A világ minden egyetemi és nagyvárosának közterein találhatunk olyan szobrokat és emléktáblákat, amelyeket tudósok, tudományos intézmények vagy tudományos eredmények tiszteletére állítottak.

A város 1989 előtt felállított 2273 emlékműve közül 178 kapcsolatos tudomány-, technika- és orvostörténettel. Közülük majdnem mind magyar alkotók előtt tiszteleg. A külföldi tudósoknak szentelt szoborművek oly kevesen vannak, hogy a megörökített személyiségeket fel is sorolhatjuk: Antonio Bonfini, Johannes Regiomontanus és Clark Ádám (mindhárman tevékenykedtek Magyarországon).

Budapest közterein 1985 és 1989 között 232 szobrot és emléktáblát avattak. Ezek közül 9 tudomány-, technika-, illetve orvostörténeti jellegű, s Gutenberg Jánosról, Charles Darwinról és Frédéric Joliot-Curie-ről is megemlékeztek, akik nem dolgoztak hazánkban.¹ Ugyanebben az időszakban az 1956-os forradalomnak ugyancsak 9 emlékművet szenteltek.

Kémikusemlékhelyeket igen kis számban találunk Budapest közterületein. Egyedül Irinyi Jánosnak (1817-1895), a zajtalan gyufa feltalálójának van domborműves emléktáblája a Mikszáth Kálmán téren és szobra a Lágymányosi úton. A szoborállításban szerepet játszhatott az is, hogy a hagyomány szerint ő fogalmazta meg 1848-ban a márciusi ifjak 12 pontos követelésének első változatát. Kossuth az állami gyárak felügyelőjévé nevezte ki később, 1849-ben a nagyatádi lőporgyár vezetője lett. A szabadságharc bukása után Pesten, az Újépületben raboskodott.

1989 óta 10 műszaki és természettudományos alkotónak állítottak Budapesten emléket. Két közös emlékművet is avattak: a lágymányosi "Egyetemvárosban" a magyar Nobel-díjasok emlékművét, a Westend City Centernél pedig a Magyar tudomány emlékművét.

Az egyik legtöbb emlékhellyel rendelkező környezet a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem.

A Műegyetem aulájában 1927-ben felállították a leghíresebb elhunyt professzorok mellszobrait. A középpontban József főherceg márvány mellszobra állt. A főherceg 1795 és 1845 között Magyarország nádora, a király helytartója volt, és elősegítette az egyetem megalapítását. (1949-ben a szobor nyomtalanul eltűnt. Hosszas kutatás után az egyetem egyik pincéjéből került elő, alaposan megrongálódva.² 1999-ben a restaurált mellszobrot újra felállították.) A nádor szobrát körülvevő professzormellszobrok eredeti helyükön maradtak.

A megörökített vegyészek közé tartozik Ilosvay Lajos (1851-1936), aki 52 évig vezette az Általános Kémia Tanszéket. Leghíresebb szakmai eredménye a nitrit kimutatására használt, máig nevét viselő Griess-Ilosvay-reagens megalkotása.³

Wartha Vincét (1844-1914) a Zsolnay-porcelángyárban használt eozinmáz újbóli feltalálása tette közismertté. Ő volt a kémiai technológia első professzora a Műegyetemen (a tárgyat akkor vegyiparműtannak hívták). Összesen 42 évig vezette az 1870-ben alapított tanszéket. Közéleti funkciói közül kiemelkedik rektori tevékenysége a Műegyetemen, főtitkára volt a Természettudományi Társulatnak, elnöke az Iparművészeti Társulatnak, alelnöke a Magyar Tudományos Akadémiának. Közel 700 publikációját tartják nyilván.³
 
 

József nádor	Ilosvay Lajos	Wartha Vince	Zemplén Géza	Varga József

Zemplén Géza (1883-1956) az első szerves kémiai tanszék vezetője volt; elsősorban szénhidrátkémiával foglalkozott. Kiváló szerves kémikusok iskoláját nevelte ki. Számos kitüntetést kapott, 1932-ben Corvin-koszorút, 1948-ban Kossuth-díjat.⁴

Varga József (1891-1956) pályáját elektrokémikusként kezdte, 1923-tól a Kémiai Technológiai Tanszéket vezette. 1939-ben iparügyi miniszter, majd a kereskedelem- és közlekedésügyi tárca feje lett. 1951-től a Nagynyomású Kísérleti Intézet igazgatója volt. Szakmai munkásságát az ásványolaj- és a szénkémia területén fejtette ki. Eredményeit kétszer is Kossuth-díjjal ismerték el,⁵ a háború előtt Corvin-koszorút kapott.

A kertben áll Pfeifer Ignác vegyészmérnök és Neumann János szobra.

Pfeifer Ignác (1867-1941) a Kémiai Technológia Tanszéken lett tanársegéd, később magántanár Wartha Vince mellett. A víz keménységének meghatározására kidolgozott Wartha-Pfeifer-eljárás a maga idejében korszakalkotó volt. 1912-től ő vezette a tanszéket. Baloldali elkötelezettsége és tanácsköztársaság-beli szereplése miatt elvesztette tanszékét. Az Egyesült Izzóban megszervezte az első korszerű hazai ipari kutatólaboratóriumot. Itt főleg a volfrámszálas izzók tökéletesítésén dolgoztak vezetésével. A Magyar Kémikusok Egyesületének elnöke, majd örökös tiszteletbeli elnöke volt. Tiszteletére az egyesület Pfeifer Ignác-emlékérmet alapított.⁶

Neumann János (1903-1957) neve mindenkinek a számítógépeket juttatja eszébe. Talán kevesen tudják, hogy a Fasori Evangélikus Gimnázium, az ország akkor legkiválóbb középiskolájának elvégzése után párhuzamosan folytatott tanulmányokat a zürichi műszaki egyetemen (hogy vegyészmérnöki oklevelet szerezzen), illetve a budapesti és a berlini tudományegyetemen. Doktori disszertációját már matematikából írta. Még 30 éves sem volt, amikor meghívták vendégprofesszornak az Egyesült Államokba. (Születésének 100. évfordulóján különösen sok megemlékezést olvashattunk munkásságáról.)

A Gellért téri kémiai épületben áll Proszt János és Erdey László mellszobra.
 

Pfeifer Ignác	Neumann János	Proszt János	Erdey László

Proszt János (1892-1968) 1948 és 1963 között a Műegyetem Szervetlen Kémia Tanszékét vezette. Legjelentősebb eredményeit a polarográfia terén érte el. Kiemelkedő sikere volt "Fizikai-kémiai praktikum" című, Erdey-Grúz Tiborral közösen írt tankönyvének, amely 1934 és 1967 között 10 kiadást ért meg. Proszt Jánost, az MTA levelező tagját Kossuth-díjjal is kitüntették.⁷

Erdey László (1910-1970) igen nagy formátumú kémikus volt. A Fővárosi Élelmiszer- és Vegyvizsgáló Intézetben kapott először (fizetett) állást, sok hányattatás után, miután megvált a tudományegyetem III. Sz. Kémiai Intézetében betöltött, fizetés nélküli tanársegédi állásától. 1949-ben a Műegyetem Általános Kémiai Tanszékére intézeti, majd egy évvel később rendes tanárrá nevezték ki. Munkássága az analitikai kémiának szinte egész akkor ismert területét felölelte. A súly szerinti analízisről írt háromkötetes összefoglaló monográfiája külföldön is sikert aratott. Munkatársaival együtt szabadalmaztatta a szimultán termoanalitikai mérésékre alkalmas derivatográfot. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt, kétszer tüntették ki Kossuth-díjjal.⁸

*

A másik gazdag emlékhely az Eötvös Loránd Tudományegyetem új kémiai tömbje. Itt a szobrok a Gömb-aulát díszítik. Eötvös Loránd (1848-1919), az egyetem névadójának szobrától jobbra és balra az egyetem neves tanárainak és naggyá lett diákjainak szobrai állnak.

Hevesy György (1885-1966) a radioaktív nyomjelzés és a hafnium felfedezője. Munkásságával számos tudományágat segített. A budapesti tudományegyetemen már külföldi tapasztalatokat szerzett tudósként lett egyetemi tanár. Az első világháború után azonban ezt a funkcióját nem sokáig tölthette be. "A politikai szenvedélyek különösen magasra szöktek - írta Rutherfordnak -, és az egyetemi ügyeket összekeverték a politikával, olyannyira, ahogy ez a nyugati országokban teljesen ismeretlen. Mindezek arra vezettek, hogy lemondjak professzori állásomról, amelyre nemrég kineveztek, és Koppenhágába jöjjek dolgozni Bohrral, ahogy mindig szerettem volna." Élete nagy részében Dániában, végül Svédországban működött. Eredményeit 1943-ban Nobel-díjjal ismerték el.⁹

Lengyel Béla (1844-1913) Heidelbergben doktorált, Bunsennél, majd a budapesti tudományegyetem újonnan alakult II. Sz. Kémiai Intézetének tanára volt haláláig. A tanszéken folyó ásványvízelemzések nagy részét maga végezte. A tudományos közéletben is tevékenyen részt vett: szerkesztette a Természettudományi Közlönyt, elnöke volt a Természettudományi Társulatnak, tagja a Magyar Tudományos Akadémiának.¹⁰
 

Eötvös Loránd	Hevesy György	Lengyel Béla	Buchböck Gusztáv	Than Károly	Winkler Lajos

Buchböck Gusztáv (1869-1935) Than Károly gyakornoka, tanársegédje, tanszékének magántanára volt, majd Németországban Wilhelm Ostwald és Walter Nernst mellett végzett fizikai-kémiai kutatásokat: később a tudományág egyik első hazai művelője lett. Than Károly halála után annak tanszékét kettéosztották, és Buchböck került az újonnan alakult III. Sz. Kémiai Intézet élére. Tudományos eredményei mellett jelentős "Physikai chemiai mérőmódszerek" című munkája, amely magyar nyelven az első ilyen témájú kézikönyv volt.¹¹

Than Károly (1834-1908) meghatározó szerepet játszott a magyar tudományos közéletben és a kémia hazai fejlődésének útját is hosszú időre megszabta. Középiskolás korában részt vett a szabadságharcban, majd patikussegédi állásokat vállalt. Közben sikerült leérettségiznie, s ösztöndíjjal Bécsben végezte egyetemi tanulmányait. Szintén ösztöndíjjal Heidelbergbe került, ahol Bunsen intézetében dolgozott. Hazatérve megpályázta és elnyerte a pesti tudományegyetem kémiai tanszékének professzori állását. 1872-re megépíttette a tudományegyetem új és akkor igen korszerűnek számító kémiai épületét, amely a Trefort-kertben ma is áll. Közéleti tevékenysége során volt a tudományegyetem rektora, a Természettudományi Társulat alelnöke és elnöke, szerepet játszott a Magyar Chemiai Folyóirat megalapításában. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, később a főrendiháznak is.¹²

Winkler Lajos (1863-1939) Than Károly tanszékén dolgozott, ahol az egyetemi ranglétra fokozatait megjárva 1902-re rendkívüli egyetemi tanár lett. Than halála után a tanszék kettéosztásával létesült I. Sz. Kémiai Intézet vezetésével bízták meg. Ezt a funkciót 25 éven át ellátta. Munkásságát az analitikai kémia és a gyógyszervizsgálatok területén fejtette ki. Több olyan módszert alkotott, amelyek ma is használatosak és nevét viselik. Úgyszólván éjjel-nappal dolgozott, munkáit több mint 200 közleményben publikálta magyar és német nyelven. Érdemeiért a Magyar Tudományos Akadémia tagjai sorába választotta.¹³

Az ELTE új kémiai épületében számos tudósnak van emléktáblája is. Ezek az emléktáblák (nagyrészt) a belvárosból kerültek át jelenlegi helyükre. Részben olyan kémikusoknak állítanak emléket, akiknek szobra is van és akikről már szóltunk. Más vegyésztudósoknak csak emléktáblájuk van. Közéjük tartozik Buzágh Aladár, Gróh Gyula, Schulek Elemér, Bruckner Győző, Szebellédy László és Erdey-Grúz Tibor.

Buzágh Aladár (1895-1962) a József Műegyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet, majd a tudományegyetemen lett tanársegéd. 1925-től a kolloidkémia "atyja", Wolfgang Ostwald mellett dolgozott Lipcsében. Együtt fejlesztették ki az Ostwald-Buzágh-féle üledékszabályt és a diszperz rendszerek állandóságával kapcsolatos "kontinuitáselméletet". 1928-tól Buzágh öt éven át Freundlich, a kolloidika másik óriása mellett dolgozott Berlinben. Itt kezdett el adhéziós kutatásokkal, majd hazatérve adszorpciós vizsgálatokkal foglalkozni. 1943-ban alakult az új diszciplína művelésére a Kolloidika Tanszék, melynek Buzágh haláláig vezetője maradt. Nagy érdeme, hogy ezt a - legkülönbözőbb iparágakban hasznosítható - tudományágat hazánkban bevezette és iskolát nevelt ki, amely munkásságát folytatta. Könyvei magyar, német és angol kiadóknál jelentek meg. A Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, kétszer tüntették ki Kossuth-díjjal.¹⁴

Gróh Gyula (1886-1952) kezdetben az Országos Kémiai Intézetben dolgozott, később az Állatorvosi Főiskolán volt a kémia professzora 1917-től 1934-ig. (Itt is domborműves emléktáblát helyeztek el tiszteletére.) Buchböck Gusztáv halála után a III. Sz. Kémiai Intézetet vezette 1950-ig. Jelentősek fehérjekutatásai és Hevesy Györggyel közösen végzett öndiffúziós vizsgálatai. Tankönyvei korszakot alkottak a magyar kémiaoktatásban. A Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, és elnöke a Magyar Kémikusok Egyesületének, valamint a Természettudományi Társulatnak.¹⁵

Schulek Elemér (1893-1964) gyógyszerészcsaládból származván maga is gyógyszerésznek tanult a budapesti tudományegyetemen, majd az I. Sz. Kémiai Intézetben volt tanársegéd Winkler mellett. 1927-től az akkoriban alapított Országos Közegészségügyi Intézet kémiai osztályára került, és hamarosan az intézmény vezetője lett. Szebellédy László halála után átvette tanszékét a tudományegyetemen. A Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, két alkalommal kapott Kossuth-díjat. Gyógyszer-analitikai módszerek kidolgozásával szerzett szakmai hírnevet.¹⁶
 
 

Bruckner Győző (1900-1980) a Műegyetemen lett vegyészmérnök, a szegedi tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Ösztöndíjjal Berlinben és Grazban képezte tovább magát. A tanultak alapján idehaza megvetette a szerves kémiai mikroanalitikai iskola alapjait. Először Szegeden dolgozott a Szerves és Gyógyszerészi Kémiai Intézetben, amelynek 1940-ben lett a vezetője. 1950-től az ELTE Szerves Kémiai Tanszékét, egyszersmind az MTA peptidkémiai kutatócsoportját irányította. Igen jelentős tudományos munkásságából kiemelnénk Szent-Györgyi Alberttel közös munkáját a P-vitamin kémiai szerkezetének tisztázása terén, valamint a poliglutaminsavak szerkezetének vizsgálatát és szintézisét, amellyel megvetette a hazai peptidkutatás alapjait. Kiváló előadóként és tankönyvíróként tiszteljük. A Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, kétszer tüntették ki Kossuth-díjjal.¹⁷

Szebellédy László (1901-1944) Winkler mellett dolgozott az I. Sz. Kémiai Intézetben, amelyet 1939-től irányított. A műszeres analízis első hazai fejlesztője volt. Társszerzővel kidolgozott coulometriás titrálási módszere világszerte elterjedt.¹⁸

Erdey-Grúz Tibor (1902-1976) pályája a II. Sz. Kémiai Intézetben tanársegédként indult; 1941-ben rendkívüli egyetemi tanárrá nevezték ki. 1949-ben az újonnan alakult Fizikai Kémiai Tanszék élére került. Tudományos munkássága középpontjában az elektrokémia állt. Kiváló előadó és (társszerzőkkel) rangos egyetemi tankönyvek szerzője volt. A Magyar Tudományos Akadémiának tagja, főtitkára, később elnöke lett. 1952 és 1956 között oktatási miniszteri posztot töltött be.¹⁹

A Budapesti Corvinus Egyetemhez csatlakozott, korábbi Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem parkjában hét tudósnak van emlékműve, közülük kettő, Győry István és Vas Károly volt vegyész. Vas Károlyról, Török Gáborról (a "mirelite" névadójáról) és Spanyár Pálról a Központi Élelmiszer-ipari Kutatóintézetben emlékeznek meg.

A Budapesti Evangélikus Gimnáziumban három olyan tudós szobra található, akinek alapképzettsége kémikus, de hírnevét más tudományos területeken érte el. A díszterem bejárata mellett áll Neumann János (1903-1957) és Wigner Jenő (1902-1995) mellszobra. Mindketten az iskola tanulói voltak nyolc éven keresztül, a híres Rátz László tanár úr tanítványai. Wigner Jenő 1925-ben Berlinben szerzett vegyészdoktori címet, atomfizikusként lett világhíres, 1963-ban kapott Nobel-díjat. (Ugyancsak vegyészeti tanulmányokat folytatott kezdetben a híres fizikus, Teller Ede is, aki a Trefort utcai Minta Gimnáziumba járt. Pakson állítottak szobrot tiszteletére.)

A harmadik szobor: relief. Ritkaságszámba megy, legalábbis Magyarországon, mert középiskolai tanár emlékére állították 1991-ben. Vermes Miklós (1905-1990) matematika, fizika, kémia szakos volt, de elsősorban a fizikaoktatás terén elért eredményei, tankönyvei alapján lett legendás hírű tanár. 1954-ben Kossuth-díjat kapott, 1985-ben a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntették ki. Hatvanegy éves pedagógiai munkássága első harmadában kémiát is oktatott, aminek "kézzel fogható" eredménye, hogy nyolc diákja a kémiai tudomány doktora, három pedig kandidátusa lett.²⁰

Az Országos Műszaki Múzeum kémiai gyűjteményének (820 tárgy) jelentős részét magyar tudósok találmányai (pl. a derivatográf) és saját kezűleg készített laboratóriumi eszközök alkotják (pl. Lengyel Béla laboratóriumi üvegeszközei). A gyűjtemény kiemelkedő együttesét képezik a Than Károly által létesített kémiai épületből származó berendezési tárgyak és műszerek, amelyek közül a legrégebbiek 1872-ben készültek.

A vidéki kémikusszobrokról még kevesebbet tudunk, mint a budapestiekről. A Magyar Kémikusok Egyesülete 2004 őszén adatszolgáltatásra hívta fel tagjait. A kérésre kilencen válaszoltak, közöttük a legfontosabb vidéki kémikusemlékhelynek tekinthető Magyar Vegyészeti Múzeum (Várpalota, Thury-vár) és a Magyar Olajipari Múzeum (Zalaegerszeg).²¹

A Magyar Vegyészeti Múzeum nemcsak hazánk, hanem Kelet-Közép-Európa egyetlen önálló vegyészeti múzeuma. "Híres vegyészek arcképcsarnoka" című állandó kiállítása a lépcsőházat díszíti és közel 60 olajportréból áll. A portrésorozatban jeles magyar kémikusok, ipari szakemberek, oktatók, hazai iparvállalatok alapítói kaptak helyet: Balló Mátyás, Bereczky Endre, Bittera Gyula, Bugarszky István, Csűrös Zoltán, Fabinyi Rudolf, Freund Mihály, Gerecs Árpád, Grofcsik János, Hardy Gyula, Huszár Andor, Kelp Ilona, Keresztes Mátyás, Kereszty György, Korach Mór, Lányi Béla, László Antal, Liebermann Leó, Loczka Alajos, Müller Ferenc József, Náray-Szabó István, Nendtvich Károly, Osztrovszky György, Papp Elemér, Plank Jenő, Polinszky Károly, Putnoky László, Richter Gedeon, ’Sigmond Elek, Széki Tibor, Wágner Dániel, Wolf Emil. A múzeumban márvány mellszobra van Than Károlynak és Korach Mórnak. Tapolcán, a Malom-tóból lefolyó Kis-tó melletti bástyafalon Felletár Emilnek van emléktáblája.

A Magyar Olajipari Múzeum kertjének szoborparkjában négy vegyész mellszobra is áll, Varga Józsefé, Hága Lászlóé, Vajta Lászlóé és Vámos Endréé.²²

A Szegedi Tudományegyetem díszudvarán, Szent-Györgyi Albert mellszobra alatt, angol és magyar szövegű bronztábla jelöli meg azt a helyet, ahol a Nobel-díjas tudós dolgozott és kilogrammos mennyiségben állított elő C-vitamint. Az emléktáblát "A kémia mérföldkövei" nemzetközi program keretében avatták fel 2002-ben.

A Pécsi Tudományegyetem aulájában Cholnoky Lászlónak van reliefje, a Kémiai-Biokémiai Intézet előterében pedig Zechmeister Lászlónak.

Zechmeister László (1889-1972) a zürichi műszaki főiskolán szerzett vegyészmérnöki oklevelet; Berlinben, majd Koppenhágában dolgozott. 1922-től műegyetemi magántanár, majd a Pécsi Tudományegyetem kémiai tanszékén nyilvános rendes tanár. 1940-től a pasadenai Kaliforniai Műszaki Egyetem professzora. Kutatásainak homlokterében a karotinoidok álltak. Ezek vizsgálatára alkalmazta a Cvet által felfedezett adszorpciós kromatográfiát, amelyet Cholnoky Lászlóval együtt általánosan használható módszerré fejlesztett. Német nyelvű, angolul is kiadott könyvük az első, magyar szerzőktől származó elválasztástechnikai mű. Jelentősek a poliszacharidok lebontásával kapcsolatos kutatásai is.²³

Cholnoky László (1899-1967) először Winkler Lajos, majd Zechmeister László mellett dolgozott, akivel együtt jelentős sikereket ért el a karotinoidok kutatása terén. A pécsi egyetem kémiai tanszékét 1946-tól haláláig vezette.²⁴

A Miskolci Egyetemen kémiatörténeti vitrineket rendeztek be Bognár János, Mika József és Vorsatz Brunó egyetemi tanárok működésének bemutatására.

Tiszavasváriban Kabay Jánosnak (1896-1936) több emlékhelye is van: a városban mellszobra, a róla elnevezett általános iskolában emlékfala, a Vasvári Pál Múzeumban állandó kiállítása. Kabay 1927-ben megalapította Tiszavasváriban (Büdszentmihály) az Alkaloida Vegyészeti Gyárat, ahol kezdetben zöld mákból, majd az általa kidolgozott eljárással mákszalmából és -szárból állították elő jelentős exportcikkünket, a morfint.²⁵

Kémikusemlékhelynek tekinthető Csajághy Gábor (1903-1972) szülőháza Balatonfüreden és Kazay Endre (1876-1923) patikája Vértesacsán.

*

Felsorolásom végére érve azt a következtetést vonnám le, hogy mivel a köztereken - mint láttuk - igen kevés tudósnak van emlékműve, a szakmai utókor kötelessége emlékük ápolása és jelentőségük hangsúlyozása. Manapság sokszor hangoztatják, hogy amely nemzetnek nincs múltja, annak jövője sem lehet. Különösen áll ez a tudományra, ahol minden egymásra épül: a jelen és a jövő kutatása a múlt eredményeiben gyökerezik. A magam részéről itt a múltat a múlt tiszteleteként és ápolásaként értelmezem. Ne sajnáljuk tehát a fáradságot, hogy tudományos és műszaki múltunk egy-egy nagyságáról valamilyen évforduló kapcsán megemlékezzünk, szobrán vagy domborművén egy szál virágot elhelyezzünk. Azt pedig, hogy az újabb generációk tagjairól haláluk után méltón és maradandón emlékezzünk meg képzőművészeti alkotással, mindnyájunknak támogatnunk kell.