A fizika szép

Beszélgetés Németh Judittal

Németh Judit akadémikus az ELTE elméleti fizika tanszékének nyugdíjas professzora, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat elnöke. A modern fizikát Marx Györgytől tanulta, dolgozott a Nobel-díjas Hans Bethe mellett, első tanára azonban édesapja, Németh László volt.

Azért kerestük fel barátságos egyetemi dolgozószobájában, hogy a fizika évének aktuális eseményeiről kérdezzük, de beszélgetésünk közben régi szellemi műhelyek is szóba kerültek.
 
 

- A Puskin utcában, ahonnan a Lágymányosra átköltöztünk, körülbelül háromszor ekkora szobám volt, de a mostanit sokkal jobban szeretem. Eredetileg Eötvös Loránd lakott azon az emeleten: ott volt az intézeti szobája, a mellette levő rész pedig a lakása. Ebből lett az elméleti fizika tanszék, a Múzeum körúti TTK D épületében. Nagy szobákból állt, hatalmas ablakokkal. Mihez kezd az ember ekkora termekkel? Amikor Eötvös lakta őket, bizonyára szépen be voltak rendezve.

- Az elmúlt száz évben a fizika "épülete" is sokat változott, részben ezt ünnepeljük 2005-ben. Hogyan készül az Eötvös Loránd Fizikai Társulat a fizika évére?

- Lapunkban, a Fizikai Szemlében a januári szám áttekintést ad a fizika alkalmazásairól. A főszerkesztő úr arra kért, hogy a fizika más tudományágakban és a társadalomban betöltött szerepéről írjak. Mások például azt járják körül, hogy mit adott a fizika a mérnököknek, az orvosoknak.

A következő szemeszterben - az Akadémia szervezésében - a Mindentudás Egyetemének első előadása a fizika száz évéről szól majd: Szabó Gábor akadémikus, társulatunk főtitkára azonban nem az elméletekről beszél majd, hanem arról, hogy a fizika mit hozott az emberiség számára ez alatt a száz év alatt.

A Fizikai Szemlében indítunk egy rovatot Mindentudás az iskolában címmel. Ebben arról lesz szó - egy oldalon, képletek nélkül -, ami egy okos diákot érdekelhet. Például: hogyan jut el az e-mail a címzetthez, hogyan működik a mikrohullámú sütő, a mobiltelefon? Írunk a lézerről és a szemről, az orvosi alkalmazásokról, az időmérésről. Ezek roppant érdekes kérdések. Azt akarjuk, hogy a tanárok is érdekesnek tartsák őket, mert akkor a gyerekek figyelmét is felkelthetik.

A fizika ma népszerűtlen. Azt szeretnénk érzékeltetni a középiskolában, az egyetemen és a nagyközönséggel, hogy a fizika mindenütt ott van, minden más tudományban is megtalálható. A kémikusok - a tapasztalatok alapján - felállították a periódusos rendszert, de a fizikusok segítségével magyarázták meg. A számítógéptől kezdve a biológiáig, az orvostudományig mindenhol használják a fizikát.

Azt is szeretnénk elfogadtatni, hogy a fizika szép.

Sok egyetemen, például az orvosegyetemeken, a fizika felvételi tárgy volt, ezért a fizikaoktatás ráállt a példák megoldására, amit a gyerekek persze utáltak. Ma a fizika és a kémia a legnépszerűtlenebb tárgy. Most meg szeretnénk mutatni a fizika szépségeit.

- Ezeket a tárgyakat külföldön sem kedvelik a diákok.

- Ennek az az egyik oka, hogy nagyon kevés a kísérlet az órákon. A középiskolákban nálunk se pénz, se idő nincs rá. Härtlein Károlynak, a műegyetemi Fizikai Intézet mérnökének ragyogó ötletei vannak arra, hogyan lehet a gyerekek érdeklődését felcsigázni; ezeket is tanítani kellene.

- Édesapja írta: "Írni-olvasni mindenki megtanul, mert a mindennapi élete megköveteli, az azonban, amit egy szenvedélyes pedagógus példákban és ismeretekben rátukmál, szétmorzsolódik, ha a társadalom követelményeivel szemben kell tartania."

Az emberek miért nem méltányolják ma a természettudományokat?

- Nem ismerik el, hogy a tudománynak kell előremenni, s ez viszi előre a társadalmat. Egyik vezető politikusunk korábban fölösleges kiadásnak találta a hazai kutatások támogatását, mert a nagy fejlesztések eredményeit úgyis Amerikából kapjuk. De hogyan alkalmazhatnánk ezeket jó képzés nélkül?

Mindig vitáznak a technika és a fizika elsőbbségéről, sokan a technikára szavaznak, a fizikai felfedezések nélkül azonban nincs technikai fejlődés! Néhány éve egy vállalat tudományos igazgatójával beszélgettem, és megkérdeztem, miért vesznek fel részecskefizikai doktorátust szerzett munkatársakat. Azt mondta, a fizikusok rá vannak szoktatva arra, hogy problémákat oldjanak meg és váltani tudjanak. Egy mérnök jobban bedolgozza magát egy területbe, ma viszont az ötlet fölmerülése után egy-két évvel a terméknek meg kell születnie. A problémamegoldás és a váltás képessége ehhez nagyon fontos.

- Hogyan juthatnak el a fizikai társulat programjai minél több emberhez?

- Budapesten és vidéken is tartunk előadásokat. Bencze Gyula, aki a Magyar Mozgókép Közalapítvány Tudományos, Ismeretterjesztő Szakkollégiumának elnöke, a filmvetítések szervezésében segít. Három videofilmet szeretnénk számos helyen bemutatni. Az egyik a svájci részecskefizikai kutatóközpontról, a CERN-ről készül, a másik Szegeden, a lézerek alkalmazásáról. A harmadik egy riportfilm: Simonyi Károllyal, A fizika kultúrtörténetének szerzőjével Staar Gyula beszélgetett.

Tanszékcsoportunk minden hónapban szervez a tanároknak előadásokat, ahol javaslatok, ötletek is elhangzanak a tanításhoz. A diákoknak nyílt napot tartunk. Ezek a rendezvények nem a fizika évével kezdődtek.

Szeretnénk tudatosítani, hogy a fizika milyen sok területen jelenik meg. Jó néhány éve orvosnál voltam, aki a foglalkozásomat hallva megkérdezte: "Maga az a fizikus, aki atombombát csinál?" Megdühödtem, és azt mondtam (bár nem igaz): "Nem, én az a fizikus vagyok, aki lézert fejleszt, amivel az orvosok operálnak." Akár tetszik, akár nem, a magyar villamos energia 40 százaléka Paksról jön. Honnan vennénk ezt az energiát? A szénerőművek sokkal egészségtelenebbek, mint az atomerőművek. Arra egyetlen ország sem hajlandó, hogy visszafogja az energiafogyasztását, és ha nem dolgozzuk ki például a napenergia mainál jóval hatékonyabb hasznosítását, az atomerőművekből kell energiát nyernünk!

A fizikát ma nem a tudomány, hanem a gyakorlati alkalmazása révén népszerűsíthetjük. A gyerekek alig tanulnak erről; a mai ember egyszerűen csak használja a tudományos eredményeken alapuló műszaki termékeket.

- Régen se tudták, hogyan működik a villanykapcsoló, mitől fő meg az ebéd, nem ismerték a gyertya "természetrajzát".

- De az iskola próbálta tanítani. Az ember elfogadja a technikát. Senki nem tűnődik azon a képernyő előtt, hogy miért barangolhat a világhálón. Nem gondolunk arra, hogy a szórakozáshoz nélkülözhetetlen berendezések, a videó, a rádió, a televízió, a CD- és DVD-lejátszók működése is fizikai elveken alapszik! Sose vitatom a technika hasznosságát, de úgy érzem, az első lépést mindig a fizika teszi meg. A fizikusoknak a fizika szerepét kell hangsúlyozniuk. Szomorúnak tartom, hogy a természettudományos órák számát csökkentették az iskolákban. Pedig a természettudomány megmarad, szép és fontos.

- Otthon, a családban hogyan tanultak nyelveket, matematikát, fizikát?

- Nálunk is, mint sok más családban, este mesét olvastak a gyerekeknek, s elég hamar sorra kerültek a német Grimm-mesék. Apu fordította őket, de amint nőttünk, elvárta, hogy mi is eredetiben olvassuk a történeteket, amelyekben aláhúzta a fontos szavakat. Máig emlékszem a nagy, német mesekönyvünkre.

Az első közös matekozásra talán még tizenegy éves korom előtt került sor. Apunak voltak olyan időszakai, amikor letette a tollat. Ilyenkor foglalkozott a lányaival. A matematikatanítást akkor hagyta abba, amikor gyorsabban tudtam megoldani a feladatokat, mint ő. Addigra eljutottunk a differenciál- és integrálszámításig. Apu rendkívül okos volt, de nem volt speciális matematikai érzéke. Először 43-ban tanult velem. 45-ben, amikor Békésbe mentünk az ostrom után, szintén tanított egy keveset, akkor már valamennyi fizikát is. Sosem foglalkozott velünk hosszú ideig, egy-egy alkalommal csak egy-két hónapig.

- De akkor nagyon magas szintre jutottak el.

- Mert apu minden jelentéktelen dolgot kihagyott, csak a lényegre tört. Olyasmiről soha nem beszélt, hogy a villany miért ég, csak elvi dolgok érdekelték.

Egyszer Hódmezővásárhelyen voltam nála három hónapig, 15 évesen. AkkorApármai kolostort vette elő, franciául. Eleinte a fontos szavakat írta ki, aztán a jelentéktelenebbeket. Így tanultam meg franciául olvasni.

- A tanulás munka volt vagy szórakozás?

- A matematika-fizika tanulás nekem szórakozás volt. Azt is szerettük, amikor olvasott velünk, de a szavakat meg kellett tanulni. Ha kibújtunk alóla, nagyon dühös volt.

Vásárhelyen bejártam az óráira az egyik osztályba. Magyart, történelmet, művészettörténetet és gazdaságtörténetet tanított abban az évben, természetesen együtt, tehát kiválasztott egy kort, és arról mindent elmondott. Rendkívül érdekesek voltak ezek az órák.

- Ő irányította a pályaválasztását?

- Annyit mondott, hogy nem fizeti annak a lányának a tanulását, aki nem természettudományos pályára lép. Ne felejtsük el, hogy az ötvenes évek elején kezdtünk egyetemre járni. Engem nem zavart volna a szankció, mert 14 éves koromtól tanítványaim voltak, de soha nem akartam humán szakra menni.

Nem is sokat jártam iskolába. Jött az ostrom, előfordult, hogy magántanuló voltam vagy átugrottam egy évet. Egyszer kiszámoltam, hogy nyolc év helyett két évet és három hónapot jártam gimnáziumba. Csak azt tudtam, amit otthon tanultam vagy hallottam. Apu soha nem tanított történelmet, irodalmat, művészettörténetet, ezekről csak beszélgettünk.

Abban az időben lányiskolába jártunk. Messze a legjobb matematikus és fizikus voltam, de soha nem hallottam például a Középiskolai Matematikai Lapokról. A lányiskolák általában gyengébbek voltak, mint a fiúiskolák. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy azt tudtam csak, amiről otthon szó volt.

A fiaimat is inkább azok a tárgyak érdekelték, amikről tőlünk hallottak. Nem amit tanítottunk, hanem amiről beszéltünk.

- Ma egyre kevesebb példát látunk az otthoni tanításra, tanító beszélgetésre.

- Mi mindig olvastunk a gyerekeknek este - ketten kétfélét, mert négy év közöttük a korkülönbség, és más érdekelte őket. Vacsoránál pedig szellemi játékokat játszottunk vagy diskuráltunk. Biztosan ma is vannak, akik foglalkoznak otthon a gyerekekkel.

- Talán a fizika évének rendezvényei családi programokká is válhatnak.

- Nagyon szerettük volna, ha a tv-ben minden héten öt percet a fizikának szentelhetünk, de olyan összeget kértek, amit nem tudtunk megfizetni. Szeretnénk, ha a Mindentudás az iskolában lapjait színes képekkel illusztrálhatnánk, és a gyerekek a folyóiratból kiemelt írásokat hazavihetnék s a szülőkkel együtt böngésznék.

Apám többször írt arról, hogy az újkori társadalomban megváltozik a természettudomány iránti érdeklődés. Galilei idejében az emberek izgatottan néztek a távcsőbe, és véleményt formáltak arról, hogy a Nap kering-e a Föld körül, vagy fordítva. Ez elmúlt, aminek az az egyik oka, hogy a természettudomány nehéz, matematikát kell tudni hozzá, és egyre kevésbé szemléletes; a tudományágak szétváltak, mindenki csak egy-egy területet ismer. Mégis az a feladatunk, hogy a társadalmat föllelkesítsük iránta.

Az interjút készítette: SILBERER VERA

Természet Világa, 136. évfolyam, 1. szám, 2005. január
http://www.chemonet.hu/TermVil/ 
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/