Neumann János Budapesten született. Közép- és felsőfokú tanulmányai alatt ott vált matematikussá, doktori fokozatát is a budapesti tudományegyetemen szerezte meg. Életének Magyarországhoz kapcsolódó eseményei alapvetően a fővároshoz kötődtek. Van azonban még egy olyan hazai egyetemi városunk, ahol több barátja kutatott és dolgozott: Szeged. Bár nem tudunk arról, hogy Neumann valaha is megfordult volna Szegeden, mégis érdemesnek tartottuk az eddig feltárt adatok alapján összegyűjteni Neumann János életének Szegedhez és a Szegedi Tudományegyetemhez fűződő kapcsolatait.

Neumann János 1928. június 4-én levelet írt Berlinből Ortvay Rudolf fizikusnak, amelyben arról értesítette, hogy megpróbál ő is részt venni a Szegeden megrendezésre kerülő matematikustalálkozón [8].

legutóbbi telefonbeszélgetésünk hatása alatt még egyszer meggondoltam, hogy nem tudnék-e mégis e hét végén 2-3 napra Pestre, illetve Szegedre jönni.

Ha csütörtök este vagy péntek reggel elutazom Berlinből és hétfőn délután visszaérkezem ide, akkor csak 2 órámat kell bliccelnem, ami esetleg megvalósítható. Haar volt olyan kedves megígérni, hogy sürgönyileg értesít az amerikaiak érkezéséről és programjáról, amint az ismeretes lesz.

Így remélem sikerülni fog még ebbe bekapcsolódnom.

Időközben megjelent a Zs. f. Ph.-ben egy dolgozatom a Dreh-elektronról, e levelemmel egyidejűleg küldök egy separatumot.

A mihamarabbi viszontlátás reményében maradok

Neumann János.

A levélben említett "amerikaiak" a Harvard Egyetem két neves matematikusa, George David Birkhoff (1884-1944) és Oliver Dimon Kellogg (1878-1932). Mindketten a matematikai fizika kiváló művelői; Birkhoff a dinamikus rendszereket, Kellogg a potenciálelméletet kutatta. Neumann szeretett volna velük találkozni, hiszen a matematika mellett az elméleti fizika iránt is igen érdeklődött. Később G. D. Birkhoff fia, Garrett Birkhoff (1911-1996) személyes ismeretségbe került Neumann Jánossal, közös dolgozatot is írtak a kvantumlogika alapjairól 1936-ban.

A Szegedi Tudományegyetem Matematikai Intézetében, a Bolyai Intézetben őriznek egy képet, amelyen az akkori találkozó résztvevői láthatók. Ott van Riesz Frigyes (1880-1956), Kerékjártó Béla (1898-1946), Haar Alfréd (1885-1933), Kőnig Dénes (1884-1944), Ortvay Rudolf (1885-1945), Kürschák József (1864-1933), a két amerikai matematikus, Fejér Lipót (1880-1959), Radó Tibor (1895-1965), LipkaIstván (1899-1990), Kalmár László (1905-1976) és Szász Pál (1901-1978). Neumann János nincs a képen, úgy látszik, mégsem jöhetett el. Vannak azonban, akik képzeletben őt is odaállítják, a jobb oldalra, Ortvay mellé [8, 13].
 

Ortvay Rudolf még azon a nyáron - 1928. augusztus 7-én [10] - távozott a szegedi egyetem elméleti fizikai tanszékéről, ahol 1921 óta tanszékvezető egyetemi tanárként dolgozott. Meghívást kapott a budapesti tudományegyetemre, így természetesen vetődött fel a kérdés, hogy kivel töltsék be helyét a megüresedett szegedi tanszéken. Az MTA Könyvtár Kézirattárában található egy fogalmazvány, amely a kézírás alapján Ortvaynak tulajdonítható. Ebből kiderül: felmerült az a lehetőség is, hogy esetleg a fiatal Neumann Jánost hívják meg Szegedre. A tízoldalas kéziratban a másik két fő jelöltként Wigner Jenő (1902-1995) és Lánczos Kornél (1893-1974) szerepel. Az írást, amely összefoglalja Neumann János addigi tudományos munkásságát, teljes terjedelmében közölték már; itt csak egy rövid részletet idézünk belőle [8].

"Ha tekintetbe vesszük, hogy Neumann mindössze 26 éves, Wigner 27, úgy csodálkozni kell hatalmas tudományos működésükön. Németországban kellő elismeréssel vannak irántuk. Mindketten habilitálva vannak és előadásokra megbízásuk van fizetéssel, ami egy hazai rendkívüli egyetemi tanár fizetésének felel meg. Wignerért Charlottenburg és Göttinga, Neumannért Berlin, Hamburg és Köln versengtek, amíg a legkedvezőbb feltételeket nyújtó megbízást fogadták el. (Neumann 400 M havi fizetés, asszisztensi állásban, de felmentve minden teendőtől!)

Tekintve eddigi fényes belső tudományos eredményeiket és az őket ért elismerést, tudományos pályájuk nem látszik kétségesnek. Tekintve ezt, valamint azt, hogy jómódú, anyagilag független emberek, reájuk a szegedi tanszék nem exisztenciális kérdés. Sőt a külső nagy tudományos életből való kiszakadásuk igen jelentékeny áldozatot jelentene számukra.

Ellenben hazai tudományos életünkre nagy értéket jelentene e kiváló tudósok megnyerése, főképp ha zavartalan tudományos működésük kellő szemináriumi könyvtárral biztosíttatik. Fontossággal bírna kulturánk külföldi tekintélye szempontjából is, mert az a körülmény, hogy számtalan magyar tudós külföldön nagy elismerést talál és itthon nem tud elhelyezkedni, igen sok megjegyzésre adott alkalmat."

Neumann Jánost nem hívták meg Szegedre. Van, aki Ortvay aránytévesztésének tartja, hogy egyáltalán felmerült benne, hogy fiatal, de már világhírű kutatókat javasoljon maga helyett egy ígéretes, de a nyugati tudományos világtól mégis távol fekvő egyetemre [1]. Kétségtelen, a külföldi lehetőségeket és az itthoni változó politikai helyzetet összevetve nem volt túl kecsegtető az ajánlat. Ez Wigner Jenő 1929. december 2-án írt berlini leveléből is kiderül, ahol ezt olvashatjuk [8]:

"Félek, hogy Szeged kissé el van zárva a világtól és nagyon is hiányzana ott számomra az úgynevezett ťtudományos atmoszféraŤ."

"Ha meg is vagyunk győződve Klebelsberg jóakaratáról, nem hozhatjuk magunkat olyan helyzetbe, melyben utódja azt tehet velünk, amit akar."

Lánczos Kornéllal is hasonló volt a helyzet. Ő a szegedi egyetemen doktorált, de ez idő tájt Albert Einstein (1879-1955) mellett dolgozott: aligha hagyta volna ott a munkáját csak azért, hogy Szegeden taníthasson.

Ortvay természetesen tudta ezeket a nehézségeket, mégis reménykedett abban, hogy Neumann - Szegeden is tanítva egy szemesztert - összeköthetné a hazai és külföldi tudományos életet. Ortvay Budapesten kapcsolatban maradt Neumann Jánossal, egészen az 1940-es évek elejéig leveleztek egymással. Az eddig előkerült levelekből 60 darab olvasható a Nagy Ferenc által összeállított Neumann János és a magyar titok kötetben [8]. Ezekben a levelekben Neumann később is többször érdeklődik Szeged felől:

"Mi újság van az egyetemi ügyekben? Mik a nehézségek Szegeden?" (Princeton, 1934. november 2.)

"Amit Szegedről írsz, igen érdekelt…" (Princeton, 1936. január 14.)

"Remélem, hogy sikerülni fog Rieszt Pestre hozni. Mi lesz akkor Szegeden?" (Princeton, 1936. április 22.)

"És ki lehetne kedvező esetben Riesz Szegedi utóda?" (A "Manhattan" fedélzetéről, 1936. június 5.)

"Amit Rieszről Szegedről írsz, nagyon érdekel. Nagyon örültem, hogy ebben az összefüggésben rám gondoltál, de a dolog úgy áll, ahogy Te diagnosztizáltad: Én nem vagyok jelölt, és nem hiszem, hogy visszajönnék még Európába, állandó tartózkodásra." (Princeton, 1936. június 31.)

Ez utóbbi idézet azt sejteti, hogy Ortvaynak valószínűleg később is megfordult a fejében, milyen jó lenne, ha Neumann Magyarországon is dolgozna, de belátta, hogy az akkori helyzetben erre csekély az eshetőség.

Neumann János még nincs húszéves, amikor első egyszerzős tudományos munkáját publikálja (előtte Fekete Mihály [1886-1957] matematikus társszerzőségével jelent meg egy közös cikke 1922-ben). Halmazelméleti dolgozatában sikerült megalkotnia a Zermelo-Fraenkel-axiómarendszer alapján a rendszám fogalmát, majd a számosság elméletét. Német nyelvű dolgozatát az akkor indult szegedi Acta Scientiarum Mathematicarum folyóirat mindjárt az első kötetében közölte [12]: Johann von Neumann, Zur Einführung der transfiniten Zahlen, Acta Szeged 1:199-208, 1923.

Három év múlva szintén itt számolt be újabb eredményeiről: Johann von Neumann, Zur Prüferschen Theorie der idealen Zahlen, Acta Szeged 2:193-227, 1926.

A Riesz Frigyes és Haar Alfréd által 1922-ben elindított szegedi Acta az évek folyamán a világ számos országának matematikai intézetébe eljutott, és nem kis része volt abban, hogy külföldön is megismerhették a szegedi matematikusok munkáit. Szegedet sokan magyar Göttingaként emlegették.

Az 1930-as évek Amerikájában G. D. Birkhoff tanítványa, Marshall Harvey Stone (1903-1989) a posztdoktori tanulmányokat folytató Edgar R. Lorch (1907-1990) számára nemcsak a Princetonban alkotó Neumann Jánost ajánlotta olyan matematikusként, aki fejlődésére nézve a leghasznosabb lehet, hanem a világ másik végén, Szegeden élő Riesz Frigyest is.

Lorch 1934-ben Szegedre látogat, hogy megismerkedjen Riesz Frigyessel. Maradhatott volna Amerikában is, hiszen felajánlották neki, hogy legyen Neumann János asszisztense. Miért nem vállalta ezt a kitüntető feladatot? Nos, amikor Oswald Veblen (1880-1960) elmondta, mivel is járna ennek a posztnak a betöltése, bizony nagyon meglepődött [6]:

"Melyek Neumann professzor asszisztensének a feladatai?"

"1. Hétfőn, kedden és szerdán részt kell vennie Neumann előadásán az operátorok elméletéről, bőséges jegyzeteket kell készítenie, befejeznie a befejezetlen bizonyításokat, gondoskodni a legépelésükről és elkészülés után azonnal postázni azokat minden amerikai egyetemi könyvtárnak. Ez a feladat önmagában már elfogyasztotta egy fiatalember összes energiáját, akinek nemcsak jóindulatúnak, hanem okosnak, gyorsnak, találékonynak és kitartónak is kellett lennie. A jegyzetek több mint 600 oldalt tettek ki!

2. Neumann segédszerkesztőjének is kellett lennie az Annals of Mathematics folyóiratnál. Ez azt jelentette, hogy minden beküldött kéziratot el kellett olvasni, a görög betűket pirossal, a gót betűket zölddel aláhúzni, a dőlt betűket bekarikázni, a nyomdászoknak szóló összes instrukciót pedig a margóra kellett írni. A következő anekdota azt illusztrálja, milyen veszélyekkel járt a 30-as években szerkesztőnek lenni az Annalsnál. A kiváló szovjet matematikus, Pontrjagin beküldött egy kéziratot. Mivel abban az időben a papír hiánycikk volt a Szovjetunióban, Pontrjagin csomagolópapírt tépett szét megfelelő méretű darabokra és arra gépelte a cikket. Sajnos Pontrjagin vak volt. A lapok széle egyenetlenre volt tépve, ezért a sorok szélén lévő szöveg és a képletek jó része hiányzott. Nem számított! A segédszerkesztő újragépelte a cikket és pótolta a hiányzó részeket. Micsoda hőstett!

3. Hetente egyszer el kellett menni Baltimore-ba az Annals of Mathematics nyomdájába, hogy a szedőket a matematikai szimbólumok szedésére megtanítsa. A folyóiratot a hamburgi Lütke és Wolk cég nyomta, azonban a Hitler alatt egyre növekedő antiszemitizmus miatt a német kapcsolatot feladva amerikai nyomdát kellett keresni. Amerikai nyomdász azonban még soha nem nyomtatott matematikai jeleket - e téren teljesen analfabéták voltak. A megoldás: Neumann asszisztensének kellett őket betanítani!

4. Neumann számos 100 oldalas cikkét le kellett fordítani angolra. Most, hogy Neumann egy amerikai intézet professzora lett, cikkeinek meg kellett lenniük angolul is. Ha már egyszer Neumann-nak asszisztenst is adtak, természetes volt, hogy ezt is annak kellett csinálnia!"

Lorch úgy döntött, habár Szegedről még sohasem hallott, mégis inkább odautazik. Szegedi élményeiről a Természet Világa Matematika különszámában olvashatunk [6].

A két világhírű matematikus, Neumann János és Riesz Frigyes jó barátságban voltak egymással. Fennmaradt egy levél is - még az 1930-as évekből -, amelyet Neumann írt Riesznek. A matematikatörténeti kuriózumnak számító levelében Neumann János azt javasolja, hogy az ún. ergodikus tétel terekben adott rendkívül elegáns bizonyítását Riesz az Annals of Mathematics folyóiratban közölje.

Az eredeti levél másolatát - egy tartalmas bevezetővel együtt - Varga Antal adta közre [14].

"Kedves Barátom!

Bocsáss meg, hogy egy olyan dologgal zavarlak, amelyről többször beszéltünk egymással - de sajnos az utóbbi 6 hét nagy rumlija és sok eseménye közepette elfelejtettem, hogy az ügy hogy is lett elintézve.

Az ú.n. "Mean Ergodic Theorem"-nek L^p-kben való bizonyításáról van szó, amelyre Te egy olyan rendkívül elegáns és egyszerű bizonyítást adtál. Ezt, alkalmazásokkal együtt megírtad és a kéziratot (amelyet nekem is már régebben megmutattál) pl. Garrett Birkhoffnak is elküldted.

Én azonnal megkértelek, hogy add ezt a dolgozatodat az "Annals of Mathematics"-nak publikációra. Mármost sajnos elfelejtettem, hogy végeredményben ezt a dolgozatot vagy egy későbbit igérted-e meg nekünk. Vagyis: Tudom, hogy igértél az "A. of M." számára egy - már meg is levő - dolgozatot csak abban nem vagyok biztos, hogy ez volt-e az.

Nagyon hálás volnék, ha megírnád nekem ennélfogva a következőket:

1) Melyik dolgozatodat igérted az "A. of M."-nak?

2) Ha nem a fent említettet, akkor hol szándékozod azt publikálni?

A 2) alatti kérdésem oka ez:

Most találkoztam - egy Williamsburben (Virginiában) tartott mathematikai meetingen - J. D. Tamarkinnal aki ezen dolgozatodnak Garrett Birkhoffhoz küldött kéziratát olvasta. N. Dunford (ismered?) bizonyos egész szép általánosításokat fűzött hozzá, n-dimenzióra való kiterjesztés, stb.

Mármost - ha nincs ez ellen kifogásod - Tamarkin és Dunford azt szeretnék, ha Dunford dolgozata ugyanott jelenne meg mint a Tiéd. (D. kézirata már kész.)

Megírnád nekem ezért ezt is:

3) Konveniál-e Neked, hogy a Dunford dolgozata a Tiéd után jelenjen meg?

4) Ha a Szegedi Actaban publikálod a Te dolgozatodat, beküldheti-e Neked D. az övét is.

De remélem, hogy az "A. of M." kapja meg a dolgozatodat!

Mi nagyon jól vagyunk, Princetonban mindent rendben találtam, és most 2 hétre Floridába utazunk "nyaralni". Kb. Jan. 15-ikére leszünk ismét Princetonban.

Az Európai hírek azonban nagy aggodalommal töltenek el.

Remélem, hogy jól vagy és hogy Szegeden minden rendben folyik. Nagyon örülnék, ha mielőbb hallanék Rólad.

A viszonthallásig

Sokszor üdvözöl

kész híved

John von Neumann,

Fine Hall,

Princeton, (N. J.), U. S. A."

Érdekes módon a levélben kért dolgozat nem az Annalsban, nem is a szegedi Actában, hanem a Journal of the London Mathematical Society folyóiratban jelent meg, ahova Riesz 1938. augusztus 12-én küldte be. Később még további 7 cikket írt ergodelméletből, amelyeket magyar, angol, francia és német nyelven publikált [9]. Érdekes megfigyelni az elköszönést is a levélben: "A viszonthallásig." Valószínűleg telefonon beszélhettek gyakrabban egymással.

Riesz Frigyes 1946-ban távozott Szegedről, amikor a budapesti tudományegyetemen lett tanszékvezető egyetemi tanár. A matematikai logika kiváló művelője, Kalmár László került a helyére.

Neumann János és Kalmár László

A matematikai logikát a múlt század első évtizedeiben sokan (pl. Riesz és Haar) inkább egzotikus dolognak, mint igazi matematikai tudománynak tartották [5]. Kalmár László, aki alig egy évvel volt fiatalabb Neumann-nál, egy nyári Fejér-szeminárium után, egy pesti villamos peronján hallott először erről a tudományról Neumann Jánostól [11]. Miután 1927. szeptember 1-jétől tanársegéd lett Ortvay Rudolf mellett, kollégájától, Radó Tibortól további részleteket tudott meg erről a területről. Az 1928-as bolognai nemzetközi kongresszuson Hilbert olyan erősen hatott rá, hogy - minden előítéletet vállalva - matematikai logikai vizsgálatokba kezdett. Kalmár jól választott; rövid idő múlva a matematikai logika a század egyik nagyon fontos diszciplínájává fejlődött.

Neumann és Ortvay hamarosan érdeklődve figyeli Kalmár vizsgálatait. 1931. február 27-én, Berlinben, Neumann így zárja Kalmár Lászlónak írott levelét: "Remélem, hogy a mathematikai logikai kérdésekről mielőbb beszélhetünk Pesten." Ortvay 1940. november 23-án ezt írja Neumann Jánosnak: "… Ezen kérdések megbeszélésére kapcsolatot kerestem és találtam Kalmár Lászlóval, kinek igen világos gondolkodását megtanultam becsülni."

Kalmár László - mielőtt tanszékvezető egyetemi tanár lett Szegeden - ajánlást kapott Neumanntól, amely nagyra értékeli a matematikai logika területén folytatott munkásságát. Az irat dátuma egyben cáfolja azon állítást, hogy az 1940-es évek után Neumann-nak megszűnt a kapcsolata Magyarországgal. Az eredetileg angol nyelven, géppel írott szöveget most magyar fordításban közöljük:

körülbelül 1930 óta ismerem Dr. Kalmár Lászlót, ismerem matematikai munkásságát, főleg a formális logikában. Tevékenysége ezen a területen nagyon közel van a saját érdeklődésemhez. Elsőrendű embernek tekintem, és hozzájárulása különösen fontos a logikához. Munkássága az ellentmondás-mentesség és az eldöntésprobléma tárgyakban nagyon érdekes és jelentős. Remélem, kedvező körülmények között folytathatja tudományos munkáját. Lelkes és kiváló tanárként ismerem, aki mindenképpen alkalmas egy egyetemi tanszék vezetésére. Teljes szívből javasolhatom őt bármilyen egyetemi pozícióra a matematikában.

Fontosnak tartjuk itt megjegyezni azt a párhuzamot is, hogy míg sokan Neumann Jánost a számítógép atyjaként, addig Kalmár Lászlót a hazai számítástudomány atyjaként aposztrofálják. Megható, hogy Kalmár László életének utolsó évében Neumann-díjat kapott.

Neumann segített egy II. világháborúban elhunyt fiatal matematikus, a Szegeden tanuló Lázár Dezső (1913-1943) első - és sajnos életében egyetlen megjelent - dolgozatának publikálásában [4]. Lázár Dezső dolgozatában Turán Pálnak (1910-1976) egy, Grünwald Géza (1910-1942) által tárgyalt halmazelméleti problémáját általánosította. Bizonyítása annyira tetszett Erdős Pálnak (1913-1996), hogy megmutatta az éppen Budapesten tartózkodó Neumann Jánosnak, aki elkérte tőle a Compositio Mathematica folyóirat számára, ahol a cikk 1936-ban jelent meg. Az Amszterdamban megjelenő lapnak Neumann volt az egyik szerkesztője.

A Neumann-Ortvay-levelekben utalásokat találhatunk arra, hogy esetleg Haar Alfréd és Kerékjártó Béla szegedi matematikusok is válthattak leveleket Neumann Jánossal. Ezek részleteit későbbi kutatások deríthetik ki

Neumann János az 1930-as évek végéig a nyári szünetekben is gyakorta hazalátogatott Magyarországra. Az eddigi ismeretek alapján azt tapasztalhatjuk, hogy levelezése a magyarországi barátokkal ezután lassan befejeződik. Alig tudunk egy-két olyan levélről, amelyet 1940 után írt volna haza. Ilyen kivétel az a levélváltás, amely közte és a szegedi egyetem egykori rektora, a történész Tóth László (1895-1958) között zajlott. Tóth László az alábbi kéréssel fordult Neumann Jánoshoz 1947-ben [8]:

"Igen tisztelt Professzor Úr!

A Princetoni egyetem elnöke, Tanácsa és karai kérik, hogy a Szegedi Tudományegyetem rektora vagy kiküldöttje tisztelje meg őket jelenlétével Princetonban 1947. évi június hó 16-án és 17-én tartandó 200 éves jubileumi záró díszünnepen.

Tekintettel arra, hogy egyetemünk nincs abban a helyzetben, hogy akár magam, akár az egyetem kiküldöttje a megtisztelő meghívásnak eleget tehessen, tisztelettel kérem Professzor Urat, méltoztassék a záró díszünnepen a 200 éves jubileumát ünneplő Princetoni egyetem elnökének, Tanácsának és karainak egyetemünk bensőséges, baráti jókívánságait tolmácsolni.

Egyúttal hálásan köszönöm Professzor Úrnak a múlt évi október 7-én kelt nagybecsű értesítését, hogy egyetemünk Tanácsának megbízását a Princetoni Egyetem jubileumi ünnepsége alkalmából kegyes volt elvállalni.

Ismételten kérve, hogy Egyetemünk Tanácsának megbízatását most is elvállalni méltoztassék, fogadja Professzor Úr igaz nagyrabecsülésem és mély tiszteletem nyilvánítását.

Szeged, 1947. évi február hó 10-én.

rektor"

Rövid távollét után most kaptam kézhez f. év február 10-ikén kelt nagybecsű levelét, amelyben azzal a megtisztelő óhajjal fordul hozzám, hogy Önt, mint a Szegedi Tudományegyetem rektorát, a Princetoni Egyetem 200-ik évfordulóján, f. év június 16-17-ikén képviseljem. Újra hangsúlyozni szeretném, hogy felszólításának a legnagyobb örömmel teszek eleget, és úgy Önt, mint a Szegedi Tudományegyetem tanácsát a Princetoni ünnepségeken képviselni fogom. A Princetoni egyetemi hatóságokat, H. W. Dodds elnököt és A. E. Fox ezredest a rendező bizottság részéről, erről már értesítettem. Ezek az urak többszörösen kifejezést adtak affeletti örömükben, hogy a Szegedi Tudományegyetem az ünnepségeken képviselve lesz.

Fogadja Rektor úr igaz nagyrabecsülésem és tiszteletem kifejezését.

A sors a két jó barátot később Washingtonban ismét összehozta. Szent-Györgyi számára létrehozták Woods Hole-ban, a Marine Biological Laboratoryban az Institute for Muscle Research részleget, ahol a Szegeden elkezdett munkáját folytathatta. Így 1948-ban Woods Hole-ban megvásárolta a Penzance Point dombján a "Seven Winds"-nek nevezett nagy lakóépületet egy tengerparti összkomfortos nyári lakkal együtt.

Ettől kezdve Szent-Györgyinek megadatott az a lehetőség, hogy kutatókat és barátokat kellemes környezetben, családostól vendégül láthasson, és a legkülönbözőbb témákban gondolataikat kicserélhessék. A vendégek között volt Bay Zoltán és Neumann János is.

Bay Zoltán az 1920-as évek végén ismerte meg Neumann Jánost Berlinben. Állandó kapcsolatba azonban csak később, 1948 után kerültek, amikor már Bay is Amerikában dolgozott. Egyik találkozásuk alkalmával Neumann örömmel újságolta, hogy kifejlesztett egy elektronikus számítógépet, amely egymillió műveletet tud másodpercenként végrehajtani. Igaz, rögtön hozzátette, hogy ez nem elég, neki egy olyan gépre van szüksége, amely százmillió műveletet hajt végre egy másodperc alatt. Mivel hallotta, hogy Bay az atomszámlálás terén ilyen nagy sebességet tudott elérni, kíváncsi volt, alkalmazhatnák-e ezt a módszert az ő számítógépére is. Bay úgy vélte, valószínűleg lehet. Ezt követően - 1949-től 1954-ig - komoly levelezésben álltak; a leveleket később Bay Zoltán a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta [2, 3, 7].

Bay és Neumann levelezéséből tudjuk, hogy Neumann Jánost egy alkalommal közös barátjuk, Szent-Györgyi Albert hívta meg "általánosabb" ötleteinek megbeszélésére. Máskor - 1950. november 15-én - Szent-Györgyi tájékoztatta Neumannt a Bay Zoltánnal folyó eszmecseréiről:

"Nemrég Bay Zotyival kisütöttünk valamit, ami neked is fog tetszeni, s aminek talán köze van a gondolkodás, illetőleg az ideg-működés mechanizmusához. A kis cikk nemsokára a Science-ben fog kijönni."

Fájó mulasztás, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Neumannt nem választotta be tagjai sorába. Pedig olyan emberek ajánlották őt, mint Bláthy Ottó Titusz (1860-1939), Rados Gusztáv (1862-1942), Kövesligethy Radó (1862-1934), Tangl Károly (1869-1940), Fejér Lipót, Pogány Béla (1887-1943), Rybár István (1886-1971), Ortvay Rudolf. Szép gesztus azonban, hogy az 1945-ben létrejött új MTA (Magyar Természettudományi Akadémia), melynek elnöke Szent-Györgyi Albert, alelnöke Bay Zoltán volt, a kezdetektől fogva tagjai között tartotta nyilván Neumann Jánost is.

A Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert mindig elismerően szólt Neumann Jánosról. Írásunkat is az ő egyik gondolatával zárjuk: "A legpompásabb emberi elme, amellyel valaha is találkoztam, barátomé, Neumann Jánosé volt."

Irodalom

[1] Dobos Krisztina, Gazda István és Kovács László, A fasori csoda, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest, 2002.
[2] Bay Zoltán és Neumann János levelezése (sajtó alá rendezte Nagy Ferenc), Fizikai Szemle 39:82-95, 1989.
[3] Bay Zoltán pályája és példája (összeállította Nagy Ferenc), Better, OMIKK, Püski, Budapest, 1993.
[4] Filep László, Magyar matematika Erdélyben a két világháború között, Magyar Tudomány 5:603-610, 2001.
[5] Kalmár László, Integrállevél. Matematikai írások (szerkesztette Varga Antal), Gondolat, Budapest, 1986.
[6] Edgar R. Lorch, Szeged - 1934. Ahogyan egy matematikus látta (összeállította R. Hersch, fordította Bencze Gyula), Természet Világa Matematika különszám (összeállította Staar Gyula), pp. 21-25, 1998.
[7] Magyarok a természettudomány és technika történetében (összeállította Nagy Ferenc és Nagy Dénes), MVSZ, MTA, BME, MTESZ, OMIKK, 1986.
[8] Neumann János és a "magyar titok" (összeállította Nagy Ferenc), Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, Budapest, 1987.
[9] Riesz Frigyes összegyűjtött munkái I-II. (összeállította Császár Ákos), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1960.
[10] Szegedi Egyetemi Almanach 1921-1995 (Szerkesztette Szentirmai László, Iványi Szabó Éva és Ráczné Mojzes Katalin), Szeged, 1996.
[11] Varga Antal, Tizenöt éve halt meg Kalmár László, Polygon I/1:2-5 1991.
[12] Varga Antal, Neumann János "Hazánk legnagyobb Jancsija", Polygon IV/1:1-18, 1994.
[13] Varga Antal, A mi szentképünk, Polygon VIII/2:1-7, 1998.
[14] Varga Antal, Elmélkedések egy Neumann-Riesz-levél ürügyén, Polygon IX/1:1-8, 1999.
[15] Zallár Andor és Szabó Tibor, Bay Zoltán és Szent-Györgyi Albert barátsága, Természet Világa 9:398-400, 1993.