Hell Miksa és Sajnovics János expedíciójáról
Petz Erika
Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely, Románia
Mindenki vágyik arra, hogy megismerje a tökéletest, a mindenséget és felmutassa azt. A tudósok arra törekszenek évezredek óta, hogy a be nem járt utakat bejárhatóvá és megismerhetővé tegyék.
Van-e helyünk a világban, kik vagyunk és honnan származunk? A XVIII. század elején még nem tudtuk, hogy Földünk a Naptól pontosan mekkora távolságra kering, s azon is sokan vitatkoztak, nyelvünk melyik nyelvcsaládhoz tartozik. Ezek a kérdések szenvedélyes állásfoglalásra késztették e kor tudósait.
Így történt ez Hell Miksa és Sajnovics János jezsuita szerzetesek esetében is. A két tudós vardői expedíciója értékes bizonyításokat hagyott az utókor számára. Habár munkáikat nemegyszer megkérdőjelezték, ma már biztonsággal állíthatjuk, hogy Sajnovicsnak a Demonstratio idioma Ungarorum et Lapporum idem esse című művében igaza volt a magyar nyelv finnugor rokonságával kapcsolatosan, hogy Hell Miksa mérései igenis pontosak voltak és a Vénusz-átvonulás időtartamából következtetni lehet a Föld-Nap távolságra.
1768-ban VII. Keresztély dán király Struensee-n keresztül írt Mária Teréziának az ügyben, csillagászokat szeretne az Északi-sarkhoz küldeni, hogy megfigyeljék a Vénusz Nap előtti elvonulását. Mivel 1755 szeptemberében Hell Bécsbe költözött, átvéve J. J. Marioni császári udvari csillagász örökségét, és 1755 októberében a bécsi udvari csillagda igazgatója lett, nem véletlen, hogy az expedícióra Mária Terézia őt jelölte ki. Az expedíció 1768. április 28-án kezdődött.
Az 1769-es Vénusz-átvonulás - a mi földrajzi szélességünkről szemlélve - az éjszakai órákban volt. Európában a jelenséget csak az északi sarkkörön túl láthatták, ott, ahol nyáron a Nap még éjszaka sem nyugszik le. Ezért esett a választás a lappföldi Vardö szigetére (az északi szélesség 70° 22’ és a keleti hosszúság 30° 7’ metszéspontjában).
Az expedícióra kijelölt Hell Miksa jezsuita szerzetes a kiváló csillagászt, Sajnovicsot választotta maga mellé az utazáshoz, nemcsak kiemelkedő csillagászati teljesítményei miatt, hanem azért is, mert tudta róla, hogy Sajnovics kiváló nyelvész is. Hell elöljárójának így írt erről: "Isten csodálatos rendelése, hogy társként a nyelvtudományban jártas P. Sajnovicsot választottam erre az expedíciómra."
A vardői tartózkodás
és csillagászati jelentősége
1768. október 11-én érkezett a két tudós Norvégia északi csücskére, Vardö szigetére. El is kezdték a tudományos búvárkodást, egyetlen szabad pillanatuk sem volt. Figyelték a Jeges-tenger csillogását, az északi fényt, a szárazföld növekedését, az ár és apály váltakozását. Barometrikus megfigyelések segítségével kísérletet végeztek a Föld alakjának, sarki lapultságának, vagyis az egyenlítői és a poláris sugár arányának meghatározására. Csillagászati megfigyeléseik Finnország, Norvégia és Svédország sok helységének földrajzi szélességéről e vidékek térképeinek helyesbítésére és befejezésére szolgáltak. Hell kipróbálta a földrajzi szélesség mérésére feltalált módszerét, amely ma Horrebow-Talcott-eljárás néven ismeretes és használatos. "Azokat a dolgokat sem hanyagoltuk el - írja Hell -, amelyek az állat- és növényvilág, jelesül a kagylók, füvek, algák, zuzmók természetrajzának megvilágításához vagy kiegészítéséhez tartoznak."
"A sarki fényről, amelyről Tisztelendőséged azt írja, hogy a minap látta, sok mindent hírül adtam minapi levelemben. Csodálkozom viszont azokon, akik az iránytűt figyelik meg a sarki fény jelentkezése idején; helyeselném, mint ahogy nemrég már írtam, ha ezek az észlelők a sarki fény jelentkezésének idején kívül is különböző órákban buzgóbban figyelnék a mágnestűt. Erről itt csak annyit jelentek ki, hogy a mágnestűnek éppoly kevés összefüggése van a sarki fénnyel, mint amennyire kevés van a nap- vagy a holdszivárvánnyal, vagy a melléknappal, mellékholddal vagy a holdhalóval." (Részlet Hell Pater Hölleréhez írott leveléből.)
Hell vardői
megfigyeléseit az Observatio transitus veneris ante discum solis
című művében írta le
Hell a vardői időzésük során tökéletesítette a földrajzi hosszúság megállapításának eljárásait. Tanulmányozta az Uránusz bolygót, melyet W.Herschel, a kor egyik nagy csillagásza fedezett fel 1781-ben. Hell tudományos naplót is vezetett, melyet még nem dolgoztak fel, pedig alaposabb tanulmányozásakor érdekes adatok bukkanhatnának elő belőle. Ismeretes, hogy Hellnek volt egy elmélete a Föld pontos alakjának meghatározására a légnyomási adatok alapján. Sajnovics János azt is állította, hogy Hell az expedíció során valami fontos felfedezést tett, de hogy mit, a mai napig sem tudjuk.
Vardőn Sajnovics és Hell a vizsgálatokra alkalmas, ideiglenes obszervatóriumot is épített. Mivel 1768. november 19-től 1769. január 20-ig nem fénylett a Nap, a házikót fáklyák világánál építették meg. Az észlelőállomáson pontos ingaóra, két napóra és három távcső szolgálta a tudományos megfigyeléseket.
1769.
január 19-től öt napon át világosságban folytatták tudományos munkájukat.
Hell naponta feljegyezte a hőmérsékletet és a légnyomást. Megfigyelték
a sugártörés erejét a 70. szélességi foknál. Feljegyzéseikben 70, addig
nem ismert csillag szerepel. Sajnovics - Hell biztatására - megfigyelte
a vardői emberek beszédét, szokásait, érdekelték az ott élő lapp és
finn családok történetei, vallásuk. Megjegyezte, hogy a lappok bocskort,
csizmát hordanak, hajukat nem nyírják. Naplójában, meteorológiai megfigyelései
mellett, a népszokásokat is rögzítette.
Tapasztalatairól Hell az elöljáró atyának így írt: "Alázatos üdvözlettel magával a tisztelendő Prae positus atyával legalább visszatértünkig megőrzendő titok terhe alatt közlöm, hogy az egész északon egészen Ázsiáig elterjedt jeles lapp nemzetségnek felfedeztük egy népét. Jó Isten, ki hitte volna, hogy mi ugyanazon ősatyától való testvéreket fogunk találni a lapp népben! Magyarok, testvéreink, a mi magyar nyelvünket beszélik, a mi magyar ruhánkat hordják, a mi régi magyar atyáink szokásai szerint élnek, egyszóval, testvéreink. Ó, minő csodás, milyen megdöbbentő dolgokat fogok R. P. Prae positusnak jelenteni."
A vardői expedíció célja a csillagászati egység meghatározása volt. A csillagászati egység a földpályafél nagytengelyének hossza (149 597 870 km), az egyszerűség kedvéért gyakran tekintik a Föld-Nap távolságnak. Meghatározásának legkézenfekvőbb módja az lenne, ha a Föld két távoli pontjáról egyidejűleg mérnénk meg a Nap helyzetét a távoli csillagokhoz képest. A két pontnak átellenesnek kellene lennie ahhoz, hogy a parallaxisszöge (az a szög, amely alatt a Napból a Föld egyenlítői félátmérője látszana merőleges rálátás esetén) a lehető legnagyobb legyen.
A Föld sugara a Naptól nézve éppen a Nap parallaxisszögével egyenlő szög alatt látszik, amely 8,794 ívmásodperc. A Föld sugarának ismert parallaxisszöge direkt úton nem meghatározható, mert a Nap sugárzása elnyomja a távoli csillagok fényét. Ezekhez a csillagokhoz képest lehetne meghatározni helyzetét.
Ha bármikor sikerül meghatározni egy bolygó, kisbolygó helyzetét - a Naprendszer relatív távolságainak ismeretében (Kepler törvényeiből következik) -, abból kiszámítható a Nap-Föld távolság.
Mi is történt valójában Vardőn? Hell igen alaposan felkészült a nevezetes megfigyelésre. Június 3-án végre felvirradt a nap. "Az ég még nem volt elég tiszta, a Nap mégis a világosabb tájt foglalta el, délről észak felé hajtott igen gyors mozgású felhőcskék szállingóztak, amelyek az északi oldalon nagyon hosszú felhőkben tömörültek össze." Hell igen megörült, hiszen "az égnek az a tája, amelyet a Nap foglalt el, tisztább lett, mert a felhők gyorsan észak felé mozogtak", így akadály nélkül el tudta végezni megfigyeléseit. Ebből a szempontból igen szerencsések voltak a Föld más helyein tartózkodó megfigyelők is. A Vénusz elhagyta a Napot. Hell és Sajnovics arra törekedtek, pontosan megállapítsák, mikor érkezik a Vénusz a Nap korongja elé és mikor távozik onnan, amelyből megállapítható az átvonulás időtartama. Hell saját, Vardőben és mások Tahitiban, Kaliforniában és a Hudson-öböl partján végzett mérései alapján megállapította a Nap parallaxisszögét. Számítása szerint ez 8,794 ívmásodperc. A csillagászati egységre, vagyis a Nap-Föld közepes távolságra 151,2 millió km-t kapott. A mérések során elkövetett hiba csupán 1,3%-os (2 millió km) volt. E hibaszázalék Hell korában - de napjainkban is - nagyon jónak számít.
Vardői megfigyeléseit Hell az Observatio transitus veneris ante discum solis című művében adta közre. E könyv egy példánya megtalálható Kolozsváron, a Tudományos Akadémia Könyvtárában. Hell kötete korábban a Római Katolikus Gimnázium tulajdonában volt. Hell művét VII. Keresztélynek, Dánia királyának ajánlotta.
Az expedíció nyelvészeti jelentősége
Június 27-én a kis csoport távozott Vardőről. Mauersund kikötőjében huzamosabban időztek. Itt kezdte el Sajnovics - Hell biztatására - a finnugor rokonsággal kapcsolatos következtetéseit feljegyezni. Feltételezését, miszerint a lapp és magyar nyelvek hasonlítanak egymásra, egy Karjalánból származó misszionárius beszéde erősítette meg.
Koppenhágában
megjelent könyvében (1770), a Demonstratio idioma Ungarorum et Lapporum
idem esse (Bizonyítása annak, hogy a magyarok és a lappok
nyelve azonos), a nyelvtani szerkezetek egyezését, a ragozási rendszerek
és a toldalékok egyezését bizonyította. Sajnovics egybevetette a szavakat
és az alaktani elemeket: képzőket, jeleket és ragokat. A világon először
használta fel a szerkezeti elemeket a nyelvhasonlításban, s ezzel elévülhetetlen
érdemeket szerzett. Megállapította az igeragozási rendszer, a birtokos
személyjelzés azonosságát; a számnevek, a -k többesjel, a
-bb középfokjel egyezését. Közös vonásnak tartotta azt, hogy a számnevek
után egyes számot használunk (tehát ezt mondjuk: öt kutya, nem kutyák),
valamint azt, hogy nyelvünkben és a rokon nyelvekben nincsen nyelvtani
nem (hímnem, nőnem, semleges nem). A kolozsvári könyvtárban ezt a könyvet
is megtaláltuk.
A mű vegyes fogadtatásban részesült. Míg Sajnovicsot a dánok több tudóskörben is taggá fogadták, voltak olyanok is, akik irtóztak a "Sajnovics-fertőzéstől".Barcsai Ábrahám így fogalmaz: "Sajnovics jármától óvjuk nemzetünket, ki Lappóniából hurcolja nyelvünket".
Sajnovics kutatásainak eredményeit félremagyarázták, azzal vádolták meg, hogy a nemzeti ősmúlt dicső hunjai helyett vézna, liliputi, ostoba, fókazsíron tengődő lappokkat festett le.
A Magyar Tudományos Akadémia álláspontja szerint a magyar nyelv finnugor eredete a XVIII. század közepétől ténynek tekinthető. Ennek ellenére még ma is vannak olyanok, akik ezt cáfolják. Sajnovics egész expedíciósorozatot indított be. Nyomdokait többen is követték: Munkácsi Bernát (1860-1937), Pápay József (1873-1931), Halász Ignác (1855-1901), Fokos-Fuchs Dávid (1884-1977).
Sajnovics művének
hatása
az irodalomra
Sajnovics János 1770-ben megjelent munkája, a Demonstratio, melyben a lapp és a magyar nyelv közötti rokoni kapcsolatokat tisztázza, nemcsak a nyelv- és történettudományra volt hatással, hanem a szépirodalom művelői között is követőkre talált. Ezek közül a legjelentősebbnek - hatását és értékét tekintve egyaránt - Dugonics András munkáját kell tekintenünk. Etelka című regényét az első magyar könyvsikerként tartja számon az irodalomtörténet. Jóval kevésbé ismertek Perecsenyi Nagy László munkái. Legismertebb írása az 1802-ben megjelent Szakadár esthonnyai magyar fejedelem bújdosása. Az elmúlt két évszázad irodalomtörténészeinek véleménye szerint: a Szakadárnak irodalmi értéke nincs, de amiért mégis érdemes róla futólag említést tenni, az a Sajnovicsból és Dugonicsból táplálkozó finnugor nyelvrokonság eszméjének népszerűsítése; a mű egyúttal a világmagyarság-szemlélet megfogalmazásának egyik szélsőséges példája is. Az egyetlen elismerő szó éppen Dugonicstól származik, aki a Jolánka című regény egy hosszabb betétversében Perecsenyit jelöli ki utódjául. Perecsenyi arra is figyelmet fordít, hogy arról a népről is szóljon, a grönlandiról, amelyről Sajnovics azt állította, hogy nem rokona a magyarnak. Perecsenyi munkájának megírásánál nemcsak a magyar-lapp "azonosság" népszerűsítését tűzte ki célul, hanem minden olyan elméletet megpróbált beépíteni munkájába, amelyre Sajnovics is figyelmet fordított.
A jezsuita
hivatástudat szerepe
Sajnovics és Hell életében
"Hit és igazságosság", "mindenben Istent keresni", "mindent Isten nagyobb dicsőségére tenni" - olyan jelmondatok ezek, amelyek elválaszthatatlanul összekapcsolódnak a jezsuita életfelfogással. Figyelmük elsősorban az emberre irányul, mégis Isten a legfontosabb számukra. "A legnehezebb és legszélsőségesebb terepeken is, az ideológiák keresztútjain is, mindenütt, ahol szemben találták magukat egymással az ember legmélyebb vágyai és az evangélium örök üzenete, ott voltak és ott vannak a frontvonalban a jezsuiták." (VI. Pál)
Nem véletlen, hogy a lappokat megismerve Hell rögtön arra gondolt, katolikus hitre téríti őket. "Dicsérjük Istent testvéreink felfedezésében, akiknek talán, mint egykor Magyarországnak, e felfedezésünk útján fellobban az igaz hit fénye örök üdvösségükre az Ő csodás útjai által…" - írja elöljárójának Hell.
Hell Selmecbányán, Magyarországon született, de már nem tudott jól magyarul, ezért volt szüksége magyar segítőtársra.
Hell Miksa középiskolai tanulmányait a selmeci gimnáziumban végezte. Ezután 1738-ban Besztercebányán belépett a jezsuita rendbe. 1741-től Bécsben tanult, először filozófiát, majd természettudományokat. Hamar megszerezte rendi elöljáróinak megbecsülését. 1743-tól matematikát tanult, s lefordította latinra J. Crivelli matematikai munkáját és 1745-ben kiadta. 1744-ben és 1745-ben már saját csillagászati megfigyeléseket is közölt. 1751-ben szentelték pappá, és a harmadik próbaévre Besztercebányára helyezték. Innen irányította a nagyszombati csillagda építését, majd Kolozsvárra utazott tanárnak és az ottani csillagda építését irányította.
Hell kolozsvári tartózkodása során a matematika minden ágát felölelő sorozat írását tervezte, melynek csupán első kötete készült el Elementa Arithmeticae numericae, et literalis seu Algebrae címmel, ami aritmetikával és algebrával foglalkozik. E könyv mellékleteként egy feladatgyűjtemény is megjelent: Exercitationes Aritmethicae (1755, Kolozsvár).
A nemcsak tanulóknak, hanem kereskedőknek és a polgári lakosságnak is szánt mű olyan érdekes adatokat tartalmaz, mint a kamatszámítás, pénznemek vagy különböző mértékegységek.
Hell kutatásai az elektromosságtan és a mágnességtan területén is úttörő jelentőségűek. Kolozsvári tartózkodása idején, számos kísérlet elvégzése után, az a gondolat fogalmazódik meg benne, hogy a mágneses jelenségek nem mások, mint az elektromos anyagnak bizonyos fokú mozgásai.
A tudománytörténet szerint a mágnesség és elektromosság kapcsolatát először H. Ch. Oersted igazolta 1819-ben, a mágnesség alapjait pedig A. Ampčre fektette le 1820-ban.
Hell
nagy gondot fordít a fiatal csillagászok tanítására. Kolozsvárra azért
rendelték, hogy az egyetemi csillagdát létrehozza. Amikor Kolozsvárra
került, csillagászati vizsgálatait csak magánlakásán végezhette. Később
felépült a tervezett csillagda, ami a mai Babeş-Bolyai Tudományegyetem
főépületének helyén állt. Hell kiadott műveit elsősorban nem tudósoknak
ajánlotta. Saját bevallása szerint kiadott műveivel hazája előrehaladását
kívánta szolgálni, ezért a mágnesekről szóló munkáját nem latinul, hanem
németül írta meg.
Mária Terézia 1755-ben nevezte ki udvari csillagásznak a bécsi csillagdába. Noha nem fogadta lelkesedve a feladatot, ellenvetés nélkül engedelmeskedett, mert a jezsuiták áthelyezése egyik városból a másikba hasonlatos volt a katonai szolgálattal. Hell akkor még csak nem is sejtette, hogy Bécs jelenti majd számára az utat a siker felé. Amikor Bécsbe áthelyezték, mindenféle kutatással felhagyott és csak csillagászati munkájával foglalkozott.
Kapcsolatba került a kor legnagyobb csillagászaival, akik megfigyelései gondossága miatt nagyra becsülték. Közben további magyarországi csillagvizsgálók alapítását is segítette, így az egri és a budai obszervatórium tervezésében és felszerelésük beszerzésében is részt vett. Egerben, a bazilikával szemközti főiskola legfelső emeletén a tervei alapján készített periszkóp ma is idegenforgalmi látványosság. Ez egy lyukkamerás, prizmás leképező rendszerrel ellátott eszköz.
A jezsuita rend 1773-as eltörlése miatt megszűnt a rend részéről az az anyagi és szellemi támogatás, amit Hellnek nyújtott. Hell a világi papság kötelékébe lépett, de mindvégig reménykedett rendje újjáéledésében (amit azonban már nem élhetett meg). Ha nem is zavartalanul, de folytatta tudományos kutatásait többek között a néprajz, földrajz, történelem, teológia, fizika tárgyköreiben - természetesen a csillagászat mellett. Évtizedeken keresztül jelentette meg csillagászati évkönyveit, az Ephemerideseket, ezeknek több évjárata megtalálható Kolozsváron.
Sajnovics, iskoláinak elvégzése után, a jezsuita rendbe kérte felvételét. Ez akkortájt a főnemesi családokban is nemes élethivatásnak számított. A rend szabályzata előírja tagjainak azt, hogy képességeiket a rend szolgálatába állítsák, vagyonukról pedig lemondjanak. (Ezt tette Sajnovics is, amikor 1748. szeptember 24-én minden ingó és ingatlan vagyonáról bátyja javára lemondott. Magának csupán évi 50 forint juttatást kötött ki.)
Sajnovics a csillagászat történetének is kiemelkedő alakja. 1779-ben a csillagászat alapelemeit írta meg népszerű formában. A XVIII. század végén Nagyszombatról Budára áttelepített egyetem budai várpalotában berendezett csillagdájának, az ún. Budai Csillagásztoronynak az igazgatója volt, aki több tízezer megfigyeléssel igazolta a csillagászatban való elméleti jártasságát. Sajnovics Budán halt meg, 52 évesen, 1785-ben.
Sajnovics és
Hell korának
rövid bemutatása
Hell és Sajnovics kora a természettudományi kutatás kiszélesedésének, az általános érdeklődésű tudósok munkálkodásának nagy korszaka. Sajnovics és Hell életét ismerve betekinthetünk egy korba, megismerhetjük a XVIII. század életfelfogását, értékrendjét.
A
felvilágosodás (a világosság szó minden nyelvben megtalálható e világszemlélet
megnevezésében, a sötétség és világosság allegorikus-jelképes ellentéte
visszatérő motívuma lett a kor művészetének), mely nagyjából
a XVIII. századdal esett egybe, új gondolkodói magatartást is jelentett:
a józan emberi ész szabadságát, a gondolkodás merészségét.
E századot a "legokosabb századnak" tartották. A tudományok lendületesen fejlődtek, kialakult a tudományos kutató típusa. A kísérletezés, a földrajzi megfigyelések százada ez, a kíváncsiságé, a mindent megismerésé. E kor eredményei készítették elő a matematikát, a filozófiát, a természettudományokat. Mestertől tanítványig közvetlen úton történt a tudományos megismerés, de ma már naivnak tűnik a felvilágosítóknak az az illúziója, mely szerint a tudományok terjesztése önmagában is képes és elegendő a társadalom megváltoztatására, egy jobb, emberibb világ megteremtésére.
Európa uralkodói versengtek ebben a században azért, hogy melyikük alapít nagyobb hírű akadémiát, melyikük támogat bőkezűbben egy nagyszámú tudóscsoportot. Mária Terézia 1760-ban magyar nemzeti testőrséget állított fel Bécsben, így a magyar vidéki nemesifjak művelődhettek. Rádöbbentek a magyar elmaradottságra és megszervezték az első magyar írói társaságot. Vezetője Bessenyei György volt. Ebben a században keresték talán legtöbben a kérdést az emberiség nagy kérdéseire, kik vagyunk és hol a helyünk az univerzumban.
Az expedíciók kora ez. Sajnovics finnugor expedíciósorozatot indított be. Nemcsak Sajnovicsot foglalkoztatta nyelvünk, hanem számos nyelvészt, néprajzkutatót is.
A XVIII. század egyik híres csillagásza volt Herschel, a modern sztellárasztronómia megteremtője, számos teleszkóp építője, az Uránusz felfedezője. Hellhez hasonlóan csillagkatalógust készített. Vizsgálta a bolygók és holdjaik forgását, kiszámította a Mars tengelyének hajlásszögét a pályasíkhoz képest. Felfedezte az Uránusz két holdját (1787). Hell így írt erről: "Herschel, míg lesz Föld, míg lesznek csillagok, él majd, csaknem mint Newton, nagy tudománya miatt. Illik, mint tudjuk, tisztelni az égi Királyt, ki támogatá Herschelt, és tudománya művét; s mindez legyen az Isten legnagyobb dicsőségére". Számos jezsuitát foglalkoztatott a tudományok fejlesztése és terjesztése a XVIII. században.
Sajnovics és Hell emlékének ápolása
Azokban a városokban, amelyek szerepet játszottak a két tudós életében, emléktáblák, szobrok emlékeztetnek rájuk. Tordason van az a romantikus stílusú kastély, amelyben Sajnovics János született. Falán emléktáblát helyeztek el:
"E házban született 1733. május 12-én Sajnovics János nyelvész és csillagász az összehasonlító nyelvtudomány kiváló úttörője.
A Magyar Nyelvtudományi Társaság és a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat, 1958"
A kastély melletti templom kertjében közös Sajnovics-Hell-emléktáblát találhatunk:
"Ekvatorialis napóra. Egyházunk és hazánk világhírű fiának Sajnovics János jézsuita papnak emlékére születése 225. évfordulójára az esztergomi és a székesfehérvári egyházmegye 1958. Dr. Hell Miksa magyar csillagász-pap emlékére. Az emléktáblát P. Csupor Zoltán Mihály érseki tanácsos állíttatta. P. Csupor Zoltán magánmúzeumában sok különlegesség mellett a Sajnovics-szobor gipszeredetijét, Nagy Miklós alkotását és más Sajnovics-emlékeket találhatunk. Sajnovics János hegesztett fémlapszobrával díszített szép díszkút a templom és a kastély közelében, az útkanyarban áll. A szobor alatt a következő kőbe vésett szöveg olvasható:
"Sajnovics János 1733-1785 a finn-magyar nyelvrokonság tudományos megalapozójának a község nagy fiának emlékére és tiszteletére emelte a hangya szövetkezetek tábora 1943-ban. Nyelvében él a nemzet. Demonstratio idioma Ungarorum et Lapponum ide messe MDCCLXX."
Tordason iskola is viseli Sajnovics nevét.
Hell egyik barátja, B. Benkler Nyugat-Liechtensteinben emléktáblát állított a csillagász nevének megörökítésére. Ezen Dénis udvari tanácsos és könyvtáros verssorai voltak olvashatóak: "Megszabadulva a testtől és a hátrahagyott földnél könnyebben, a kiváló Hell az égitestek felé veszi útját, és most ezeket, majd amazokat a csillagokat repüli át, és így szól: eleget vizsgáltalak titeket alulról, most felülről kezdelek nézni benneteket."
Hellről a Holdon krátert neveztek el. Átmérője 31 km. (Szélessége: 32° D, hosszúság: 8° Ny)
A Földrajzi Múzeumban külön vitrin idézi az expedíció emlékét.
Eger város közepén emelkedik a főiskola (volt Lyceum) 59 méter magas csillagászati tornya. Ebben található az 1776-ban létesített és Hell Miksa udvari csillagász által pontosan kimért nevezetes Linea Meridionalis, azaz délvonal.
A dolgozat írása kíváncsivá tett, vajon mi található ma Vardőn. Ma kb. harminc ezer lapp él Norvégiában, Svédországban, Finnországban. Nyolc különböző nyelvjárást beszélnek. Régi hitvilágukban a sámánizmusra hasonlító természetvallást gyakorolnak. Szájhagyományaikban babonák, népszokások élnek. Népdalaik balladaszerűek, sok refrénnel.
Azt is elhatároztam,
2004-ben megnézem azt a jelenséget, mely évszázadonként kétszer fordul
elő, a Vénusz áthaladását a Nap előtt. Ez a ritka esemény ezúttal egész
Európából látható lesz.
Irodalom
Pándi: A magyar
irodalom története III. kötet, Akadémiai Könyvkiadó, 1965
Szinnyei: Magyar írók élete és munkái, Budapest, Hornyászki Viktor,
1891-1914
Magyar Tudóslexikon: Hell és Sajnovics bibliográfia, Better Kiadó, 1997
Akadémiai Értesítő: A lapp nyelv
Nyelvtudományi közlemények (1983)
Heinrich László: Az első kolozsvári csillagda, Kriterion, Bukarest,
1978
Omul luminilor - Michel Vovelle irányításával, Polirom, 2000
Istoria generală a ştiinţei, René Taton kollektívája, III. kötet, Editura
Stiinţifică, Bucureşti, 1970
Map of finno-ugric peoples
http://www.macsed.ngo.hu/index.html
http://www.faculty.fairfield.edu/jmac/sj/scientists/hell.htm
www.tordas.hu
http://www.kfki.hu/~tudtor/tallozo1/hell/hell2.html
http://www.mek.iif.hu/kiallit/tudtor/tallozo1/hell/hellt.html
www.vendegvaro.hu
http://old.bdtf.hu/egysegek/tanszekek/fizika/fizikus
utikonyv/szem/hell.htm
http://www.tordas.hu/tortenet/sajnovics.htm
http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1998/
9825/csillag/csillag.html
| Természet Világa, | 135. évfolyam,
5. szám, 2004. május http://www.chemonet.hu/TermVil/ http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/ |