek.

Ha megvizsgáljuk, hogy a szó igazi értelmében botanikus kutató volt-e Haynald, akkor elmondható: fiatalkorától kezdve jó növényismerő volt, herbáriumi gyűjtései alapján bármely korabeli szakmabelivel felvehette volna a versenyt. Botanikai publikációinak száma azonban kevés, tekintettel egyházi és társadalmi kötelezettségeire. Az időhiány és a rá jellemző óvatosság nyilvánul meg abban, hogy még herbáriumi lapjain sem bocsátkozik növénymegnevezés-tani problémákba, faj alatti taxont nagyon ritkán jegyez fel, a hibrideket majdnem teljesen figyelmen kívül hagyta és herbáriumi cédulákon szinte alig alkalmaz fajnévkorrekciót. Támogatásaival, gyűjteményének a tudományos élet számára történő átadásával örökre beírta magát a botanika történetébe.

Haynald Lajos élete során több alkalommal került olyan helyzetbe, amikor neveltetése alapján az egyház és a nemzet érdekeit érintően állást kellett foglalnia. Szuverén egyéniségét befolyásolni nem engedve döntéseit mindig a magyar alkotmányhoz hűen hozta meg. Kapcsolatainak, érdeklődésének és nem utolsósorban nyugat-európai utazásainak köszönhetően olyan széles látókörű egyházi vezetővé vált, akinek személyiségében és tevékenységében megvalósult a humán és a természettudományos kultúra egysége. Ez alapján elmondható, hogy egyike legnagyobb egyházi vezetőinknek.

A bajai iskola falán ma is látható az alapító emlékére készített freskó

2004. július 4-én volt Haynald Lajos bíboros kalocsai érsek, a XIX. századi egyháztörténet kimagasló alakja halálának 113 éves évfordulója. Óriási és szerteágazó tudása, következetes gondolkodása, bátor kiállása hite és magyarsága mellett igazi főpappá és országnaggyá tették. Hívő lelkeket és képzett embereket akart nevelni hazájának. Szervező, alkotó és eseményekben gazdag életútjának egyik momentuma iskolám, a bajai Szent László Általános Művelődési Központ jogelődjének 134 évvel ezelőtti alapítása. Érdekes, szuverén egyénisége, kiváló egyházi és hazafias tevékenysége és az a tény, hogy nevéhez kötődik iskolám jogelődjének alapítása késztetett arra, hogy Haynald Lajos bíboros kalocsai érseknek életét és munkásságát tanulmányozni kezdjem.

Irodalom
Borovszky Samu: Bács-Bodrog vármegye I-II. Országos Monográfia Társaság, Budapest, évszám nélkül.
Dankó László: Haynald bíboros emlékezete. Kalocsa, 1992
 

---

Természet Világa,

136. évfolyam, 8. szám, 2005. augusztus http://www.termeszetvilaga.hu/ http://www.chemonet.hu/TermVil/